Megyei Tükör, 1979. december (12. évfolyam, 2446-2471. szám)
1979-12-01 / 2446. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA A forradalmi emberség a párt politikájának egyik alapvető jellemzője Akkor, amikor a Román Kommunista Párt politikájáról beszélünk, önkéntelenül is a szocialista, a forradalmi emberségről is szót ejtünk. Hiszen ennek a forradalmi pártnak minden törekvése, tevékenységének mindenkori fő célja az, hogy az ember, a társadalom anyagi és szellemi javainak megteremtője, egyre nagyobb mértékben élvezze munkája gyümölcseit. Minden, ami ebben az országban történik, azért van, hogy az egyes ember és mi, mindnyájan, nemzetiségre való tekintet nélkül, az idők folyamán még megelégedettebbek, még gazdagabbak legyünk anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Magunkért dolgozunk tehát, magunknál teremtünk mindent még akkor is, ha közben a jövőre gondolunk. Vitathatatlan, hogy ennek az új típusú emberségnek megteremtésében, azoknak a politikai elveknek kidolgozásában, amelyek életbe léptetése mindmind a szocialista, a forradalmi emberség jegyében törtéik, óriási szerep jut pártunk újraválasztott vezetőjének, Nicolae Ceausescu elvtársnak. Talán ezzel is magyarázható az a határtalan lelkesedés, az az egyöntetű összefogás, amellyel az egész nép akaratát kifejezve, a XII. pártkongresszus újraválasztotta őt magas tisztségébe. Mert Nicolae Ceausescu elvtárs mindennemű tevékenységéből elsősorban ez a magasztos cél, az emberi boldogság biztosítása világlik ki. A szocialista emberség megnyilvánulási formáira számtalan bizonyító példát hozhatnánk fel, hiszen nincsen olyan tevékenységi terület, amelybe ne volna bennefoglalva. A szocialista emberség jegyében fejlesztjük az ország gazdasági életét, annak jegyében szentelünk nagyobb figyelmet az ezelőtt gazdaságilag elmaradott vidékek gyorsabb ütemű fejlesztésének, a mezőgazdaság korszerűsítésének, a szellemi élet javításának, az életszínvonalat befolyásoló annyi megannyi lényeges tényező javításának. Mert a szocialista, a forradalmi emberség nemcsak az egyéni jogokra vonatkozik, hanem vonatkozik arra is, hogy mi, mindnyájan, a szocializmus építői, egytől egyig teljesítve kötelezettségeinket, magasabb fokú anyagi és civilizációs szintet teremtsünk meg ebben az országban. A forradalmi emberség alapjait a termelőeszköz feletti közös tulajdon képezi, mint ahogy azt Nicolae Ceausescu elvtárs a XII. kongresszuson elmondott záróbefolytatása a tv oldalon) A XII. KONGRESSZUS DOKUMENTUMAINAK SZELLEMÉBEN Még jobban, mint ezelőtt Az ország dolgozó népe ezekben a napokban — a XII. pártkongresszus dokumentumainak közzététele után — még nagyobb erőfeszítéssel munkálkodik azon, hogy a kommunisták magas fórumának határozatai minél jobban, hamarabb valóra váljanak. A Fafeldolgozó Kombinát sepsiszentgyörgyi A-üzemrészlegének dolgozói sem képeznek kivételt, ők is arra törekszenek, hogy minél jobban gyümölcsöztessék a jövőben azokat a munkasikereket, amelyeket ebben az évben elértek. Mert ez a részleg ebben az évben minden hónap folyamán teljesítette és túlszárnyalta tervfeladatait annak a közös erőfeszítésnek eredményeként, amelyet a részleg dolgozói kivétel nélkül megtettek. Októberben például 15 százalékkal haladták túl az össztermelési mutatót, s jelentősen túlszárnyalták a munka termelékenységének tervezett szintjét is. A pártkongresszus tiszteletére szervezett szocialista munkaversenyben az üzemrészleg dolgozói olyan kommunisták példamutatását követték, mint Maksai Béla, Zoltán Béla, Gödri Ernő és Iosif Pavel, akik erejüket nem kímélve dolgoztak azon, hogy a kommunisták nagy fórumát kiváló sikerekkel köszöntse ez a munkaközösség is. Ezzel a kiváló munkával bizonyították be, hogy a XII. pártkongresszushoz intézett táviratuknak minden szavát tettekkel igazolják, és hogy a kongresszus dokumentumaival teljes mértékben egyetértenek. További munkájukkal pedig ismét bizonyságot tesznek arról, hogy a kongresszus határozatainak életbe ültetéséért ez a munkaközösség nem kíméli erőfeszítését. Megyénk lakói egy emberként vállalják a kongresszusi határozatok teljesítését Táviratok, levelek NICOLAE CEAUSESCU elvtárshoz, az RKP főtitkárához (A 2—3. oldalon) I 1918 DECEMBER I. Az egységes román nemzeti állam — a nép történelmi műve Minden december elsején a román nép megünnepli történelme egyik legnagyobb eseményét — Erdély Romániával való egyesülését. 1918. december 1-én a Románok Nemzeti Gyűlése Gyulafehérváron a nép sok százados álmát és törekvését tetőzte be, amikor kimondotta az egyesülés tényét. „Nemzeti történelmünk egyik legdicsőségesebb lapja, a román népnek az önállóság és a függetlenség útján kivívott ragyogó győzelme, népünknek a nemzetifelszabadulásért folytatott százados harca betetőzése, a kor leghaladóbb társadalmi-politikai erői által vívott küzdelem eredménye — melynek keretében meghatározó szerepet vittek a néptömegek — az 1918-as egyesülés a modern Románia fejlődésének igazi határköve“ — íme, így értékelte Nicolae Ceausescu elvtárs e nagyszerű történelmi eseményt. Egy ilyen történelmi tett örökre élénken élt és fog élni az utódok, az eljövendő nemzedékek öntudatában. Az egyesülésért vívott harc kezdetei az idők ködébe vesznek, végső soron egybeesnek népünk keletkezésének korával. A századok során a román országok között meghonosodott erős és sokoldalú kapcsolatok alapjain az első politikai egyesülés Mihai Viteazul katonai és politikai zsenije révén jött létre 1600-ban, s ez az egyesülés később valóságos jelképpé, a következő nemzedékek egység-törekvései lángjának valóságos szítójává, ébrentartójává vált. Később, a Fejedelemségek 1859. január 29-i egyesülése lerakta a modern Románia alapjait, lezárván az egységes nemzeti állam megteremtéséért vívott harc első szakaszát. A nép példátlanul hősi harca és súlyos véráldozatai árán kivívott függetlenség lehetővé tette — az önálló román nemzet mind erőteljesebb megnyilvánulása mellett — az állami egység beteljesíté(folytatása a 2—3. oldalon) A sepsiszentgyörgyi Állomásnegyed egyik új tömbháza (Bortnyik György felvétele) Ifj ruhában igaza van annak, aki azt mondja, alig lehet ráismerni városainkra. Ha valaki tíz-húsz esztendővel ezelőtt járt mifelénk, s most újra megfordul itt, más várost talál. Sepsiszentgyörgyön is, Kezdivásárhelyen is. Kovásznán is... Tényszerű, hogy a fejlődő város kinövi régi ruháját, át kell szabni azt, s Torha termetben való növekedése szokatlanul gyors, úgy teljesen, vagy majdnem teljesen új ruhát igényel. A mi városaink új ruhába öltöznek, megmarad, ami megőrzésre érdemes, mert ki is bontani Sepsiszentgyörgy többnyire neoklasszikus épületekből álló főterét, melyek közül nem is egynek az építészetin kívül érzelmi értéke is van, történelmi, szellemtörténeti jelentősége; kinek jutna eszébe, hogy Kézdivásárhely csodálatos főterének építészeti egységét megbontsa, udvartereinek értékeit fölszámolja. Az építész, műépítész is becsüli elődei munkáját, a létrehozott igazi értékeket, melyek jelleget, szellemet kölcsönöznek egy városnak. Városaink változásainak, alakulásainak értelme más. Elsősorban a hallatlanul felgyorsult urbanizáció, a lakosság gyarapodásának tekintélyt parancsoló üteme. Németh László, aki a harmincas években látogatott erre a vidékre, „csipkerózsika-álmú“ városnak nevezte Szentgyörgyöt, tíz esztendővel ezelőtt azt mondotta, most már a pezsgés városa. Pedig a következő tíz év volt a felgyorsult átalakulásé, azé az úté, mely a mai félszázezer lakosig vezetett, s mely gyárak, üzemek, üzemrészlegek tucatját, városnyi városnegyedek fölépülését hozta. S ezzel együtt a város.. „új ruhája“ megteremtésének szükségességét. A változások jelképeként hadd idézzük föl az állomás felé vezető út két hídjának látványát. A régiét, amai vashidét mely sértetlenül, de már forgalmon kívül ott áll az út szomszédságában — vagy inkább árnyékában —, s az újét, mely néhány esztendő múltával olyannyira megszokott már, mintha mindig négysávos, hatalmas nyílású hídon futott volna az állomásra, a gyárnegyedbe, a Strassóba, Kézdivásárhelyre tartó forgalom. A forgalom fogalmánál is megállhatnánk egy percre, s még a közművesítésnél, s mindama fogalmaknál, melyek egy terebélyesedő város életében a városlakók igényeit hivatottak szolgálni. De maradjunk csak az egyre szaporodó épületeknél. A lakóházaknál, a művelődést, oktatást, szolgáltatást, kereskedelmet, adminisztrációt, egészségvédelmet szolgáló kisebb és nagyobb dificiumoknál. Szükség van rájuk? Hogy szükség van, égető szükség, azt senki nem tagadja. Ám az is fontos, hogy hol épülnek fel ezek. Helyük nyilván a városok központjában, belterületén van, ott, ahol a városlakók „keze ügyében“ lehetnek. Ezért kell néha áldozatokat hozni, lemondani arról, ami a ,,csipkerózsika porához-hamvához“ tartozik, hogy helyet adhassanak a korszerű város új arcát jelentő épületeknek. Természetesen, az igazi értékek, a pótolhatatlan megőrzésével mindenütt. MAGYARI LAJOS