Megyei Tükör, 1972. október (5. évfolyam, 758-783. szám)

1972-10-07 / 763. szám

Az időjárás kedvez, szombat és vasárnap döntő fordulatot kell hozzon a termés megmentésében, de ehhez az eddiginél körültekintőbb munkaszervezésre van szükség . Ne álljon egyetlen gép sem • Minden szállítóeszközt munkába kell állítani Lelkes részt vállalás A burgonyabetakarítás ütemének növelésében továbbra is jelentős szerepet vállalnak megyénk tanulói, az intézmények és a vállalatok alkalmazottai. Ma és holnap több ezren vonulnak ki a mezőgazdasági termelőszövetkezetek földjeire. Sepsiszentgyörgyről csupán a helybeli két gazdaságban 1350-en dolgoznak, ebből 800- an a helyi, 550-en a kilyóni téeszben. A kézdivásárhelyiek ma mintegy négyezren gyűjtik a burgonyát a város és a környező falvak gazdaságaiban. Értékes segítségük természetesen vasárnap sem marad el. Hasonló lelkesedéssel veszik ki részüket a burgonyabetakarítási munkálatokból a kovásznaiak és a barátiak is. Barátról az alkalmazottak és iskolások százai indultak ma reggel a közeli termelőszövetkezetek burgonyaföldjeire. Kovásznáról közel 800-an dolgoznak ma a mezőn, és ugyanennyien lesznek holnap is, köztük a Lendület kisipari termelőszövetkezet 70, a fonoda 60 és a fűrészüzem 50 dolgozója, valamint ötszáz iskolás. Megbirkóznak a rájuk váró feladatokká! Mozgalmas volt a barátosi határ. A fogatok egy része szalmát szállított a burgonyaföldekre, más részük a kiszedett burgonyát hordta a barátosi állomásról az átvevő központhoz. A burgonyaparcellákon szalmával takargatták a kiszedett burgonyacsomókat . Bagoly Tibor, a gazdaság főmérnöke és Fazakas Zsigmond téesz-elnök irányítják a munkát. — Szerdáig 240 hektárról szedtük ki a termést — mondja Bagoly Tibor mérnök — 1 500 tonna burgonyát már átadtunk az átvevő központnak, 605 tonnás vetőmagnak csilóztunk és 105 tonna apró burgonyát szintén silógödrökbe raktunk a sertésállomány téli takarmányozására. 208 tonna van még csomókban a határon, ezeket betakarjuk, nehogy megfagyjon, amíg elszállításukra kerül a sor. 200 tonnát ideiglenesen az állomáson és a gazdaság udvarán lévő két színben helyeztünk el. Szállítóeszközökkel is jól állunk, van 64 fogatunk, három öttonnás tehergépkocsink, amit a sepsiszentgyörgyi szállítási vállalattól kaptunk és hat traktor vontatta utánfutónk. A tehergépkocsik naponta kétszer a kézdivásárhelyi keményítőgyárhoz szállítanak, vagy miután innen visszatértek, egykét rakományt az itteni állomáson lévő átvevő központhoz. Elég nagy az időveszteség a keményítőgyár átvevő központjánál eltöltött várakozási idő miatt. Ezért fordulhatnak csak kétszer. Naponta ennek ellenére 20 tonnát szállítanak be egyenként a mezőről. Szorgalmas emberek a gépkocsivezetők is. Egyúttal mint terhelők is dol- DEZSŐ JÁNOS (folytatása az 5. oldalon) Szombati jegyzet Vinéta és iskolástáska Múltkoriban fültanúja lehettem a következő telefonbeszélgetésnek : ,,Küldjön le valakit, ha nincs ott az uram, nem cipekedhetem a vinétás szatyorral végig a városonA választ nem hallhattam, de a hölgy, aki elégedetten tette le a kagylót, elárulta, hogy nemsokára megérkezik az intézeti autó és vinézástól hazaröpíti. Nem ismerem a hölgyet, ha ismerném sem árulnám el a nevét, de mellétehetem, hogy felbosszantott, amit hallottam. Több mint két évtizede szidjuk az uralkodást, a megkülönböztetést, a vállalati autókkal való maszek cocakázásokat, s lám, itt állunk ismételten a kérdés előtt. Vannak feleségek, akik nem tudnak hazavinni öt kiló vinétát a piacról, ezért le kell rendelni a vásárlás színhelyére a Volgát vagy Imézét, az elfoglalt férjet el kell szólítani hivatalából. Hogy esetleg nyolc-tíz várakozó idejét rabolja el az ilyesmi, az nem számít, hiszen a vinéta romlandó zöldség, nem állhat vele a piac szélén egyvalakinek a felesége. Isten bocsá', ha szentségtörésnek venné valaki, amit mondok, nem a vinétávol van nekem bajom, nem is azzal, hogy az autóval vagy kézben érjen a konyhába, ahol szorgos kezek sütés után felaprózzák, uzsonnáravalónak készítik el, hanem a szöveggel. Azzal, hogy a hölgy nem cipekedhet! Kiss József vagy Nagy Albert felesége persze cipekedhet, dr. Antal Imola cipekedhet, András Andrea, a város művésznője cipekedhet, csak éppen a helyettes igazgató úr neje nem cipekedhet. Megérteném, ha az illető elvtársnő olyan fontos, társadalmilag annyira jelentős beosztásban dolgozna, hogy kár lenne az idejét piacozással töltenie, így egészen más lenne, de valószínűnek tartom, hogy ilyenről szó sincs. Szó van viszont arról, hogy igen-igen hozzászoktak egyesek a vállalati autókhoz, mintha kislány korukban a popsijukra vertek volna, ha nem az állam kocsijával jártak volna bevásárolni. Hirtelen az jut eszembe, hogy a cambridge-i egyetem diákjainak nem szabad kocsival érkezni az előadásokra, mert ez az egyetemi hallgatók közti demokráciát sértené. Nem tudom, miért éppen ez jut eszembe, amikor azon bosszankodom, hogy kisvárosi igazgató-helyettes felesége lealacsonyítónak találja, ha egy vinétával megrakott szatyorral el kell indulnia. Vigyázat, nem vezet jóra az ilyesmi, főleg nem egy kisvárosban, ahol mindenki mindenkit ismer. Kicsikét emlékeztet ez arra, ami egy másik városbeli tizedikes kislánynyal történt, akit a papa szolgálati kocsija mindennap az iskola elé röpített. Persze, nem azért, mintha Kovács Hajnalka nem bírta volna el a négy-öt tankönyvvel s írószerekkel tele táskát, hanem mert így volt elegáns. A papa később olyan ügybe kavarodott, amiért elhelyezték ; elszaladt így a szolgálati kocsi is és a nagy háztartás is. Hajnalka — szegény kislány — ezután egyedül, táskáját hóna alá csapva járkált az utcákon, mint a többi gyerek, kerülte a forgalmas helyeket, ahol iskolatársai jöttek suliba és távoztak onnan. Idegen volt köztük, egy életre kizárta családja a gyerekek világából. Autós bébinek, francos Hajninak csúfolták, s egyikük sem állott szóba vele. Okulásul mondanám ezt a vinétás hölgynek. Nehogy elröppenjen az a vállalati kocsi, nehogy holnaptól, holnaputántól másvalakinek cipelje a vinétáját vagy piros paprikáját, mert az kellemetlen lenne, kedves asszonyom. Nem is beszélve a szatyorról, amit egyik nap utálkozva nézett, miközben a férjét vagy annak sofőrjét szólította telefonon. Nekem tulajdonképpen mindegy, csak önt sajnálnám, ha szokatlannak találná az újbóli cipekedést. Hogy is mondja a közmondás? Láttunk mi még karón vinétát szállító autót! Láttunk ! MARKÓ IMRE világ proletárjai egyesüljetekI mS TÜKÖR az RKP Kovászna megyei bizottsága és a megyei néptanács lapja 763. szám V. ÉVFOLYAM 1972. OKTÓBER 7., SZOMBAT Ara 30 bani Az Országos Konferencia határozatainak valóra váltásával köszöntjük a Köztársaság évfordulóját TÖBBET, GYORSABBAN, JOBBAN UTAK A FENYVESEK MÉLYÉN Figyelemre méltó — és a megyeszerte kibontakozó szocialista munkaverseny szerves részét képezi — az erdőkitermelés céljaira szolgáló utak gyors és műszakilag kifogástalan kiépítése. Így például, a Bodzaforduló környékén lévő vágtereket összekötő, illetve a kitermelt faanyag elszállítására szolgáló úthálózat kiépítésében részt vevő dolgozók határidő előtt adtak át rendeltetésének két fontos kitermelőrészleg — köztük Darnó — összekötő úthálózatát, nemkülönben a kitermelt anyag hosszabb távú elszállítására szánt két gépkocsiutat. A munkában kitűnt : Alexandru Dobranu és Hrinncea Gheorghe utászbrigádja. A KOVÁSZNAI BÚTORGYÁRBAN is rendszeresen túlszárnyalják a gyártás mennyiségére, a gyártmányok minőségére, illetve forgalmazására vonatkozó terv feladatokat. A havi tervek sorozatos túlteljesítése alapot teremtett arra, hogy a bútorgyáriak határidő előtt teljesítsék az egész országot átfogó lelkes vállalást , az ötéves tervnek határidő előtti teljesítését. Az év utolsó negyedének küszöbén a gyár munkaközössége jelentené, hogy az össztermelési tervet, nemkülönben az árutervet több mint 3 százalékkal túlszárnyalták, mégpedig minden árufajtánál. Erőfeszítéseiket példázza, hogy a munkatermelékenységet 11 százalékkal növelték terven felül. TELJESÍTETTÉK ÉVI VÁLLALÁSUKAT A kézdivásárhelyi kéményítőgyár kilenchavi termelési tervét hét nappal korábban teljesítette. . ezáltal már a harmadik évnegyed végéig megvalósította az össztermelés- terv túlteljesítésére vonatkozó egész évi vállalását. Mindhárom váltás jó eredményeket ért el, amelyhez nagyban hozzájárult az is, hogy a karbantartók a tervezett javítási idő lecsökkentésével és az esetleges géphibák gyors kijavításával biztosították az ütemes termelés feltételeit.