Megyei Tükör, 1972. május (5. évfolyam, 629-653. szám)
1972-05-14 / 639. szám
taki Ferenc nagyapja, Lengyel József már 1842 előtt kalapos volt. A kalaposok régen a szükséges „havasi berke“ báránygyapjút a brassói hetivásáron kovásznál juhtenyeswsttól Vcrúfiolták. A gyapjút megmosták, megszűntetták, helyi kovács által készített, kézzel hajtott tépeővel megtépették, s majd kézzel hajtott fésűjével megfésültették, amiből lattal kimértek egy kalapra való gyapjút. Készítettek „öt-, hat-, hét-, nyolc-, kilenchatos kalapot“. A kimért gyapjút saját maguk által készített .au-vel w^^ultak meg. A pengető egy 2., es.ieter hossn^spagna“, illetve pózna egyik végén falemezen áthúzott húrból áll. A húrt 6—8 ágból sodort kecske- vagy juhbélből készítették. Pengetéskor a kimért gyapjút, a munkaasztalra helyezett „hurten“ (kb. 12 cm hosszú sűrű léctábla) egyik végére tették, ahonnan kötővel a gerendára kötött, s egy gombosfával a „lakóc“-cal húzott pengető segítségével a gyapjút a burten másik végére dobatták. Ennek az volt a célja, hogy a gyapjúszálak teljesen szétváljanak, s a por kihulljon belőle. 8—9 ilyen átpengetés után végül ellipszis alakú csomóba pengették. Ezt a középen vastagabban hagyott csomót a „fakszitá“-val vagyis a fahársból szólt szitaszerű faedény segítségével kézzel laposra nyomkodták. Két lenyomkodott gyapjúcsomót egymásra helyezve, oldalait behajtogatva, s egy kiegészítő folttal ellátva, a fakszitával ismét lenyomkodták. Ezt a két darabból összetett „szövés, fonás, ragasztás, nélkül“ eggyé lett kalapformát már „filc“-nek nevezték. Mintegy tifilcet, belsejükbe és egymás közé —, hogy öszsze ne ragadjanak — nedves rongyot helyezve egy lepedőbe a „filclepedő“-be kötötték. A munkaasztalon egy négyzetméternyi kivágást készítettel^^7 a lá jógidból „péckát“, illetve katlant vastag érclemezt helyeztéspt/en a leíi^Pn a lepedőbe kötött filceket két órán át melegítve, forgatva, vízzel locsolva, „dunsztolták“, illetve tenyerükkel veregették, nyomkodták, hogy a filcek összelapulatt ikeggyé váljanak. Innen kiszedve megszántották és hideg vízzel töltött cseberbe áztatták, amelybe egy pohárnyi „vitriolt“ (kénsavat) is töltöttek, hogy a filcek „savanyodjanak“, illetve könnyebb legy°n ványolásuk. Ezután a filceket álindóan merített vízben (amilyen meleget '/ükkel kibírtak) gyúrták, nyújtották, illetve rmvolták, afflre azok megkapták megfelelő kap Vtt nagyságúkat- Ezeket már „tompok“-nak ne-'z ték A tompiól kívül-belül habkövei a szőrt Csiszolták, formára húzták és kötővel átkötött tompod szabadon hagyott karimáját ,la ‘ im“ (a kalap karimájának formája) kézsa”* L-k is addig nyújtották, amíg a megfelelő forrák. 1 kialakult. A tompot formán hagyták számarJ. ^áradás után, mielőtt a formáról levetta^ rájbólták“ (csiszolták). Miután levették, akereskedelemből, régen házilag előáll na ■*t festékkel festették. Egerfakérget vagy bo,.ózgálict összefűztek, s a kalapokat ez- i festették feketére. Festés után lisztből és zö lól készült keményítővel kikeményítőttek. er*geei ismét a „fafej“-re és a raszlira húz- Szara megszáradtak, szalaggal és némelyeket ták. s ld]átta fel. bele^1 készítettek kerek tetejű, kis karimájú, K*? kalap0!"’ am^ a 77 éves Pataki Vidor sze„görög kedok Görögországba szállítottak. Kérint k^ ^ kisebb karimájú „betyárkalapot“ szítét.c te környékére hétlattos nagy karimájú is begyírtek.Az ágostonfalvi románoknak kis kalap0 ^jgriqfcíjú kalapokat készítettek. A tetejű, - l?cm széles, nagy karimájú kaszás 70' ,verték- régi kalaptípus volt a „c-sillalnp°t \ akinek tetején, középre egy csillaggal“ , ‘ helyeztek, a kalap saját anyagából. szerűdi SERESS ANDRÁS Fazekas mestermunka PLÁGIUM, KOMPILÁCIÓ, ISMERETTERJESZTÉS Jó néhány éve már annak, hogy az egyik hetilapunk oldalain megjelenő ismeretterjesztő cikksorozat hasábjai alatt, az írásokat nevével jegyző személytől függetlenül, oldalakat olvashattunk A természet kalendáriuma című, egyébként mostanság újra kiadott, kitűnő ismeretterjesztő könyvből. Máig sem tudom megérteni, hogy a „szerző" miként tudta magát ennyire megalázni. Vagy milyen lelkiismerettel állhatott diákjai elé, mondván: fiam, te másoltad (puskáztad) a házi feladatodat (dolgozatodat). S hogy ez nem elszigetelt jelenség, illetve nem csupán a tudományos ismeretterjesztésben fordult elő, arra tanú az ifjúmunkás is. Az utóbbi időszakban nem egy alkalommal kellett erélyes hangot megütnie, mások tollának termékeivel ékeskedő „költőkkel“ szemben. Igen, ékeskedő, mert ha jól emlékszem, egyikük közülük már díj-félét is nyert furcsamód „szerzett“ költeményével. Legutóbb pedig, amint erről az Utunkban olvashattunk, Petőfinek egyik legközismertebb versét (Szeptember végén) küldte be valaki, a saját neve alatt . (Vagy csak április elsejei tréfának szánta ? ) Hogy mit lehetne tenni, vagy inkább mit kellene tenni ? Már az iskolában el kellene kezdeni. Talán ez is hozzátartozik ama gyakorlatias neveléshez az irodalomoktatásban. Tisztázni az irodalmi csalás fogalmát, az elkövetésével járó érthető és jogos következményeket. S talán azt is, mi a hatás, utánérzés. Ennél a témakörnél maradva viszont, ez alkalommal, hajlékunk előtti sepregetésre szorulunk. A Megyei Tükör egyik, februárban megjelent, vasárnapi számának kettős oldalán megjelent írás szerzője ugyanis visszaélt a szerzői etikával csakúgy, mint az előlegezett szerkesztői bizalommal. Mert terjedelmes írásának minden mondata szóról szóra megtalálható egy 1957-ben megjelent néprajzi tanulmányban. Ez az a csepp, sőt inkább csorbintás a türelem poharába, amely után néhány tényt az irodalmi-művészi, főleg azonban az ismeretterjesztő munka mikéntjéről el kell mondanunk. 1. Kezdjük talán ott, ha valaki még nem tudná (s főleg nem éreznék, hogy bárki irodalmi, művészeti alkotásának, tudományos értekezésének vagy bármilyen írásának közlése, a szerzőével nem azonos név alatt, törvényes következményekkel is járó, elítélendő cselekmény. Ráadásul megszégyenítő elkövetőjére nézve, kisebb-nagyobb közösség előtt. A helyenkénti, más szerzőktől (természetesen azok nevének olvasmányos vagy csak ridegen rögzítő feltüntetésével) átvett találó, kifejező idézetek emelik az írás szintjét, színesebbé, érdekesebbé és egyben hitelesebbé is teszik azt. 2. A nyomtatott betű hitelével, az írás méltóságával való visszaélés, az a vélemény, hogy újságba, napilapba ez is, így is „elmegy. “ Akkor is, ha önálló, de igénytelen forgalmazású, hibás adatokkal megtűzdelt írás „csupán". 3. Ki kell térnünk a hitelesség kérdésére. Ez esetben nem a más neve alatt közölt művekre gondolunk. Inkább egy jogilag nem megtorolható, etikai szempontból viszont éppen annyira elítélendő jelenségre. Mert nincs hitele és nem is lehet egy olyan riportnak, melyet készítője például a négy fal között, munkatervekből, beszámolókból kiszedegetett adatok alapján írt meg. Annak a tudományos ismeretterjesztő írásnak, melynek szavairól évszázados por szálldos. Különösen, ha a hargitai tracyt vonulatot emlegeti. Annak az ismeretterjesztő írásnak, melynek fogalmaival a szerző sincs tisztában, vagy semmi kapcsolata nincs sem a megjelenés időpontjával, sem a körülményekkel, sem pedig az olvasók érdeklődésével. 4. A „közhiedelemmel“ ellentétben, az ismeretterjesztés meglehetősen nehéz feladat. Nem véletlen, hogy kiváló szakember nagyon sok van, kiváló szakíró is akad. Kiváló népszerűsítő annál kevesebb! De csaknem valamennyi ,legendás hírű“ népszerűsítő a szó és az írás művésze, s egyben kiváló és rendkívül széles körű érdeklődésű szakember is. Felsorolunk néhány nevet, válogasson ki-ki közülük egyéni olvasmányvéleményei alapján : Brassai Sámuel, Cholnoky Jenő, Herman Otto, Lambrecht Kálmán, Lyka Károly, Öveges József, Sztrokay Kálmán, Xántus János. S mivel e névsorban csupán Lyka Károly képviseli a művészeteket (egyik, a század elején kiadott könyve éppen nemrégiben jelent meg nyolcadik kiadásban), említsük meg a zenében Leonard Bernstein nevét. Ott ülnek milliók a képernyő előtt, laikusok és szakemberek egyaránt, és tanulnak az ötletektől sziporkázó nagy varázslótól. Ahogy öveges professzor is elhitette — a rosszmájúak szerint — miként készíthetnek házilag barackmagból atommagot. 5. Az ismeretterjesztő írás három alapvető feltételnek a lehető legteljesebben eleget kell tegyen. Felhasznált adatai teljesen megbízhatóak legyenek, nyelvileg nem csak, hogy érthető és világos, de csalogatóan érdekes legyen és végül valamilyen vonatkozásban időszerű legyen az olvasó számára. A két cikkből vagy híradásból tákolt harmadik azonban alkalmi kompiláció csupán. 6. A nyomtatott ■ betű, s az olvasó megbecsülése egyaránt a legjobb tudás szerinti hiteles adatközlésre kötelez. És ez független attól, hogy akadémiai szakfolyóiratról vagy „csupán“ megyei lapjaink valamelyikéről van szó. A hibás adatok, illetve tényközlések éppen ez utóbbiakban a legkárosabbak. Szakfolyóiratok esetében ezeket a szerző terhére írják, rendszerint tájékozott olvasói. A napilapokban viszont továbbgyűrűzhet, attól eltekintve, hogy félrevezet minden bizalommal közelítő érdeklődő olvasót. A szenzációhajhászó írások kritikátlan átvételéről ne is beszéljünk ez alkalommal. KÓNYA ADÁM wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmßtm a képzőművész szövetség díjai Csütörtök délben a fővárosban ünnepélyes külsőségek között átnyújtották a Képzőművész Szövetség 1971. évi díjait. A következő díjakat osztották ki: A Képzőművész Szövetség nagydíja — Ion Gheorghiu festőművésznek egész művészeti tevékenységéért s a hazai és külföldi tárlatokon bemutatott műveiért. Festészeti díj — Georgeta Năpăruşnak műveiért, amelyekkel részt vett az RKP félszázados évfordulójának szentelt képzőművészeti kiállításon, Bukarest municípium festészeti és szobrászati szalonján, valamint a Sao Paulo-i festészeti biennálén. Szobrászati díj — Constantin Popovici-nak, az argeş-i vízi erőmű völgyzárógátjánál elhelyezett villamosítás című művéért és a Bacăuban felállított Bacovia-szobráért. Grafikai díj — Radu Dumitrescunak és Radu Stoicának, 1971-ben együtt alkotott plakátművekért. Díszítőművészeti díj — Şerban Gabreanak, az RKI félszázados évfordulójának szentelt kiállításon bemutatott műveiért. Monumentális művészeti díj — Gheorghe Iacobnak, a ploeşti-i közigazgatási palota ipari, mezőgazdasági, tudományos és kulturális tárgyú mozaikjáért. Díszlettervezési díj - Mircea Matcabojinak (Kapzsvolt) • Kritikai díj — Antol Mindrescunak, Th. Pallady anul mátxv kötetéért és az Arta című folyóirat keretében kifejtett munkásságáért. Az ifjúság díja — Stefan Cilfeanuk, az 1971-ben endezett egyéni tárlaton és a Bukarest municípium estészeti és szobrászati szalonján kiállított műveiért. Népi mesterek díja — Pavel Terţiunak, Neraja, Vrancea megye) hozzájárulásáért a népimaszk-alko- CS fennmaradásához és megújításához ; Sütő Bélának, argtas (Kovászna megye), a hagyományos magyar népművészet szellemében alkotott faragványaiért és a festményeiért. ....................... ... Kritikusok díja — Ion Biţannak művei nyitó jellegéért és változatosságáért s a metszetek terén felmuatott jelentős eredményeiért. Az Arta folyóirat díja — Paul Gherasimnak 1971.vi alkotásaiért. CSUTAK LEVENTE grafikája 4—f oldal