Megyei Tükör, 1975. április (8. évfolyam, 1298-1301. szám)

1975-04-04 / 1298. szám

Emberek és gépek Egy közepes falu elférne azon a területen, amelyen a sepsiszentgyörgyi textilgyár épületei emelkednek. Aki először vagy másodszor járja végig a gépcsarnokokat, egy jó kalauz nélkül bizonyosan eltévedne itt : hatalmas, zúgó labirintus a gyár, gépek és emberek egyetlen óriási szövetsége. Aki nem járatos a textilszakmában, első pillanatban azt gondolhatná, hogy ebben az évről-évre korszerűsített, és a magas fokú automatizálás felé közelített gyárban tulajdonképpen a gépek a főszereplők, az emberek mindössze asszisztensek az értelmes, bonyolult felépítésű masinák mellett. Aztán jobban odafigyelve, arra kell rájönni, hogy az első számú tényező mégis csak az ember, nélküle élettelen fémhalmazokká válnának a gépek. László Zsolt géptervező technikus — azt hiszem —, egyik, legszerencsésebb választás a kalauzolásra. Nemcsak azért, mert úgy beszél minden egyes gépről mintha testvéréről és barátjáról szólana, hanem inkább azért, mert egységében látja ezt a hatalmas, lüktető szervezetet, melynek éltető kezdete valahol a transzformátor állomás és a hatalmas kazánház tájékán van, aztán kezdődik, a labirintus - fonoda, szövöde, kikészítő és az utolsó állomás, a késztermékek traktára. Ezen az útvonalon végigmenni, képletesen azt jelenti, hogy ismerettséget kötsz több mint 2 700 emberrel, a gyár alkalmazottaival Pontosabban e 2 700 ember közös erőfeszítésével, hogy a szentgyörgyi textilgyár csaknem egy évszázados híre és rangja meg ne csorbuljon, hogy országszerte és az ország határain túl elismerés illethesse a gyárból kikerülő termékeket. Sokszor elhangzik e hármas fogalomtársítás : munkások, mérnökök és technikusok, néha-néha szóvirágnak is tarthatjuk, ám ebben a gyárban megérezhetjük az összefüggés, az egymásrautaltság igazi mélységét. Mert minden, ami itt születik, és egyrészt a gyár mindennapi termelését, másrészt pedig évről-évre kivívott rangját jelenti — e három kategória pártvezette, harmonikus együttdolgozásából származik, a tervező asztalok mérnökei, a tervet „megfejtő“ technikusok, a gépekre felvigyázó asszonyok, a gépeket karbantartó, szüntelenül korszerűsítő és megjobbító mesteremberek tevékenységének összegeződése az a Munkaérdemrend és az országos élüzemet megillető zászló, amit a minap adtak át a textilgyár közösségének. A textilgyár története — túlzás nélkül — meglehetősen nagymértékben Sepsiszentgyörgy története is. A több mint 90 esztendeje itt egymást váltó nemzedékek, a szakmai becsület és hozzáértés olyan fokáig jutottak el, amikor méltán fogalmazhat így a fiatal géptervező : „Itt minden, ami jó, az embernek köszönhető, az olyan kommunistáknak, mint Bács József főmérnök, Fodor Pál mérnök, mint Nagy Gyula bácsi, aki nyugdíjasan jön vissza valahányszor hívják, mert úgy érzi, hogy ettől a gyártól elszakadni nem lehet, s legnagyobb bántás lenne számára, ha egyszer megfeledkeznének arról, hogy nagy munkák idején mindig lehet számítani rá. Mint Kiss Irén, a Szocialista Munka Hőse, aki nem véletlenül kapta ezt a címet. Vagy mint Barabás Lajos bácsi, a fonoda vezetője, akiről tréfásan úgy szokták mondani a gyárbéli kollégák, hogy még a korpát is megfonná. És nincs ebben a tréfában túl sok abszurditás, azzal a szakmai tapasztalattal, amit Barabás Lajos önmagában mások hasznára felhalmozott, néha valóban csodákat lehet művelni. “ László Zsolt vallomásában az igazság kedvéért én feltétlenül kiegészíteném e sort egy nevével is, akinek műszaki intelligenciáját, teremtő nyughatatlanságát több tucatnyi gép átalakítása, korszerűsítése és bonyolult automatafelszerelések üzembe helyezése dicséri. És természetesen, kiegészíteném a többi 2 700 valahány névvel, azokéval, akik a gépek mellett állva figyelik az anyag átváltozását, azokéval, akik a műszaki forradalom mai szintjén próbálják megszervezni e gyár termelését, s azokéval, akik időt és energiát áldozva. Vigyáznak rá, hogy egyetlen gép, egyetlen berendezés se legyen üzemképtelen. Lyukkártyás szövőgépeken készül a híres szentgyörgyi damaszt, a minták programálását a gépterem mögötti kis helyiségben végzi néhány fiatal. Ez a munkafázis minden bizonnyal a leglátványosabb a gyárban, de nem a látványosság az érdekes, hanem az eljárás magas műszaki színvonala és a kikerülő késztermék minősége Ezek pedig világszínvonalon vannak A termelés mellett, annak függvényében legfontosabb az ember itt. Egy textilgyár munkakörülményei nyilván soha nem lehetnek laboratóriumi körülmények. Száll a szösz, párolognak a vegyi anyagok, éktelen zajjal működnek a gépek. Van tehát még bőven amin dolgozniuk a munkavédelmi feltételek javításáért felelősöknek. De azt lehetetlen észre nem venni, hogy évről évre, hónapról hónapra javítják, bővítik, ésszerűsítik és korszerűsítik a gyár hatalmas szellőztető rendszerét , ez tulajdonképpen egy másik üzem, amely a gépcsarnokok emeleti részein működik. E szubjektív üzemlátogatás reflexióit két olyan apróság megemlítésével szeretném zárni, amelyek biztosan nem számítanak látványosan a textilgyár kiváló eredményeiben, de valahol mégis csak jellemzőek lehetnek. A gyár virágkertészettről van szó, s arról a tényről, hogy éppen ezüstfenyőket készülnek ültetni a gépcsarnokok közé. Kicsi dolgok ezek, de nagyon fontosak lehetnek, ha egy üzem emberi körülményeit tekintjük. Pontosan annyira, mint az étkezde, az óvoda, az orvosi rendelő és a munkásklub. Hozzátartoznak egy modern nagyüzem életéhez, s valahol az eredményekben is szerephez jutnak. MAGYARI LAJOS A MUNKA MAGAS ÉRTÉKELÉSE (folytatás Q2 első oldalról) ,-jrók példás teljesítésére, ki csendült ki abból a lelkeshangú táviratból is, amelyet a KK1* Központi Bizottságához, személyesen NICOLAE CEAU$ESCU elvtárshoz intéztek, alkalommal is gondolataink Ön felé irányulnak, szeretett vezetőnk. NICOLAE CEAUSESCU elvtárs. Szívünk teljes melegével megköszönve a magas kitüntetést, amelyben részesített, biztosítjuk, hogy minden erőnk latba vetésével fogunk munkálkodni azoknál az értékes útmutatásoknak teljesítéséért, amelyeket megyénkben és vállalatunkban legutóbb tett látogatásakor fogalmazott, meg. Termékeink minőségének állandó javításával, áttérünk a külföldi piacok igényeit kielégítő kiváló minőségű ballon- és paplinanyagok gyártására, elősegítve ezáltal vállalatunk tekintélyének további növelését. Vállaljuk hogy munkaközösségünk szorgalmának és hozzáértésének fokozásával 22 millió lej értékű termékkel szárnyaljuk tú az 1975. évi tervünket, hozzájárulva a jelen ötéves tervfeladatok határidő előtti teljesítéséhez, népünk jólétének növeléséhez, és drága hazánk, Románia Szocialista Köztársaság felvirágoztatásához. “ A bensőséges ünnep alkalmával Nagy Ferdinánd elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, a megyei néptanács végrehajtó bizottságának elnöke melegen köszöntötte a vállalat kommunistáit, egész munkaközösségét, kiváló eredményeikért, és további még kimagaslóbb sikereket kívánt pártunk XI. kongresszusán kijelölt nagyszerű célkitűzések valóra váltásában. A felejthetetlen ünnepi gyűlés a vállalat esztrád-együttesének, az esemény rangjához méltó tartalmas, színvonalas műsorával zárult. MUNKATÁRSAINK KGRÖSPATAKON . A hírnév azonban nem minden, a község életében sok más kihatása is fellelhető az említett két intézmény működésének. Azon túlmenően, hogy Árkoson az Agronómusház létesítésével egy olyan műemlék-épületet mentettek meg a pusztulástól, amely az intézmény tevékenysége nélkül is hírnevet szerez a falunak, s Köröspatakon az ellátóközpont már eddig 800 000 lejt költött a székhelyéül szolgáló épület javítására (az idén még 400 000 lejt fordít az udvar aszfaltozására és a épület karbantartására), ezen túlmenően talán az a leglényegesebb, hogy a két intézmény hozzávetőleg 50 embernek nyújt munkalehetőséget a község lakói közül. Ennyivel kevesebb hál az ingázók száma-Feltétlenül szót érdemel az is e kölcsönös közeledés méltatásakor, ahogyan a köröspataki ellátóközpont és termelőszövetkezet között kialakultak az együttműködés, a kölcsönös segítségnyújtás kötései, amelyekből mindkét fél, de különösen a téesz, húzhat hasznot. A múlt évben is a cséplés megkezdésétől a burgonyahordás befejezéséig mindig akadt olyan teherkocsija az ellátóknak, amely a téesz rendelkezésére álljon, vagy amellyel a Tecuci ról kiutalt koncentrált takarmányt hazaszállítsa. A központ alkalmazottai még a pityókaválogatásban is segítőkezet nyújtottak a téesznek. Viszonzásul a téesz építőcsoportja végzi el az ellátóközpont épületének javítási munkálatait, s ha a botsoki állomásra a központ munkaerő-létszámát meghaladó rakomány érkezik, szintén a téesz-tagok közül kerülnek ki azok, akik segédkezet nyújtanak a gyors kirakodáshoz. A községultúrcsoportjait is sok esetben vitte kiszállásra a központ gépkocsija, s a köröspataki futballcsapat is teljes felszerelést kapott az ellátóközpont sportalapjából. Ha pedig jogi tanácsra van szüksége a község lakóinak, a központ jogtanácsosa rendelkezésükre áll. Persze, az itt felsoroltakkal nem merül ki az említett intézmények áldásos jelenléte a község életében, de további részletezésre nincs is szükség. Csupán annyit tegyünk hozzá, hogy az a gondolat érlelődik e közeledés szemlélőjében, mely szerint a megyésítéskor megnyilvánuló decentralizációs folyamat igen kedvező hatásának hullámai Köröspatakig már elértek, s mivel gátat nem vetettünk e hullámoknak, tovább, is terjedhetnének ... N. Z. Amit nem lehet abbahagyni Fehér Ferenc fiatal kora óta a sepsiszentgyörgyi textilgyár viaszosvászon-részlegén dolgozott. Felesége révén került a gyárba. „A legnehezebb időkben vettek fel — emlékezik az asszony —, 33-ban hónapokig jártam az irodákat, míg szóba álltak velem. 15 éves voltam, erős és fiatal, a munkára ráállt a kezem, nagy nehezen felvettek — próbaidőre. Igyekeztem, megbecsülni a munkahelyemet, s így maradhattam is. Közben megismerkedtem férjemmel, összeházasodtunk s elkezdtünk tanakodni, hogy lenne jobb Hajnalban négykor keltem, sokszor olyan sötét volt még, hogy azt sem tudtam, merre az út. Jó kilométert kellett gyalogolni Sepsiszentgyörgyig, végül a férjem is ti gyárhoz szegődött, kettesben könnyebb lesz — mond,ta „1952-ig dolgoztam az üzemnél — veszi át a szót a férfi. — Végig élmunkás voltam. Tudtam, hogy a lelkiismeretes munka nem csak a magam, de az egész társadalom érdekeit szolgálja. Kommunista lettem. 1952-ben a párt megbízásából Dobokra kerültem néptanács elnöknek- 1905. március 4-ig dolgoztam a községben. Fájt megválni a gyári munkától, hisz szerettem a mesterségem, de a néptanács elnökség ii hamarosan megtaláltam a szépségeit. Igyekeztem úgy dolgozni, hogy nyoma maradjon a munkámnak. Hogy sikerült vagy nem, nem rám tartozik eldönteni. 65-ben új iskolázott elnök jött a helyembe. Talán nem is hiszi el nekem, hisz az emberek ilyenkor általában sértődöttségre, keserűségre gyanakszanak, de én a lehető legtermészetesebbnek találtam a cserét. Tiszta lelkiismeretig adtam át a hivatalt, mert tudtam, aki utánam jön, nem fogja rosszabbul csinálni nálam, s számomra csak ez volt a fontos. Ajánlottak állást, megyei hivataloknál, költözhettem volna Szentgyörgyre, de én a gyárat választottam. Odatértem viszsza, ahonnan 13 évvel azelőtt eljöttem, a viaszosvászon-részlegre. Nyolc évet dolgoztam még a gyárban. S a nyugdíj után idetértem haza a faluba- Ha most végig gondolom az életemet, úgy érzem, szépen éltem. Nem igen tettem olyasmit, amit meg kellett volna MEUYEl liikÜK ------------- /' . , ............., . -............ ..........................3.