Háromszék, 1996. december (8. évfolyam, 1905-1926. szám)
1996-12-02 / 1905. szám
POLITIZÁLÓ PÉNZÜGYŐRSÉG Jacob elégedetlen az igazságüggyel A Jacob hozta a Pro TV-t Kató nyakára című, 1996. november 27-i lapszámunkban megjelent cikk nem maradt visszhang nélkül a Kovászna megyei pénzügyőrségnél. Megtudtuk, hogy Liviu Iacob pénzügyőr, felügyelő, a hivatal jogásza elégedetlen a személyét is érintő sajtóanyagok hangnemével, és rágalmazási per indításán töri a fejét. Kijelentései szerint az igazságügyi szervek—sepsiszentgyörgyi bíróság, Kovászna Megyei Törvényszék és Legfelső Bíróság—ítéletei a KIDA és LÁM illyefalvi alapítványok perében beilleszkednek az igazságügy általánosan kedvezőtlen összképébe. Állítása szerint ő mindig is a törvényességet tartotta szem előtt. Ugyanakkor Jacob tagadja, hogy ő hívta és küldte Kató Béla alapítványi elnök nyakára a Pro TV riporterét — dacára annak, hogy több illyefalvi ember tanúja volt a falunézésre indult csoportot kísérő pénzügyőr jelenlétének. (Domokos) Máról holnapra Esély a kiúthoz Az előrejelzések szerint már csak órák vannak hátra az új kormánycsapat bemutatásáig, s a tervek arról szólnak, hogy a Ciorbea-kabinet már a jövő hét közepén megkezdheti munkáját Ebben a munkában részt vállalhat, illetve szerepet kaphat érdekképviseletünk, az RMDSZ is. A Szövetségi Képviselők Tanácsának minapi, Bukarestben lezajlott ülése felhatalmazta Markó Béla és Takács Csaba szövetségi, illetve ügyvezető elnököket a kormányalakításra vonatkozó tárgyalások folytatására. Az SZKT elvileg áldását adta arra, hogy az RMDSZ részt vegyen az ország kormányzásában. S hogy vállalja az ezzel járó ódiumokat is. Ami az RMDSZ-nek a kormányzásban való részvételét illeti, az biztos, hogy cseppet sem könnyen megválaszolható kérdés, kormányzatbeli szerepvállalás esetén pedig éppenséggel ennél is sokkalta nehezebb feladat. Tény, hogy a még divatos szóhasználattal élve: „kisebbségi” státusban, örökös-körökös ellenzékben maradni majdhogynem kész öngyilkosság. Másfelől a kormányzásban szerepet s feladatot vállalni csak azért, hogy akármelyik hatalom vagy győztes párt, illetőleg koalíció demokratikus mivoltát legitimizáljuk, miközben—történelmünk utóbbi évtizedeiben erre bőven akad(t) példa — az egyáltalán nem válik javunkra, azazhogy abból nekünk semmi kézzelfogható pozitív eredmény, hanem éppen ellenkezőleg: kár származik, úgyszintén az önveszejtést jelenti. Ebben a pillanatban, 1996 novemberét követően lehetőség adatik arra, hogy a romániai magyarság érdekképviseleti szövetsége az iménti két véglet közötti ún. arany középutat, tehát a megnyugtató megoldást megtalálja. Nyilvánvaló, hogy a honi ellenzék győzelmét követő eufória két hét elteltével lankadt — ez a jó —, s az is egyértelmű, hogy a győztesek, abból a megfontolásból, hogy parlamenti többségük — beleértve a leendő kormány támogatottságát is — törékeny, az RMDSZ-t kérnék fel mint kormányzati koalíciós partnert. Ez a romániai magyarság által nyújtott háttér s az a vitán felüli tény, hogy győzelmét Emil Constantinescu a romániai magyarságnak köszönheti, akkora politikai-szellemi tőkét jelent(het) az RMDSZ számára, amelyből lehet közösségi vonatkozású jó hasznokat húzni. A magyarság támogatásának ugyanis ára van. Ezzel a tőkénkkel okosan gazdálkodva, az árat pontosan meghatározva most már csakugyan elindulhat az a — különben soha meg nem állt, hanem csak szándékosan fékezett — folyamat, amely a romániai magyarság elvárásainak megnyugtató és teljes rendezéséhez vezethet. Ha az RMDSZ valóban kormánytényezővé válik, akkor sem lehetnek illúzióink arra nézvést, hogy ripsz-ropsz, lesz itt egykettőre jog, bőség s autonómia, magyar óvodákkal, iskolákkal, egyetemekkel. Ugyanis: nacionalista retorika, szükség esetén felbirizgálható nemzeti érzelmek mindig voltak, vannak, s lesznek. A derék katalánoktól viszont annyit megtanulhatnunk, hogy ők azért támogatták mind az előző, szocialista, mind a mai, demokratikus kormányt, mert ezzel a tőkével okosan sáfárkodva cserébe kértek s — ha nem is teljes egészében — kaptak valamit. Nem máról holnapra, de Hispániában jön igazi önrendelkezés, saját óvodával, egyetemmel s anyanyelvhasználattal. Ha az RMDSZ valóban részt vesz a kormányban, okosan tegye. Abban is bízva, hogy Constantinescu és az ellenzék győzelme után mifelénk is egy kicsit napnyugta felől fújnak majd a szelek. Benkó Levente HÁROMSZÉK független napilap Új Avram láncú Căşuneanért A Românul című bukaresti lapban Szell József nevű úriember S. O. S. című cikkében párnás hangon nemzeti mozgalom megszervezését kezdeményezi Adrian Vlad- Căşunean Kovászna megyei prefektus megmentése érdekében. A „száztagú színmagyar prefektúra egyetlen igaz román emberét’’ veszi pártfogásába a cikkíró, seregeket gyűjt védelmére, állítván: az RMDSZ kimondta az ítéletet: Căşunean menjen vissza a Regátba. Szeli József miután megállapítja, hogy az itteni magyar szövetség orcátlansága nem ismer határt, így jósol: „...azt hiszik, hogy az a 16 000 román, aki még megmaradt Kovászna megyében, majd ölbe tett kézzel ül, amikor megtudja, hogy az RMDSZ félre akarja állítani az egyetlen embert, aki minden kockázat ellenére éveken át védelmezte legitim érdekeit?’ ’ A szerző víziója szerint „egy új Avram láncú vezetésével a 16 OOO román hazafi elindul megvédeni Căşunean prefektust, s kő kövön nem marad”. Csodálkoztunk volna, ha Adrian Vlad-Căşunean és környezete (mert arra szót sem kell fecsérelni, hogy nem ő az egyetlen román a prefektúrán) úriember módjára távozik. Nem a Regátba, ilyesmire senki sem gondolt, hanem vissza ügyvédi munkájához s közjegyzői irodájába, társai meg eredeti szakmájukba. Ami a 16 000 harcos kedvű román honfitársat illeti, úgy tetszik, elszámolta magát kissé Szeli. A román pártokra voksoló, hozzávetőlegesen negyvennégyezernyi román választópolgárból a exkormánypártra 9294-en, az RNEP-re 3568-an szavaztak, de számoljuk ide a Szocialista Munka Pártja 755, a Szocialista Párt 832, a Nagyrománia Párt 1045 hívét is. Ez nem kevés, de nem is olyan fenyegetően sok, ráadásul az sem biztos, hogy valamennyien hajlandóak lennének egy kő kövön nem marad akcióba benevezni. Cășunean urat, mióta kifutott a hatalom alóla, nem akartuk macerálni, nem másért, de döglött medvére nem lövünk. Amit róla gondoltunk, megtudtunk, azt leírtuk. Addig, míg ő volt a kormány megye felé meghosszabbított jobb keze. Most ellenben tudnia kell, hogy megyénk román lakosságának tetemes része is repesve várja, csomagoljon, és hagyja másra a prefektúrát. Simó Erzsébet SZOMBATON FUTÁSFALVÁN Szent Andrástemplom-búcsú Szombaton Futásfalva ünnepi díszben várta és fogadta az András-napi templombúcsúra ide zarándokoló 4—500 fős kézdiszéki, sepsiszentgyörgyi, barcasági és udvarhelyi római katolikus hívőket. Az 1851 és 1856 között épült műemlék templomban 11 órakor kezdődő szentmisét 17 háromszéki lelkész koncelebrálta, szentbeszédet Márkus András sepsiszentgyörgyi plébános mondott. A szentmisét követően az ünneplő tömeg a százéves egykori községháza épületéhez vonult, ahol az eredeti helyére visszahelyezett millenniumi emléktáblát megáldották és megkoszorúzták. Orbán Árpád megyei tanácselnök beszédet mondott, és ünnepélyesen be is zárta a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére szervezett megyénkbeli emlékünnepélysorozatot. A megyei tanácselnök megígérte, hogy megpróbál a központi költségvetésből pénzt intézni a műemlék templom, illetve a kritikán aluli nyolc kilométeres bekötőút kijavítására... (Sodiom) SEPSISZENTGYÖRGY 1996. DECEMBER 2. 1905. szám Ára 400 lej Előfizetőknek 230 lej NFTFO Ötéves a Jádzó Társaság A hét vége a romániai magyar amatőr színházmozgalom vagy ahogy meghonosítani szándékoznak, a öntevékeny színjátszás ünnepe volt. Ötéves ugyanis a több mint két évszázados hagyomány felélesztésének gondolatával született mozgalom, a Jádzó, Társaság. Az ünnep számvetésre, bemutatkozásra, tanfolyamra adott alkalmat Sepsiszentgyörgyön. A közel félszáz, nyilvántartásba vett csoportból több mint húsznak a képviselői tisztelték meg részvételükkel az ünnepséget. Amelyen újólag elhangzott, hogy csak az a közösség — legyen az egy amatőr színjátszó csoport vagy éppen népcsoport — tud megmaradni, amely el tudja tartani magát. A küldetéstudattal rendelkező polgárok nevelésének, a minőségi kultúra éltetésének alkalmat adó öntevékeny színjátszásra pedig ma talán még nagyobb szükség van, mint valaha. Az ötéves munka lajstromát a rádió vezetői, Jancsó Árpád és Nagy Attila szerkesztésében emlékfüzetbe foglalták. Az ez alkalommal odaítélt emléklapok és díjak pedig azt jelezték, hogy az önként vállalt munka is el tudja nyerni a megérdemelt elismerést (az ünnepségen Musát Gyula minőségi szervezőmunkájáért vehette át a Szentgyörgyi István-díjat, többen emléklapot kaptak). Képünk a gyergyószentmiklósi csoport „pinceelőadásán” készült. (FER) (-------------------------------- Ma:v 1 Hétfői Sport Ismét a Duna Televízióról Pénteki lapszámunkban. Ismét veszélyben a Duna Televízió című írásunk megjelentetése után MONOSTORI KÁROLY, a Híradó főszerkesztője pontosítást kért. Monostori Károly valóban nem lapunknak nyilatkozott, hanem az általunk közöltek a kézdivásárhelyi találkozón hangzottak el, ahol a Háromszék munkatársa is jelen volt, s ott rögzítette a főszerkesztő által közölt legfrissebb híreket a magyar Országgyűlés szakbizottságának döntésével kapcsolatosan. Monostori Károly e pontosítást, kiegészítést feltétlenül helyénvalónak látta közzétenni. A Híradó főszerkesztője szombaton Fortyogófürdőn az alábbiakat nyilatkozta: (folytatása a 2. oldalon) (Sociom) A KIDA-KÖZPONTBAN Alapítványok nyolcadik találkozója A romániai magyar alapítványok a hét végén Illyefalván tartották nyolcadik találkozójukat. A mindeddig legnépesebb — nyolcvan alapítvány képviseltette magát— találkozón a Magyar Alapítványi Központ meghívott elnöke távolmaradása miatt, valamint abból kifolyólag, hogy a tanácskozást az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának titkára, Somai József és a pályázatokat megítélő szaktestületi titkárok beszámolója uralta, az alapítványok tevékenységéről szinte egyáltalán nem esett szó. Az 1996-os pályázati elbírálások kritériumairól, elsőbbségrendszeréről szólva a kiértékelésben elhangzott, hogy a közel kétmillió forintos ez évi össztámogatás az oktatási, művelődési, tudományos, egyházi és szociális gondozói, gazdasági-vállalkozói, önkormányzati, ifjúsági és a sajtószaktestület között oszlott el, valamint fedezte a közérdekű intézményfejlesztés, kuratóriumi tartalék bizonyos hányadát. Elhangzott, hogy ebben az esztendőben a benyújtott 780 pályázatból 481-et jóváhagytak, 37-et elnapoltak. Tekintettel az oktatás kiemelt fontosságára, a már meglévő oktatási szakosztály mellett az idéntől az Iskolaalapítvány támogatására külön pénzalapot különítenek el, amit főként középiskolás és egyetemi szociális ösztöndíjakra, valamint intézményfejlesztésre fordítanak. (folytatása a 2. oldalon) Fekete Réka