Megyei Tükör, 1974. július (7. évfolyam, 1259-1262. szám)
1974-07-05 / 1259. szám
A termelőszövetkezet munkaszervezési és pénzügyeiről Mit tud a táj? A termelőszövetkezet a szocialista tulajdonnak az a formája ,amelyben a vezetést a tagság intézi a szövetkezet közgyűlésén, a közbeeső idő alatt pedig a választott vezető tanács. A tagság azonban csak abban az esetben képes arra, hogy saját gazdaságának ügyeibe beleszóljon, ha ismeri ezeket Az illyefalvi termelőszövetkezetben érdeklődtünk, gyakorlatilag hogyan valósul meg a szövetkezeti demokráciának ez a lényeges vonása, a tagok mit tudnak a szövetkezet ügyeiről. Előre kell bocsátanunk, hogy május folyamán zajlott le — tehát nem is olyan régen — a legutóbbi közgyűlés, s csak olyan tagokat kérdeztünk meg, akik rendszeresen dolgoznak a szövetkezetben, s akiket a téesz vezetősége jelölt meg. Első dolgunk az volt, hogy a téesz vezetőitől megtudakoljuk, milyen szervezési, pénzügyi kérdések jellemzik ez évi munkájukat. Íme néhány tény : 74 hektáron kellett kiszántani a cukorrépát, mert a gyökérgomba megtámadta. A kultúrák különben nagyon szépek, gabonából is, burgonyából is rekordhozamra számítanak. Az állattenyésztés körül vannak azonban bajok is. A leszerződött tejmennyiség félévi tervét mindössze 50 százalékban teljesítették, s a lemaradást az év végéig nem is tudják behozni. A hústerv teljesítése valamivel jobban áll. A téesz pénzügyei nem állanak rózsásan: 5 millió lej adósságuk van, szerencsére ebben az évben nem kell törleszteni belőle, csak 1975—80 között. Az erre az évre kiutalt termelési hitel már kimerült. Májussal bezárólag azonban folyósították a tagoknak az előleget. Ezek után felkerestünk néhány tagot, megkérdeztük, mit tudnak a gazdaság ügyeiről, mi a véleményük a vezető tanács munkájáról. Serbán Sándor fogatos, 15 éve dolgozik a téeszben, ebből 8 évet állatgondozó volt, munkaérdemrenddel is kitüntették. Tudja, hogy jócskán van adóssága a gazdaságnak, csak azt nem, hogy mennyi. Arról is tudomása van, hogy cukorrépát kellett kiszántani, de csak 22 hektárt számol össze. Az állattenyésztés menetéről annyit tud, hogy a múlt ősszel igen korán kellett beistállózni az állatokat, emiatt a takarmány nem tartott ki tavaszig, s vásárolni kellett. A vezető tanácsról az a véleménye, hogy „mindenkit meghallgatnak, meg is válaszolják, de nem éppen úgy csinálják“. Kereső György állatgondozó már 13 éve. Az a véleménye, hogy a vezető tanács nem képes érvényt szerezni az állattenyésztést szabályozó párthatározatoknak, amelyek előírják például azt, hogy egy gondozóra 45 borjút kell rábízni, azoknak mennyi takarmányt kell adni, hogy a húsgyarapodás meglegyen ,s ennek arányában a gondozó javadalmazása is. Neki csak 35 borjú jutott, de takarmány még kevesebb. Nincs meg a súlygyarapodás, kicsi a kereset. A télen volt úgy, hogy 200—300 lejt kapott havonta. „Ha hitvány takarmányt hoznak be, a gondozó érzi azt meg, a brigádosnak vagy mérnöknek fix fizetése van." A téesz adósságának összegét 2 millió lejnek tudja, de hogy mikor és mennyit kell törleszteni belőle, arról nincs tudomása. Lazának tartja az ellenőrzést is, s ezt a fogatosokkal példázza, akik valósággal kisajátítják a fogatokat, a tagoknak csak úgy szállítanak valamit, ha külön megfizetik nekik, pedig a normát is kapják a téesztől. Tudja, hogy nagyon jók az idei terméskilátások. 30 mázsa búzát vár hektáronként, de ez saját becslés, nem a vezető tanácsinál tájékoztatták. Kádár József is fogatos, régi dolgozója a termelőszövetkezetnek. Pontosan ismeri a vetésszerkezetet, az idei termés állapotát. A kiszántott cukorrépa dolgát ő is felemlegeti : „mi százszor s ezerszer mondtuk, hogy a Morgó nevű dűlő földje mindig kaszáló volt, nem érdemes azt feltörni- Hiába. Azt mondták, hogy más terület nincs, a répát meg el kell vetni. Erre már nem tudtunk mit szólni. Arra gondoltunk, hátha beüt egy száraz év, mert az égbe s a földbe, ugye senki nem láthat bele. A növénytermesztés azonban — s ez, sajnos, most is beigazolódott — nem lutri, hogy a véletlenre alapozzon az ember." Mikor az állattenyésztés kérdéseiről kérdezzük, már elbizonytalanodik. Úgy sejti, hogy a tervteljesítéssel jól áldanak, s az állattenyésztés kitűnően jövedelmez, hiszen az elnöktől hallotta, ha nem lettek volna az udasborjak, az se lett volna miből üzenni. Az állattenyésztés legjelentősebb gondjáról, a kombinált takarmány áráról, és a szállítási költségekről semmit sem tud. A téesz pénzügyi nehézségeiről tudomása van de ez természetes, hiszen néhányszor a szavatolt jövedelmét is csak késésekkel kapta kézhez. A téesz adósságairól nem tud semmi közelebbit. A (a. és a kitermelésre vonatkozó) szövetkezetközi megegyezésre, amelyet májusban a közgyűlés is jóváhagyott (Ő nem emlékszik. ... Vida József, aki szintén a téesz fogatosai közé tartozik, ugyancsak elégedett a terméssel, a növénytermesztési munkálatok menetével, s tájékozottsága is kielégítő. S egyébként nem véletlen, hiszen egy fogatodnak van a legnagyobb lehetősége arra, hogy a növénytermesztő, minden mozzanatát áttekinthesse. Az állattenyésztés jelentősebb problémáit, a tavaszi takarmányhiány kivételével, nem ismeri. A tejtermelést kielégítőnek érzi. Egyebekben is KádárJózsefhez hasonlóan vélekedik. __ Az ellenőrző bizottság nézete szerint — elsősorban a dolgozók munkáját ellenőrzi, másodsorban a téesz vagyonát őrzi lopás, rongálás ellen. Maricza Anna az állattenyésztésben dolgozik.1 192 óta tagja a termelőszövetkezetnek. Férje 15 esztendőn át volt brigádos. Az állattenyésztés tervfeladatait, a tervteljesítés helyzetét nem ismeri, a jövedelmezőség kérdését sémni „lehet, hogy a tavaly a terv alatt maradtunk, de én azt nem tudom“. Az ellenőrző bizottság tagjai közül, az elnökön kívül, csak egy személyt tud megnevezni. Az ellenőrző bizottság feladata szerinte is „a nép“ munkájának ellenőrzése. Teljesen kimerítő, mindenben lényegre tapintó következtetést néhány téesztag válaszai alapján nem vonhatunk le. Annyi azonban nyilvánvaló, hogy a szövetkezeti demokráciának az alapszabályban is megfogalmazott elvei nem érvényesülnek kielégítően a téeszben. A tagok elsősorban az őket közvetlenül érintő kérdéseket ismerik, azokat is csak többé-kevésbé részletesen. A napi elfoglaltságuktól távol eső gondokat már sokkal kisebb mértékben ismerik, pedig javadalmazásukat ezek gyakran legalább annyira befolyásolják, mint a saját munkájuk. A tagok rendszeres tájékoztatását inkább egy spontán ,,tájékozódás“ helyettesíti. Ez is egyik oka annak, hogy csökken a közgyűlések vezető szerepe, s a tagok hozzájárulása a vezetéshez. Beszélgető partnereink néhány kijelentése egy olyan — meg nem fogalmazott, de meglehetősen elterjedt — mentalitásra is következtetni enged, melyben a felelősségérzettől fűtött gazdaszellem és a dolgok menetébe való beleszólás kotnyeleskedésnek minősül. „Én ezzel nem foglalkozom — mondta egyikük, a téesz pénzügyi nehézségeire utalva —, van nekem elég egyéb dolgom". Másikuk a volt elnök leváltásáról így nyilatkozott: „azért váltották le, mert lágy volt — s vállvonogatva hozzátette —, így tudjuk mi, tagok“. Szavai alapján úgy tűnhet, a tagság és a vezetőség két különböző kategória. Ebben a felfogásban nagy veszély rejlik. A tagok munkakedve ugyanis nagymértékben függ attól, tulajdonosoknak érzik-e magukat, hogy a termelőszövetkezet sorsát illető kérdésekben megkérdezik-e őket, vagy nélkülük döntenek. A válaszokból egyebek között az is kiderül, hogy a tagok tudatában az ellenőrző bizottság hatásköre a kirótt termelési feladatok elvégzésének ellenőrzésére korlátozódik, holott ez valójában a vezető tanácsra, és csak részben az ellenőrző bizottságra tartozik. Ennek feladata — azért választja a közgyűlés —, hogy a szövetkezeti demokrácia elveinek érvényesülésén őrködjék, vagyis a vezetőtanács gazdasági ügyintézését ellenőrizze mint a közgyűlés ezzel megbízott szerve. A termelőszövetkezetnek tehát az eddiginél jóval nagyobb súlyt kell fektetnie a tagok tájékoztatására. Ennek eszköze nem lehet csupán a közgyűlés, mert azt évente kétszer, háromszor hívják össze. De mi lenne, ha a meglevő faliújságot, a legtöbb helyen — ha működik egyáltalán — az általános, a lapokban is olvasható kérdéseket tárgyaló vagy porosodó vitrint a tagok tájékoztatásának eszközévé tennék ? ISIKÓ BÉLA NEMES ZOLTÁN Bálványos várja, a vendégeket! Kellemes meglepetés a bálványosi fürdőhely az idei nyáron : rend, tisztaság mindenütt. őszintén szólva arra számítottunk, hogy a múlt vasárnapi fesztiválnak a „nyomaira" találunk mindenütt, a fürdőhely alkalmazottai azonban már rég eltakarították. Viszonylag rendben vannak az utak is, zúzalékkal borították mindenütt. Még nincs igazán teljében a turisztikai idény, a déli órákban alig látni embert a villák körül, de a helyek már mind fogdáltak. A kempingben találni már csak helyet. Itt viszont még nem fejeződött be a felkészülés. Hét kempingházat kell még kipucolni, megszabadítani a penésztől. Az átmenő forgalmat azonban már most is ki tudják elégíteni, eddig még nem volt fennakadás. Mondjuk, kellemes meglepetés Bálványoson a rend és tisztaság, az utak rendben tartása. Most valóban úgy néz ki a fürdőhely, mint amin a gazda rajta tartja a szemét. Amihez nem kellett különösebb befektetés, azt a fürdőhely alkalmazottai elvégezték. Van azonban szóvá tennivaló még így is. Az utak további korszerűsítésre, sár, és portalanításra szorulnak. A mofettához s medencéhez vezető utakat rendezni kell, hogy ne nyaktörő ösvényeken kapaszkodjanak fel a vendégek. És persze gondolni kell arra is, hogy hasznosítani kellene a bálványosi oldal rég összeomlott fürdőmedencéit. Éveken keresztül nagy probléma volt a fürdőhely ellátása. Lássuk, mi most a helyzet? Az étkezdében még mindigcsak azok ebédelhetnek, akik egy nappal előbb jelentkeznek. A bárban pénteken délután 4 órakor a kínálat a következő két adag virsli, sertéskolbász, flekken. Az útmenti büfében — melyet szépen átalakított a megyei turisztikai hivatal — ugyancsak kolbászt, roston sültet, ezenkívül májat és mititejt szolgálnak fel. Kétségkívül óriási fejlődés ez a múlt évhez képest, de még mindig nincs, ahol teljes ebédet fogyaszthatna az átmenő vendég, vagy az, ,aki esetleg nappal kirándul. Közétkeztetési egységek tehát, ahelyett, hogy programjukkal, kínálatukkal kiszolgálnák a vendéget, hogy ők idomulnának a vendég programjához, megszabják azt. Bálványoson a közétkeztetés tehát még távol áll attól, hogy kielégíthetné a fürdőhely vendégeinek igényét. A kereskedelmi hálózat egy eldugott élelmiszerüzletből, egy kioszkból és egy zöldség- gyümölcsüzletből áll. A két előbbi ottjártunkkor a programnak megfelelően zárva volt, a zöldség, gyümölcsüzlet azonban nyitva tartott. Egy sor édességen kívül az üzletben vásárolni lehetett káposztát, uborkát, csípős paprikát, hagymát és fonnyadt retket. Az árut hat nappal azelőtt, az elmúlt hét szombatján hozták, akkor volt paradicsom is és földi eper, amiből még vissza is kellett küldeni. Az elárusító 10—12 féle árucikket igényel, nyilván azt, amit a vásárlók is keresnek, és ami nincs. Mindenekelőtt gyümölcs kellene, paradicsom és tojás. Minden bizonnyal hoznak is, de persze, heti egyszeri szállítással nem lehet megoldani a friss gyümölcs- és zöldségellátást. Az üzletfelelősnek másik gondja, ami nap mint nap felháborítja, hogy nem engedik reggel 8-tól legalább este 8-ig nyitva tartani, 6 órakor — mert a program úgy írja elő — kötelezik bezárni, holott éppen az esti órák jelenthetnék a csúcsforgalmat. Az elmúlt nyár óta már a harmadik gondnok kerül Bálványosra. Évek óta senki sem tud megmelegedni itt, néhány hónapi munka után fejvesztetten adja ide a felmondását. Valahogy változtatni kellene ezen az állapoton. Olyan ember kellene — és persze olyan körülmények —, hogy éveken keresztül nagyobb perspektívában is foglalkozna a fürdőhely gondjaival, ügyes bajos dolgaival. A megyei turisztikai hivatalnak meg kellene vizsgálnia, mi okozza ezt a roppant gyakori cseerét, és ennek megfelelően kellene intézkednie. Kétségkívül a múlt évhez képest javára változott a fürdőhely arculata. Tennivaló azonban még sok van ahhoz, hogy a korszerű igények kielégítésének szintjére emelkedjék Bálványos. KRISTÓF MARTON MEGYEI TIKOK r Alailétszám és tejhozam Megyénk mezőgazdasági termelésének jelentős részét képezi az állattenyésztés. Ez az üzemág az, amely a termelőszövetkezeteknek állandó pénzjövedelmet hoz. Az első és legfontosabb tényező az állatlétszám emelése. Ezen a téren akad még tennivaló bőven. A június 30-ra tervezett állatlétszámot megyei szinten 97 százalékban valósítottuk meg. Ez a szám lehetne százszázalékos is, ha némely téeszben leszorították volna az elhullások, kényszervágások számát, s felvásárolták volna a tervben előirányzott számú szarvasmarhát. Vannak termelőszövetkezetek, amelyek sikerrel zárták az első félévet, a tervezett állatlétszámot megvalósították és túl is szárnyalták. Ezek között említhetjük: Bodokot, Nagyborosnyót, Martonfalvát, Papolcot, Kököst. Más termelőszövetkezeteknél azonban igen nagy a lemaradás. Szárazajta 75, Nagybacon 105, Dúlnok 125, Gidófalva 104 és Maksa 65 darabbal maradt le a tervmutatóktól. Örvendetes tény, hogy a tehenek és a befedezett üszők tervezett létszámát 3,3 százalékkal túlteljesítették. Különösen szép eredményt ért el: Árkos, Kitolna, Kézdivásárhely, Kéty. Néhány téeszben, sajnos, pillanatnyilag is igen nagy a lemaradás. Kőváron 66, Bibarcfalván 20, Gidófalván 91, Zágonban 22 darabbal maradtak le a tervtől. Megyei átlagban a félévi tejtermelési tervet 8,5 százalékban teljesítették a téeszek. A lehetőségek azonban jóval nagyobbak. Ismeretes tény, hogy a tél folyamán az összes termelőszövetkezetek takarmányhiánnyal küzdöttek. Sajnos, a tejtermelés szintje a legeltetési időszakban is a lehetőségek alatt maradt. Első félévi össztermelési tervét csak Egerpatak, Árkos, Bárót, Katanna, Kökös, Szentlélek, Kézdivásárhely és Köröspatak teljesítette. Arapatak csak 47, Bibarcfalva 68, Illyefalva 54 százalékban teljesítette feladatait. Külön ki kell térnünk a tehenenkénti tejhozamra. Az első félévben igen nagyok az eltérések. Legszebb eredményt Árkoson értek el. Itt a tehenenként fejt tejmennyiség elérte az 1522 litert. Szentléleken 1360, Kézdivásárhelyen 1162, Csernátonban 1136 liter az átlag. A gazdaságok zöme 1000 liter alatt maradt. A leggyengébb hozamot Arapatak (373 liter), Esztelnek (382 liter), Liszinyó (435 liter), Illyefalva (478 liter) érte el. A gyenge tejhozam természetesen befolyásolta az állami központosított alappal szembeni kötelezettségek teljesítését is. Megyei szinten az első félévi tervet a termelőszövetkezetek 74 százalékban teljesítették. Az elhullás és a kényszervágás az elmúlt évhez viszonyítva csökkenő irányzatot mutat. Némely téeszben mégis igen magas az aránya. Nagyajkán 57 elhullást, 17 kényszervágást, Bölönben 52, illetve 66, Csernátonban 71, illetve 73 elhullást és kényszervágást jegyeztek be. összegezésül megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évhez viszonyítva növekedett az állatlátszám, az össztejtermelés és az állami központosított alaphoz való hozzájárulás is. Minden lehetőség megvan rá, hogy az 1974. évi tervet teljes egészében megvalósítsuk. Ennek feltételei az eddiginél ésszerűbb takarmányozás, a megfelelő takarmányalap megteremtése. VÁRI ERNŐ Meglesz a rekordtermés ! (folytatás az első oldalról) az is benne van, hogy a 80 hektáros herével vetett árpát Carpatina motoros kaszákkal és kézzel vágják le, és utólag csépelik ki, mert vétek volna a szép heretermést kombájnokkal tönkretenni. A következő napokban végzik el a raktárak fertőtlenítését és a zsákok javítását, valamint a tűzrendészeti előírások betartásához a kellő intézkedéseket. E szorgos felkészülés láttán úgy véljük, hogy a kézdivásárhelyi termelőszövetkezet eleget tesz a rekordtermés eléréséért megyeszerte folyó törekvéseknek. í