Megyei Tükör, 1975. november (8. évfolyam, 1329-1332. szám)
1975-11-03 / 1329. szám
AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA AZ ÖTÉVES TERVEN FELÜL : 1,6 MILLIÁRD LEJ Arányok és lehetőségek A megye iparának 1,6 milliárd lej értékű vállalása az ötéves terven felül megoszlik az összes vállalatokra. Lehetőségéhez képest mindegyik hozzájárul a jelentős többlettermelés megvalósításához, persze, egyik vállalat többet, a másik kevesebbet nyújt. Az is előfordul, hogy a felajánlott többlettermelés nem arányos a vállalat egész évi termelésének összegével, egyiknél nagyobb ez az arány, a másiknál kisebb. Éppen a múlt héten írtunk arról, hogy egy, méreteiben kis vállalat, a Kalász, aránylag nagyobb vállalással járul hozzá ennek az 1,6 milliárd lejnek előteremtéséhez, mint „nagyobb“ társai, amelyeknek évi termelése is magasabb értéket képvisel. Ezen a héten a Bazalt helyiipari vállalatra került sor, hogy részesedését megnézzük. Bár terjedelmileg, területileg a megye legnagyobb vállalata — 15 termelőegysége működik a megye területén, elszórva — termékeinek is nagy a volumene, de értékben számolva ez a nagy volumen nem tesz ki aránylag nagy öszszeget. A terven felüli vállalása tehát szerénynek mondható. Mégis nagyon meg kell dolgozniuk teljesítéséért. Ennek magyarázata abban áll, hogy a júliusi áradások miatt érzékeny károkat szenvedett a vállalatnak majdnem mindegyik termelőegysége. A téglagyárak közül a legnagyobbikat, a bodokit, vetette vissza az árvízi nyolcszázezer kipréselt, száradó téglát áztatott el a betörő ár, s az iszappal egybemosott, sárrá ázott massza elhordásán másfél hónapot kellett dolgozni. Még az égetőkemencébe is behatolt a víz, de szerencsére olyan gyorsan és nagy mennyiségben, hogy nem robbant fel. A többi téglagyáraknál is elöntötte a szárítószíneket s az agyag-N. Z. (folytatása a 4. oldalon) A Politikai Végrehajtó Bizottság október 4-i ülése szellemében A húsipari vállalat az ellátás javításáért Holnap immár egy hónapja, hogy a Politikai Végrehajtó Bizottság kijelölte azokat az intézkedéseket, amelyeknek életbe ültetésével jelentősen javul a lakosság ellátása. Október folyamán tanúi voltunk annak, hogy az üzletekben sok árucikkből megnőtt a kínálat, gazdagabb lett a választék is. Persze, nem minden fogyasztási cikkből lehetett egyik napról a másikra gyökeres javulást elérni, minthogy nem csak szervezésen múlik a dolog, hanem a legtöbb esetben először az iparnak kell megtermelnie ezeket a cikkeket, vagy más megyében állítják elő azokat, s így a beszerzésük, szállítás, időt vesz igénybe. Nem így állunk azonban a hússal és a hentesáruval, amelynek „nyersanyagát" is a megye állattenyésztése termeli, a készárut is a megye Húsipari vállalata állítja elő. Valaki úgy fogalmazta meg, hogy azt eszünk, amit termelünk, s vonatkozik ez főleg a disznóhúsra, amely az utóbbi időben majdnem teljesen hiányzott a mészárszékekből. A húsellátásban tehát — ha némi javulás történt is — egyelőre nem állott be az a fordulat, amelyet a Politikai Végrehajtó Bizottság ülésének közleménye előír, s amelyet a lakosság joggal elvár. Mert nem nevezhetjük kielégítőnek azt a húsmennyiséget sem, amelyet október h6 NIMES ZOLTÁN (folytatása a 3. oldalon) Az állatlétszám növelése nngrobb felelősséget követel A lakosság élelmiszerigényeinek teljes kielégítése érdekében erre az évre és a következő ötéves időszakra hatékony intézkedéseket foganatosítottak az állattenyésztés fellendítése, az állati hozamokszüntelen gyarapítása érdekében. Természetesen a célkitűzéseket főként az állatlétszám növelésee révén teljesíthetjük. A megye állattenyésztése fejlesztési programjának alapján az év végéig a termelőszövetkezetek összállatlétszáma eléri majd szarvasmarhából az 51-, juhból a 92- es sertésből a 17 000-et. Egyes termelőszövetkezetek, mint például Árkos és Kézdivásárhely, már teljesítették is előirányzataikat. Másutt, Arapatakon, Hídségen, Bardócon és Kovásznán például jelentős lemaradások észlelhetők, különösen, ami a szarvasmarhalétszámot illeti. Az ok elsősorban az említett termelőszövetkezetek vezető kádereinek érdektelensége. Ez a magyarázata az árapatajd (6 százalék), nagybaconi (40 százalék) és szentlélek (50 százalék) születési aránynak, vagy a nagymérvű elhullásnak, Kovásznál például. Ismert tény, hogy az állomány növelését elsősorban saját anyaállatokra alapozva kell növelni. Sajnos, a szarvasmarhák születési aránya nem minden egységben emelkedik tervezett szinten. A dalnoki termelőszövetkezetben például a meddő tehenek száma túlságosan magas. Maksán első illéskor az üszők eléri; a 42 hónapos, Szentléleken meg a 41 hónapos életkort is, Bardócon és Köpecen évek óta meddő teheneket tartanak az állományban. A szarvasmarhaállomány növelésének másik útja a szarvasmarhák minél nagyobb súllyal történő értékesítése. ..zámos termelőszövetkezet, mini például a kovásznak bölöni és árapataki, jóval a tervezett súly alatt értékesíti állatait.. Csupán néhányat mutatunk be azok közül a hiányosságok közül, melyek termelőszövetkezeteinkben az állatlétszám előirányzatainak teljesítését hátráltatták. A pártszervezetek irányításával, a termelőszövetkezetek vezetőségeinek feladata, hogy részletesen elemezze az állatállomány helyzetét, és hogy megfelelő intézkedéseket foganatosítson, konkrétan elosztva a felelőséget. A továbbiakban íme néhány, az állattenyésztők feladataiból. Ezeket a feladatokat a legrövidebb időn belül teljesíteni kell, hisz a fenti hiányosságokat csak így számolhatjuk fel. Az előzetes grafikonoknak megfelelően fokozni kell az állatvásárlásokat. A mezőgazdasági és élelmiszeripari bank hiteleket folyósít anyaállatok vásárlására. Az állatorvosok és az állattenyésztési farmok főnökei foglalkozzanak behatóbban a születési arány növelésével, elére a szarvasmarháknál a80, a juhoknál 95 százalékot, s a sertéseknél az egy kocsra számított 14 malacot. A tervezett létszám megvalósítása érdekében meg kell tartani az összes szaporításra alkalmas üszőt, különlegesen felszerelt istállókat és hozzáértő gondozást biztosítva számukra. A NÉMETH LÁSZLÓ mérnök, a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Igazgatóság vezérigazgatója (folytatása a 3. oldalon) kongresszus-köszöntő /A Kommunista Ifjúsági Szövetség egy-egy kongresszusa mintegy számbavétele is mindazoknak a feladatoknak és munkasikereknek, melyeket a romániai ifjúság a maga számlájára írhat. .1 napokban kerül sor Bukarestben a KISZ X. kongresszusára. A szervezet legmagasabb fórumán kommunista igényességgel veszik számba a közelmúltban lezajlott megyei KISZ-konferenciákon fölvetett problémákat, melyek az ifjúság kommunista életvitel ■hez kapcsolódnak. És kapcsolódnak az egész szocializmust építő nép mindennapjaihoz, hiszen — amint azt, NICOLAli CEAULESCU elvtárs is nemegyszer hangsúlyozta —, az ifjúságra különleges feladatok hárulnak: a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésében a kommunizmus fölépítésében. Ez a munkaprogram, amennyire felelősségteljes annyira vonzó is lehet egy nemzet aktív ifjúsága számára. Vonzó épp annál fogva, mert megtiszteltetés is az a bizalom, amellyel a párt viseltein: a fiatalok iránt, s megtiszteltetés annyiban is, amennyiben egy olyan igazságos társadalom fölépítésére hivatottak a mostani egyetemek, építőtelepek, gyárai, és termelőszövetkezetei, fiataljai,,mely társadalom a demokrácia, az igazság és a jog alapján szervezi meg, a marxizmus elvei alapján, a jö jó nemzedékek életvitelét Szinte naponta értesülünk arról, hogy ez a megye is meg amaz is jelentette: teljesítette az ötéves tervet, határidő előtt, ennyi meg ennyi plusz árutermelést valósítottmeg terven felül stb. Kovászna megye június harmincadikán jelentette a Központi Bizottságnak az ötéves terv négy és fél év alatti teljesítését. Nos, mindebben hatalmas részt vállalt az ország, illetve a megye ifjúsága is. Hadd jegyezzünk erre egy példát: megyénk egyik legfiatalabb vállalata, a kézdivásárhelyi készruhagyár közel másfél évvel határidő előtt jelentette az ötéves terv teljesítését. Ezt szánhatjuk jelképnek is arra, milyen fontos szerepe van az ifjúságnak a szocializmus építésében, és milyen sikerekkel bizonyítja a bizalomra való méltóságát. A KISZ. X. kongresszusa fölmérés, egyben viszont programalkotó fóruma is az ifjúságnak, amennyiben meghatározza, a pártdokumentumokkal összhangban, a következő időszak feladatait, az ifjúság nevelése és önnevelése kérdéseit. Meggyőződésünk, hogy Kovászna megye küldöttei, aktívan részt vesznek a kongresszus munkálataiban, hozzájárulnak annak sikeres menetéhez. Munkájuk révén minden erkölcsi alapjuk megvan erre. nr.Ret proletárjai, egyesüljetek! VIII. ÉVFOLYAM 1975. november 3., HÉTFŐ 1329. szám ÁRA 50 BÁNI A gazdasági hatékonyság kulcsa Az anyagfogyasztás csökkentése A nyersanyagokra fordított költségek csökkentése minden munkaközösségnek elsőrendű feladata. Foglalkozni kell ezzel a kérdéssel minden szinten, a tervezőtől kezdve a készáru csomagolósáig mindenkinek. Az állandó törődés irányát pedig arra kell terelni, hogy abból mindig új és új gyakorlati lehetőségek szülessenek a nyersanyagok és segédanyagok gazdaságos felhasználására, általában az anyagköltségek csökkentésére a termelésben. A kérdés fontosságának bizonyítására induljunk ki a következő számításból: a folyó évi termelés színvonalán — országos adatról van szó ! — csupán az iparban az anyagköltségek egyetlen százalékos csökkentése 3 milliárd lej megtakarításához vezet. Nem véletlenül hangsúlyozta ki NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs a július 21—22-i plenáris ülésen, hogy a termelési költségek, főleg az anyagköltségek csökkentése „ . .. a nemzeti jövedelem növelésének, valamint a nép anyagi és szellemi életszínvonala viselésének döntő tényezője. Nem szabad elfelejteni azt a tényt, hogy az 1980-as termelés színvonalán az anyagköltségek egyszázalékos csökkentése a nemzeti jövedelmet 13—14 milliárd lejjel növeli. Ezért kell megtenni minden intézkedést az anyagpazarlás bármilyen formájának kiküszöbölésére, a nyersanyag- és anyaggazdálkodás ésszerűsítésére ..." Az anyagköltségek csökkentésének olyan vetületét is számításba kell venni, mint a nemzetközi ipari együttműködés, a termelt javak nemzetközi cseréje. Minden országbjan, a legfejlettebb ipari országokban is, nagy súlyt helyeznek az anyagtakarékosságra, a nyersanyagok magas fokú értékesítésére. Nekünk talán még jobban kell takarékoskodnunk ezen a vonalon, minthogy anyagszükségleteinknek egy részét importból fedezzük. Dicsérendő tehát minden eredmény, amelyet az anyagtakarékosság vonalán elérünk. Itt még csak azt szeretnénk érzékeltetni, hogy mennyire megy — nemzetgazdasági színten — minden gramm megtakarított anyag. Egy kilowattóra vilamos energia előállításához például 319 gramm egyezményes fűtőanyagot fogyasztanak el — átlagban az ország villamos erőművei. Ebben az évben sikerült majdnem egy grammal csökkenteni ezt a fogyasztást, s az eredmény: 80 000 tonna egyezményes fűtőanyag megtakarítása ! így lesznek a grammokból a tonnák ezrei. Ki kell egészítenünk ezt a törekvést egy Kovászna megyei példával is : a kézdivásárhelyi csavargyár ebben az évben rendszeresen foglalkozott az anyagköltségek csökkentésével, és el is érte azt, hogy az 1000 lej értékű áru termelésére fordított költségeket 9 lejjel leszorítsa. A kilenc lejekből pedig az év végéig 12 millió lej értékű megtakarítás adódik . Mindebből a takarékos anyaggazdálkodás meghonosítását kívánjuk hangsúlyozni. A megyénk iparában dolgozó munkaközösségeknek naponta kell feltenniük a kérdést — önmaguknak: mennyi nyersanyagot használunk fel termékeink előállításához?, mennyi villamos energiát ?, mennyi fémet tartalmaz termékünk ? hogyan lehetne megtakarítani valamit az anyagköltségekből ?