Háromszék, 1999. szeptember (11. évfolyam, 2740-2765. szám)
1999-09-01 / 2740. szám
NÉPSZAVAZÁS Kelet-Timor függetlenségéről A Kelet-Timor függetlenségéről döntő népszavazáson a szavazásra jogosultak 98,6 százaléka, több mint 432 ezer ember vett részt — jelentette be tegnap Diliben a referendum megszervezésével és felügyeletével megbízott ENSZ-képviselet (UNAMET) illetékese. A hétfői népszavazáson mintegy 450 ezer kelet-timori dönthetett a volt portugál gyarmat függetlenségéről vagy Indonézián belül maradásáról. A referendum eredményét hivatalosan szeptember 7-én teszik közzé. Carina Perelli ENSZ-megbízott sajtóértekezletén hangsúlyozta: az adat nem végleges, mert a 200 szavazóhelyiség közül egyelőre 193-ból érkezett visszajelzés arról, hogy hányan éltek állampolgári jogukkal. Perelli már a mostani adatok tükrében leszögezte: „Sem a félelem, sem az erőszak, sem a fenyegetések nem tarthatják vissza az embereket, ha hallatni akarják hangjukat.” Az indonéz hadsereg már tegnap bejentette, hogy a népszavazás eredményétől függetlenül tartományi parancsnokságát Kelet Timorról Nyugat- Timorra helyezi át. Az Antara hírügynökségnek nyilatkozó Subagyo Hadisiswoyo vezérkari főnök a költözés időpontját nem nevezte meg. Alexander Downer ausztrál külügyminiszter tegnapi nyilatkozatában nemzeti megbékélésre szólította fel a kelettimoriakat, és úgy vélekedett: a világszervezet szerepe növekedni fog a biztonság megteremtésében. Az UNAMET szeretné tárgyalóasztalhoz ültetni a függetlenségi tábor és az önkormányzat híveinek képviselőit— írta a dpa. Ali Alatas indonéz külügyminiszter ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy most megteremtődtek a kelettimori kérdés átfogó és igazságos megoldásának feltételei. Az egyik vezető indonéz napilap tegnapi vezércikkében összeesküvésnek nevezte a népszavazást, amely a világ legnépesebb muzulmán országának aláaknázására irányul. A Respublika megvádolta az UNAMET-et, hogy hátrányosan megkülönböztette a bevándorlókat és a muzulmán szavazókat a zömében római katolikusok lakta tartományban rendezett referendumon. Az újság szerint Ausztráliát és az Egyesült Államokat önös érdekeik vezérelték a népszavazás támogatásában. „Az eszmei tényezőtől eltekintve, a Csendes- és az Indiai-óceánt összekötő Kelet-Timor stratégiai szempontból nagyon fontos a hadi- és kereskedelmi hajók számára. Az Egyesült Államok természetesen nem akarja elszalasztani a lehetőséget, hogy ellenőrizhesse a Csendes-óceán ázsiai térségét. Ausztrália pedig ütközőövezetként használhatja Kelet-Timort, hogy feltartóztassa az északról fenyegető zavargásokat”—olvasható a lapban. A Respublika végül kérte a kelet-timoriakat: ha a függetlenséget választották, legyenek békés és jó szomszédok, ne külföldi érdekek bábjai. Kelet-timori szavazók: magasba emelt függetlenség Fotó: John Feder A SWISS AIR-KATASZTRÓFA ÉVFORDULÓJÁN Gyász és kétségek 1998. szeptember 2-án késő este a New Yorkból Genfbe tartó MD—11 -es gép, a Swissair SR—111 -es járata Kanada keleti partjainál eltűnt a radarernyőkről. Hat perccel a pilóta utolsó rádióüzenete után a gép Peggyls Cove halászfalu közelében nagy erővel becsapódott az óceánba. A katasztrófát senki sem élte túl a gép fedélzetén tartózkodó 229 ember — az utasok és a személyzet tagjai — közül. Kerek egy év telt el a szerencsétlenség óta, de még mindig nem tudni, hogy kit — vagy kiket — terhel érte a felelősség. Megsokszorozódtak a kérdések, de válasz alig akad, így például arra sem, hogy mi az, amit egy légikísérő 25 nappal korábban állítólag észrevett? Vagy hogy a pilótafülkében keletkezett tűz összefüggött-e az utasok szórakoztatására szolgáló elektronikus berendezések működésével? Időközben összesen 16 milliárd dollár összegű kártérítési igényt jelentettek, be eddig a svájci légitársasággal szemben. A Swissair és a Boeing/McDonnell Douglas repülőgépgyár augusztus elején jelezte, hogy elvben kész kártérítést fizetni. Az áldozatok családtagjai közben kártérítési pereket indítottak a kábelberendzések gyártói, valamint a Du Pont vegyiipari konszern ellen, amely az MD—11-es építésénél felhasznált szigetelőanyagot gyártotta. A kanadai vizsgálóbizottság zárójelentésére előreláthatólag még legalább egy évet kell várni. A darabokra szakadt gép roncsainak alapos vizsgálata igazi rejtvényfejtés, és nem zárható ki az sem, hogy az MD-11 -es soha nem fedi fel tragikus titkát. A katasztrófa oka, illetve a kártérítés összege körüli bizonytalanság azonban nem áll útjában annak, hogy a tragédia első évfordulóján kegyeleti megemlékezések egész sorára kerüljön sor. Az áldozatok hozzátartozói közül több százan a helyszínre utaznak a Swissair költségén. Bayswater kanadai településen szeptember elsején — a nyilvánosság kizárásával — tömegsírba temetik a nem azonosított áldozatokat. Azt a helyet, ahol a gép a tengerbe zuhant, s ahol roncsainak tíz százaléka még a tengerfenéken hever, ezentúl a tengerészeti térképeken emlékhelyként tüntetik fel. A szárazföld két pontján, amelyekről jól látható ez a hely, emlékművet emeltek — rajtuk 226 névvel. Három áldozat hozzátartozója úgy vélte, hogy márványba vésetés helyett jótékonysági adományt ajánl fel. Szeptember 2-án a kanadai Halifax vásárközpontjában a hozzátartozók találkoznak a mentési munkálatok résztvevőivel. Az ezt követő ökurhenikus gyászszertartás után 22.30 órakor — az egy évvel ezelőtti katasztrófa időpontjában — egyperces néma csenddel emlékeznek halottaikra. A katasztrófa áldozatainak emlékműve: keresik a felelősöket Fotó: Scott Dunlop Az Egyesült Államok figyelmeztette a koszovói albánokat, hogy elveszíthetik az amerikai támogatást, ha nem teljesítik a korábbi megállapodásokat. Az amerikai aggodalmakat a koszovói tájékozódó látogatását tegnap befejező Richard Holbrooke ENSZ-nagykövet és Joseph Biden szenátor, a külügyi bizottság rangidős demokrata tagja közvetítette az albán vezetőknek. Holbrooke hangsúlyozta, hogy a szerbeknek is történelmi joguk van Koszovóban élni, és rasszizmusnak nevezte a térségbeli nemzetiségi ellentéteket, a szerbek elleni albán támadásokra utalva. Biden leszögezte, hogy a Koszovói Felszabadítási Hadseregnek (UCK) tartania kell magát a leszerelésére és feloszlatására elfogadott szeptember 19-i határidőhöz, mert különben „az amerikai törvényhozás támogatása egyik napról a másikra elpárologhat”. Az oldalt MTI-információk alapján szerkesztette: Ferencz Csaba KOLUMBIA A drogcár tervei Október 4-én Montevideóban, az amerikai kontinens 34 demokratikus országának találkozóján a résztvevők emlékeztetőt fognak aláírni, amelyben széles körű közös cselekvési programot fogalmaznak meg a kábítószer elleni küzdelem vontkozásában — jelentette ki hétfőn Washingtonban Barry McCaffrey, az amerikai kormányzat kábítószer elleni küzdelmének fő illetékese. Egy nappal korábban egy perui tévécsatorna azt állította: az Egyesült Államok azt várja a latin-amerikai országoktól, hogy hozzanak létre gyors bevetésű alakulatot, a kolumbiai rendcsinálás támogatására. McCaffrey, aki az amerikai kormányzat szerteágazó kábítószerellenes tevékenységének összehangolásáért felelős -t- beosztásának köznapi amerikai elnevezése: drog cára, hangsúlyozta: a 82 pontot tartalmazó, tehát igen ambiciózus együttműködési csomagterv mellett sem szűnik meg annak értelme, hogy az egyes országok továbbra is önálló kábítószer-politikát folytassanak, sajátos helyzetükhöz igazítsák tevékenységüket. A közös katonai fellépés lehetőségéről elutasítóan szólt. Mint mondta, az Amerikai Államok Szervezete nem fog egységes „hadsereget” vagy „rendőrséget" létrehozni a kábítószer elleni harc céljaira. Hangsúlyozta viszont azt, hogy Kolumbiában — a korábbi várakozásokhoz képest szép eredmények ellenére — valóban nagyon sok a teendő. McCaffrey utalt arra, hogy a titkosszolgálatok jelentős segítséget nyújtanak a küzdelemhez. McCaffrey a múlt pénteken — Brazíliát, Bolíviát, Perut és Argentínát érintő latin-amerikai körútja végén, Buenos Airesben adott nyilatkozatában — leszögezte: szó sem lehet amerikai katonai beavatkozásról Kolumbiában, a kábítószer-kereskedők elleni fellépés jegyében. Figyelmeztetett ugyanakkor arra, hogy növekvőben van a kolumbiai kábítószer-termelés: kokainból most kétszer annyit állítanak elő, mint három évvel ezelőtt. A kábítószer-bevétel jelentős része a baloldali fegyveres lázadó csoportoknak szolgál anyagi forrásként — Kolumbiában erre a jelenségre alkották meg a „narkógerilla” fogalmát —, de részesednek belőle a jobbodali félkatonai egységek is. A montevideói értekezlet után egy hónappal, november elején Washingtonban ülnek majd össze az Amerikai Államok Szervezetének illetékesei, hogy részletezzék a drogproblematika kezelésének stratégiai lépéseit — közölte még az amerikai tisztségviselő. HÁGAI TÖRVÉNYSZÉK Folytatódott a „szerb Adolf’ pere A hágai Nemzetközi Törvényszéken hétfőn — kilenc hónapos szünet után — folytatódott a boszniai szerb Goran Jelisic perének tárgyalása. A jelenleg 31 éves férfit — aki saját magát „boszniai szerb Adolfnak” nevezi — népirtással vádolja a délszláv háborús bűnöket kivizsgáló testület. A tárgyalás elején a vádlott védői sikertelen kísérletet tettek az eljárás elhalasztására. A bíróság egy tanút hallgatott meg, akinek személyazonosságát biztonsági okokból nem fedték fel, és arcát is csak a testület tagjai láthatták. Az F betűvel jelölt tanú elmondta, hogy 1992 májusában az észak-boszniai, Brckóhoz közeli Luka táborban ő maga látta, amint Jelisic öt embert lelőtt, akiket előzőleg összevertek. „Adolf akkor azzal kérkedett, hogy a 68. áldozatával végzett. A gyilkos úgy viselkedett, mintha nem is ezen a világon lenne, tekintete zavarodott elméjű emberre vallott — állította T. Jelisicet tavaly januárban fogták el a boszniai NATO-erők. Az elmeszakértői vizsgálat szerint a férfinál jelentkeznek ugyan szellemi és személyiségzavarok, de felelősségre vonható. A vádlott 12 boszniai muzulmán, illetve horvát meggyilkolását ismerte be, és továbbra sem tartja helytállónak az ellene felhozott népirtás vádját. A törvényszék ügyészei szerint áldozatainak számát maga Jelisic sem tudja, és feltehetően jóval több mint száz embert gyilkolt meg. Zágrábi panasz Horvátország jogi eljárást kezdeményezett annak eldöntésére, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék illetékes-e a krajnai szerbek ellen indított 1995-ös horvát területvisszaszerző akciók kivizsgálására. A horvát kormány hétfőn jelentette be Zágrábban, hogy arra kéri az ENSZ Biztonsági Tanácsát: a Nemzetközi Törvényszék Bírói Tanácsánál indított jogi eljárásban döntsenek a Bljesak(Viljarói) és az Oluja (Vihar) elnevezésű akciók kivizsgálásának illetékességi ügyében. A hágai törvényszék a közelmúltban panaszt tett a Biztonsági Tanácsnál, mert értékelése szerint Zágráb nem működik együtt a törvényszékkel. A törvényszék szerint Horvátország nem adja ki a Nyugat-Szlavónia és a Knin környéki területek visszafoglalására indított hadműveletek katonai dokumentumait, amelyek bizonyíthatnák, hogy a horvát fegyveres erők tábornokai felelősek-e az akciók idején elkövetett háborús bűnökért. A törvényszék szerint Zágráb nem adja ki Hágának Mladen Naletilic Tutát, a boszniai horvátok alvilági kapcsolatokkal is gyanúsított egyik volt vezetőjét, aki a gyanú szerint szervezte és pénzelte Hercegovinában a bosnyákok elüldözését. A zágrábi kormány hétfői ülése után tették közzé a kabinet álláspontját, amely szerint Horvátország elutasítja azt az értékelést, hogy nem működik együtt a törvényszékkel. Mladen Naletilic Tuta kiadatásának ügyében igazságügyi eljárás folyik, és a horvát kormány tiszteletben fogja tartani az ebben hozandó bírósági döntést — emelték ki. Franjo Tudjman államfő elnökletével ülést tartott a horvát Védelmi és Nemzetbiztonsági Tanács, amely megerősítette, hogy Horvátország folytatja az együttműködést a hágai Nemzetközi Törvényszékkel. 1999. SZEPTEMBER 1.