Megyei Tükör, 1972. május (5. évfolyam, 629-653. szám)

1972-05-14 / 639. szám

korunkhoz méltó nyelvoktatás ( folytatás az első oldalról) i­tm felszerelése nagy anyagi és fizi­kai befektetést igényel. 1.URTZ HELMUTH, német szakos ta­nár : Büszkék vagyunk arra, hogy ed­dig 205 órát tartottak a tanerők a fo­netikai laboratóriumban. Ez is azt bizonyítja, hogy a tanárok részéről nagy az érdeklődés. Különösen a nyelvszakosok : Danu­ Árpád, Botos Fe­renc használták ki az új lehetőségeket. Magától értetődik, hogy mint minden kezdet, a laboratóriumban folyó munka is nehézséggel járt és jár. Áttérni a hagyományos módszerekről a laborató­riumi munkára, nem pillanatok dolga. Kísérleti stádiumban vagyunk : először, mert még technikai nehézségekbe üt­közünk (így pl. még a fülkékből nem tudjuk a tanulók hangját magnóra venni, ha csak egy tanulót akarok el­lenőrizni a többi is hallja), másodsor­ban módszertani szempontból kísérle­tezünk, mert merőben különböznek e­zek a módszerek a klasszikus, osztály­teremben folyó oktatás módszereitől. A kerekasztal-értekezlet fő célja az idegen nyelvszakos tanárok irányítá­sában még most is aktívan részt vevő Rácz Lajos nyugalmazott tanárnak a nagyváradi Al. Moghioros líceumban szerzett tapasztalatai ismertetése volt. — A sepsiszentgyörgyi tantestület háza megbízásából háromnapos tapasz­talatcserén vettem részt, azzal a céllal, hogy megfigyeljem a modern nyelvek oktatását a fonetikai laboratórium­ban. összesen hat órát hallgattam vé­gig, s a következtetéseket így fogalmaz­hatnám meg: A líceumban folyó 5—6 évi laboratóriumi munka eredménye feltétlenül észlelhető, és ez elsősorban a tanulók zömének jó kiejtésein mérhe­tő fel. A fonetikai laboratóriumban változatosabb, érdekesebb és (különö­sen kezdő fokon) sokkal eredménye­sebb a modern nyelvek oktatása, mint a hagyományos módszerekkel. Nagy­számú szemléltetőeszközt igényel, s ez serkenti a tanárokat azok gyűjtésére, használatára, készítésére. A laborató­riumban tartott órák fárasztóak, a ma­­ximumig igénybe veszik a tanulókat, ezért nem szabad minden órát ott tar­tani. Nyilván, a nyelvtanárnak is alkal­mazkodnia kell a korunkbani végbe­menő változásokhoz, a technika gyors ütemű fejlődéséhez, következésképpen audio-vizuális eszközök alkalmazása nélkül korszerű nyelvoktatást el sem lehet képzelni. Ezt viszont komoly módszertani felkészültség és minden órára való alapos felkészülés nélkül nem lehet végezni. A kép és az idegen hang megjelené­se, illetve felhangzása egy olyan osz­tályban, ahol a tanár eddig csak a sa­ját hangjára és a nyomtatott szövegre támaszkodott, valóságos forradalmat jelent. Ha a nyelvet a világ felé kitá­ruló kapunak tekintjük, akkor azon ke­resztül a világot legalább hangok és képek formájában be kell vinnünk az osztályba. Befejezésképpen csak annyit, hogy az audio-vizuális eszközök használatá­nak lehetősége minden iskolában meg­van, a lelkiismeretességen múlik, hogy kiszélesedik-e megyénkben is a ko­runkhoz méltó modern nyelvoktatás vagy sem. többre vagyunk képesek (folytatás az első oldalról) amelyek e határkő után tovább ve­zessenek bennünket a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megte­remtésének útján. Már most körvo­nalazódik, hogy erőfeszítéseink cél­ja a műszaki-anyagi alap további fejlesztése kell hogy legyen. Nem­csak arról van szó, hogy a jövőben is gyarapítani kell a termelőerőket, sokkal többről. Arról, hogy az ipart, a mezőgazdaságot, az építkezést és szállítást strukturálisan korszerűsít­sük, a tudomány és technika leg­újabb vívmányait alkalmazzuk a termelés gyakorlatában. Végered­ményben ez teszi termelékenyebbé a munkát, s ennek alapján emel­kedhet megszakítás nélkül a dol­gozók életszínvonala. Amikor az eredmények és tenni­valók felmérésére készül az ország, nekünk is számot kell vetnünk a megye gazdasági életének jelensé­geivel, mindazzal, amit elértünk és azzal is, ami még megnehezíti itt-ott, lassítja előrehaladásunkat. Amint a napokban közölt statisz­tikai adatokból kitűnik, az év első négy hónapjának mutatói kielégítőek az 1972-es terv előkészítésére és tel­jesítésére fordított munka meghoz­ta gyümölcsét. A kézdivásárhelyi faipari kombinát, az Olt textilmű­vek, a készruhagyár, a cigarettagyár, a csavargyár, a Kalász helyi ipari vállalat munkaközösségei jó ered­ményeket értek el a tervfeladatok teljesítésében. Az adatokból azonban az is kitű­nik, hogy a tervteljesítés üteme nem ütötte meg a kívánt színvo­nalat, a megfelelő gyorsaságot, azt a kezdősebességet, amellyel elérte volna az évi tervből e négy hónap­ra eső részaránynak, a 33,4 száza­léknak teljesítését. A kópééi bánya­­vállalat például 31 százalékot, a csa­vargyár 24,6 százalékot, a készruha­gyár 31,8 százalékot, a keményítő­gyár 25 százalékot valósított meg az évi tervből. Ez pedig megkövete­li a vállalatok vezetőségétől és mun­kaközösségétől, hogy az első félév­ből meg előttünk álló hetekben fo­kozzák a tervteljesítés ütemét, érjék el a félév lezárását az évi terv 52— 53 százalékos teljesítésével, így nyernek időt ahhoz, hogy a máso­dik félév és a következő év tervé­nek teljesítését alaposan előkészít­hessék. A tervfeladatok teljesítési ütemé­nek fokozása nem alaptalan köve­telmény, mert a megye iparválla­­lataiban még jelentős tartalékok fekszenek el. Ezt mutatja az évi terven felüli felajánlások mondhat­ni parádés teljesítése. A megyében összesített 16 milliós terven felüli vállalást az össztermelés mutatójá­nál négy hónap alatt túlszárnyalták, 18 millió lejen felüli eredményt ér­tek el, az árutermelésnél pedig 13 millió lej helyett majdnem 29 milliót mutat fel a teljesítmény. A közelgő országos pártkonferen­cia arra kell hogy késztesse a me­gye iparvállalatainak munkaközössé­geit, vizsgálják felül eddigi felaján­lásaikat, toldják meg azokat erejük­höz és belső tartalékaikhoz mért újabb vállalásokkal, s így köszöntsék mél­tóképpen társadalmi és politikai életünknek ezt a kimagasló esemé­nyét. (Ssortnyik György felvétele) Egy szaküzlet életképessége nem mindig attól függ, hogy az a megye­­székhelyen működik-e, avagy sem, ha­nem elsősorban ellátottságától, az áru­kínálat változatosságától, az udvarias kiszolgálástól , ami növeli hírnevét, csábítja a vevőket. A fenti állítás már nem egy alkalommal bebizonyosodott és legutóbb éppen a kézdivásárhelyi Kis Népművész üzlet esetében. Az üz­letet — gondolom — nem kell újra be­mutatni, hiszen már tudott dolog, hogy csak az iskolások keze alól kikerülő tárgyakat árusítja. Nem árt azonban a megnyitásától eltelt két hónap távlatá­ból felmérni eddigi megvalósításait, gondjait és a soron lévő tennivalókat. Maga az üzlet a város központjában van, kirakat hiány­ában azonban az idegen csak az egyébként ízlésesen ki­vitelezett cégtábla alapján talál reá. A berendezés vadonatúj, az áruk el­helyezése tetszetős, ízléses, áttekinthe­tő. Érdeklődésemre Tompa Sára üzlet­­felelős elmondta, hogy márciusban és áprilisban a havi jövedelem átlag nyolc-tízezer lej volt, amivel elégedet­tek. A nagy keresletnek örvendő áru­­féleségek közül sorol fel néhányat, mint például a hajlított vasból készült, falra szerelhető könyvespolcokat, elő­szoba-fogasokat (a sepsiszentgyörgyi 1-es számú líceum termékei,) csillárokat, fali olvasólámpákat (jó fényáteresztő burával). Hamar elkeltek a málnásiak rongyszőnyegei, nagy az igénylés a ko­­vásznaiak művészi kivitelezésű szőnye­gei iránt is. Igen keresett cikk a falra akasztható gyertyatartó és virágcserép­­tartó is. A közhasználati tárgyakból kisebb a választék. Ami volt, azt nagyjából mind eladták, az utánpótlás pedig ké­sik (háziruhák lányok részére, kötény­kék, bébiholmik). ígéretet kaptak la­­pítókra Almásról és művészi kivitele­zésű füleskosarakra Katavinról — de még nem érkezett meg az áru. Pilla­natok alatt fogyott el például a textil­iskolások által készített törülköző­anyag, amiből bármennyit el tudnának adni. Szeretettel és szakértelemmel sorolja még az üzlet felelőse a kelendő áru­kat, nagyjából ismeri már — rajtuk keresztül — a megye iskoláit és nem egy ügyesebb gyakorlatvezető nevét is. Szívügyének tekinti az üzlet jó hírne­vének fenntartását. A Kis Népművész kiállotta az első próbákat — további sorsa azonban az áru utánpótlásától függ. A kelendő portéka — mint már említettük — ha­mar elfogy. Az iskolaműhelyek terme­lő „kapacitása“ pedig még eléggé sze­rény, s a nyersanyagellátás és beszer­zés terén is mutatkoznak nehézségek. Sok iskola pedig még az üzlet megke­rülésével értékesíti portékáit. A megyei tanfelü­gy­előség állandóan figyelemmel kíséri az üzlet sorsát, sürgeti a terme­lést, intézkedik a késztermékek össze­gyűjtéséről és kezdi­vásárhelyre való szállításukról. Mi tehát a következtetés, figyelembe véve az üzlet megnyitása óta eltelt két hónap eseményeit ? Ismét bebizonyosodott, hogy ami hasznos, szép és az ára is hozzáférhetővé teszi , az kelendő, sőt percek alatt eltűnik a polcokról. Egyes tárgyaknak az árát azonban magasnak tartom, és csakis ezzel magyarázom, hogy a faragott és ízléses kivitelezésű fogasok, törülköző­tartók nem örvendenek különösebb keresletnek. Több eladatlan (s talán el­adhatatlan) tárgy egyes gyakorlatvezetők rossz irányú piackutatásáról árulkodik, márpedig ez az az egyik pont, ahol az iskola szembetalálja magát az élettel, tehát a divatos kifejezéssel élve, a marketing, a piac szükségleteinek kö­rültekintő felmérése döntő módon kell befolyásolja az iskoláinkban folyó gya­­korlati-termelő tevékenységet. Igen keresettek egyes, a háztartásban nélkülözhetetlen közhasználati tárá­gyak, melyekből a választék szegényes, pedig bármelyik iskolaműhely arány­i könnyűszerrel előállíthatná őket. A fennálló hiányosságok ellené­­re az üzlet — s rajta keresztül isko­láink — kiállották az első próbát, bi­­­zonyították, hogy a termelő gyakorlata megyénkben is életképesek — annak ellenére, hogy az utóbbi időben nyos visszaesés, a kezdeti lendű lanyhulása volt tapasztalható ezen téren. A második erőpróba elé a na il időszak, az idegenforgalom felmen­gé­se állítja majd az üzletet. Erre i­­ben fel kell készülni, gondoskodni­­ árukészlet megfelelő választékáról mennyiségéről. II.*N KOVÁCS ZOLTÁN tanfelügyelő a „kis népművész“ háza táján befejezés előtt a városi politikai tanév (folytatás az első oldalról) gyakorlati példákkal igazolták volna. Nem elég a jelenségeket, eseményeket, csup­a történetiségükben felmutatni arra is választ kell keresni, hogy a ne­­gyedszázaddal ezelőtti események ered­­ményeképpen létrej­ött új társadalmi rend hogyan alakul, hogyan formáló­­dik napjainkban, milyen konkrét ki­hatással van közvetlen környezetünk­­re. A párt feladatairól beszélve, sok he­­lyen, nagyon helyesen, megállapították, hogy a szocialista építés jelenlegi sza­kaszában egyre inkább elmélyül és to­­vább erősödik vezető szerepe. Azt a­­zonban már elfelejtették alaposabban elemezni, hogy alapszervezeti szinten vajon miképpen nyilvánul meg ez a vezető szerep, az alapszervezet mennyi­ben tudja megoldani sokrétű feladata­it. Egy másik érdekes aspektusra is scifi- KV »•‘'•’-'•lünk: so.: he­yen hangzott el elő­adás arról az új fejlődési szakaszról, a­ 11 .- be elérkeztünk, azaz a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megte­remtésének szakaszáról. Ennek ellené­re azonban még nem mindenki előtt világos, hogy melyek is ennek a sza­kasznak az ismérvei. És legfőképpen az­­t nem, mert a meghatározó össze­tevő elemeket elszigetelten tárgyalták, n­e próbáltak szintézist kialakítani­, ahonnan világosan kitűnt volna, hogy az összetevő elemek mindenike megha­­tározó jelentőségű, egymástól elszige­­telhetetlenek, együtt nyilvánulnak meg a szocialista építés jelen szakaszának folyamatában. .Politikai tanfolyamainkon a másik véglet is előfordult­­ a túlzott gyakor­,­­ latiasság, a leckék, a megbeszélések, amolyan termelési értekezlet szerű jel­lege. Ez leginkább azokon a helyeken volt észlelhető, ahol nem fordítottak kellő gondot az ajánlott könyvészeti anyag elolvasására, tanulmányozására, megelégedtek a helyi példák felemlíté­­sével. Nem ítélhetjük el egyértelműen ezt a módját sem a kérdések megvi­tatásának, különösen akkor nem, ha közvetlen eredményessége megmutatko­zik a termelésben, az emberek maga­tartásában. Annyiban viszont nem ért­hetünk egyet ezzel az eljárással, hogy elméleti, elvi megalapozás nélkül nem alakíthatunk­­ki az embereknél tartós politikai, ideológiai ismereteket, alap­elemeket. A politikai meg­ít­­és el­képzelhetetlen elméleti megalapozás nélkül. Nekünk pedig politikailag mű­­veit, felvilágosult embereket kell ne­velnünk. Ezt a célt szolgálják a politi­kai tanfolyamok is. Reméljük, a még hátralevő záróbe­szélgetések vezetői, a politikai tanfo­lyamok hallgatói mindent elkövetnek, hogy az RKP KB 1971 novemberi ple­náris ülésén elfogadott intézkedések szellemében még eredményesebbé te­gyék a politikai nevelést, magasabb szintre emeljék a kommunisták, az ösz­­szes dolgozók szocialista tudatát.

Next