Megyei Tükör, 1971. július (4. évfolyam, 368-394. szám)

1971-07-22 / 386. szám

AZ IDEOLÓGIAI NEVEL­Ő MUNKA PROGRAMJÁNAK FÉNYÉBEN Az iskolákra nagy feladatok várnak Nicolae Ceaușescu elvtárs­nak, az RKP főtitkárának e­­lőadói beszéde az ideológiai, valamint a politikai és kul­turális-nevelő tevékenység javításáról ál az iskolai frontálisan fogja oktató-nevelő munkát és a marxi-lenini ta­nítás tükrében világos távla­tot nyújt ideológiai tovább­képzésünkhöz, mindennapi gyakorlati munkánkhoz. Fi­gyelmeztet elavult módsze­reink elvetésére, a nevelés­oktatás korszerű állandó keresésére, eszközeinek pártos, bátor, harcos magatartás ta­núsítására, hogy oktató-ne­velő munkánknak még na­gyobb hitele, formáló ereje lehessen az ifjúság kommu­nista világnézetének kiala­kításában Nem arról van szó, hogy a sepsiszentgyörgyi 1-es számú líceumban az utóbbi években hiányzott volna a nevelésből a folyamatos ideológiai mun­ka, hogy az iskola pártalap­­szervezetének bürója nem lát­ta és bírálta volna a mun­kánkban felmerült hibákat, vagy hogy a nevelőközösség félt volna elvetni azt, ami el­avult és az újat magáévá ten­ni. A hiányosságok onnan támadtak, hogy tevékenysé­günkben az ideológiai mun­kának nem volt meg a meg­felelő átsütő ereje minden e­­setben Ahelyett, hogy mi bi­zonyítottuk volna, hagytuk, hogy a tények beszéljenek helyettünk. A hiányosság természetesen nem az ered­ményekben van, amelyeket az iskola az oktatásban, a kulturális tevékenységben vagy a sport területén elért, hanem abban, hogy az elért eredményeket ideológiai, po­litikai vagy éppen nevelési szempontból nem gyümöl­csöztes­jük olyan mértékben, ahogy azt a párt gondosko­dása, az ifjúság marxista­kommunista nevelésének ü­­g­ye parancsoló módon meg­követelte. Egy másik ilyen repedés munkánkban az iskola- és pályaválasztással kapcsola­tos képességvizsgálathoz fű­ződik. El kell ismernünk, hogy a pályaválasztás irányí­tásának bevezetésében az Ok­tatásügyi Minisztérium a ta­nuló és a tanár szempontjá­ból érdekes, gyakorlatilag hasznos és hatékony nevelési eszközt bocsátott az iskola számára. Mint minden új eljárásnak, ennek is hamaro­san jelentkeztek a veszélyei is. Pld., ha a tanulók több­sége már a VII. osztályban döntött, hogy autószerelő, vas­esztergályos, almérnök, tanár, állatorvos lesz, akkor kiala­kult bennük egy szakmai esz­mény is. Az osztályfőnök, szaktanár buzdítása, valamint a saját tapasztalatuk alapján a tanulók kezdték formálni a maguk személyiségét Úgy kezdtek viselkedni, mint egy jövendő felnőtt, lyos, autóvezető, vasesztergá­asmérnök. De, amilyen öntudatot biz­tosított jövendő pályája irán­ti szeretete, olyan hibás ma­gatartást kezdett a legtöbb tanúsítani tanulásával szem­ben. Jövendő szükségletük, egyéni elképzelésük szerint válogatták ki tantárgyaikat, amelyeket fokozottabb szor­galommal tanultak, a máso­kat pedig enyhén szólva, elha­nyagolták. A­z irodalom, modern nyelvek, a matema­a­tika, fizika mellett így kerül­tek háttérbe olyan tantár­gyak, amelyek elsősorban az ideológiai oktatást hivatottak szolgálni Hallgatólagos jel­szóvá vált, hogy minden tan­tárgynak akkora tekintélye van, amekkorát szaktanárá­nak tekintélye biztosítani tud. Éppen az ideológiai munka kiteljesedésének hiánya miatt ezt a természetes eszményt a tanulóban szakmai nem mindig tudtuk egyetemes ál­talános emberi eszménnyé e­­melni, a szocialista huma­nizmust emberformáló erővé duzzasztani. A társadalom­­tudományok ideológiai, poli­tikai nevelő lehetőségeinek pártos, dinamikus kihaszná­lása helyett sokszor azon so­pánkodtunk, hogy az általá­nos műveltséget nyújtó lí­­ceum nem adja azokat a szakismereteket, az élet egy iskolától amelyeket általá­ban megkíván. Felfogásunk, éppen az ideológiai tisztán­látás hiányosságai miatt, haj­lott az elvtelen prakticizmus és a vulgarizálódás felé. Az ideológiai munka elhal­vá­nyodásához hozzájárult az a másik hibás felfogás is, a­­mely szerint, mivel tanköny­veink szakmai szempontból megfelelnek a marxi-lenini ideológiának — szerkesztői az Oktatásügyi Minisztérium i­­rányítása és ellenőrzése a­­latt gukba dolgoztak —, ezért ma­foglalják a szakmai ismeretek mellett az ideoló­giai neveléshez szükséges anya­got is. Ennek a féligazságnak a hangoztatása a tulajdonkép­peni irányító ideológiai és politikai nevelést helyezte. Központi háttérbe ii kérdés a felvételi vizsgára való sike­res felkészülés lett. Ezt nem is tagadja senki, de nem az ideológiai és politikai munka bizonyos fokú háttérbe szorí­tásával. Társadalmunknak föl­tétlenül sokoldalúan képzett, jó szakemberekre van szük­sége, de nem lehet szocialis­ta demokráciában élni, azt tovább szélesíteni, munka- és vezetési módszereinket helye­sen alkalmazni, ha tanulók, tanárok nincsenek felvértez­ve a marxi-lenini ideológia alapelveivel, ha tisztában a párt- és nincsenek állami dokumentumok helyes alkal­mazásának módjával. Az éle­tet a maga szerves egységé­ben és nagy összefüggései­ben kell szemlélnünk, betart­va azt az értéksorrendet, a­­mit a párt politikája adott helyzetben szükségesnek tart. Örvendetes dolog, hogy éppen a párthatározat alapján a KISZ jogai az iskolai nevelő­politikai munkában egyre in­kább kiszélesednek. Az e­­lőadói beszéd hatékony fegy­verré válik kezünkben az el­ső számú közellenség, a ké­nyelmesség, a közömbösség, az egy helyben topogás és gondolkodásbeli vulgarizmus leküzdésére, az politikai nevelés ideológiai és kiszélesíté­sére, az elmélet, a gyakorlat, illetve a termelőmunka szer­ves összekapcsolására. Az oktató-nevelő munka hiva­tástudatot és szakmai erköl­csöt igényel. Az előadói be­szédben kifejtett hozzá kell járulniuk elveknek ahhoz, hogy mindenki előtt vilá­gossá váljék . Nem lehet az oktató-nevelő munkából élni, ha nem hajt bennünket az a meggyőződés, hogy elsősor­ban érte élünk és azért az ifjúságért, amelynek formá­lását a párt és haza bizalom­mal bízta reánk. Becsei Pál tanár* J Az ideológiai nevelési tagfelvétel után is folytatni kell (folytatás az első oldalról) téesz, az intézményi valamint az általános iskola alapszer­vezete is. Az újonnan felvett párttagok közül ki kell emelnem Mátyás Rezsőt, az almási téesz alap­szervezetének tagját. Gépész­ként dolgozik a gazdaságban, egyénileg elkészített egy mű­­tr­ágyázó gépet. Munkája elis­meréseként pártunk megalakí­tásának 5ü. évfordulója alkal­mával kitüntetésben is része­sült. Ugyanettől az alapszerve­zettől említhetem meg Németh K. Teréziát, aki szintén új párttag, nemrég léptették elő főkönyvelőnek a gazdaságban. Reketes Éva, a fogyasztási szövetkezet alkalmazottja, bár mostoha körülmények között dolgozik, hónapról hónapra rendszeresen teljesíti tervét, vásárló közönség körében ál­talános megbecsülésnek ör­vend. Tánczos Klára fiatal tanárnőt a lemhényi iskola a­­lapszervezete vette fel. Mint pionírparancsnok és aligazga­tó, lelkiismeretes, pontos, ered­ményesen küzd szakmai és pártfeladata teljesítéséért. Az intézményi alapszervezettől említem meg Veres Gabriellát, a községi KISZ-bizottság tit­kárát, aki most már párttag­sági felelősségérzettel dolgozik a fiatalok problémáinak meg­oldásáért. A nevelő munka javára í­­randó, hogy községünkben nem kellett még szankcionál­nunk egyetlen újonnan felvett párttagot sem. A fenti eredmények azon­ban még mindig nem kielégí­­tőek. Fokoznunk kell az új a párttagok politikai nevelését. A községi pártbizottság bürát­­ja egyik ülésén elemezte ezt a tevékenységet, s azt a követ­keztetést vontuk le, hogy még többet kell foglalkoznunk minden újonnan felvett párt­taggal, anélkül azonban, hogy szem elől tévesztenék a régeb­bi párttagok nevelését. A községi pártbizottság bű­fét­ag­ja­i közül megemlíthet­ném Bíró János, Kovács Imre, Szabó András, Dénes István elvtársakat, akiknek Nicolae Ceaușescu­ elvtárs előadói be­szédének erre vonatkozó ré­sze útmutatóul szolgál ebben a munkában. Ez arra is köte­lez bennünket, hogy sokkal körültekintőbben, alaposabban készítsük elő és irányítsuk a párttagfelvételeket, az újonnan felvett párttagok politikai, ide­ológiai nevelését. így értékes a vakáció Bizony mondom én nektek, hogy nem ez a va­káció — így prófétáskodtam egyetemista korom­ban, mikor kétheti nagyszerű nyaralás után a ten­gerparton hagytam hetelő, hónapoló ismerőseimet, s beálltam napszámosnak a brassói cikóriagyárba. Igaz, az a vállalat nélkülem is megejthette volna a sorra kerülő főjavítást, takarítást, viszont, ha én nyár végéig Costinești-en hányódom, semmi­képpen sem juttathatott volna nekem a brassói cég egy rend­ruhára valót fizetés fejében. Ez az igazság. Én nem mondom, hogy lélekrepesve vettem a kezembe a tízméteres nyelű porkefét másodéves koromban, utána a festőgép hosszú csövét, s végül az ecsetet, hogy a dinamók, géptestek is új ruhát kapjanak — nem mondom, hogy az augusztusi hő­ség nem idézte a hűvös, erdős Felsőtömöst. dehát rettenetesen vonzóak voltak a fizetésnapok. S az ,s­­ fgazság, hogy jutott időm udvarolni is a mes­ter lányának. Sokan töltötték még hasonlóan a vakációt, nem voltam én hős az építők közül, s diákjaink azóta sem tartottak igényt erre a címre, kik a munká­ik, kőművesek között töltik a vakáció egy részét. Mert ugye kedves, régi és mostani diákok — nem az a legnagyobb vakáció, ha az ember sütteli a nappal a hasát három hónapig. Valamit tenni ** keH _ ház, a haza táján. Ezt a hagyományt, ezt a pénzes jó szokást az idén is folytatják a diákok, állást kerestek évzárás után az építőtelepeken, gyárakban A Váradi Jó­zsef utca felső végében virítanak az egyemeletes, fe­hér családi házak, s szerte állnak be közéjük m­ost öltözködők, a vakolatlanok. Demeter László, a Sántha Tamás, Vikárius Árpád, Saji Péter diákok mesterük vezetésével éppen a legfrissebb házakat öltöztetik, vakolják Demeter Brassóban tanul, másodéves az Elektro­­ped­zián. Kérdem, mennyit fizetnek neki azért, hogy két hónapig a malteres vedret küldözgeti le s fel az állványokon. Egész hónapi fizetést még nem kapott, de az első négy napra adtak 199 lejt. Tisz­tességes pénz. — És utána ? Mész-e valahová a munka után ? — Igen, a Szent Anna tóhoz. Sántha Tamás XII. osztályos az 1-es számú lí­ceumban. Június közepe óta dolgozik. Utána ? Ed­zőtáborba megy a tó mellé. Érettségi után almér­nök szeretne lenni. Addig viszont megtanulta, ho­gyan rakják föl a vasállványokat, hogyan kell maltert keverni s szót fogadni a kőművesmes­ternek. Vikárius Árpád a tengerre készül, azt megelő­zően — hé — rukk ! Nyomás, mert ha nem, meg­fázik az ember ebben a hűvös nyárban. Saji Pé­ter X. osztályos Sepsiszentgyörgyön. ő is így ér­tékesítette az iskolai szabadságot. Ez a kis csoport dolgozott már a szemei­jai ne­gyedben, és a Váradi József utcában már befeje­zett két házat. A helyi kereskedelmi vállalat is alkalmazott néhány diákot. A Csíki­ utcai raktárban éppen azo­kat, akik tavaly is itt dolgoztak. Üzletekbe, kise­gítői állásba is fölvettek néhányat, s még többen jelentkeztek képesítetlen, kétkezi munkára, de­hát ez a vállalat nem tudja mindnyájukat alkal­mazni. Még jó, hogy kéznél van az építészet. A kettes építőtelep egyszerre 40 tanulót alkalmazott, beosz­totta őket a csoportokba. Az épülő szállodánál, művelődési háznál, a Csíki utcai negyedben so­kan ismerkednek éppen az apjuk vagy testvérük munkakörével. Fizetésük 908 lej, de ha a csoport jól dolgozik, emelkedik a szezonmunkások bére is. Így mondja Klárik Ilona, a személyzeti osztály tisztviselője, s hozzáteszi, hogy évek óta tömege­sen jelentkeznek munkára a tanulók, de soha pa­nasz nem volt rájuk. Néhányan sürgetőleg zak­latták a személyzeti osztályt, de csak azért, hogy lehetőleg azonnal munkába állhassanak. Mondom én nektek, kedves diákok, hogy igenis a sok vakáció közül ez az értékesebb fajta. Kicsit lazítani a szellemi munka után, kicsit ismerkedni a munkások, malteresek, mérnökök munkájával, kicsit részt venni abban az építkezésben, melyre büszkék vagytok magatok is ..­­.égő Zoltán

Next