Háromszék, 1993. február (5. évfolyam, 803-822. szám)

1993-02-02 / 803. szám

TÁRSASÁGI ÉLET Farsangi bál Olaszteleken Szombaton, január 30-án jótékony célú farsangi álarcosbált szervezett az olaszteleki RMDSZ. Már jóval a masz­kok felvonulása előtt szólt a talpalá­­való, szigorú mamák árgus szeme előtt ropták a táncot a fiatalok. Teljes gőz­zel üzemelt a büfé is, ahol finom bort, sört, kólát és gőzölgő virslit lehetett vásárolni. Nem sokkal a Duna Televízió műso­rán közvetített Csínom Palkó, Csínom Jankó című magyar film után benépe­sedett a művelődési otthon nagyter­me. Kevésnek bizonyult az előre el­készített kétszázötven darab belépő­jegy, sebtében újakat kellett szerezni. Helybéli, vargyasi, székelyszáldobosi, bardóci, erdőfülei, baróti érdeklődők­ből verbuválódott nagyérdemű előtt, Barth­a Imre tanár konferálásával vo­nult fel a tizenegy maszk, mondani sem kell, óriási sikert aratva. A szigo­rú versenybírák a jobbján leány, bal­ján fiú székely népviseletbe öltözött Albert Andreának ítélték oda az I. díjat, egy-egy golyós-, illetve töltő­tollat és egy zsebszámológépet. Máso­dik díjasok: Boda Klaudia és Márkó Júlia cowboykisasszonyok, harmadik díjas pedig az ez alkalomra ördögbőr­be bújt Márkó Orsolya lett. S hogy teljes legyen az ünnep, minden ver­senyző egy-egy jókora fagyit kapott ajándékba. Aztán jöhetett a tánc. Kósa Bálint, a helyi RMDSZ elnöke és Bartha Ildikó tanítónő elmondták, a teljes bevételt a volt kántori lak ta­tarozására fordítják, melyben a tervek szerint, az RMDSZ és a nemsokára újraalakuló gazdakör kap helyet, egy­szersmind egy fogadószobát is létesí­tenek, ahol Bardóc község önkormány­zatának munkatársai, tanácsosai fo­gadhatják az ügyfeleket, panaszosokat. (BENKÖ) Mozi a műholdon A filmbarátok e héten sem csalód­nak kedvenc adóikban. Csütörtökön 23.15-kor mutatja be a SAT 1 a Vas­kereszt című német háborús filmet, Richard Burtonne­l és Robert Mit­­chummal a főszerepben. Hőseink a sztálingrádi pokolból a nyugati front­ra kerülve igyekeznek megvédeni egy falut a szövetségesek rohamától, nem mondva le nagy vágyukról, a hőn áhított vaskeresztről. Továbbra is sztárok: szerdán 24.05-kor láthatják a PRO 7-en Chuck Norrist, az egykori karatebaj­nokot és Cristopher Leet (a Drakula­­fiton címszereplőjét) a Párbaj alko­nyaikor című akciófilmben. Az egy­kori rendőr (na, vajon ki) megindul a heroinbandák ellen, társát meg­bosszulandó ... A PRO 7-en csütörtö­kön 21.15-kor vetítik Az okinawai pokol című háborúellenes filmet, míg a DUNA TV-ben két kiváló magyar filmet is láthatunk, kedden 21.30-kor Gaál István Sodrdsbawját, míg csütör­tökön 20.00-kor Gothár Péter Megáll az idejét. Mindkét film helyüket ke­reső fiatalokról szól... (HADIJAZI) SEPSISZENTGYÖRGYÖN BESZÉLIK Öngyilkos lett egy textilgyári munkásnő A múlt hét végén Sepsiszentgyör­gyi­n elterjedt a hír, hogy Kulcsár Er­zsébet, a textilgyár fonodájának mun­­kásnője, két kiskorú gyermek édes­anyja elbocsátása után két nappal ön­­gyilkosságot követett el. A hírből igaz, hogy Kulcsár Erzsé­bet öngyilkos lett. A textilgyár sze­mélyzeti osztályának vezetőjétől tud­tuk meg, hogy Kulcsár Erzsébetet a gyár nem bocsátotta el, öngyilkossága tehát más okokkal függ össze. A sze­mélyzeti osztály a fonodától semmifé­le elbocsátást javasoló névsort nem kapott. DOMOKOS PÉTER Lupus in fabula ... Így vagy úgy, valamilyenfajta összefüggésben vagyunk az állatok világával. Bármelyikünket megharaphatja a ku­tya, oldalba rúghatja a ló... Mitológiai berkekből érkezik naponta az üzenet, hogy aggodalomra nincs ok, velünk a csodaszarvas, a turulmadár, velünk a bálnaanya (csukcsok), s velünk az anyafarkas (rómaiak). Nincs ebben semmi ki­vetnivaló, kedvenc állataikkal a különböző népek olyany­­nyira összeszoktak, hogy bevitték a farangjukba, lakásuk­ba, tanyájukra is, s ha jól felhizlalták, meg is ették. Lásd az anyám tyúkját, a röfögő négylábút, a három gidát stb. Feljegyezte egy szemfüles újságíró, hogy a dél-spanyolor­szági kecskék legeltetőjükkel is összeszűrték a levet, s fittyet hánytak a saját fajtájuk felkínálta tápoknak, azok nemiségének. Ilyen a világ, mondhatnánk... A görög mi­tológia telítve pajzán történetekkel, a zsidó bibliában több perverzitást írnak le, mint a legújabb szexmagazinokban. Ezért nem kell csodálkozni azon, hogy Romulust és Remust szépen összehozták az anyafarkassal. Marhaságnak tűnik, de ezt évszázadokon át komolyan vették, rajzolták­­szobrozták, tették-vették, holott annyi történt csupán, hogy a LUPINA kifejezést félremagyarázták. Lupináknak hívták azokat a közfürdőkből kitiltott örömleányokat, akiket az akkori szünepid vagy Köjál nem talált egészségesnek munkájuk folytatására. Nos, ezek a lányok („somerpénz” akkor nem volt) kereskedelmi utak mentén húzódtak meg, szurdokokban laktak, a a fáradt, utazásban lévő férfiakat azért még megvigasztalták kicsikét. Egy ilyen lupina etette Romulust és Remust. Romulus különben a római hősmonda szerint Róma alapítója. Marsnak és egy Vesta-szűznek, Rhea Sylviának a fia, Numitornak, Alba Longa királyának unokája. A ha­gyomány szerint Numitor vetélytársa kitétette őt csecsemő­korában ikertestvérével, Remusszal együtt a megáradt Tiberis partjára; itt egy nőstény farkas szoptatta, majd egy pásztor felesége nevelte fel az ikreket. Róma alapjainak lerakásakor Romulus megölte Remust (Káin és Abel me­séje a zsidó mitológiából). Nem szabad elfelejteni, hogy Romulus miután megalapította Rómát, nyomban nekiállt szabin nőket rabolni (lehetséges, hogy éppen azért tette el láb alól testvérét, Remust, mert nem akart volna osztozni a szabin nőkön?). De hátha az emberiség valamilyen formában csak elő­rehalad, túllépi csecsemő- és serdülőkorát, megtanulja embernek fogadni el a vele egy udvaron élőt is, nem akarja majd lelökni az ugyanolyan vonatjeggyel közlekedő társát a vonatról, nem hangoztatja minduntalan, hogy az én őseim... Hogy ősibb a földem, a létem... A Duna bal partján más istenség lakott? A fehérjeszintézis hamarabb megkezdődött Focşani­ban, mint Ploieşti-en? Mondja meg nekem valaki mi­végre a nagy hajcihő? Egy koporsó a múlt héten még tizenkilencezer lejbe került. De lehet, hogy emelkedni fog az ára, mert az erdők fogynak, s velük a farkasok is...! MARKÓ IMRE 1993. Z­EBREAR 2. VISSZAJELZÉS Válasz az Egy anya és gyermeke kálváriája című újságcikkre A címben említett újságcikkben egy anya panaszkodott, hogy válópere után hiába ítélte a törvényszék a lakást ne­ki és gyermekének, a volt férj, Tatár János kilakoltatása, mert feltételhez kötött, két év után is húzódik, napoló­­dik. Előbb mert a férj nem kapott el­fogadható lakást, majd mert egy har­madik család késlelteti a kilakoltatás­ra ítélt férj költözködését. A panaszos minden állítását az ítéletet hozott tör­vényszék helyénvalónak találta. És a sértve érzett volt férj, Tatár János? Íme a válasza: „Tisztelt szerkesztő úr. .. Baróti Tünde, az ön által oly sajnálatra méltóan leírt személy, 1990. június 20-án többedmagával betört az általam pár nappal azelőtt elhagyott közös lakásunkba, és ezt kiürítve tá­voztak (lásd a Kézdivásárhelyi Állami ügyészséghez letett panaszt). . Továbbá az igaz, hogy az 516/1990-es törvényszéki végzés kimondja a la­kás tulajdonának átadását Baróti Tün­dének, de ezt­­“feltételes módon”, ami azt jelenti az érvényben lévő lakás­­törvény alapján, hogy csupán megfe­lelő lakás biztosítása után kivitelez­hető. Tehát az ön által említett lakás­­megvételi szerződése (ha egyáltalán létezik) semmisnek nyilvánítható a megfelelő lakás biztosításáig, amit elő­ír az 516/1990-es törvényszéki határo­zat. Ami az ön által említett és a kéz­divásárhelyi törvényszék szervei által is sokszor emlegetett garzont illeti, igaz, hogy kiutaltatott, de ez nem fe­lel meg az érvényben lévő lakástör­vény egyik pontjának sem. És nem az én dolgom lett volna kivizsgálni a kiutalásban lévő lakás úgynevezett la­kásmilyenségét, hanem az ezért fi­zetett személyeknek. Ugyanezen tör­vény előírja, hogy senki sem kötelez­hető meg nem felelő lakás elfogadá­sára, így tehát, tisztelt szerkesztő úr, én ezt a kiutalást törvény szerint sem­misnek nyilvánítom, és a lakás bérlő­jének számítom magam mindaddig, amíg az 516/1990-es törvényszéki vég­­zés végr­ehajtatik, megvétóztathatatla­­nul betartva a lakástörvény minden egyes pontját. P.S. Az esetleges helyesírási hibá­kért hibáztassa a gépírónőt!“ Szerk. megjegyzés: Kedves uram, a rám vonatkozó megjegyzéseit meg­szívleltem, meg is őrzöm a többi ha­sonló­ között. Ami pedig az önök ügyét illeti: az ön válaszát s természetesen, e válaszból tisztán kihámozható hozzá­állását figyelembe véve, az aligha oldódik meg egyhamar. Marad tehát változatlanul a kálvária — az anyáé, a gyermeké és az öné. Marad, amíg a törvényszék pontot nem tesz a végé­re — függetlenül attól, hogy ön mi­lyen törvényt nyilvánít „semmisnek“, vagy milyent fogad el. De hinni mer­rém, hogy mihamarább győz a józan ész (hiszen egy ártatlan gyermek áll a közön), s a törvény jóvoltából egye­nes vágányra kerül mindannyiuk é­­lete. (ÁROS) GYERMEKPIAC Személyvonattal utaztam hazafelé Csíkszeredából Szentgyörgyre. Há­rom, még tizenévesnek látszó cigányasszony telepedett le mellém. Gondtalanul beszélgettek. Mindhárman — talán egy-két hónap múlva — gyermekáldás elébe néztek. — Te mennyit kaptál az elsőért? — kérdezte a legfiatalabbnak látszó. — Hatvanezret meg száz márkát. De ez még a tavalyelőtt volt, akkor többet ért a pénz. — Hát én is eladtam volna az enyimet, de az egyik lába három centivel rövidebb, mint a másik — magyarázta az idősebbnek látszó —, nem akarták megvenni. De ha ezzel az Isten megsegít — elégedetten megveregette dombo­rodó hasát —, jó pénzmagra teszek szert. Bevallom, amikor megértettem, hogy mit is árulnak, úgy bárm­ul­­tam rájuk, hogy még azt is későn vettem észre, a csomagtartóról a nyakam­ba csöpög egy gyanús tartalmú nejlonzacskóból a lé. A legfiatalabb nő ma­gabiztosan és a politikai-pénzügyi helyzetről jól informáltan magyarázta: — Úgy hallottam, hogy az angolok nyolcszázezret is megadnak egy gyer­mekért, s plusz még jó nagy csomagot küldenek. De az biztos, hogy pénzt csak dollárban fogadok el! — Te, én azt hallottam, letiltották, s már nemigen lehet eladni — aggo­dalmaskodott a másik.­­— Folyjon ki a szemed, mit beszélsz? — hadonászott az idősebb. — Én tudom, kihez kell menni. Magas pócon van a csávó, ő tudja, hogy kell elin­tézni ötvenezerért. . . . . . Még néhány percig ültek mellettem, vitatkoztak a gyermekpiac árfolya­máról majd Málnásnál sietve lekászálódtak a vonatról. Az elképedéstől alig tértem magamhoz. Hallottam még én ilyen csecsemőárusoktól de hogy ilyen közömbösen, szenvtelenül döntsenek a még meg sem születet­ty­láról, nem hittem volna! KÉSZ CSABA LEVENTE hídvég és Arapatak között Csonkolják az almafákat Pár napja néhány kézdialmási atya­fit fanyűvőkként állítottunk olvasóink elé, tanulságul! Fel is háborodtak kellőképp, hisz ők csak harmincegy szál kanadai nyárfát hessentettek le föld­jük könnyítésére, midőn a környékbeli falvak lakói egész erdőrészeket tárol­tak. Az irtás egyik részről sem üdvös cselekedet, a természetrombolókat, az erdőkihágásokat minden idők közös­sége szigorúan számon kérte. Ám ez szinte megbocsátható bűn ahhoz ké­pest, amit süldő cigánylegények mű­velnek az útszéli almafákon. Hídvég és Arapatak között — talán másutt is szerte a megyében, az országban — naponta szaporodnak a megcsonkított gyümölcsfák, és a pusztítás oly orcát­­lanul folyik, hogy a csórók fényes nappal csapatokban lepik el a koroná­kat, és suhog a fejsze. Lenn, az út kö­zepén, az idősebbek gyalogszánokat raknak a hasított ágakból. Mindenképp jó illata lehet az ilyen tűzifának... Ami fölöttébb sértő, az mégiscsak az, hogy a bodor füstök eme tiltott illata nem ér a közösségek által választott polgármesterek orráig, a rendfenntar­tó erők székházához, út-, erdő- és min­denféle szakosított hivatal udvarába. És ma még csak február, hol a nyár — mondja a cigányember. Mert ő is fázik, csak vigyázni kellene arra, hogy mitől melegedjék! (T.S.) Kétszer idegenben Sepsiszentgyörgy, Horgász utca 30. szám. Az IMASA gépgyári bentlakása lépcsőházában fiatal román házaspár­ral találkozunk. Az apa kisfiát, az anya a szánkót hozza fel a IV. emelet 127. számú lakásába. Costea Grigore bútorgyári munkás galaci származá­sú, 1978 óta van Sepsiszentgyörgyön, családjával 1992 októberétől lakik jelenlegi lakásában. Felesége, Vilica 1977-ben jött el Focşani­ból. Kétéves kisfiúk, Dániel két hete tüdőgyulla­dásos, szülei 100 lejt fizetnek egy in­jekció beadásáért. Dánielre felváltva vigyáznak szülei A lakás két szobája otthonos, sűtött, tiszta. A bútorzatot­­ Cos­tea házaspár készítette. Costea Grigore azt is elmondotta: semmi­lyen kilátásuk nincs arra, hogy a kö­zeljövőben lakáskiutalást kapjanak. DOMOKOS PÉTER HÁROMSZÉK 4

Next