Megyei Tükör, 1988. december (21. évfolyam, 5235-5260. szám)
1988-12-01 / 5235. szám
Nicolae Ceausescu elvtárs expozéja • * (folytatás az első oldalról) idegen imperialista uralom, az elmaradottsági állapot felszámolását és valósította meg történelmileg rövid időszakban a termelőerők, az összes gazdasági-társadalmi szektorok erőteljes fejlődését, az egész nemzet civilizációs színvonalának általános emelkedését. a tudomány, az oktatás, a kultúr isteli elvtársak ! A román nép évezredes története, akárcsak az összes népek története, termelőerők fejlődésének, a munkaeszközök létrehozásának és tökéletesítésének, az elnyomók és az elnyomottak közötti osztályharcnak, az emberek csoportokba és államalakulatokba szerveződésének és egyesülésének, a szüntelen gazdasági, társadalmi fejlődésnek, minden fejlődési szakaszban tudomány és a megismerés vívmányai a alapján való előrehaladásának a története. A távoli történelem, az írásos emlékek és a régészeti kutatások a tagadhatatlan tények erejével bizonyítják, hogy elődeink évezredekkel ezelőtt hazánk mai területén éltek és fejlődtek. Miként jól tudjuk, az időszámításunk előtti II. évszázadban a trákok és a dákok fejlett civilizációval, erőteljes népességet alkottak, 2060 évvel ezelőtt pedig Burebista vezetésével létrejött a dákok, miként Hérodotosz jellemezte őket, ,,a trákok között a legvitézebbek és legigazságosabbak“ első központosított állama. Burebista és a hírű Decebal vezetése alatt a legendás dákok központosított állama nagy jelentőségű szerepet játszott az ókor civilizáció történetében. A Római Birodalommal vívott hosszas harcok után és miután ezek Traianus idején győzelmet arattak, a dákok és a rómaiak hosszas együttélése következett, megkezdődött egy új nép , a román nép kialakulása, mely örökölte és továbbfejlesztette a két nép legnemesebb erényeit, különösképpen a munka, az igazság, a szabadság, az igazságosság és a függetlenség szeretetét, valamint a más népekkel való együttműködés és barátság szellemét, azt az akaratot, hogy sorsának teljes ura legyen, az elhatározást, hogy senkinek sem engedi meg az ügyeibe való beavatkozást. (Hatalmas, hosszas taps.) Nehezek voltak a törénelmi körülmények. A különböző törzsek és népességek vándorlása, a számos idegen beözönlés századokon át feltartóztatta a román néma fejlődését. A vitathatatlan tudományos, írott és régészeti bizonyítékok erőteljesen tanúsítják, hogy a századok folyamán hazánk területének lakosai megszervezték saját gazdasági és politikai életüket, vitézül harcoltak létük, az ősi nyelv és rög megőrzéséért, ugyanakkor együttmunkálkodtak és békésen együtt éltek más népekkel, különösképpen szomszédaikkal. A tudományos, történelmi igazság szellemében ki kell mondanunk, hogy a trák-dák civilizáció léte hazánk mai területén erőteljes befolyást gyakorolt ebben a térségben, a maguk során pedig erre a civilizációra hatottak azok a nagy civilizációk, amelyek egymást követték a világnak ezen a részén. Úgyszintén jól ismert igazság, hogy a magasabb rendű dák—római civilizáció, majd a román nép civilizációja rányomta bélyegét a vándorló népek életmódjára, melyek letelepedtek ezeken a tájakon, azoknak a nemzetiségeknek a fejlődésére, melyek az idők során együtt éltek a románokkal ezeken a tájakon. Az elmúlt évezred végén és a második évezred kezdetén a kis román államalakulatoknak már meg volt szervezve az önálló életük. Bár nehéz körülmények között — amelyek néhány száz évig tartottak — ezek az alakulatok egyesültek és nagy történelmi jelentőséggel bíró erőteljesebb államalakulatokat hoztak létre. Elmondhatjuk, hogy a XIII. és a XIV. század döntő időszak a román nép fejlődésében és érvényesülésében. A kis államalakulatok, a vajdaságok egyesülése és Havasalföld Fejedelemségének, Moldva, valamint Erdély Fera haladását, az egész nép anyagi és szellemi jólétének szüntelen gyarapodását, azt, hogy Románia — négy évtized alatt — lendületesen fejlődő, erős ipari-agrár állammá váljék, szilárduljon anyagi és szellemi ereje, függetlenségi és szuverenitása, szűnni nem akard taps és (Hatalmas, éljenzés ; hosszasan visszhangzik: „Ceaușescu RRI*!“, „Ceaușescu és a nép!“) jedelemségének megalakulása történelmi jelentőségű mozzanatot képezett a román nép újjászületésében, fejlődésében és egységes népbe, majd később a román nemzetbe történt egyesülésében. (Hatalmas taps és éljenzés; hosszasan ismétlik: ,,Ceaușescu és a nép!") A dák—latin kultúra megőrzés«» és fejlesztése jelentős szerepet töltött be a román kultúrában és nyelvben, amely a dák—római civilizáció szimbiózisára, a sokoldalú latin civilizációra alapozódik, meghatározva népünk létét, szokásait, gondolkodás- és életmódját. A társadalmi és politikai szempontból e hosszas időszakban hazánk mai területén különböző formában egymást váltották az összes társadalmi rendszerek — az ősközösségi társadalom, rabszolgatartó társadalom, a feudalizmus — majd azután a talista társadalom, jelenleg pedig hapiszocialista társadalom magasabb szakaszában vagyunk. (Élénk taps.) Ugyanakkor meg kell említeni, hogy ebben az időszakban léteztek a szabadparasztok, kézművesek és más társadalmi rétegek, amelyek jelentős szerepet töltöttek be a román nép gazdasági és társadalmi fejlődésében. Hazánk egész fejlődésének dialektikus materialista elemzése a tagadhatatlan tények erejével bizonyítja, hogy népünk, a nemzet fejlődésében és kialakulásában döntő szerepe volt a néptömegeknek. Maga a nép az, mely munkájával és harcával megteremtette saját anyagi alapját, kultúráját, nyelvét, szabad életét és biztosította a román nemzet, majd az egységes román nemzeti állam kialakulását. (Erőteljes laps és éljenzés; hosszasan visszhangzik: „Ceaușescu és a nép!“, „Ceaușescu — RKI»!“) Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell minden szakasz haladó erőinek, a felvilágosult személyiségeknek a szerepét, akik mindenek fölé helyezték a nép általános érdekeit és jelentősen hozzájárultak a román nép és a román nemzet fejlődéséhez és kialakulásához — Basarab és Bogdan, Mircea cel Mare, Ștefan cel Mare, Hunyadi János, Mihai Viteazul, Brîncoveanu, Vlad Țepeș, Petru Rareș és mások — akik tettekkel és áldozatokkal írták be nevüket Románia aranytörténetébe. (Hatalmas, hosszas taps.) Havasalföld, Moldva és Erdély egyesítésének megvalósítása a 16. század végén, Mihai Viteazul uralkodása idején a románok első egységes államának megteremtése — bár rövid ideig állott fenn — népünk korszakos győzelmét jelentette, az egész emberiség számára bizonyította a román nép erejét, óhaját, hogy egységes, független államban egyesüljön. (Élénk és erőteljes taps.) Ugyanakkor hazánk történetének könyvébe mindörökre beíród tik jobbágyok, a parasztok és más haladó erők harcai , a bolíniai forradalom, Horea, Cloșca és Crișun forradalma, a Tudor , Vladimirescu vezette 1821-es forradalom, a társadalmi és nemzeti felszabadításért, a gazdasági és társadalmi haladásért vívott harcok más fontos mozzanatai. Az egész történelem erőteljesen igazolja, hogy a román fejedelemségek és a román nemzeti állam, maga a nemzet kialakulásának megkésése az idegen uralom és fennhatóság, később pedig a három nagyhatalomtól — az Oszmán Birodalomtól, a cári birodalomtól az Osztrák—Magyar Birodalomtól — elszenvedett kizsákmányolás és elnyomás okozta. Az élet, a valóság — az igazi ítélőbíró — bizonyítja, hogy mindez nem akadályozhatta meg a román nép, a román nemzet, az egységes nemzeti állam kialakulását, nem akadályozhatta meg Románia, népünk fejlődését a haladás és a civilizáció útján. (Hatalmas taps és éljenzés; hosszasan ismétlik: „Ceaușescu és a nép!“) Tisztelt és társak ! A XIX. század közepén mindhárom Román Fejedelemségben — Ha Vasalföldön, Moldvában és Erdélyben — megkezdődött a tőkés forma kifejlődése és ezzel egyidejűleg a történelem küzdőterére lépett a munkásosztály;úgyszintén jelentkezett a burzsoázia, amelyre az a történelmi szerep hárult, hogy biztosítsa a termelőerők fejlődését országunkban. Az 1840-as polgári-demokratikus forradalom erőteljesen kidomborította, hogy — Havasalföld, Moldva és Erdély fejedelemségekben — erős demokratikus polgári és népi társadalmi erők léteztek, amelyek síkraszálltak a feudális társadalmi rend felszámolásáért és egy magasabb rendű társadalmi rend megteremtéséért. Az 1848-as polgári-demokratikus forradalom bukása, ami az idegen birodalmak közbelépése nyomán következett be, megakadályozta hazánk demokratikus fejlesztési célkitűzéseinek valóra váltását és erősen befolyásolta az egész további fejlődést. Mégis, mint köztudomású, a múlt század második felében a termelőerők számottevően fejlődtek tőkés alapokon, ám ugyanakkor még erős maradt feudális tulajdon minden befolyásával együtt. Népünk egész fejlődésében fontos szerepet töltött be a fejedelemségek — Havasalföld és Moldva — Cuza vezetésével 1859-ben történt egyesülése és a román állam megalakulása, mely az egységes nemzeti állam magvát képezte. Ebben a mozgalmas időszakban nagy jelentőségű volt az 1877. évi függetlenségi háború, az állami függetlenség kikiáltása, ami jobb feltételeket biztosított a termelőerők, az egész gazdaságitársadalmi tevékenység fejlődéséhez. Úgyszintén hangsúlyozni kell, hogy a munkásosztály jelentkezésével egyidejűleg létrejöttek ennek első szervezett alakulatai is — szocialista alakulatok —, megjelent a szocialista jellegű sajtó és egyéb munkák, amelyek jelentős szerepet töltöttek be Románia társadalmi-gazdasági életében, egész fejlődésében. Érdemes külön megjegyezni a munkásosztály első pártjának, a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártjának megalakulását 1893-ban. Ebben az egész időszakban a néptömegek, a parasztság nagy harcokat folytatott. Közülük külön kell hangsúlyozni az 1907-es parasztfelkelést, amely rávilágított a parasztságnak, mint alapvető romániai társadalmi osztálynak az erejére, arra, hogy a parasztság — amely különlegesen fontos szerepet kapott a haza egész fejlődésében — teljes gazdasági és politikai jogfosztottságban élt és továbbra is elnyomták a földesurak, a tőkés-földesúri osztályok. Az első imperialista világháború szomszédos birodalmak — a cári birodalom, az Osztrák—Magyar Birodalom — összeomlásához vezetett és megteremtette a feltételeket a románok álmának megvalósításához, hogy egyetlen államban egyesüljenek, mint ahogy feltételeket teremtett más független államok létrejöttéhez Közép-Európában, így 1918. december 1-jén a néptömegek, a nép elhatározásából Erdély egyesült Romániával, megalakult az egységes román nemzeti állam. Népünk ezen évszázados álmának valóra válása új korszakot nyitott Románia fejlődésében, abban, hogy a haladás és a civilizáció újabb foruma emelkedjék. (Hatalmas, szűnni nem akaró taps és éljenzés ; hosszasan visszhangzik : „Ceaușescu és a nép") . Jobb feltételek jöttek létre a termelőerők, az ipar és a többi szektor átfogó fejlődéséhez, demokratikus társadalmi reformok megvalósításához. Ennek ellenére, nyíltan meg kell mondanunk, hogy a román gazdaságot már a múlt század második felétől megkaparintotta az idegen tőke, később pedig az imperialista monopóliumok. Ebben az időszakban, 1921-ben alakult meg a Román Kommunista Párt, amely magasabb szintre emelte a munkásosztály, a forradalmi és demokratikus erők harcát. Köztudomású a Román Kommunista Párt tevékenysége a nagy osztálycsaták vezetésében, a háború és a fasizmus elleni vívott harcban a munkásosztály egységének és a demokratikus erők egységének megteremtéséért a háború és a fasizmus ellen. Köztudomásúak az 1929-es bányászharcok, a kőolajmunkások és a vasúti munkások 1933-as harcai, a Népfront megalakulása, az 1939. május 1-jei nagy háborúellenes és antifasiszta tüntetés, amelyek során erőteljesen megnyilatkozott a munkásosztály, kommunista pártunk és a többi demokratikus erő azon képessége, hogy új politikát határozzon meg Románia életében. Érdemes hangsúlyozni, a kommunista párt, a munkásmozgalom, más hazafias erők határozott állásfoglalását a fasiszta diktatúrával, a bécsi diktátummal szemben, azzal szemben, hogy Romániát belesodorják a hitleri Németországnak a Szovjetunió ellen folytatott háborújá >. A Román Kommunista Pártra hárult a megtisztelő küldetés, hogy a legaktívabb nemzeti erőt képviselje a Munkásegységfront megvalósításában, a demokratikus erők egybefogásában a háború ellen, a fasiszta és a hitlerista hadigépezet szabotálásáért, az 1944. augusztus 23-i történelmi aktus, az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom megszervezésében és végrehajtásában. (Hatalmas taps és éljenzés; hosszasan visszhangzik : „Ceausescu — RKP!“) Teljes joggal állíthatjuk, 1944. augusztus 23-i történelmi hogy az aktus egyszer s mindenkorra véget vetett az idegen imperialista uralomnak, megnyitotta nagy forradalmi átalakítások megvalósításának és annak az útját, hogy Románia rátérjen a szocializmus építésére. Az ezt követő egész forradalmi folyamat jobb megértése céljából ismernünk kell Románia helyzetét 1945-ben. Társadalmi szempontból országunk polgáridemokratikus rendszerű állam volt, erős feudális maradványokkal. Gazdasági szempontból gyengén fejlett ország. Íme, néhány számadat ennek érzékeltetésére : évi Az ipari termelés volumene — 1948. összehasonlító árakban számítva — csupán 10 milliárd lejt tett ki. A mezőgazdasági termelés körülbelül 15 milliárd lej volt. A nemzeti összjövedelem mintegy 20 milliárd lejt képezett. Az ipari termelés a nemzeti jövedelem csaknem egyharmadát, a mezőgazdaság és a többi szektor több mint kétharmadát szolgáltatta. Az ország lakosságának körülbelül 80 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott. Ez a helyzet — mint már említettem — abból adódott, hogy népünk két évezreden át igen nehéz körülmények kzött fejlődött. Több mint négy évszázadon át népünk adót fizetett idegen birodalmaknak, ami csaknem 4 milliárd aranylejre, körülbelül 1200 tonna aranyra emelkedik. A tőkés fejlődésre történt rátéréssel és az állami függetlenség kikiáltásával egyidejűleg — mint már mondottam — a román gazdaságba erőteljesen behatolt az idegen tőke és az imperialista monopóliumok. A román ipar több mint 60 százaléka idegen társaságok, imperialista monopóliumok kezén volt. A kőolajjal, országunk egyik nagy kincsével az akkori időkben, 80 százalékban idegen társaságok rendelkeztek. Nem teljes adatok szerint körülbelül 80 év alatt, 1860-tól 1940-ig az idegen társaságok és imperialista monopóliumok több mint 100 milliárd dollártól fosztották meg a román népet. Ehhez még hozzá kell számítani náci Németország általi fosztogatásra a háború idején és a hitleri Németország oldalán a háborúban való részvétel okozta veszteségeket. Az élet, a puszta valóság erőteljesen bizonyítja, hogy az idegen társaságok és imperialista monopóliumok nemcsak hogy nem segítették a termelőerők fejlődését, Románia gazdasági-társadalmi, akár kapitalista fejlődését, hanem ellenkezőleg — mint ahogyan egyébként a többi gyarmaton vagy függő országban is eljártak — kiforgatták az országot kincseiből és leszegényítették az egész népet, aminek következtében Románia 1944-ben a gyengén fejlett ország helyzetében volt. II. A ROMÁN NÉP ÉVEZREDES TÖRTÉNETE; TÖRETLEN HARC SAJÁT LÉNYÜNK ÉRVÉNYESÜLÉSÉÉRT, A TÁRSADALMI ÉS NEMZETI SZABADSÁGÉRT, A FÜGGETLENSÉGÉRT ÉS EGYSÉGÉRT 1. A román nép kialakulása, létének kontinuitása az ősi földön 2. A munkásmozgalom jelentkezése - magasabb rendű szakasz a román nép forradalmi harcában a társadalmi és nemzeti felszabadulásért megyei tükör