Háromszék, 1993. február (5. évfolyam, 803-822. szám)

1993-02-23 / 818. szám

SZIMPÓZIUM AZ ETNIKUMOKRÓL A Román Akadémia európai et­nikai tanulmányi központjának szervezésében Bukarestben szimpó­zium kezdődött tegnap Az etnicitás a mai világban témával. Megnyitó, beszédet Mihai Drăgănescu akadé­mikus, az Akadémia elnöke mon­dott. A szimpóziumon részt vesz­nek különböző szervezetek és etni­kai csoportok képviselői Bulgáriá­ból, Moldáviából, Magyarországról és Romániából. Az esti órákban Iliescu elnök köszöntötte a résztve­vőket. SZAKSZERVEZETEK—KORMÁNY PÁRBESZÉD Iacob Zelenco, a kormány külön­­megbízottja a szakszervezetekkel és munkáltatókkal való kapcsola­tokban egyes minisztériumok kép­viselőivel együtt a Viktória palo­tában találkozott a tizenöt szak­­szervezeti szövetség képviselőivel. Megvitatták a munkaügyi és a szo­ciális védelmi minisztérium, va­lamint a pénzügyminisztérium ja­vaslatait az idei bérek indexelésé­re és a minimális bérrel kapcsola­tosan. Ezután folytatódtak az e­­gyeztető tanácskozások az országos szintű kollektív munkaszerződés még függőben lévő cikkelyeiről. FEKETE-TENGERI ORSZÁGOK EGYETEME Február 15—19. között Liviu Ma­ior oktatásügyi miniszter látogatást tett Törökországban. A megbeszélé­sek során körvonalazódott a ro­mán—török együttműködési prog­ram az oktatás terén, amely elő­irányozza a Fekete-tenger térség­beli országok egyetemének felépí­tését. EGYÜTT A LIBERÁLISOK A liberális mozgalom egyesülését kimondó kongresszuson megalakult liberális párt irányítását egy három­tagú csoport biztosítja: Dinu Pa­triciu, Horia Rusu és Dinu Zamfi­­rescu. Az igazgató bizottság ügyve­zető elnöke Horia Rusu, az orszá­gos tanács elnöke pedig Vintila Bratianu lett. ROMAN—IRÁN KAPCSOLATOK Teheránban tegnap jegyzőkönyv aláírásával zárult a román—irán vegyes bizottság ülésszaka. A több napig tartó szakértőszintű tárgya­lásokon nagyszámú romániai üzlet­ember vett részt. Elhatározták a Román Kereskedelmi és Iparka­mara, valamint az iráni Kereske­delmi, Ipari és Bányaipari Kamara közötti gazdasági vegyes bizottság létrehozását. KORMÁNYPROGRAM ÉS VISSZHANGJAI A Mişu Negriţoiu államminiszter által ismertetett kormányprogram szelet kavar a politikai-gazdasági szintéren — írják a központi napi­lapok. A program nem követi a demokratikus front választási popu­lista ígérgetéseit. Az államminisz­ter azt is közölte, hogy a Văcăroiu­­program máris életbe lépett, mi­előtt a parlament azt megszavazta volna. KOLOZSVÁRON a városi tanács pénteki ülését el­hagyták az RMDSZ-tanácsosok.­­ A polgármester javaslatára a tanács határozatot szándékozott hozni an­nak érdekében, hogy a város terü­letén csak a román állam és nem­zet felségjeleit lehessen használni. A tanácsosok tiltakoztak az ellen is, hogy Raul Şorbant Kolozsvár díszpolgárává avassák. 1993. FEBRUÁR 23. 56 nyugdíjas halálra ítéltetett ? (folytatás az első oldalról) Egész életünket becsülettel átdolgoz­tuk. Ezért most halálra vagyunk ítél­ve? Székely Katalin (65 éves), Székely Lajos (73), Szávuly Terézia (80), Szávuly Péter (76), Kocsis Terézia (65), Máthé Gizella (64), Csorba Istvánné Zsófia (75), Gajdó Mária (82), Gajdó Dénes (80), Gajdó Má­ria (70), Biró Antal (88), Biró Er­zsébet (82), Kocsis Róza (68), Juga Matild (82), Kocsis Erzsébet (77), Niczuly Erzsébet (85), Niczuly Imre (69), Niczuly Gizella (68), Moguly Miklós (82), Daczó Julianna (80), Dóczé Béla (70), Dóczé Margit (57), Oláh Gy. Etelka (80), Ráduly Mária (67), Ráduly András (73), Lukács Miklós (74), Lukács Julianna (73),­­ Tamás Sándor (69), Dóczé Erzsébet (72), Dóczé Antal (68), Szabó Etel­ka (61), Orosz Dávidné (84), Fekete Vilma (78), Lukács Dénesné (91), Dobra István (84), Dóczé Julianna (82), Niczuly Sarolta (68), Orosz Já­nos (70), Orosz Margit (77), Dóczé Margit (61), Fűzi Sándor (69), Fűzi Margit (62), Mántó István (83), O­­láh Bandi János (70), Oláh Bandi Ida (62), Csáki Antal (73), Csáki Mária (71), Fűzi Ida (68), Biró Má­ria (67), Kocsis Károly (77), Ko­csis Mária (71), Szőcs Teréz (71), Handra András (77), Bekk Gizella (71), Fazakas Karolina (73), Gajdó Mária (81), csernátoni MTSZ-nyug­­díjasok. (PÁLJÁN­K) (KOVÁCS LÁSZLÓ felvétele) Sepsiszentgyörgy újkori története eddig példa nélkül való eseményének volt színhelye pénteken a kultúrpalota:a Máltai Szeretetszolgálat szervezett jótékonysági előadást. A kezdettel járó tapogatózások, szervezési fogya­tékosságok ellenére jelentős eseménynek számít, hiszen ez volt az első.­ S a fellépőket, az óriási, áthidalhatatlan művészi színvonalbeli különbségek el­lenére is, egyetlen gondolat, érzés vezérelte: segíteni a rászorulókon, utat, le­hetőséget nyitani, s alkalmat másoknak is a segítségnyújtásra. Felvéte­lünkön Szilágyi Zsolt tenor énekes és a Vox Humana kamarakórus. „Hogy valahogy ••• ** (folytatás az első oldalról) kuratóriuma gondoskodik. A kuratórium 1991-ben el­döntötte, hogy, az adományozók óhajának megfelelően, hat ösztöndíjat moldvai csángók részére utalnak át a Nagy Mózes Gimnázium Alapítványának. A klézseiek jelenleg VIII. osztályosok: Demşea Ad­­rian 15, öccse, Demşea Laurenţiu 14, Olariu Ironel pedig 15 éves. Deme László igazgató irodájában beszélgetünk a „csángó-ügyről’­, I Nagy Tamás osztályfőnök, magyar szakos tanár a Demşea testvérek szüleitől kapott köszö­nőlevelet mutatja. Ebből pár mondatot szóról szóra ide­másolok : „Elkezdem ezen levelek meg­írását Hogy egy párszóval köszönetet adni sivesen az osztály fő tanár úr és­ az öszes tanító és tanítónő híveknek. Én Donse Emánuel és feleségem egy pár szóval lei­róná az Adriean és Laurent fiánknak elmaradása a mi családunktól me­szi vidékhez el­jutni az akarta Hogy valahogy tugjanak könyeben tanulni és a jövő élet számára köszönetet sze­rezni (...) Legföben ara kérem Hogy valahogy a gyere­­keket ki kérdezek Hogy ne feledkezenek az urnák imád­kozni Hogy a jó Isten adjon Békét és kenyeret mind­nyájuknak számára és bölcseséget a jövő emberére.” — Már idekerülésük pillanatától igyekeztem fe­la­rolni és segíteni őket — mondja az osztályfőnök hogy minél hamarabb beilleszkedhessenek a számukra e­gggé szokatlan környezetbe. Én úgy látom, hogy ezeknek a csángó gyermekeknek a kiválasztása (ha lehet egyálta­lán ilyesmiről beszélni) véletlenszerűen történt. Az jött, aki akart Végül is még mindig nem tudom, hogy jót vagy rosszat tettünk-e velük ezzel a lépéssel? Az igazság az, hogy amúgy nem érzik otthon magukat mi­­nálunk, hazavágynak a szülőfalujukba. Nincs bennük akaraterő, elég gyenge képességű tanulók. Persze, ezen nem lehet, nem is szabad csodálkozni. A VII. osztályt öten kezdték el, de hamarosan kettő lemorzsolódott, szó nélkül itthagyott, egyszerűen hazament Egy hetedikes gyermek, aki becseppen egy olyan osztályközösségbe, amelyik elsőtől kezdődően magyarul tanult, nehezen illeszkedik be. Ha még közepes tanulmányi szintű is az én osztályom, a modvai gyerekek nem tudták, nem ad­­hatták behozni azt az óriási lemaradást, ami közöl­ük és osztálytársaik között létezik. Ezért ők nem is hibá­sak, ezért őket nem szabad elmarasztalni. Azt is el kell mondanom, hogy a mi gyerekeink szinta csodá­ltosan viselkedtek velük szemben. Nem éreztet­ik velük azt, hogy ők „alsóbbrendűek”, csángók vagy ehhez hason­l­v, még a furcsa beszédmódjuk miatt sem csúfon ■ ■ velük. Úgy fogadták őket, amilyenek, minden hibánkat beleértve, ők, ennek ellenére, sokszor eléggé furcsán vi­selkedtek. A gyerekek kezdetben otthonról ajándékok­kal kedveskedtek nekik, a segélycsomagokból is juttat­tunk ruhaneműt, írószert stb. Én úgy vélem, hogy na­gyon rövid volt ez az időszak arra, hogy pozitív irányba befolyásolhatná további sorsukat. A jövőre nézve — ha még egyáltalán sor kerül hasonló akcióra — én azt tartanám a leghelyesebbnek, ha sokkal zsengébb kor­ban kerülnének hozzánk, és ne csak azért küldjék ide őket, hogy esetleg otthon egy éhes szájjal kevesebbről kelljen gondoskodni, hanem azért, mivel jó képességűek, hogy legyen is valaki belőlük. Például a Denise testvé­reken nagyon meglátszik, hogy tízen vannak testvérek. Kezdetben magyar ábécét is adtam nekik, de nem volt bennük elég nagy akaraterő, hogy jól megtanuljanak írni-olvasni. Beszélni tudnak, úgy-ahogy. Fegye­mi problémá­m soha nem voltak velük. — Amikor a tavaly, a hétvégeken vasárnap reggel­től délig vagy netá­án estig, magyar családok (is) fo­­gadták őket, akkor jómagam többször megfordultam a bentlakásukban — veszi át a szót Lerne igazgató úr —, és nagy meglepetésemre egymás között sem beszéltek magyarul, csak románul. A mi elem is tanítványaink még beszélik a magyar nyelvet, de a középisko­ások már meg sem szólalnak magyarul. Pedig, ha jól tudom, ma­gyar tagozaton járnak. Ahogy Nagy Tamás is elmon­dotta, ha még folytatódik a csángók taníttatása, feltét­lenül jobban meg kell szitálni őket. (folytatjuk) ERDŐVIDÉKI PANASZOK NYOMÁBAN A cukorgyár a zsákot is cialja Costea Nicolae köpeci lakos (Fűz utca 149. szám) levélben kereste fel szerkesztőségünket. Eligazítást kért a­­felől, hogy a botfalusi cukorgyárnak leadott cukorrépa-mennyiség után járó cukor átvételekor miért kellett szál­lítási díj fejében kilónként 2 lejt, il­letve minden egyes zsákért 200 lejt fizetniük a köpecseknek? A kérdés kapcsán Antal Lászlót, a botfalusi cukorgyár Kovászna megyei kirendeltségének vezetőjét kerestük fel. Megtudtuk: a gyár csak a körzeti központokig vállalja a cukor szállítá­sát — ez esetben Barótig. Hogy az­tán onnan milyen körülmények kö­zött, milyen szállítóeszközökkel viszik tovább a településekbe, az az illető körzeti központ lehetőségeinek a függ­vénye. Ezért kellett tehát szállítási dí­jat fizetniük azoknak, akiknek cukor­részét Köpecre szállították. S ezért nem fizettek azok, akik a cukrot a lerakatnál vették fel. A zsákokat ille­tően Antal László­ elmondta: a gyár így értékesíti az általa is pénzért vá­sárolt zsákokat. (BENKO) Bölöni farsang ... (folytatás az első oldalról) mészkodók. Hazalátogató fiatalok, itthoni öregek, nagyapók, nagyanyák, unokák. Bölön apraja-nagyja. Ének­szó, vidámság, székely himnusz, álé A sepsiszentgyörgyi autóbuszjárat tapodtat sem gördülhet tovább, míg vezetője a kéregetőknek az ablakon át ki nem szórja az aznapi aprót. Szemvillanás alatt tarsolyba kerül a sok fénylő, zörgő pénz. De nem ússza meg sem Dacia, sem Öltérz, sem La­da, sem egy más megyéből érkező ARO, melynek vezetője nem egészen érti, mi van ezekkel a magyarokkal, mitől ilyen jó a kedvük. idegesen pattan ki a kormánykerék mellől, rendőrért kiabál. Pedig farsangkor a jókedv járja — tartja a szokás­­át. Szabó Ferenc alig pelyhedző álló fiatalember, ő a fő szervező, a Főnök. Arca ragyog, nem történt semmi baj, este lehet bálozni. A főtéren rezes­banda, énekszó, jókedv, móka az Úrnak 1993. évében. HÁROMSZÉK 2

Next