Megyei Tükör, 1971. szeptember (4. évfolyam, 422-447. szám)
1971-09-15 / 434. szám
Pályakezdéskor a munkafelelősségről Beszélgetés a frissen végzett tanárokkal Szeptemberi iskolakezdés — ünnepi traktus. Mindannyiunknak közünk van hozzá, mindannyiunkban jóleső emlékeket idéz. De vajon mit érez az a tanár, aki ma először lép az osztály elé, nem érzi magán, mint a pedagógiai gyakorlaton, a kollégák szemét, mely kutatva vizsgáztatott, de segített is ?Ma egyedül áll az emberpalántákkal szemben és felelőssége súllyal nehezedik vállára : mindent jól, a legjobban kell végeznie, mert az „anyag“, mellyel dolgozik, érzékeny, a rajta, benne esett hibák nehezen kijavíthatók. Mit érez, mit gondol élete első valódi óráján az útán végzett tanár ? Akik megjárták már ezt az utat, az élmény bizsergető emlékével idézik a tanulóból tanítóvá válás visszafordíthatatlanságát. No, de mindez a lélek mély régióiban vibrál csak, a megfogható, megfogalmazható tények, viszonyulásformák mögött. Hiszen az új környezet, a munkahely sajátosságai mind, mind meghatározzák a kezdő munkáját. És ugyanígy az elképzelések, álmok, melyek a hivatásból választott mesterség elkezdésének pillanatától kezdve növekednek az emberben, s a konkrét munkában méretnek meg. Ezekről az elgondolásokról, elképzelésekről kérdeztünk meg néhány fiatal tanárt abból a t13-ból, akik az idén megyénkbe kerültek. SALAJAN MÁRIA, a kézdivásárhelyi líceum új zenetanárnője frappánsan fogalmaz, magyarul: „Iskola nélkül nincsen nevelés. A sokoldalú ismeretek, melyeket itt szereznek a fiatalok, nemcsak műveltségüket, de gondolkodásmódjukat, magatartásukat is meghatározzák. Ezt pedig minden tanárnak — bármilyen fokon és bármelyik tantárgyat adja is elő — tudnia kell. Az iskolai munkámban — mely nehéz lesz, hiszen nagyon sok órát kaptam — mindent megteszek majd, hogy diákjaim egészséges gondolkodású emberek legyenek. Kórusműveket, népdalfeldolgozásokat tanítok be, melyek a hazafias érzést, az internacionalista szellemet, a nép kincsei iránti szeretetet és tiszteletet ébresztik fel a fiatal emberben. És kialakítják benne a művészetek befogadásakor a helyes arányérzetet, kritikai viszonyulást... Hogy munkámat maradéktalan hatékonysággal végezhessem, elsősorban támogatást, segítséget és szeretetet várok mindenkitől. Hiszen a környezet is nagyon fontos szerepet játszik elképzeléseink valóra váltásában. A kézdivásárhelyi líceumban szeretettel fogadtak. Ezt már most meg kell köszönnöm . . . JORDÁKY ANNAMÁRIA Kolozsvárt végezte a biológiai fakultást. A kővári általános iskolában természetrajzot és mezőgazdasági ismereteket fog tanítani ebben az évben . „Az iskolában ma már a tudományok legelőrehaladottabb eredményeit tanítjuk. Még az olyan eldugott faluban is,mint Kővár, így hazánk mindenik dolgozója — városi, falusi egyaránt — a legigényesebb intézményekben köteles taníttatni gyerekeit. Az iskolának az egész nép szellemi színvonalát emelő szerepe van. Az a két tantárgy, melyet az idén tanítani fogok, már jellegénél fogva is hozzájárul a tanulók materialista világnézetének a kialakításához , természetrajzból megismerhetik a törvényszerűségeket, ezek összefüggéseit, melyek az élővilágot állandó fejlődésben tartják. A mezőgazdasági ismeretek gyakorlati órák. Ezeken az órákon a tanulókban ki kell fejlesztenünk a termelőmunka iránti tiszteletet, a munka szeretetét. Természetesen mindenki vágyakkal, elképzelésekkel telve kerül ki az egyetemről. Míg az új környezetet megszokja, szeretetre, segítségre és megértésre van szüksége, hogy ezeket megvalósíthassa. A támogatást, megértést nemcsak a szűken vett iskolai közösségtől, hanem a gazdaságtól, a szülőktől, a néptanácstól is elvárjuk ... PÁTEANU MÁRIÁT, a kovásznai líceum új német szakos tanárnőjét románul szólítjuk meg, készségesen válaszol. . magyarul. Mindhárom nyelvet (román, magyar, német) szinte, mint anyanyelvét beszéli. „Ahhoz, hogy az iskola tényleg betöltse embert és magatartást alakító új szerepét, felkészült és hivatástudattal rendelkező tanítókra, tanárokra , nevelőkre van szükség. Is van például a kovásznai líceum. Bizony eléggé elhannyagolták eddig az idegen nyelvek tanítását, pedig ez nagyon fontos egy ilyen távlatok előtt álló fürdőváros iskoláiban. A tantárgyam oktatásában elsősorban a helyes beszéd ,a gondolatok idegen nyelven való pontos kifejezésének tanítására fektetem a súlyt, így elősegíthetem, hogy tanulóim megismerjék a német irodalmat, kultúrát, s így műveltségük gyarapodása mellett kifejlődjék bennük a más népek tiszteletére való hajlandóság ... Az iskolától, az új közösségtől a segítség mellett megértést is várok, hiszen az elején mindenki többet hibázik. Segítségre van szükségünk elsősorban az osztálynevelő órák előkészítésében, megtartásában, mert ebben van a legkevesebb gyakorlatunk .. .“ SZILÁGYI JÓZSEF, nagyváradi fiatalember Kolozsvárt végezte a matematika szakot. Megfontoltan, matematikusi higgadtsággal és logikával válaszol a kérdésekre. Terveit fölvázolva kivillan a számtani precizitás és fegyelem mögül a lelkesedés. S így van ez jól. „Általános műveltség nélkül elképzelhetetlen az új nemzedékek hasznos társadalmi szerepe. Az iskola ma már mindenki számára szükséges. Ezt meg kell érteniük még azoknak a szülőknek is, akik a törvények ellenére nem iskoláztatják be gyermekeiket. Hiszen itt nemcsak egyéni, hanem össztársadalmi igényről van szó... Hogyan valósulhat meg a matematika tanításában a marxista világnézet kialakítása ? Hát, kérem szépen, a számok, az összefüggések, a képletekben kifejezhető törvények, melyek nyomán a Holdra utazó rakéták pályáját is kiszámították, a legjobb bizonyítékot szolgáltatják a világ anyagiságára, a fejlődés létezésére, a törvények rendszereinek megismerhetőségére, az emberi lehetőségek korlátlan távlataira. A matematika — ez a hidegnek nevezett tudomány — megtelt költészettel manapság. ... Torjára kerültem. Már az első napokban megnyugodtam olyan emberek vesznek körül, akik nemcsak szükséges kötelességből élnek a hivatásuknak. Kérem szépen, az az elképzelésem, hogy kis csillagászati megfigyelőt rendezzünk be az iskolában ... Csillagászatból írtam az államvizsga dolgozatomat, szeretem ezt a tudományágat. S hiszem, hogy sok torjai tanulóval is meg fogom szerettetni RAUL AUREL, történelem földrajz szakos tanár, a szitabodzai 3-as számú iskola alkalmazottja megkér, hogy papírra vethesse gondolatait. Íme : „Az iskola az az intézmény, amely a legnagyobb mértékben járul hozzá az új ember egyéniségének a kialakításához. Olyan tulajdonságokkal kell felvérteznie minden ifjút, hogy az tehetségének, képességének megfelelően a legjobban és leghatékonyabban vehesse ki majd részét a társadalmi tevékenységekből reá háruló termelőmunkából. Az új iskolának a szerepe, hogy sokololdalú, szellemileg, fizikailag, etikailag fejlett ifjakat neveljen, akik jó és szerető honpolgárai a hazának ... A történelem, a múlt eseményeinek tapasztalatát, tanulságát, az idők folyamán bekövetkezett törvényszerű változásokat bemutatva, talán egyike azoknak a tantárgyaknak, melyek legközvetlenebbül hatnak a tanulók világnézetének alakulására. Jelenleg különös figyelemmel kell bemutatnunk az elnyomott osztályok történelmi harcát, a munkásosztály pártvezette forradalmi szerepét és eredményeit a haza és a világ történelmében egészen napjainkig ... Szeretném, ha az új munkahelyemen valóban nemcsak szaktanár, de jó nevelő is lehetnék, aki a szaktudás mellett egészséges gondolkodást, magatartást, a haza iránti mély szeretetet alakítja ki tanulóiban. Hegyi faluba kaptam a kinevezésemet, szeretem az itt lakó embereket, biztos vagyok abban, hogy most kezdődő pályám számos elégtétellel szolgál majd ... BENDE ILDIKÓ román és történelem szakos. Kővárra helyezték. Beszélgetésünk során elmondta, hogy már tanított egy évet. Tarján — úgyhogy nem vág neki éppen tapasztalatok nélkül az új tanítási évnek. Hangsúlyozni kellene faluhelyen, mondotta, az iskola nevelő szerepét, közhelyszerű, de a jövő társadalma ma iskolapadokból nyújtja a kezét feleletre vagy éppen puskázik, vagy olvas vagy ír — végül is teljesen mindegy — és nekünk, nevelőknek nagy felelősség van a vállunkon. Komoly és szép felelősség. Itt emelném ki az általam tanított román nyelv nagy fontosságát. A székely falukban románt tanítani nagyon nehéz, a legelemibb szavakkal kell kezdeni, emellett a helyes kiejtés megtanítása is rendkívül kínos — de ugyanakkor megtisztelő feladat. S itt felelnék a második kérdésre, az általam előadott másik tantárgy, a történelem kapcsán. A kérdés — meg kell mondanom — kicsit pontatlan. Ugyanis már a tankönyvek a marxista világnézet, a történelmi materializmus alapján íródtak, nekünk, tanároknak csak ki kell hangsúlyoznunk és erősítenünk azokat a bizonyos részeket. És a népi hősöket, hazánk történelmének nagy alakjait, a forradalmakat — meggyőződésem, szerint — kicsit romantikusan kell tanítani, hogy a gyermekek ..harapjanak rá.“ Én is románt fogok tanítani — mondja Bakcsi Csilla — Dalnokra helyeztek. Még nem nagyon ismerem az ottani viszonyokat — de hiszem és vallom, hogy tantárgyam oktatása keretében én is nagyon sokat tehetek az új típusú ember kialakításáért. És itt eljutottunk az előbb már érintett román nyelvig. Az állam nyelvének elsajátítása létfontosságú probléma. Oda kell hatnunk nekünk, szaktanároknak, hogy a gyerekek ,akik legtöbbször felkészületlenül, a minimális szókészlettel érkeznek az iskola padjai közé, néhány év alatt elsajátítják a nyelvet. És ez nem könnyű dolog, de én úgy érzem — ha az ember odaadóan és lelkesen csinálja —, menni fog. Nekem is ez minden reményem — mondja Kádár Edit román tanárnő (Szárazpatakon). Néhány napja vagyok az iskolámban , de megelégedett vagyok kollégáimmal. Úgy érzem, minden segítséget meg fogok kapni, hogy belerázódjam a munkába. Tudatában vagyok annak, hogy ma a nevelőnek nagy felelősség nyugszik a vállán. Mindannyian tudjuk, értjük a román nyelv oktatásának rendkívüli fontosságát. 1. Véleménye szerint mi az iskola helye és szerepe az új típusú ember formálásában ? 2. Tantárgya oktatásában hogyan valósítja meg a marxistaleninista világnézet kialakítását a tanulók gondolkozásában ? 3. Mit vár új munkájától, munkaközösségétől, a város, község közösségével való viszonytól ? Hogyan gondolja elképzelései megvalósítását ? A/. iskola — mondja Ferenc* Győző —1-es számú líceum, Sepsiszentgyörgyi fontos helyet tölt be az új típusú ember formálásában. Testnevelő tanár vagyok, s azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom éppen ma e tantárgy fontosságát, s elég, ha egy közmondással példázom : ép testben ép lélek. Az 1-es számú középiskolába kerültem. Mit várok az új munkahelyemtől ? Hát vegyük sorra : először is szeretném, ha megszűnne a két sporttábor közötti harc, elásnánk a „csatabárdokat“ és összevonnánk a munkát — mert csak így lehetünk hasznára a sportmozgalomnak. Aztán szeretném, ha megalakítanék a metodikai kabinetet. Főleg most lehetnék ott hasznos, és most lenne számomra is hasznos ez, hiszen az államvizsga dolgozat megírása után az ember még benne van a lázasabb munkában. Gábor Ibolya is itt kapcsolódik be a beszédbe, ő is sporttanár, s ugyancsak az 1-es számú líceumban. „Atlétika a szakom, és az az igazság, hogy Sepsiszentgyörgyön az atlétikapályák nagyon elhanyagoltak. Elsőrendű feladatunk ennek a helyzetnek véget vetni. Különben úgy érzem, hogy az 1-es számú líceumban nagy lehetőségek vannak, bár még csak pár napja vagyok itt, s ilyen rövid idő alatt nem lehet csalhatatlan véleményt alkotni.“ BALÁZS JÓZSEF matematika szakos tanár. Szentkatolnára helyezték. „Az iskolában már az első nap meglepetések értek. Vízvezetékkel ellátott, nagyon szép helyen fekszik. Az egyetlen probléma — rövid tapasztalataim szerint — a tanteremhiány. De reméljük, ez is hamarosan megoldódik. A tanulókat különben nem ismerem, fogalmam sincs, milyenek az általános ismereteik. Mindenesetre igyekezni fogok, hiszen tudom, hogy az új típusú ember formálásában az iskolának — elsősorban nevelő jellegét tekintve — rendkívül fontos szerepe van. Az életre nevel, és nem szabad elfelejtenünk, hogy a szocialista társadalomban élünk, nekünk, tanároknak kell ellátnunk útravalóval az ifjúságot. Komoly felelősséggel járó és megtisztelő feladat. Ehhez kapcsolódik Simon Márta kémia szakos tanárnő véleménye is. „Hogy jó munkát érjünk el, mi tanárok, akarom mondani, kezdő tanárok, abban a közösségnek is nagy szerepe van. Hát én — legalábbis kezdeti benyomásaim alapján — el merem mondani, ilyen szempontból sem panaszkodhatom, meg vagyok elégedve a bardóci kollégákkal. Úgy érzem, segíteni fognak, hogy minél hamarabb elsajátítsam azt, amit még nem tanultam meg, és így igazi nevelővé váljak. Mert csak igazi nevelő tud sokoldalú embereket alakítani, s úgy érzem, ez elsőrendű feladatunk.“ -BÁLLA ANNA MÁRIA és BENEDICK MÁRIA Kovászna megyéből került a főiskolára, Marosvásárhelyre, és ide is jött vissza. Mindketten román nyelvet és irodalmat fognak tanítani a száldobosi, illetve martonfalvi iskolákban. Egymás szavait megerősítve beszélnek — látszik hogo’ a szóban forgó kérdéseket már sokat tárgyalták, boncolgatták kinevezésük előtt is. ..Az iskola főleg a társadalom mai fejlődési szakaszában rendkívül fontos és szükséges társadalmi intézmény. Az új nemzedékek, az új típusú ember formálásának ,közös műhelyek a családban kapott nevelés után. Mint román nyelvet és irodalmat tanító nevelők, elsősorban az együtt élő nemzetiségek közötti tisztelet, becsület, a román irodalom és nép szeretmének ápolását tűztük ki legfontosabb célunkul .. A székely lányokból lett román tanárok, a magyarul beszélő román és német nemzetiségű nevelők szavai megnyugtatnak: jó kezekbe, hozzáértő nevelők irányítása alá kerülnek gyermekeink. Hiszen a nevelő ideológiai, politikai tisztánlátása, feladatának ismerete, az igényesség, amellyel saját munkájához viszonyul, biztosítéka nemcsak a jó szándéknak, de munkája jövőbeli hatékonyságának is. Bogdán László Tömöry Péter