Megyei Tükör, 1971. július (4. évfolyam, 368-394. szám)
1971-07-22 / 386. szám
AZ IDEOLÓGIAI NEVELŐ MUNKA PROGRAMJÁNAK FÉNYÉBEN Az iskolákra nagy feladatok várnak Nicolae Ceaușescu elvtársnak, az RKP főtitkárának előadói beszéde az ideológiai, valamint a politikai és kulturális-nevelő tevékenység javításáról ál az iskolai frontálisan fogja oktató-nevelő munkát és a marxi-lenini tanítás tükrében világos távlatot nyújt ideológiai továbbképzésünkhöz, mindennapi gyakorlati munkánkhoz. Figyelmeztet elavult módszereink elvetésére, a nevelésoktatás korszerű állandó keresésére, eszközeinek pártos, bátor, harcos magatartás tanúsítására, hogy oktató-nevelő munkánknak még nagyobb hitele, formáló ereje lehessen az ifjúság kommunista világnézetének kialakításában Nem arról van szó, hogy a sepsiszentgyörgyi 1-es számú líceumban az utóbbi években hiányzott volna a nevelésből a folyamatos ideológiai munka, hogy az iskola pártalapszervezetének bürója nem látta és bírálta volna a munkánkban felmerült hibákat, vagy hogy a nevelőközösség félt volna elvetni azt, ami elavult és az újat magáévá tenni. A hiányosságok onnan támadtak, hogy tevékenységünkben az ideológiai munkának nem volt meg a megfelelő átsütő ereje minden esetben Ahelyett, hogy mi bizonyítottuk volna, hagytuk, hogy a tények beszéljenek helyettünk. A hiányosság természetesen nem az eredményekben van, amelyeket az iskola az oktatásban, a kulturális tevékenységben vagy a sport területén elért, hanem abban, hogy az elért eredményeket ideológiai, politikai vagy éppen nevelési szempontból nem gyümölcsöztesjük olyan mértékben, ahogy azt a párt gondoskodása, az ifjúság marxistakommunista nevelésének ügye parancsoló módon megkövetelte. Egy másik ilyen repedés munkánkban az iskola- és pályaválasztással kapcsolatos képességvizsgálathoz fűződik. El kell ismernünk, hogy a pályaválasztás irányításának bevezetésében az Oktatásügyi Minisztérium a tanuló és a tanár szempontjából érdekes, gyakorlatilag hasznos és hatékony nevelési eszközt bocsátott az iskola számára. Mint minden új eljárásnak, ennek is hamarosan jelentkeztek a veszélyei is. Pld., ha a tanulók többsége már a VII. osztályban döntött, hogy autószerelő, vasesztergályos, almérnök, tanár, állatorvos lesz, akkor kialakult bennük egy szakmai eszmény is. Az osztályfőnök, szaktanár buzdítása, valamint a saját tapasztalatuk alapján a tanulók kezdték formálni a maguk személyiségét Úgy kezdtek viselkedni, mint egy jövendő felnőtt, lyos, autóvezető, vasesztergáasmérnök. De, amilyen öntudatot biztosított jövendő pályája iránti szeretete, olyan hibás magatartást kezdett a legtöbb tanúsítani tanulásával szemben. Jövendő szükségletük, egyéni elképzelésük szerint válogatták ki tantárgyaikat, amelyeket fokozottabb szorgalommal tanultak, a másokat pedig enyhén szólva, elhanyagolták. Az irodalom, modern nyelvek, a matemaatika, fizika mellett így kerültek háttérbe olyan tantárgyak, amelyek elsősorban az ideológiai oktatást hivatottak szolgálni Hallgatólagos jelszóvá vált, hogy minden tantárgynak akkora tekintélye van, amekkorát szaktanárának tekintélye biztosítani tud. Éppen az ideológiai munka kiteljesedésének hiánya miatt ezt a természetes eszményt a tanulóban szakmai nem mindig tudtuk egyetemes általános emberi eszménnyé emelni, a szocialista humanizmust emberformáló erővé duzzasztani. A társadalomtudományok ideológiai, politikai nevelő lehetőségeinek pártos, dinamikus kihasználása helyett sokszor azon sopánkodtunk, hogy az általános műveltséget nyújtó líceum nem adja azokat a szakismereteket, az élet egy iskolától amelyeket általában megkíván. Felfogásunk, éppen az ideológiai tisztánlátás hiányosságai miatt, hajlott az elvtelen prakticizmus és a vulgarizálódás felé. Az ideológiai munka elhalványodásához hozzájárult az a másik hibás felfogás is, amely szerint, mivel tankönyveink szakmai szempontból megfelelnek a marxi-lenini ideológiának — szerkesztői az Oktatásügyi Minisztérium irányítása és ellenőrzése alatt gukba dolgoztak —, ezért mafoglalják a szakmai ismeretek mellett az ideológiai neveléshez szükséges anyagot is. Ennek a féligazságnak a hangoztatása a tulajdonképpeni irányító ideológiai és politikai nevelést helyezte. Központi háttérbe ii kérdés a felvételi vizsgára való sikeres felkészülés lett. Ezt nem is tagadja senki, de nem az ideológiai és politikai munka bizonyos fokú háttérbe szorításával. Társadalmunknak föltétlenül sokoldalúan képzett, jó szakemberekre van szüksége, de nem lehet szocialista demokráciában élni, azt tovább szélesíteni, munka- és vezetési módszereinket helyesen alkalmazni, ha tanulók, tanárok nincsenek felvértezve a marxi-lenini ideológia alapelveivel, ha tisztában a párt- és nincsenek állami dokumentumok helyes alkalmazásának módjával. Az életet a maga szerves egységében és nagy összefüggéseiben kell szemlélnünk, betartva azt az értéksorrendet, amit a párt politikája adott helyzetben szükségesnek tart. Örvendetes dolog, hogy éppen a párthatározat alapján a KISZ jogai az iskolai nevelőpolitikai munkában egyre inkább kiszélesednek. Az előadói beszéd hatékony fegyverré válik kezünkben az első számú közellenség, a kényelmesség, a közömbösség, az egy helyben topogás és gondolkodásbeli vulgarizmus leküzdésére, az politikai nevelés ideológiai és kiszélesítésére, az elmélet, a gyakorlat, illetve a termelőmunka szerves összekapcsolására. Az oktató-nevelő munka hivatástudatot és szakmai erkölcsöt igényel. Az előadói beszédben kifejtett hozzá kell járulniuk elveknek ahhoz, hogy mindenki előtt világossá váljék . Nem lehet az oktató-nevelő munkából élni, ha nem hajt bennünket az a meggyőződés, hogy elsősorban érte élünk és azért az ifjúságért, amelynek formálását a párt és haza bizalommal bízta reánk. Becsei Pál tanár* J Az ideológiai nevelési tagfelvétel után is folytatni kell (folytatás az első oldalról) téesz, az intézményi valamint az általános iskola alapszervezete is. Az újonnan felvett párttagok közül ki kell emelnem Mátyás Rezsőt, az almási téesz alapszervezetének tagját. Gépészként dolgozik a gazdaságban, egyénileg elkészített egy műtrágyázó gépet. Munkája elismeréseként pártunk megalakításának 5ü. évfordulója alkalmával kitüntetésben is részesült. Ugyanettől az alapszervezettől említhetem meg Németh K. Teréziát, aki szintén új párttag, nemrég léptették elő főkönyvelőnek a gazdaságban. Reketes Éva, a fogyasztási szövetkezet alkalmazottja, bár mostoha körülmények között dolgozik, hónapról hónapra rendszeresen teljesíti tervét, vásárló közönség körében általános megbecsülésnek örvend. Tánczos Klára fiatal tanárnőt a lemhényi iskola alapszervezete vette fel. Mint pionírparancsnok és aligazgató, lelkiismeretes, pontos, eredményesen küzd szakmai és pártfeladata teljesítéséért. Az intézményi alapszervezettől említem meg Veres Gabriellát, a községi KISZ-bizottság titkárát, aki most már párttagsági felelősségérzettel dolgozik a fiatalok problémáinak megoldásáért. A nevelő munka javára írandó, hogy községünkben nem kellett még szankcionálnunk egyetlen újonnan felvett párttagot sem. A fenti eredmények azonban még mindig nem kielégítőek. Fokoznunk kell az új a párttagok politikai nevelését. A községi pártbizottság bürátja egyik ülésén elemezte ezt a tevékenységet, s azt a következtetést vontuk le, hogy még többet kell foglalkoznunk minden újonnan felvett párttaggal, anélkül azonban, hogy szem elől tévesztenék a régebbi párttagok nevelését. A községi pártbizottság bűfétagjai közül megemlíthetném Bíró János, Kovács Imre, Szabó András, Dénes István elvtársakat, akiknek Nicolae Ceaușescu elvtárs előadói beszédének erre vonatkozó része útmutatóul szolgál ebben a munkában. Ez arra is kötelez bennünket, hogy sokkal körültekintőbben, alaposabban készítsük elő és irányítsuk a párttagfelvételeket, az újonnan felvett párttagok politikai, ideológiai nevelését. így értékes a vakáció Bizony mondom én nektek, hogy nem ez a vakáció — így prófétáskodtam egyetemista koromban, mikor kétheti nagyszerű nyaralás után a tengerparton hagytam hetelő, hónapoló ismerőseimet, s beálltam napszámosnak a brassói cikóriagyárba. Igaz, az a vállalat nélkülem is megejthette volna a sorra kerülő főjavítást, takarítást, viszont, ha én nyár végéig Costinești-en hányódom, semmiképpen sem juttathatott volna nekem a brassói cég egy rendruhára valót fizetés fejében. Ez az igazság. Én nem mondom, hogy lélekrepesve vettem a kezembe a tízméteres nyelű porkefét másodéves koromban, utána a festőgép hosszú csövét, s végül az ecsetet, hogy a dinamók, géptestek is új ruhát kapjanak — nem mondom, hogy az augusztusi hőség nem idézte a hűvös, erdős Felsőtömöst. dehát rettenetesen vonzóak voltak a fizetésnapok. S az ,s fgazság, hogy jutott időm udvarolni is a mester lányának. Sokan töltötték még hasonlóan a vakációt, nem voltam én hős az építők közül, s diákjaink azóta sem tartottak igényt erre a címre, kik a munkáik, kőművesek között töltik a vakáció egy részét. Mert ugye kedves, régi és mostani diákok — nem az a legnagyobb vakáció, ha az ember sütteli a nappal a hasát három hónapig. Valamit tenni ** keH _ ház, a haza táján. Ezt a hagyományt, ezt a pénzes jó szokást az idén is folytatják a diákok, állást kerestek évzárás után az építőtelepeken, gyárakban A Váradi József utca felső végében virítanak az egyemeletes, fehér családi házak, s szerte állnak be közéjük most öltözködők, a vakolatlanok. Demeter László, a Sántha Tamás, Vikárius Árpád, Saji Péter diákok mesterük vezetésével éppen a legfrissebb házakat öltöztetik, vakolják Demeter Brassóban tanul, másodéves az Elektropedzián. Kérdem, mennyit fizetnek neki azért, hogy két hónapig a malteres vedret küldözgeti le s fel az állványokon. Egész hónapi fizetést még nem kapott, de az első négy napra adtak 199 lejt. Tisztességes pénz. — És utána ? Mész-e valahová a munka után ? — Igen, a Szent Anna tóhoz. Sántha Tamás XII. osztályos az 1-es számú líceumban. Június közepe óta dolgozik. Utána ? Edzőtáborba megy a tó mellé. Érettségi után almérnök szeretne lenni. Addig viszont megtanulta, hogyan rakják föl a vasállványokat, hogyan kell maltert keverni s szót fogadni a kőművesmesternek. Vikárius Árpád a tengerre készül, azt megelőzően — hé — rukk ! Nyomás, mert ha nem, megfázik az ember ebben a hűvös nyárban. Saji Péter X. osztályos Sepsiszentgyörgyön. ő is így értékesítette az iskolai szabadságot. Ez a kis csoport dolgozott már a szemeijai negyedben, és a Váradi József utcában már befejezett két házat. A helyi kereskedelmi vállalat is alkalmazott néhány diákot. A Csíki utcai raktárban éppen azokat, akik tavaly is itt dolgoztak. Üzletekbe, kisegítői állásba is fölvettek néhányat, s még többen jelentkeztek képesítetlen, kétkezi munkára, dehát ez a vállalat nem tudja mindnyájukat alkalmazni. Még jó, hogy kéznél van az építészet. A kettes építőtelep egyszerre 40 tanulót alkalmazott, beosztotta őket a csoportokba. Az épülő szállodánál, művelődési háznál, a Csíki utcai negyedben sokan ismerkednek éppen az apjuk vagy testvérük munkakörével. Fizetésük 908 lej, de ha a csoport jól dolgozik, emelkedik a szezonmunkások bére is. Így mondja Klárik Ilona, a személyzeti osztály tisztviselője, s hozzáteszi, hogy évek óta tömegesen jelentkeznek munkára a tanulók, de soha panasz nem volt rájuk. Néhányan sürgetőleg zaklatták a személyzeti osztályt, de csak azért, hogy lehetőleg azonnal munkába állhassanak. Mondom én nektek, kedves diákok, hogy igenis a sok vakáció közül ez az értékesebb fajta. Kicsit lazítani a szellemi munka után, kicsit ismerkedni a munkások, malteresek, mérnökök munkájával, kicsit részt venni abban az építkezésben, melyre büszkék vagytok magatok is ...égő Zoltán