Megyei Tükör, 1972. május (5. évfolyam, 629-653. szám)
1972-05-14 / 639. szám
„külstök még okógallyal“ A múló napok ritkán jelentkező csendjében az ember néha nagytakarításra szánja el magát: régi családi okmányok, levelezések összegyűlt halmait vizsgálva el kell dönteni, mit érdemes, mit nem érdemes megtartani. Mert ezeknek a sárguló leveleknek egyik-másika évtizedek távlatából sem veszíti el időszerűségét. Akad bennük üzenet a mai ember számára is. Tanulságokat vonhatunk le, régmúlt eseményeket rekonstruálhatunk, melyek elenyésztek már térben és időben, mint a porfelhő a száguldó autó nyomán. Itt vannak egyebek között Budai József pomológus levelei, melyeket a székelyföldi gyümölcstermesztés egykor propaganda-áramlatában írogatott. Nagy Imrének, édesatyámnak, Olasztelekre. A szakmai rész létkérdések mellett olyan tájékoztatókat, egyéni szemléletet kifejező megnyilatkozásokat találunk ezekben, amelyek e nagy egyéniség közvetlen gondolkozását, erkölcsi felfogását tükrözik és életének kevésbé ismert mozzanatait tárják fel. Most néhány kisebb részletet idézünk ezekből, amelyek érdeklődésre tarthatnak számot. A levelek 1932—33-ból kelteződtek. „... Mint minden levele, ez is nagy örömöt okozott nekem. Én ugyanis mindig abban reménykedtem, hogy amikor majd nyugdíjba megyek, visszaköltözöm szülőföldemre, a világ legszebb pontjára, Erdővidékre, s itt élek életem legkedvesebb foglalkozásának, a gyümölcstermelésnek, összefogva azokkal, kik ezt az épp oly szép, mint hasznos gazdasági ágat felkarolják és rajongással szeretik. He szép is lett volna kedves ügytárs urammal... együtt tevékenykedni, de a sors ezt tőlem megtagadta ..." „ ... A székely házkertjét széna-lucerna-lóherének rendezi be. Ilyen helyen halálra van ítélve a csemete. Fa-, lucerna-, lóhere a fa és a csemete hóhéra, kapa az áldása. Csak kapált földben nő az oltvány. Aztán füves kertjébe sarjúkaszálás után állatait kicsapja. Hadd legeljék le az oltványhajtásokat. Hányszor siattam én meg gyermekkoromban lerúgott oltványaimat. Házi kert ásókapu alatt tartandó, az az első szabály.“ ..— ... Küldök még oltógalvat egyik nevelt, új fajtámból, a felséges Libényi Jánosból...“ „— ... Nem volt nekem talpalatnyi földem sem, amikor Erdővidéken gyümölcsészkedtem, eltanultam, elcseréltem egy rongy diplomáért. Mit tehettem mást, neveltem másnak oltványokat. Mások kertjébe csempésztem be azokat a csemetéket, melyekből új fajokat reméltem. Természetesen, ingyen adtam az ilyen csemetéket, így került pl. a Budai Domokos-alma az Egyed Dániel kertjébe ...“ . A népek fennmaradásának feltételei : anyagi függetlenség, az ép, egészséges test, melyet munka edz meg, pálinka nem tesz tönkre. A székely már a 20-as években erősen pálinkázott... Egy nép fennmaradásához erkölcsi erő is kell : ne lopj, ne hazudj, tiszteld a másét, érdemeld meg az életet munkával, ne henyélj, takarékoskodjál stb... Főképp a pálinka ellen kell küzdeni, a halál kaszása ellen. Csak éhező ember pálinkázik, s aki megszokta, elveszett ... Az olyan anya, ki gyümölcsöt tud adni gyermekének, nem ad azok kezébe, mint most a székely asszonyok, pálinkás kenyeret.“ „... N. J. úr azon óhajának, hogy életrajzomat megírjam, nem tehetek eleget. Maholnap 84 éves leszek, de még hátra valamennyi. Az életrajz megírása különös és nehéz dolog. Hibáimat, gyengeségeimet elhallgassam, s magamat nem létező érdemeim címén megdicsérjem ? Na, még csak ez kellene ! Ha meghalok, mit bánom én, akármennyi hazug dicséretet raknak rám . .., ott már nem kell pirulnom érte. De még élek, öndicsérő nem leszek, csúf szerep az ilyen, s aggkori gyengeség csalhatatlan jele volna ... Olyan dicsérő sorok, melyek érdemeinket (?) érdemen felül gazdagítják, nem lehetnek kedvére szerény, de önérzetes embernek“. Budai József már rég nem él. De érdemeit — egyebek mellett — messziről felismerhetően hirdetik azok a gyümölcsfák és -fajták, melyek Erdővidék sok-sok kertjét díszítik ma is, és azok a tanulságos gondolatok, melyeket egy népe sorsáért aggódó nagy személyiség sugárzott egykor a szeretettvidék felé... NAGY FERENC: Olasztelek Ilodosi falurészlet (Slortnyik György felvétele) Deák M. Ria : Épülő sportcsarnok EGY MAI GYÜMÖLCSKERTÉSZ LEVELEI 1971 Én mint kertész és gyümölcsész, a a harmincas években leveleztem Budai József pomológussal, szakmai ügyben. Hosszú levélben válaszolva, bőséges felvilágosítással, tanáccsal szolgált. E leveleket nagy értékénél fogva letétbe helyeztem más régi iratokkal együtt a sepsiszentgyörgyi múzeumba. A levélben elmondja a Budai Domokos almafajta előállítását, melynek anyafája ma is megtekinthető Bodosban. Érdekes megjegyzéseket tesz a fajta jóságára, bótermőségére, tartósságára, írja : Míg Párizs környékén tömegtermelésre állították be, addig hazánkban alig terjedt el, alig ismerik, no, de egy próféta sem arat sikert a saját környezetében. Kis faiskolámban majdnem kizárólag csak a Budai-fajtával foglalkozom, de a keresletet nem tudom kielégíteni, mivel Erdővidéken a Budai Domokoson Van a fő hangsúly. Faiskolai csemetéje lassú fejlődésű, így az állami csemetekertek nem karolták fel. A fája nagyra nő, 10—12 méter ültetési távolságra van szüksége, de egy 23—30 éves fa 350—400 kg gyümölcsöt is lead itt, a saját kertemben, noha a kelleténél sűrűbben van ültetve. 1972 Hogy mit jelent a gyümölcs, azt ma már felesleges bizonygatni. A szervezetnek, főleg gyerekeknél, nélkülözhetetlen. Kertészszakmámban a gyümölcstermesztésre igen nagy súlyt helyeztem. 1919-től 1924-ig Brassóban, 1924-től a mai napig itt Erdővidéken, Baróton. Nem voltam egyedül, aki faiskolával rendelkezett. Olaszteleken Nagy Imre nyugdíjas tanár saját birtokán, az úgynevezett Tanyán, nagyobbacska faiskolát tartott és új fajtákat szaporított, állított elő. Sokat foglalkozott a Budai József pomológus által előállított új fajta, a Budai Domokos továbbszaporításával. Gyerkes Mihály tanító Udvarhely körül valóságos tanfolyamokat tartott a gazdakörökben, a téli időszakban. Tavasszal meg csemetékkel látta el az igénylőket az enyedi és más faiskolákból. A mezőgazdálkodásra kevésbé alkalmas, dombos területek begyümölcsösítésével foglalkozott sokat. Több helyen szép gyümölcsösök létesültek. Persze, biztatást kaptunk Budai József pomológustól is, hisz ő telepítette az első Budai Domokos anyafát Bodosban. 1950-ben megalakult a gazdaság és mint alapítótagot, mint kertészt, megbíztak nyolchektáros zöldséges létesítésével. Ezenkívül a nyolchektáros gyümölcsös vezetésére kaptam megbízást. Itt alkalmam nyílt a gyümölcsösök kiterjesztésére is. Évek során át, két nehezen művelhető parcellát betelepítve, a gyümölcsös 20 hektárra fejlődött. Kis faiskolát is létesítettem, főleg a Budai Domokos-fajta szaporítása végett, mivel ez a fajta máshol nem volt kapható. Igyekeztem hozzájárulni a gyümölcstermesztés nagyüzemi fejlesztéséhez. Azonban aggodalom tölt el a gyümölcstermesztés jövőjét illetően. Pusztulnak a fák. A kaliforniai pajzstetű nagyon el van szaporodva. Jönnek a kiskert-tulajdonosok ! Pusztulnak a fáink, kertész bácsi, mit csináljak ? Permetezni kéne, de nincs kivel. A Via utcában például minden fa fertőzött. Ölbe tett kézzel a fák pusztulását nem nézhetjük. Útmutató a permetezőszerek használatáról a könyvesboltokban vagy a könyvtárakban kapható. A rendszeres permetezés megszervezése közügy, s tudomásom szerint a megyei növényvédelmi igazgatóság az igénylő rendelkezésére tudja bocsátani a vegyszereket és a használati utasítást, ha másképpen nem, a téeszek útján. Elvirágzás után két héttel 0,75 százalékos bordói lével, vagy nyári hígítású mészkénlével permetezünk, és azután az előírt időközökben és az időjáráshoz alkalmazkodva megismételjük a kezeléseket. 1967-ig rendeztem a baróti gyümölcsöst, de a betegség és a korom, sajnos, már akadályozzák további tevékenységemet. NAGY MIHÁLY, Barót vasárnapi kiadás 3. oldal