Háromszék, 1990. január (2. évfolyam, 8-31. szám)
1990-01-28 / 29. szám
A FIÚK FEGYVERBEN Torokszorongató érzéssel emlékezem az elvábszorgó vérzivataros, alig-alig elviselhető feszültségekkel terhes napokra, amikor a szerkesztőségünk éjjel-nappal géppisztolyos gyerekemberektől nyüzsgött, akik zömében pont akkor születtek, amikor a diktátor és bandája előtolakodott valahonnét a homályos háttérből. Bízvást nevezhetem mildarinyjukat, a legkisebb testvérnek kijáró öcsi becenévvel, hiszen olyanok is voltak közöttük, akiknek nem szabadott fegyvert adni, ők forró teával teli bödönnel szaladtak körbe a metsző szélben háztetőkön, épületsaroknál toporgó őrszemeiket. Amikor a lövöldözések miatt aggódó közeli és távoli ismerősök gyűrűjében megtelik a szemem könnyel és csak annyit tudok kinyögni: „Nyugodjanak meg jóemberek, hamarosan minden rendbe jön, mert...“ akkor feltűnnek lelki szemeim előtt öcskék, a gyerekeink fegyverben, itt mellettünk és Temesváron, Aradon, Szebenben, Bukarestben, Brassóban..., akkor gyorsan el kell köszönnöm elszorult torokkal, további magyarázat nélkül csak egy kézfogással. Nem érhet baj, emberek, mert a főszerkesztői irodában a piroskötésű kötetektől megtakarított polcok egyikén géppisztoly hasal, mellette a tölténytáras tarisznyával, az égiük szerkesztő asztala mellett a papírkosár helyén fegyver támaszkodik a sarokba, a lépcsőház ablakából fehér karszalagos ifjonc kiabál a szomszédos, toronyházak felé: „kérjük, ne kíváncsiskodjanak, mindenki menjen be az erkélyekről, húzódjanak félre az ablakokból!“, terepszín viharkabátos, magas szárú fűzős bakancsos, katonás egyetemisták, gyakornokok sétálnak csípőre fektetett géppisztollyal a folyosókon, a titkárság telefonja mellett töltényes ládák állnak halomban, a behúzott függöny nyílásánál éppen karácsonyi szabadságát töltő csinos fekete bajuszos tengerész szakaszvezető les kifelé, az iratszekrény mellől, az alig nyitott ablak résén a teahordó gyerek fojtott hangon kiabál át a legközelebbi épület szurkozott tetején a mellvéd mögött kuporgó társainak, hogy mi történik az utca túlsó végén, mit mutat a tévé, mit mond a rádió, az egyik nyitott ablakból fegyvercső követi makacsul a Sajtó utcába beforduló, a Múzsák sétányán távolodó autók lámpáit, mert néhol sorozatok pattognak ki a személygépkocsik ablakain, a tömbházak tetejéről fényjelek villannak, non véletlenül itthon felejtett feleség morzézik bujkáló, lesipuskás banditának, mindenre figyelni kell, életek forognak kockán, a szomszédos kórházba, amelyet a szerkesztőséggel közös gárda őriz, igen gyakran sebesülteket hoznak valahonnét az éjszakából, és nem lehet gyászjelentőt közölni az Állomás-negyedi tömbház tetejéről sorozatot kapott elektromotorgyári igen jó szakember hírében álló almérnöke elhunytáról, mert karácsony éjszakáján esett a találat és másnap nem jelent meg az újság, munkásgyerek rakja be nagy gonddal a golyókat a görbe tárba az egyik fotelben, s a szomszéd vendéglő pincére vállra vetett fegyverrel, szakértő szemekkel figyeli a ténykedést, az egyik sötét szerkesztőségi szoba heverőjén a gépgyári számítóközpont programozója pihen váltás után, s pisztolya csövén megcsillan a kintről beszűrődő fény, a kapus mellett fegyveres nyomdász és a Vadrózsa népi együttes táncosa igazoltatja az idegeneket, a kórház tetejéről egyetemisták helikopter-fényeket vélnek látni, de a nyomda tetejéről megnyugtatóan átszól a galaci élelmiszeripari főiskolás, hogy „öregem, csak a csillagok hunyorognak“, a mentőállomás őrszemére pisztollyal rálőnek az Újvárosi kertből, s ő csak jobban beolvad az egyik koromsötét sarokba, mert ott fenn emberek ülnek a fáradtságtól szédelegve a tévé mellett, s erről csak a reményvesztett lövöldöző feledkezhetett meg, a Stadion utcán lövés csattan, mert a fehér terepjáró, kocsi nem áll meg a felszólításra, s délután egy ilyennek az utasai valahol fegyvert zsákmányoltak, a gyűlésterem asztalán elemózsiás papírokon füstölt szalonna, szalámi- és kenyérdarabok, mert az őrség parancsnoka, a mozgékony állatorvos harapnivalót meg frissítőt hozott a megszusszanó váltás embereinek, alkoholnak, még a szagát sem lehetett érezni ezekben a napokban az épületben, kapkodó lélegzetű egészségügyi asszisztens érkezik a tévé előtt ülő fegyveresekhez, indul a mentőkocsi Brassóba, vért visz az egyik kórházba, önkéntes kísérő kellene... Csodálatos mindebben az is, hogy nagyszerűen megférünk egymással, a le-fel járó, a függönyök mögött álló, néha fegyverszóró villanyokat oltogató, a székeken megpihenő lépcsőházi fegyveresek, a gépelő és izgatottan tárgyaló szerkesztők, a rohangáló korrektorok, a tördelőik, a gépszedők, a rotációs gép mellett az első számokat böngésző karszalagos rendfenntartók, a lapokért beszaladó postai alkalmazottak. Négy álmatlan éjszaka meg négy feszült nappal után öcsiék hajnalban, mielőtt lepihentek otthon, elmentek és gyertyát gyújtottak a parkbéli 1848-as szabadságszobor talapzatán, amelyet megtekintettünk 22-én éjfél után is. Tetőtől talpig égő gyertyákkal volt borítva, amelyektől diákok vettek le időnként néhányat, áhítatos szertartásossággal kerültek velük egyet a főtéren zúgó tömegben, s a fényt visszavitték ismét a szoborhoz. Erre a kegyeletes búcsújárásra öcsiék eddig nem értek rá, mert őrizték a szerkesztőséget és a kórházat. Letették a fegyvert és 26-án friss gyertyák égtek a szobor talpán. TOMPA Ernő A forradalom első napjain. A nyomda, szerkesztőség, a megyei kórház és a járóbeteg rendelők éjszakai őrsége átadta a szolgálatot a nappali váltásnak: Zamfir Ovidiu, Magureanu Silviu, Sănmărtinean Vasile, Şelaru Aurel, Becsey Zsolt, Popovici Róbert, Aldescu Lucian, Feldereanu Cosmin, Welker Tibor, Balázsi Csaba, Demeter Zoltán, Demeter László, Berszány Árpád, Domokos Csaba, Tamás István, Simon Sándor, Gajzágó Áron, Tompa Ernő, Vlad Ioan, Gagyi Ferenc, Szabó Csaba, Andor Péter, Gáspár Imre, Donáth Dávid, Mednyánszky László, Nagy Kálmán, Barabás Levente, Imreh Béla,Vasilescu Lucian, Anghel Florian, Tatár Levente, Laurenţiu Adrian, Bejan Daniel, diákok, egyetemisták, gyakornokok Brassótól Kolozsvárig, Gáláétól Bukarestig és Iaşi-ig, munkások, pincérek, szabadságos katonák vagy egyszerűen csak derék és bátor fiatalok. VALLOM ÉS VÁLLALOM A föld szeretete Évekkel ezelőtt egyik tavaszi nap első óráiban az úgynevezett „új mezőgazdasági forradalom" kellő illusztrálása érdekében mezőgazdász barátommal a kökösi mész földjeit jártuk kényszeredetten. Üres volt még a határ. Csupán egyetlen asszony sötétruhás, föld fölé görnyedt alakját véltük felfedezni a reggeli párákban fürdő végtelen mezőben. Amint közelébe értünk, a naív riporter lendületével ugrottam le a szekérről. Siettem volna hozzá, de pár lépés után a látvány döbbenete megtorpintott... Csak napok után ébredtem rá, hogy a századmásodpercnyi idő alatt megörökített alakja többmiliónyi sorstársának, a föld igazi szerelmeseinek és rabjainak hangzatos jelszavakba csomagolt sanyarúsága jelképe is lehet. De jelképe leginkább a féllábú, mankós „új mezőgazdasági forradalomnak.“ Így készült el ez a kép. Kozmetikázatlanul, nyersen. De csak most kerülhet a nyilvánosság elé. KOVÁCS LÁSZLÓ HÁROMSZÉK TALLÓZÓ Az elmúlt év végének fergeteges eseményei bizonnyal kihatnak majd a kiadó munkájára is, régóta kéziratsírra ítélt, kicenzúrázott leállított, sutba dobott könyvek jelennek meg hamarosan, elég itt csak Szilágyi István, Mózes Attila, Pusztai János, Szabó Gyula regényeire. Sütő András írásaira, Kányádi Sándor verseire, történészek, néprajztudósok elég régen a kiadónál „szerkesztődő“ munkáira gondolni ... Több mint érdekes, hogy 1989. decemberének utolsó heteiben két olyan könyv is megjelent, elég hosszú „vajúdás“ után, bizonyos módosításokkal —, amelyek a kiadó megújulását is példázhatják. Egyed Péter novelláskönyvéről és Gálfalvi György riport-, tanulmány- és interjú-kötetéről van szó. Míg Egyed előző — első — elbeszéléskötete, Az előzés hajtűkanyarban (1984) két egymásra elegánsan rímelő, összefüggő, majdnem regényszerű novellaciklust tartalmazott, addig A vadlúd őszi útja novellái, történetei, szövegei között már csak távoli derengő összefüggések fénylenek fel, az egyes írások méltóságteljesen mutatnak magukra, egyéni voltukra, egy voltukra. A könyv kiemelkedően legjobb írása a Látogatás az Egyetemen, magabiztosan jelez immár a nagyobb epikai formák, a regény felé . .. Gálfalvi György Találkozások című könyve alcíme szerint „irodalmi publicisztikát“ tartalmaz. Riportok és beszélgetések, tanulmányok és jegyzetek követik egymást, egy nyughatatlan szellem kitartásáról, érdeklődéséről, hűségéről árulkodnak ... Más: ugyancsak december végén került kiadásra a Lektúra sorozatban egy Bulgakov válogatás, a Kakasmintás törülköző anyagát H. Szabó Gyula válogatta, kilenc elbeszélést és tárcát, valamint két szatirikus kisregényt (ördögösdi, Végzetes tojások) tartalmaz. Remélhetőleg most már hamarosan nálunk is megjelenhet a Mester és Margarita világhírű szerzőjének másik remekműve is, a Kutyaszív... Végezetül két könyv is tiszteleg Ion Creangă élő emléke előtt. Az egyik a szerző máig népszerű emlékezéseit tartalmazza. A gyermekkorom emlékei plasztikusan, nagy elhitető erővel idéz fel egy elsüllyedt világot. A másik Calinescu tudós, évtizedekig készülő monografikus tanulmánya Creangáról, elegáns, sziporkázó, jól tájékozott bevezető a Műbe . . . (HADHÁZI) 6