Háromszék, 1999. szeptember (11. évfolyam, 2740-2765. szám)

1999-09-01 / 2740. szám

NÉPSZAVAZÁS Kelet-Timor függetlenségéről A Kelet-Timor függetlenségéről döntő népszavazáson a szavazásra jogosultak 98,6 százaléka, több mint 432 ezer ember vett részt — jelentette be tegnap Diliben a referendum megszervezésével és felügyeletével megbí­zott ENSZ-képviselet (UNAMET) illetékese. A hétfői népszavazáson mintegy 450 ezer kelet-timori dönthetett a volt portugál gyarmat függetlenségéről vagy Indonézi­án belül maradásáról. A referendum eredményét hivata­losan szeptember 7-én teszik közzé. Carina Perelli ENSZ-meg­­bízott sajtóértekezletén hang­súlyozta: az adat nem végle­ges, mert a 200 szavazóhelyi­ség közül egyelőre 193-ból érkezett visszajelzés arról, hogy hányan éltek állampolgári jo­gukkal. Perelli már a mostani adatok tükrében leszögezte: „Sem a félelem, sem az erő­szak, sem a fenyegetések nem tarthatják vissza az embereket, ha hallatni akarják hangjukat.” Az indonéz hadsereg már tegnap bej­­entette, hogy a nép­szavazás eredményétől függet­lenül tartományi parancsnok­ságát Kelet Timorról Nyugat- Timorra helyezi át. Az Antara hírügynökségnek nyilatkozó Subagyo Hadisiswoyo vezér­kari főnök a költözés időpont­ját nem nevezte meg. Alexander Downer ausztrál külügyminiszter tegnapi nyi­latkozatában nemzeti megbé­kélésre szólította fel a kelet­­timoriakat, és úgy vélekedett: a világszervezet szerepe nö­vekedni fog a biztonság meg­teremtésében. Az UNAMET szeretné tárgyalóasztalhoz ül­tetni a függetlenségi tábor és az önkormányzat híveinek kép­viselőit— írta a dpa. Ali Alatas indonéz külügyminiszter ugyan­akkor úgy nyilatkozott, hogy most megteremtődtek a kelet­timori kérdés átfogó és igaz­ságos megoldásának feltételei. Az egyik vezető indonéz napilap tegnapi vezércikkében összeesküvésnek nevezte a nép­szavazást, amely a világ leg­népesebb muzulmán országá­nak aláaknázására irányul. A Respublika megvádolta az UNAMET-et, hogy hátrányo­san megkülönböztette a beván­dorlókat és a muzulmán sza­vazókat a zömében római ka­tolikusok lakta tartományban rendezett referendumon. Az újság szerint Ausztráliát és az Egyesült Államokat önös ér­dekeik vezérelték a népszava­zás támogatásában. „Az esz­mei tényezőtől eltekintve, a Csendes- és az Indiai-óceánt összekötő Kelet-Timor straté­giai szempontból nagyon fontos a hadi- és kereskedelmi hajók számára. Az Egyesült Államok természetesen nem akarja el­szalasztani a lehetőséget, hogy ellenőrizhesse a Csendes-óce­án ázsiai térségét. Ausztrália pedig ütközőövezetként hasz­nálhatja Kelet-Timort, hogy feltartóztassa az északról fe­nyegető zavargásokat”—olvas­ható a lapban. A Respublika végül kérte a kelet-timoriakat: ha a függetlenséget választották, legyenek békés és jó szomszédok, ne külföldi érdekek bábjai. Kelet-timori szavazók: magasba emelt függetlenség Fotó: John Feder A SWISS AIR-KATASZTRÓFA ÉVFORDULÓJÁN Gyász és kétségek 1998. szeptember 2-án késő este a New Yorkból Genfbe tartó MD—11 -es gép, a Swissair SR—111 -es járata Kanada keleti partjainál eltűnt a radarernyőkről. Hat perccel a pilóta utolsó rádióüzenete után a gép Peggyls Cove halászfalu közelében nagy erővel becsapódott az óceánba. A katasztrófát senki sem élte túl a gép fedélzetén tartózkodó 229 ember — az utasok és a személyzet tagjai — közül. Kerek egy év telt el a szerencsétlenség óta, de még mindig nem­ tudni, hogy kit — vagy kiket — terhel érte a felelősség. Megsokszorozódtak a kérdések, de válasz alig akad, így például arra sem, hogy mi az, amit egy légikísérő 25 nappal korábban állítólag észrevett? Vagy hogy a pilóta­fülkében keletkezett tűz összefüggött-e az utasok szórakoz­tatására szolgáló elektronikus berendezések működésével? Időközben összesen 16 milliárd dollár összegű kártéríté­si igényt jelentettek, be eddig a svájci légitársasággal szem­ben. A Swissair és a Boeing/McDonnell Douglas repülő­­gépgyár augusztus­ elején jelezte, hogy elvben kész kártérí­tést fizetni. Az áldozatok családtagjai közben kártérítési pereket indítottak a kábelberendzések gyártói, valamint a Du Pont vegyiipari konszern ellen, amely az MD—11-es építésénél felhasznált szigetelőanyagot gyártotta. A kanadai vizsgálóbizottság zárójelentésére előrelátható­lag még legalább egy évet kell várni. A darabokra szakadt gép roncsainak alapos vizsgálata igazi rejtvény­fejtés, és nem zárható ki az sem, hogy az MD-11 -es soha nem fedi fel tragikus titkát. A katasztrófa oka, illetve a kártérítés összege körüli bizonytalanság azonban nem áll útjában annak, hogy a tragédia első évfordulóján kegyeleti megemlékezések egész sorára kerüljön sor. Az áldozatok hozzátartozói közül több százan a helyszínre utaznak a Swissair költségén. Bayswater kanadai településen szeptember elsején — a nyilvánosság kizárásával — tömegsírba temetik a nem azonosított áldo­zatokat. Azt a helyet, ahol a gép a tengerbe zuhant, s ahol roncsainak tíz százaléka még a tengerfenéken hever, ezentúl a tengerészeti térképeken emlékhelyként tüntetik fel. A szárazföld két pontján, amelyekről jól látható ez a hely, emlékművet emeltek — rajtuk 226 névvel. Három áldozat hozzátartozója úgy vélte, hogy márványba vésetés helyett jótékonysági adományt ajánl fel. Szeptember 2-án a kanadai Halifax vásárközpontjában a hozzátartozók találkoznak a mentési munkálatok résztvevő­ivel. Az ezt követő ökurhenikus gyászszertartás után 22.30 órakor — az egy évvel ezelőtti katasztrófa időpontjában — egyperces néma csenddel emlékeznek halottaikra. A katasztrófa áldozatainak emlékműve: keresik a felelősöket Fotó: Scott Dunlop Az Egyesült Államok figyelmeztette a koszovói albánokat, hogy elveszíthetik az amerikai támogatást, ha nem teljesítik a korábbi megállapodásokat. Az amerikai ag­godalmakat a koszovói tájékozódó látoga­tását tegnap befejező Richard Holbrooke ENSZ-nagykövet és Joseph Biden szená­tor, a külügyi bizottság rangidős demokra­ta tagja közvetítette az albán vezetőknek. Holbrooke hangsúlyozta, hogy a szerbek­nek is történelmi joguk van Koszovóban élni, és rasszizmusnak nevezte a térségbeli nemzetiségi ellentéteket, a szerbek elleni albán támadásokra utalva. Biden leszögez­te, hogy a Koszovói Felszabadítási Hadse­regnek (UCK) tartania kell magát a lesze­relésére és feloszlatására elfogadott szep­tember 19-i határidőhöz, mert különben „az amerikai törvényhozás támogatása egyik napról a másikra elpárologhat”. Az oldalt MTI-információk alapján szerkesztette: Ferencz Csaba KOLUMBIA A drogcár tervei Október 4-én Montevideóban, az amerikai kontinens 34 demokratikus országának találkozóján a résztvevők emlékeztetőt fognak aláírni, amelyben széles körű közös cselekvési programot fogalmaznak meg a kábítószer elleni küzdelem vontkozásában — jelentette ki hétfőn Washingtonban Barry McCaffrey, az amerikai kormányzat kábítószer elleni küzdelmének fő illetékese. Egy nappal korábban egy perui té­vécsatorna azt állította: az Egyesült Ál­lamok azt várja a latin-amerikai orszá­goktól, hogy hozzanak létre gyors be­­vetésű alakulatot, a kolumbiai rendcsi­nálás támogatására. McCaffrey, aki az amerikai kormányzat szerteágazó kábí­tószerellenes tevékenységének össze­hangolásáért felelős -t- beosztásának köznapi amerikai elnevezése: drog cár­a, hangsúlyozta: a 82 pontot tartalma­zó, tehát igen ambiciózus együttműkö­dési csomagterv mellett sem szűnik meg annak értelme, hogy az egyes országok továbbra is önálló kábítószer-politikát folytassanak, sajátos helyzetükhöz iga­zítsák tevékenységüket. A közös kato­nai fellépés lehetőségéről elutasítóan szólt. Mint mondta, az Amerikai Álla­mok Szervezete nem fog egységes „had­sereget” vagy „rendőrséget" létrehozni a kábítószer elleni harc céljaira. Hang­súlyozta viszont azt, hogy Kolumbiá­ban — a korábbi várakozásokhoz képest szép eredmények ellenére — valóban nagyon sok a teendő. McCaffrey utalt arra, hogy a titkosszolgálatok jelentős segítséget nyújtanak a küzdelemhez. McCaffrey a múlt pénteken — Bra­zíliát, Bolíviát, Perut és Argentínát érintő latin-amerikai körútja végén, Buenos Airesben adott nyilatkozatá­ban — leszögezte: szó sem lehet ame­rikai katonai beavatkozásról Kolum­biában, a kábítószer-kereskedők el­leni fellépés jegyében. Figyelmezte­tett ugyanakkor arra, hogy növekvő­ben van a kolumbiai kábítószer-ter­melés: kokainból most kétszer annyit állítanak elő, mint három évvel ez­előtt. A kábítószer-bevétel jelentős ré­sze a baloldali fegyveres lázadó cso­portoknak szolgál anyagi forrásként — Kolumbiában erre a jelenségre al­kották meg a „narkógerilla” fogalmát —, de részesednek belőle a jobbodali félkatonai egységek is. A montevideói értekezlet után egy hónappal, november elején Washing­tonban ülnek majd össze az Amerikai Államok Szervezetének illetékesei, hogy részletezzék a drogproblemati­ka kezelésének stratégiai lépéseit — közölte m­ég az amerikai tisztségvise­lő. HÁGAI TÖRVÉNYSZÉK Folytatódott a „szerb Adolf’ pere A hágai Nemzetközi Törvényszéken hétfőn — kilenc hónapos szünet után — folytatódott a boszniai szerb Goran Jelisic perének tárgyalása. A jelenleg 31 éves férfit — aki saját magát „boszniai szerb Adolfnak” nevezi — népirtással vádolja a délszláv háborús bűnöket kivizsgáló testület. A tárgyalás elején a vádlott védői sikertelen kísérletet tettek az eljárás el­halasztására. A bíróság egy tanút hall­gatott meg, akinek személyazonosságát biztonsági okokból nem fedték fel, és arcát is csak a testület tagjai láthatták. Az F betűvel jelölt tanú elmondta, hogy 1992 májusában az észak-boszniai, Brckóhoz közeli Luka táborban ő maga látta, amint Jelisic öt embert lelőtt, aki­ket előzőleg összevertek. „Adolf­ akkor azzal kérkedett, hogy a 68. áldozatával végzett. A gyilkos úgy viselkedett, mintha nem is ezen a világon lenne, tekintete zavarodott elméjű emberre val­lott — állította T. Jelisicet tavaly januárban fogták el a boszniai NATO-erők. Az elmeszakértői vizsgálat szerint a férfinál jelentkeznek ugyan szellemi és személyiségzavarok, de felelősségre vonható. A vádlott 12 boszniai muzulmán, illetve horvát meg­gyilkolását ismerte be, és továbbra sem tartja helytállónak az ellene felhozott népirtás vádját. A törvényszék ügyészei szerint áldozatainak számát maga Jelisic sem tudja, és feltehetően jóval több mint száz embert gyilkolt meg. Zágrábi panasz Horvátország jogi eljárást kezdeményezett annak eldöntésére, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék illetékes-e a krajnai szerbek ellen indított 1995-ös horvát területvisszaszerző akciók kivizsgálására. A horvát kormány hétfőn jelentette be Zágráb­ban, hogy arra kéri az EN­SZ Biztonsági Tanácsát: a Nemzetközi Törvényszék Bírói Tanácsánál indított jogi eljárásban döntsenek a Bljesak(Viljarói) és az Oluja (Vihar) elnevezésű akciók kivizsgálásának illetékességi ügyében. A hágai törvényszék a kö­zelmúltban panaszt tett a Biztonsági Tanácsnál, mert értékelése szerint Zágráb nem működik együtt a törvényszékkel. A törvényszék szerint Horvátor­szág nem adja ki a Nyugat-Szlavónia és a Knin környéki területek visszafoglalására indított had­műveletek katonai dokumentumait, amelyek bizo­nyíthatnák, hogy a horvát fegyveres erők táborno­kai felelősek-e az akciók idején elkövetett háborús bűnökért. A törvényszék szerint Zágráb nem adja ki Hágának Mladen Naletilic Tutát, a boszniai horvátok alvilági kapcsolatokkal is gyanúsított egyik volt ve­zetőjét, aki a gyanú szerint szervezte és pénzelte Hercegovinában a bosnyákok elüldözését. A zágrábi kormány hétfői ülése után tették közzé a kabinet álláspontját, amely szerint Horvátország elutasítja azt az értékelést, hogy nem működik együtt a törvényszékkel. Mladen Naletilic Tuta kiadatásá­nak ügyében igazságügyi eljárás folyik, és a horvát kormány tiszteletben fogja tartani az ebben hozan­dó bírósági döntést — emelték ki. Franjo Tudjman államfő elnökletével ülést tartott a horvát Védelmi és Nemzetbiztonsági Tanács, amely megerősítette, hogy Horvátország folytatja az együttműködést a hágai Nemzetközi Törvényszékkel. 1999. SZEPTEMBER 1.

Next