Háromszék, 1993. szeptember (5. évfolyam, 952-973. szám)
1993-09-01 / 952. szám
A PARLAMENT MAI ÜLÉSÉN folytatódtak a hozzászólások a korrupciós ügyek jelntése nyomán. Minden politikai párt képviselője véleményt nyilvánított, majd Oliviu Gherman összegezte a hozzászólásokat és elmondta: valamennyi politikai erőnek közösen kell megfékeznie a Romániában elharapódzott korrupciót, mint jelenséget. MIT ÍRNAK A FŐVÁROSBAN? A mai fővárosi lapok hasábjain a két fő téma a kormányátalkítás és a korrupciós ügyekkel foglakozó parlamenti bizottság előzetes jelentésének a vitája. AZI: „Nem érdekel a kormányátalakítás. Nem, mert egy rothadt almát nem lehet átalakítani!...) S egyáltalán nem érdekel ez a kormányátalakítás“ — Doru Viorel Ursu. ADEVARUL: „Egyszerűen arról van szó, hogy a Victoria-palotában létezik egy csapatvezető aki nevi, tud eleget tenni az idő és a tisztsége diktálta követelményeknek, s érezve a kudarcot egyre halmozza a tévedéseket" — Sergiu Andon. ROMANIA LIBERA. Csak foltozás, csak toldozásnak nevezik a kormányátalakítást, ugyanis semmi jelentős változás nem várható az új csapattól. A parlament rendkívül ülése kapcsán a CRONICA ROMANA azt taglalja, hogy addig, amíg politikai hangsúllyal kezelik a korrupció jelenségét, nem derülhet ki az igazság. Az ADEVARUL szerint a lényeg nem az, hogy ki lop, hanem az, hogy mennyit? A MERIDIAN című lapban Errol Constantinescu a Demokratikus Konvenció, az ellenzék szerepét hangsúlyozza. A ROMÁNIA LIBERA tudni véli, hogy Japánban már több mint tíz éve nem volt általános sztrájk, és ennek oka az is lehet, hogy afigyelmeztető, ún. japán sztrájk alatt az alkalmazottak bérét megduplázzák. ROMÁNIÁBAN NINCS KORRUPCIÓ — legalábbis erről értekezett Vonica úr, a kivizsgál bizottság elnöke és Adrian Paunescu (akit, reméljük, nem kell bemutatnunk). A kivizsgáló bizottság tagjainak is eltérő a véleménye a korrupciós ügyekről és a felmentett tíz tisztségviselő ártatlanságáról. A bizottság 13 tagja közül 6 külön jelentést állított öszsze. A konklúziók ellentétben állnak a többség által előterjesztett jelentéssel. A parlamenti többség továbbra is nagyon érdekelt abban, hogy takargassa a kormány korrupciós ügyeit. Jeleztük már, hogy ilyen demokráciában a bűnöket felfedő kerül előbb-utóbb a bűnösök padjára az lesz a vádlott, aki vádolni merészelt. A TÖBBNYELVŰ FELIRATOZÁSRÓL A Kisebbségi Tanácsban hozott határozattervezet továbbra is a raktárban áll, immár az utolsó polcon. Tiszta a képlet: a kormány saját magáról állított ki bizonyítványt, hisz augusztus 30. volt a határidő e javasla tervezet megvitatására. A szélsőséges pártok ijesztgetéseire ugyancsak begázoltak a magas tisztségviselők. Így Văcăroiu kormányfő első lépésben mosolygott az Európa Tanács rangos képviselői előtt, második menetben elkoborodott, a harmadik kihívásra megrebbent, és kijelentette (amikor Funar és pártja megfenyegette, hogy egyedül nem dönthet a kormány ebben a kérdésben. Ez túl magas, túl nagy falat ezt át kell adni a parlamentnek. (Volt a történelemben még olyan testület, amely addig vitatta a témát, amíg az elparentálódott.) 1993. SZEPTEMBER 1. Amíg a remények beérnek (folytatás az első oldalról) . Hát, idáig hét darab törvénytervezetet volt szerencsém megismerni. Nem is tudnám megmondani, melyik tervezet volna jobb, vagy ha egyáltalán jó volna valamelyiknek is az érvénybe lépése. Ez a mostani törvénytervezet mind a tanügyi reformra és olyan szabályzatokra hivatkozik, amelyek még nem léteznek. Végeredményben csak szerkezeti módosítást javasol, azt, hogy az általános iskola a kilencedik osztállyal végződjék, s így a líceum csak három osztályból álljon. A másik javaslat az, hogy a nyolcadik osztály utáni abszolválóvizsgákon szerzett jegyek, valamint az öt-nyolcben általános jegyek határozzák meg a kilencedikbe való felvételi lehetőségeket. — És mégis, miért nem jó ez a törvénytervezet? — Mint mondottam, csak strukturális változásokat biztosít. Nem jelöli meg, hogy mindezt hogyan látja megvalósíthatónak. Nem veszi figyelembe az anyagi és tartalmi változtatások szükségességét, az anyagi hátteret, a tanárképzést, a tankönyveket, így a tanügyi reform csak álreform. Lehet, csak stagnálást, de talán még visszaesést is jelentene. — Miért mondjuk azt, hogy Romániában szükség van magyar ajkú pedagógusokra, mikor már ebben az évben sem töltődtek be a tanulóknak biztosított helyek? — Ez általános jelenség. Ugyanis a forradalom után csökkentették az osztályok létszámát, így tanári és tanítói katedrák üresedtek meg városon. Az üres helyeket az addig falusi oktatók töltötték be. Ez oda vezetett, hogy a legtöbb esetben a falusi iskolákban egyetemi oklevéllel csak az igazgató rendelkezik. A magyar pedagógusok elég nagy hányada helyettesítőkből áll, így csökkent az oktatás minősége s ezzel együtt a tanulók versenyképessége. Ez kihatott a bejutási arányra is. Másrészt születtek olyan helytelen döntések, mint az, hogy a kilencedik osztályban annyi vagy talán több hely volt, mint ahányat a nyolcadikat megyeszerte elvégzők száma indokolt. Például a Mikes Kelemen Líceum négy kilencedik osztályt igényelt a tanügyminisztériumtól, ezek közül egy katolikus szemináriumi osztály lett volna. Négy osztályt kaptunk, és egy katolikus szemináriumit, tehát végeredményben ötöt, ami több az, igényeltnél. Mint mondottam, falun nagy szükség lenne képzett tanárokra. De városon sincs elegendő történelem-, földrajz-, latin-, pszichológia----és még sorolhatnám — magyar ajkú tanár. Ilyeneket nem képeztek az utóbbi időben. Ilyen szempontból tehát szükséges volt a háromszáz hely, amit az idén biztosítanak Kolozsvárott a magyar aljóú egyetemistáknak. Ez nem egyszerű kis lépés. Mint ahogy az is nyilvánvaló, ezekkel a helyekkel nem elégedhetünk meg. Jövő évtől fokoznunk kell igényeinket. Sajnos, még nem vagyunk felkészülve, hogy újraindítsuk a magyar tannyelvű egyetemet. Úgy látom, bár kerülne anyagi háttér az épület és a felszerelés öszszehozásához, nincs elegendő felkészített tanár vagy diák, akik elfoglalhatnák az egyetem minden szakát. Sokan kérdeztek bennünket, miért nem alapítjuk meg a magyar magánegyetemet? Azért, mert amit mi kérünk, az az állami, magyar tannyelvű egyetem. Egyenlő jogú állampolgárok vagyunk a románokkal, s így egyenlő jogunk is van az állam által fenntartott anyanyelvi oktatáshoz. — Az utóbbiévekben a végzős diákokat pesszimista hangulat kerítette hatalmába. Sokan nem látják értelmét a továbbtanulásnak. Mennyire tud a mai pedagógus megoldást ajánlani ilyen helyzetekben? — Igen, ezt én is tapasztaltam. Nem tudom elégszer felhívni kollégáim figyelmét erre a jelenségre. Ha a mai diák kilátástalanságérzetét erősítik a családi körülmények, a külvilág, a mass media, akkor legalább a tanároknak kellene őket biztatniuk. Nem kell rózsaszín képet festeni, hanem olyan hangulatban kell tanítani, amelyben a tanár tudatosíthatja: diákjai a tíz-tizenöt év utáni társadalom tagjai lesznek, s nem a másnapié. — Mit tud nyújtani a diákoknak a mai romániai magyar oktatási hálózat? — Sajnos, a mai oktatásban még mindig uralkodik az a felosztás és szervezés, miszerint már az iskolának szakképesítést kell nyújtania. Ahelyett, hogy az iskola általános műveltséget nyújtana a diáknak, és ezzel együtt könnyebb választási lehetőséget biztosítana a szakmák között, s ugyanakkor rugalmasságot is az eligazodásban. Ezt viszont egy törvénytervezet sem tartja szem előtt Ennek ellenére a magyar iskola igyekszik az oktatást csak a reál-humán felosztásra korlátozni, ezen belül nem különböztet meg szakokat. Remélhető, hogy a közeljövőben bővül majd a magyar diákság oktatási és érvényesülési lehetőségeinek skálája. Hogy a remények mikor teljesednek be, senki sem tudná megmondani. Addig is egyes iskolákban az oktatásnak olyan irányban kell módosulnia, hogy inkább a tanulók általános műveltsége bővüljön. EGY HÉT TÖRTÉNELEM A BALATON PARTJÁN Szárszó ’93 1943 augusztusában ez a (József Attila halálával baljósan összefüggő) balatoni kisközség adott helyet annak a tanácskozásnak, amelyet a Magyar Élet Kiadó és a Soli Deo Gloria református ifjúsági szervezet hívott öszsze és rendezett. Az akkori nyári táborozáson — ahol az akkor épp borús magyar jövendő esélyeit vizsgálták a résztvevők — mintegy hatszázan jöttek össze: diákok, paraszt- és munkásfiatalok, szegényparasztok, értelmiségiek és írók. Ő ötven év után, augusztus 23—27. között, a fáradhatatlan Püski Sándor és felesége újra összetoborozta „a magyarság sorsáért, jövőjéért felelősséget érzőket". Minthogy sem Antall Józsefet, sem kormányának tagjait nem hívták meg — kivételként Für Lajost említhetjük, aki viszont a Pozsgai Imre beszédén felindulva, idegesen elhagyta a tanácskozást! —, sem a „liberálisokat“ (az SZDSZ és a FIDESZ tagjait), a magyar sajtóban példátlanul rosszindulatú, mindent félremagyarázó, mucsaian „szatirizáló", bugrisan és lipótvárosiasan jópofáskodó glosszáriumok, pamfletek és cikkentyűk hada jelent meg a teljesen tévesen „újfasiszták találkozójának", az „új jobboldali párt toborzójának" tartott találkozóról. A rádió méltán népszerű műsora, a 168 óra menet közben kérdezte meg a Szárszón részt vevők közül Csoóri Sándort, Bihari Mihályt, Kiss Gy. Csabát és Salamon Konrádot a találkozó célkitűzéseiről, s a műsor vendége — augusztus 28-án, szombaton — Katona Tamás államtitkár volt, aki egyértelműen foglalt állást a meg nem hívottak kérdésében, amelyet a riporterek állandóan felemlegettek (?), mondván, hogy „elege van már a Pozsgai képviselte népfrontos szellemből“ — Pozsgai volt a Kádár-rendszer utolsó éveiben a Hazafias Népfront elnöke —, „a szárszói találkozó nem afféle össznépi banzáj volt, ahová mindenkit meghívnak. Tudomásul kell venni, hogy a hazai közélet és szellemi élet az elmúlt években végletesen és végzetesen polarizálódott." Csoóri Sándor ezt a megosztottságot észlelve a kétségekről beszélt: „elsősorban magammal szemben vannak kétségeim — mondotta —, s a politizáló értelmiséggel szemben...“ Szót emelt a „gyűlölködés ellen" is, beszélt a „felesleges erőpocsékolásról". Kiemelte, hogy „az elmúlt fél évszázadban minden fontosabb gondolat a szellemi életben született meg... Sajnos, három esztendeje ez megszűnt, ma a gondolatoknak nincs formája ... Én is sokat beszélek, más is sokat beszél, ez a csillapíthatatlan beszéd kényszer egyfajta értelmiségi elmebaj.“ A „megosztottságra" kitérve Bihari Mihály politológus kiemelte, hogy „fontos lenne, ha senki nem vonná kétségbe a másik tábor magyarságát, de sajnos — ismerte fel — erre egyre kevesebb az esély. ott tartunk, hogy immár mindenhol két tábor van, két március tizenötödikét ünnepel meg az ország, külön ünnepel a hatalom, külön az ellenzék!" . „Két kérdésesen kellene lennie azonosságnak: az egyik a demokrácia, mint alap, ezt mindenkinek el kell fogadnia, a másik a nemzeti érzés hitelessége, a nemzeti felelősségtudat... Én ezt a kettőt tartom olyan politikai konszenzusnak, ami a két tábort hozhatná végre közös nevezőre“ . Kiss Gy. Csaba politológus is a „zavarról" beszélt, „ami manapság a nemzeti érzést jellemzi. Ez korántsem csak a magyarságra, hanem az egész térség szellemi életére tragikusan jellemző.“ „ Továbbra is a «rossz kérdésfeltevés“ — durván fogalmazva „a kozmopolitizmus vagy a nacionalizmus“ — nyűgözi le a szellemi erőket. ” Salamon Konrád irodalomtörténész kiemelte, hogy „azért is fontosnak tartja az elmúlt időszak politikai eseményei közül a Csurka-féle párt létrejöttét", mert „tragikus jelenségnek vélte, hogy Magyarországon ez idáig nem lévén «autentikus jobboldali párt«, az önmagát centrumpártként, »nyugodt erő«, ként definiáló MDF-re kölöncként tapadtak az ún. »jobboldaliak« ..." . „Most vélhetőleg sokan lemorzsolódnak, ha nem is éppen annyira, ahogyan azt ma sokan hiszik, az MDF a választások előtt végre visszatérhet eredeti célkitűzéseihez s a centrumpolitikához!" " Szárszó világossá tett néhány kérdést!... " Katona Tamás is felfigyel a Salamon Konrád jelezte jelenségre, hogy a közeljövőben közeledhet egymáshoz „szélsőjobb" és „szélsőbal“, a Csurka-, illetőleg a Pozsgai-tábor, de egyelőre — konstatálják — „Szárszón nem jött létre közös platform!", éspedig az államtikár szerint azért nem, mert „túlságosan sok politikai tábor akarta megsütni szalonnáját a szárszói tűznél!* 0 Katona egyébként elhibázottnak tartja a „népi“ politizálást, nagyon veszélyesnek ama uralgó szellemet, hogy „a hazát fürton-fúrt meg kell menteni !" 0 A kormányzó pártot értékelve, az MDF szerinte is ott követte el a legnagyobb hibát, hogy „engedett ama jobboldali frazeológiának, ami a második világháború előtti állapotokat idézte vissza, de tudni kell, hogy ez a frazeológia már akkor is korszerűtlen volt, és mára végképpen azzá vált ..." . Szerinte „szélsőségesek" amúgy sem nyerhetnek a közelgő választásokon, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy „a magyar nép nem kedveli az extremizmust .„“ Másnap Szárszón végképp beborult az ég, és véget ért a találkozó egy sokat vitatott közös nyilatkozat elfogadásával, amelyik felelősen igyekezett szólni a magyar jövőről, különös tekintettel a magyarság tragikus fogyására, politikai megosztottságára... " Figyelemre méltó nyilatkozatot tett közzé Fekete Gyula író — mind a Kossuth rádió, mind a Duna tévé vasárnapi híradóiban idézték —, felhíva a figyelmet arra, hogy össze kellene gyűjteni az idei szárszói konferencia teljes sajtóvisszhangját, hogy látni lehessen, milyen mélyre süllyedt a magyar sajtót.... BOGDÁN LÁSZLÓ HÁROMSZÉK 2