Megyei Tükör, 1971. szeptember (4. évfolyam, 422-447. szám)

1971-09-15 / 434. szám

Pályakezdéskor a munkafelelősségről Beszélgetés a frissen végzett tanárokkal Szeptemberi iskolakezdés — ünnepi traktus. Mindannyiunknak közünk van hozzá, mindannyiunkban jóleső emlékeket idéz. De vajon mit érez az a tanár, aki ma először lép az osztály elé, nem érzi magán, mint a pedagógiai gyakorlaton, a kollégák szemét, mely kutatva vizs­gáztatott, de segített is ?Ma egyedül áll az emberpalántákkal szemben és felelőssége súllyal nehezedik vállára : mindent jól, a legjobban kell végeznie, mert az „anyag“, mellyel dolgozik, érzékeny, a rajta, benne esett hibák nehezen kijavíthatók. Mit érez, mit gondol élete első valódi óráján az útán végzett tanár ? Akik megjárták már ezt az utat, az él­mény bizsergető emlékével idézik a tanulóból tanítóvá válás visszafor­díthatatlanságát. No, de mindez a lélek mély régióiban vibrál csak, a megfogható, megfogalmazható tények, viszonyulásformák mögött. Hiszen az új környezet, a munkahely sajátosságai mind, mind meghatározzák a kezdő munkáját. És ugyanígy az elképzelések, álmok, melyek a hiva­tásból választott mesterség elkezdésének pillanatától kezdve növeked­nek az emberben, s a konkrét munkában méretnek meg. Ezekről az el­gondolásokról, elképzelésekről kérdeztünk meg néhány fiatal tanárt ab­ból a t13-ból, akik az idén megyénkbe kerültek. SALAJAN MÁRIA, a kézdivásár­­helyi líceum új zenetanár­nő­je frap­pánsan fogalmaz, magyarul: „Isko­la nélkül nincsen nevelés. A sokol­dalú ismeretek, melyeket itt szerez­nek a fiatalok, nemcsak műveltsé­güket, de gondolkodásmódjukat, ma­gatartásukat is meghatározzák. Ezt pedig minden tanárnak — bármi­lyen fokon és bármelyik tantárgyat adja is elő — tudnia kell. Az isko­lai munkámban — mely nehéz lesz, hiszen nagyon sok órát kaptam — mindent megteszek majd, hogy di­ákjaim egészséges gondolkodású emberek legyenek. Kórusműveket, népdalfeldolgozásokat tanítok be, melyek a hazafias érzést, az inter­nacionalista szellemet, a nép kincsei iránti szeretetet és tiszteletet ébresz­tik fel a fiatal emberben. És kiala­kítják benne a művészetek befoga­dásakor a helyes arányérzetet, kriti­kai viszonyulást... Hogy munká­mat maradéktalan hatékonysággal végezhessem, elsősorban támoga­tást, segítséget és szeretetet várok mindenkitől. Hiszen a környezet is nagyon fontos szerepet játszik el­képzeléseink valóra váltásában. A kézdivásárhelyi líceumban szeretet­tel fogadtak. Ezt már most meg kell köszönnöm . . . JORDÁKY ANNAMÁRIA Ko­lozsvárt végezte a biológiai fakul­tást. A kővári általános iskolában természetrajzot és mezőgazdasági ismereteket fog tanítani ebben az évben . „Az iskolában ma már a tudományok legelőrehaladottabb e­­redményeit tanítjuk. Még az olyan eldugott faluban is,mint Kővár, így hazánk mindenik dolgozója — vá­rosi, falusi egyaránt — a legigénye­sebb intézményekben köteles tanít­tatni gyerekeit. Az iskolának az e­­gész nép szellemi színvonalát eme­lő szerepe van. Az a két tantárgy, melyet az idén tanítani fogok, már jellegénél fogva is hozzájárul a ta­nulók materialista világnézetének a kialakításához , természetrajz­ból megismerhetik a törvényszerű­ségeket, ezek összefüggéseit, melyek az élő­világot állandó fejlődésben tartják. A mezőgazdasági ismeretek gyakorlati órák. Ezeken az órá­kon a tanulókban ki kell fejleszte­nünk a termelőmunka iránti tiszte­letet, a munka szeretetét. Termé­szetesen mindenki vágyakkal, el­képzelésekkel telve kerül ki az e­­gyetemről. Míg az új környezetet megszokja, szeretetre, segítségre és megértésre van szüksége, hogy eze­ket megvalósíthassa. A támogatást, megértést nemcsak a szűken vett iskolai közösségtől, hanem a gazda­ságtól, a szülőktől, a néptanácstól is elvárjuk ... PÁTEANU MÁRIÁT, a kovásznai líceum új német szakos tanárnőjét románul szólítjuk meg, készségesen válaszol. . magyarul. Mindhárom nyelvet (román, magyar, német) szinte, mint anya­nyel­vét beszéli. „Ahhoz, hogy az iskola tényleg be­töltse embert és magatartást alakí­tó új szerepét, felkészült és hivatás­­tudattal rendelkező tanítókra, ta­nárokra , nevelőkre van szükség. Is van például a kovásznai líceum. Bizony eléggé elhannyagolták eddig az idegen n­yel­vek tanítását, pedig ez nagyon fontos egy ilyen távlatok előtt álló fürdőváros iskoláiban. A tantárgyam oktatásában elsősorban a helyes beszéd ,a gondolatok ide­gen nyelven való pontos kifejezé­sének tanítására fektetem a súlyt, így elősegíthetem, hogy tanulóim megismerjék a német irodalmat, kultúrát, s így műveltségük gyara­podása mellett kifejlődjék bennük a más népek tiszteletére való haj­landóság ... Az iskolától, az új kö­zösségtől a segítség mellett megér­tést is várok, hiszen az elején min­denki többet hibázik. Segítségre van szükségünk elsősorban az osz­tálynevelő órák előkészítésében, megtartásában, mert ebben van a legkevesebb gyakorlatunk .. .“ SZILÁGYI JÓZSEF, nagyváradi fiatalember Kolozsvárt végezte a matematika szakot. Megfontoltan, matematikusi higgadtsággal és logi­kával válaszol a kérdésekre. Terve­it fölvázolva kivillan a számtani precizitás és fegyelem mögül a lel­kesedés. S így van ez jól. „Általá­nos műveltség nélkül elképzelhetet­len az új nemzedékek hasznos tár­sadalmi szerepe. Az iskola ma már mindenki számára szükséges. Ezt meg kell érteniük még azoknak a szülőknek is, akik a törvények elle­nére nem iskoláztatják be gyerme­keiket. Hiszen itt nemcsak egyéni, hanem össztársadalmi igényről van szó... Hogyan valósulhat meg a matematika tanításában a marxista világnézet kialakítása ? Hát, kérem szépen, a számok, az összefüggések, a képletekben kifejezhető törvé­nyek, melyek nyomán a Holdra uta­zó rakéták pályáját is kiszámítot­ták, a legjobb bizonyítékot szolgál­tatják a világ anyagiságára, a fej­lődés létezésére, a törvények rend­szereinek megismerhetőségére, az emberi lehetőségek korlátlan távla­taira. A matematika — ez a hideg­nek nevezett tudomány — megtelt költészettel manapság. ... Torjára kerültem. Már az első napokban megnyugodtam­­ olyan emberek vesznek körül, akik nemcsak szük­séges kötelességből élnek a hiva­tásuknak. Kérem szépen, az az elkép­zelésem, hogy kis csillagászati meg­figyelőt rendezzünk be az iskolá­ban ... Csillagászatból írtam az ál­lamvizsga dolgozatomat, szeretem ezt a tudományágat. S hiszem, hogy sok torjai tanulóval is meg fogom szerettetni RAUL AUREL, történelem föld­rajz szakos tanár, a szitabodzai 3-as számú iskola alkalmazottja megkér, hogy papírra vethesse gondolatait. Íme : „Az iskola az az intézmény, amely a legnagyobb mértékben já­rul hozzá az új ember egyéniségé­nek a kialakításához. Olyan tulaj­donságokkal kell felvérteznie min­den ifjút, hogy az tehetségének, ké­pességének megfelelően a legjobban és leghatékonyabban vehesse ki majd részét a társadalmi tevékeny­ségekből reá háruló termelőmunká­ból. Az új iskolának a szerepe, hogy sokololdalú, szellemileg, fizi­kailag, etikailag fejlett ifjakat ne­veljen, akik jó és szerető honpol­gárai a hazának ... A történelem, a múlt eseményei­nek tapasztalatát, tanulságát, az idők folyamán bekövetkezett tör­vényszerű változásokat bemutatva, talán egyike azoknak a tantárgyak­­nak, melyek legközvetlenebbül hat­nak a tanulók világnézetének ala­kulására. Jelenleg különös figye­lemmel kell bemutatnunk az el­nyomott osztályok történelmi har­cát, a munkásosztály pártvezette forradalmi szerepét és eredményeit a haza és a világ történelmében e­­gészen napjainkig ... Szeretném, ha az új munkahelyemen valóban nem­csak szaktanár, de jó nevelő is le­hetnék, aki a szaktudás mellett egészséges gondolkodást, magatar­tást, a haza iránti mély szeretetet a­­lakítja ki tanulóiban. Hegyi faluba kaptam a kinevezésemet, szeretem az itt lakó embereket, biztos va­gyok abban, hogy most kezdődő pá­lyám számos elégtétellel szolgál majd ... BEN­DE ILDIKÓ román és tör­ténelem szakos. Kővárra helyezték. Beszélgetésünk során elmondta, hogy már tanított egy évet. Tarján — úgyhogy nem vág neki éppen tapasztalatok nélkül az új tanítási­ évnek. Hangsúlyozni kellene faluhe­lyen, mondotta, az iskola nevelő szerepét, közhelyszerű, de a jövő társadalma ma iskolapadokból nyújtja a kezét feleletre vagy ép­pen puskázik, vagy olvas vagy ír — végül is teljesen mindegy — és nekünk, nevelőknek nagy felelősség van a vállunkon. Komoly és szép felelősség. Itt emelném ki az álta­lam tanított román nyelv nagy fon­tosságát. A székely falukban románt tanítani nagyon nehéz, a legelemibb szavakkal kell kezdeni, emellett a helyes kiejtés megtanítása is rend­kívül kínos — de ugyanakkor meg­tisztelő feladat. S itt felelnék a má­sodik kérdésre, az általam előadott másik tantárgy, a történelem kap­csán. A kérdés — meg kell mon­danom — kicsit pontatlan. Ugyanis már a tankönyvek a marxista világ­nézet, a történelmi materializmus alapján íródtak, nekünk, tanárok­nak csak ki kell hangsúlyoznunk és erősítenünk azokat a bizonyos részeket. És a népi hősöket, hazánk történelmének nagy alakjait, a for­radalmakat — meggyőződésem, szerint — kicsit romantikusan kell tanítani, hogy a gyermekek ..harap­janak rá.“ Én is románt fogok tanítani — mondja Bakcsi Csilla — Dalnokra helyeztek. Még nem nagyon ismerem az ottani viszonyokat — de hiszem és vallom, hogy tantárgyam oktatása keretében én is nagyon sokat te­hetek az új típusú ember kialakí­tásáért. És itt eljutottunk az előbb már érintett román nyelvig. Az ál­lam nyelvének elsajátítása létfon­tosságú probléma. Oda kell hatnunk nekünk, szaktanároknak, hogy a gyerekek ,akik legtöbbször felké­születlenül, a minimális szókészlet­tel érkeznek az iskola padjai közé, néhány év alatt elsajátítják a nyel­vet. És ez nem könnyű dolog, de én úgy érzem — ha az ember odaadóan és lelkesen csinálja —, menni fog. Nekem is ez minden reményem — mondja Kádár Edit román tanárnő (Szárazpatakon). Néhány napja va­gyok az iskolámban , de megelége­dett vagyok kollégáimmal. Úgy ér­zem, minden segítséget meg fogok kapni, hogy belerázódjam a mun­kába. Tudatában vagyok annak, hogy ma a nevelőnek nagy felelős­ség nyugszik a vállán. Mindannyian tudjuk, értjük a román nyelv okta­tásának rendkívüli fontosságát. 1. Véleménye szerint mi az­ iskola helye és szerepe az új tí­pusú ember formálásában ? 2. Tantárgya oktatásában hogyan valósítja meg a marxista­­leninista világnézet kialakítását a tanulók gondolkozásában ? 3. Mit vár új munkájától, munkaközösségétől, a város, köz­ség közösségével való viszonytól ? Hogyan gondolja elképze­lései megvalósítását ? A/. iskola — mondja Ferenc* Győző —­­1-es számú líceum, Sep­siszentgyörgyi fontos helyet tölt be az új típusú ember formálásában. Testnevelő tanár vagyok, s azt hi­szem, nem kell külön hangsúlyoz­nom éppen ma e tantárgy fontos­ságát, s elég, ha egy közmondással példázom : ép testben ép lélek. Az 1-es számú középiskolába kerültem. Mit várok az új munkahelyemtől ? Hát vegyük sorra : először is sze­retném, ha megszűnne a két sport­­tábor közötti harc, elásnánk a „csa­tabárdokat“ és összevonnánk a munkát — mert csak így lehetünk hasznára a sportmozgalomnak. Az­tán szeretném, ha megalakítanék a metodikai kabinetet. Főleg most le­hetnék ott hasznos, és most lenne számomra is hasznos ez, hiszen az államvizsga dolgozat megírása után az ember még benne van a lázasabb munkában. Gábor Ibolya is itt kapcsolódik be a beszédbe, ő is sporttanár, s ugyancsak az 1-es számú líceumban. „Atlétika a sza­kom, és az az igazság, hogy Sepsi­­szentgyörgyön az atlétikapályák nagyon elhanyagoltak. Elsőrendű feladatunk ennek a helyzetnek vé­get vetni. Különben úgy érzem, hogy az 1-es számú líceumban nagy lehetőségek vannak, bár még csak pár napja vagyok itt, s ilyen rövid idő alatt nem lehet csalhatatlan vé­leményt alkotni.“ BALÁZS JÓZSEF matematika szakos tanár. Szentkatolnára helyez­ték. „Az iskolában már az első nap meglepetések értek. Vízvezetékkel ellátott, nagyon szép helyen fekszik. Az egyetlen probléma — rövid ta­pasztalataim szerint — a tanterem­­hiány. De reméljük, ez is hamarosan megoldódik. A tanulókat különben nem ismerem, fogalmam sincs, mi­lyenek az általános ismereteik. Min­denesetre igyekezni fogok, hiszen tudom, hogy az új típusú ember formálásában az iskolának — első­sorban nevelő jellegét tekintve — rendkívül fontos szerepe van. Az életre nevel, és nem szabad elfelej­tenünk, hogy a szocialista társada­lomban élünk, nekünk, tanároknak kell ellátnunk útravalóval az ifjú­ságot. Komoly felelősséggel járó és megtisztelő feladat. Ehhez kapcso­lódik Simon Márta kémia szakos tanárnő véleménye is. „Hogy jó munkát érjünk el, mi tanárok, aka­rom mondani, kezdő tanárok, abban a közösségnek is nagy szerepe van. Hát én — legalábbis kezdeti be­nyomásaim alapján — el merem mondani, ilyen szempontból sem panaszkodhatom, meg vagyok elé­gedve a bardóci kollégákkal. Úgy érzem, segíteni fognak, hogy minél hamarabb elsajátítsam azt, amit még nem tanultam meg, és így iga­zi nevelővé váljak. Mert csak igazi nevelő tud sokoldalú embereket a­­lakítani, s úgy érzem, ez elsőrendű feladatunk.“ -BÁLLA ANNA MÁRIA és BE­NEDICK MÁRIA Kovászna meg­yé­ből került a főiskolára, Marosvá­sárhelyre, és ide is jött vissza. Mindketten román nyelvet és iro­dalmat fognak tanítani a száldobo­si, illetve martonfalvi iskolákban. Egymás szavait megerősítve beszél­nek — látszik hogo’ a szóban forgó kérdéseket már sokat tárgyalták, boncolgatták kinevezésük előtt is. ..Az iskola főleg a társadalom mai fejlődési szakaszában rendkívül fontos és szükséges társadalmi in­tézmény. Az ú­j nemzedékek, az új típusú ember formálásának ,­közös műhelyek a családban kapott ne­velés után. Mint román nyelvet és irodalmat tanító nevelők, elsősorban az együtt élő nemzetiségek közötti tisztelet, becsület, a román iroda­lom és nép szeretmének ápolását tűztük ki legfontosabb célunkul .. A székely lányokból lett román tanárok, a magyarul beszélő ro­mán és német nemzetiségű nevelők szavai megnyugtatnak: jó kezekbe, hozzáértő nevelők irányítása alá kerülnek gyermekeink. Hiszen a nevelő ideológiai, politikai tisztánlátása, feladatának ismerete, az igényesség, amellyel saját munkájához viszonyul, biztosítéka nemcsak a jó szándék­nak, de munkája jövőbeli hatékonyságának is. Bogdán László Tömöry Péter

Next