Háromszék, 2001. augusztus (13. évfolyam, 3325-3351. szám)

2001-08-14 / 3336. szám

4. A berlini fal mára kulcskarikadísz „Senkinek sem áll szándékában falat építeni” — jelentette ki 1961. június 15-én, nyolc héttel a fal felépítésének kezdete előtt egy sajtóértekezleten Walter Ulbricht, a keletnémet rezsim első embere. Utódja, Erich Honecker 1989. január 19-én kijelentette: „A fal ötven vagy száz év múlva is állni fog.” Alig tíz hónappal később megnyíltak az átkelők a keletnémetek előtt, mára pedig a fal szinte nyomtalanul eltűnt. Ulbricht 1961-ben hónapokon át szorgalmazta Moszkvá­ban a menekültáradat útjának elvágását, de nem kapott rá en­gedélyt. A menekülés Nyugatra már 1945-ben elkezdődött, s az idő teltével az áradat csak nem apadt, fiatalok, értelmiség, képzett emberek fordítottak hátat „a munkások és parasztok német földön első államának”. 1957-ben hermetikusan le­zárták a német német határt, három évig terjedő büntetés­sel sújtották az országot illegálisan elhagyókat, de Berlin­ben, ahol nem tudták hatékonyan őrizni a szektorhatárt, még mindig nyitva állt az út a menekülők előtt. 1945—61 között 2,7 millió ember távozott. Hruscsov sokáig nemet mondott Ulbricht unszolásának, más tervet forgatott a fejében: „Nyugat-Berlin szabad város” létre­hozását, a nyugati szövetségesek kiszorítását. Próbára akarta tenni az új amerikai elnök, John F. Kennedy határozottságát, s június eleji bécsi találkozójukon még háborúval is fenyegetődzött. Kennedy július végén tanácsadójának a következőket mondta: Hruscsov elveszti Kelet-Németországot. Ezt nem engedheti meg magának, mert akkor Lengyelországot és egész Kelet-Európát is elveszíti. Valamit tennie kell a menekültáradat megállítására, talán egy falat emel. És azt nem tudjuk megakadályozni. A szö­vetséget össze tudom tartani Nyugat-Berlin vé­delmére, de semmit sem tehetek azért, hogy Ke­­let-Berlint nyitva tartsam." Ulbricht augusztus elején engedélyt kapott Moszkvából a „falazáshoz”. Hírszerzési for­rások előre jelezték az előkészületeket, óriási mennyiségű cement, építési anyag, szögesdrót felhalmozását, de az elemzők többsége való­színűbbnek tartotta, hogy a város kettévágása helyett Kelet-Berlint kerítik el az NDK-tól. Augusztus 13- án, vasárnap hajnali egykor a keletnémet karhatalom lezárta a szektorhatárt, s megkezdték a szögesdrót akadályok elhe­lyezését, az „antifasiszta védmű” felépítését. Az amerikai elnök aznap mégis vitorlázni ment, MacMillan brit kormányfő Lord Hume külügyminiszterrel pedig nyírfajdvadászatra. De Gaulle elnök vidéki birtokán pihent. A szektorhatárt lezáró keletnémet katonák háttal Nyugat- Berlinnek, ahonnan az állítólagos veszély leselkedett, feltar­tóztatták azokat a kelet-berlinieket, akik a „kapuzárási pá­nikban” megpróbálti£ e i még gyorsan átjutni a túlsó oldalra. A szögesdrótot azután betonfal váltotta fel. A létesítmény a külső fal, halálsáv, önkioldó tűzfegyverek, árok, őrtornyok, fényszórók, belső kerítés a keletnémet építőipar legna­gyobb beruházása volt. Nyugat-Berlint körülfalazták, de va­lójában 17 millió keletnémetet falaztak be. A berlini fal Németország megosztottságának és a hideghá­borúnak a jelképe lett. Egy egész generáció sorsát határozta meg, 28 éven át töltötte el az embereket a bezártság, tehetetlenség és kilátástalanság nyomasztó érzésével. Sokan nem tudtak ebbe belenyugodni. Ma sem tudni pontosan, hány áldozata volt a fal­Negyven évvel ezelőtt, 1961. augusztus 13-án hajnalban „nőtt ki” Berlin földjéből az az „antifasiszta védőfal”, amely majdnem három évtizeden keresztül éppen a kétpólusú világ két része között tátongó szakadékot jelképezte. * „A nyugati hatalmak 1961-ben egyenesen felhívták a szovjeteket arra, hogy fallal válasszák el egymástól Nyugat- és Kelet-Berlint” állítja legújabb kutatásai alapján Rolf Steiniger, az innsbrucki egyetem kortörténeti intézetének igazgatósági tagja. „Nyugaton senki nem izgatta fel magát Nyu­­gat-Berlin elszigetelése miatt, éppen ellenkezőleg: fellélegeztek” — fejtegette Berlinben a Konrad Adenauer Alapítványban tartott előadásában Steininger­­nak, számuk meghaladhatja a 270-et, egyes adatok szerint pedig a 900-at. Az utolsó ismert áldozat 19 éves volt, 1989. február 6- án tíz lövéssel végeztek vele a határőrök. Mister Gorbacsov, bontsd le ezt a falat mondta Ronald Reagan elnök 1987 júniusában a Brandenburgi Kapu nyuga­ti oldalán. A magyar osztrák határ 1989 szeptemberi meg­nyitása után tízezrek távoztak Magyarországon keresztül Nyu­gatra. Ez volt a vég kezdete az NDK számára. A gyűlölt fal a keletnémet békés forradalom nyomására 1989. november 9-én omlott le jelképesen. Először „a fal harkályai” kezdték ki, csákánnyal, kalapáccsal kopácsoltak rajta, hogy emlékül elvigyenek egy-egy darabot belőle. 1990 júliusától megkezdték lebontását, éspedig olyan alaposan, hogy mire észbe kaptak, hogy mementónak is hagyni kellene valamit, már szinte semmi sem maradt belőle. Nincs könnyű dolga a turistának, aki ma Berlinben a hírhedt fal még fellelhető maradványait szeretné látni. Van, ahol leg­alább kettős macskakősor jelzi a helyét. Nem könnyű észreven­ni, mert belesimul az utcaképbe. A tervek szerint összesen hat kilométer hosszú szakaszon jelölik meg így, hogy hol húzódott egykor. Aki azonban magára a falra kíváncsi, legegyszerűbb, ha először elmegy a Checkpoint Charlie-hoz, az egykori amerikai ellenőrzőponthoz a volt szektorhatárnál az utca közepén meghagyták az egykori bódét, előtte homokzsák fallal­ , s meg­tekinti a mellette található „falmúzeumot”. Ezután a „falshopban” vehet egy olyan várostérképet, amely feltünteti a falmaradványo­kat. A térkép segítségével elmehet a Berauer utcába, ahová a turisták járnak falnézőbe, vagy 200 méter hosszú szakasz látható még belőle. Aki pedig falszuvenírre vágyik, az említett falmúzeum melletti shopban vásárolhat magának. A legdrágább darab 3600 márkába ke­rül, de van olcsóbb is, például olyan, amely kulcs­karikára akasztható. S bármilyen nagy a kereslet iránta, úgy tűnik, a készlet kimeríthetetlen. Tóth László Az oldalt MTI-információk alapján szerkesztette: Mózes László m Kilépés előtt az MKP Nagy hiba lenne, ha a szlovák kormányból kilépni készülő Magyar Koalíció Pártjának (MKP) politizálását egyfajta infantilis duzzogás és sértődöttség ural­ná, de a túlzott erőfitogtatás sem­ lenne helyénvaló — vélekedik kommentárjá­­ ban az Új Szó. A lap szerint a szűklátókörűséget bi­zonyítaná, ha a párt abból indulna ki, hogy 15 tagú frakciójának szavazatai nélkül a kormányban maradó szlovák pártok úgysem érnének el semmit. „Ugyanis a magyarok javaslatainak le­szavazásához egy ideig nem lesz nehéz adott esetben akár alkotmányos többsé­get is összeverbuválni a pozsonyi tör­vényhozásban.” Az ellenzéki színezetű Národná Obreda úgy tudja, hogy a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlováki­áért Mozgalom Néppárt (HZDS) na­pokon belül a magyarok nélküli Dzurinda-kormány támogatására szánja el magát. Köztudott, hogy a támogatott­ságának mélypontján álló két kormány­párt, a Demtokratikus Baloldal Pártja (SDL) és a Polgári Egyetértés Pártja (SOP) tárt karokkal várja Meciarék „gesztusát”. A pozsonyi Pravda rámutat, hogy Dzurinda kabinetje a távozó MKP 15 mandátumának elvesztése után 74 mara­dék mandátumával már kisebbségben maradna, ezért vagy a kilépő MKP-val, vagy a két ellenzéki erővel, a 42 mandá­tummal bíró HZDS-sel és a programsze­rű magyarel­lenességéből élő, 13 mandá­tummal bíró Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) kényszerülne „csendestársi” szer­ződésre lépni. A lap a miniszterelnök, Mikulás Dzurinda lemondását és egy új kormány megalakulását sem zárja ki a lehetséges fejlemények közül. A SOP elnökét, a Dzurinda-kormány miniszterelnök-helyettesi posztjáról a közelmúltban lemondatott, a Meciar­­kormány diplomáciájának éléről annak idején szintén távozni kényszerült Pavol­­­lamzíkot bírálja a legnagyobb példány­számban megjelenő szlovák lap, a Novy Cas, amiért a hullámvölgy legmélyén heverő pártja kormányzati jelenlétének megtartása érdekében azt szorgalmaz­za, hogy a magyarok távozása után a kormánypártok ne az MKP, hanem az el­­­lenzék csendes támogatását válasszák. Nem a magyarokat, „másokat kellett vol­na kiűzni a kormányból” utal Hamzík pártjára a lap. Fidel Castro 75 éves Fidel Castro Ráz kubai államfő, az ország első embere tegnap volt hetvenöt éves—legalábbis hivatalosan. Castro túlélt kilenc amerikai elnököt, és kis országát igen jelentős szerephez juttatta a világpolitikában. A Szovjetunió felbomlása és a világkommunizmus összeomlása miatt 1900—1991-ben elszigetelődött, de belső ellenzéke nem tudott felülkerekedni. Kubában súlyos válságot okozott a szovjet támogatás elmaradása. Kisebbek lettek az élelmiszeradagok, korlátozták a benzin forgalmát, hiány volt gyógysze­rekben. Castro azonban ügyesen kezelte a válságot: míg szigorúan kordában tar­totta az ellenzéket, korlátozott gazda­sági reformokat vezetett be. Megengedte magánszemélyeknek a dollár birtoklását, elfogadta a magánvállalkozást, és eltűrte a kidfoldi tőke behatolását. Mindezek eredményeként megindult a gazdasági növekedés. Hatalma nem kizárólag a fé­lelmen alapul. Meggyőző ereje legendás. Gyengéi közé tartozik viszont a saját té­vedhetetlenségébe vetett hite, ezt erősíti az, hogy senkit nem hallgat meg, egyfoly­tában monologizál. Castro változatlanul gyakran jelenik meg a nyilvánosság előtt, és korához ké­pest jól tartja magát. Továbbra is hosszú (többórás) beszédeket mond, és szaba­don szónokol, noha június 23-án ország­világ szeme láttára rosszul lett egy nagy­­­gyűlésen, felerősítve ezzel az egészségi állapotra és ezzel összefüggésben az utódlására vonatkozó találgatásokat. Az utóbbi években Castro erőteljes diplomáciai nyitásba kezdett, az Elián­­ügyből is győztesen került ki az Egye­sült Atla­nt­o­k­k­a­l szemben, s meg van győződve arról, hogy ha­lála után sem fog változni az ország egypárti szocialista rendszere. A demokráciák világában Castro ma korlátlan hatalmú vezetőként áll országának élén. Kuba első emberé­nek jelszava továbbra is: „Szocializmus vagy halál.” VILAGFIGYELO Bush, a vakációrekorder Egy, az amerikai elnök által augusztus elején megkezdett, hosszú vakációval kapcsolatban készített Gallup-felmérés sze­rint az amerikaiak 55 százaléka úgy véli, hogy George III Bush elnök „túl sok időt tölt a Fehér Házon kívül". Az Egyesült Államokban nagy visszhangot keltett, hogy Bush elnök egy teljes hónap szabadságot vett ki, még ha azt heti két napra meg is szakítja helyi látogatásokkal, amelye­ken honfitársaival találkozik. Legutóbb Richard Nixon volt az, aki egyvégtében négy héten át vakációzott, és ennek már 32 éve. A jelenlegi elnök munka­társai ezért nem győzik hang­súlyozni, hogy az üdülés stú­diumokban gazdag, az elnök ebben az időszakban is rend­szeresen kapcsolatban áll leg­szorosabb munkatársaival, így Condoleezza Rice nemzetbiz­tonsági főtanácsadóval, látoga­tásai pedig lehetővé teszik, hogy jobban megismerje­ „az igazi Amerikát”. Maga Bush elnök az őt üdü­lése idején is „szemmel tartó” újságíróknak a texasi Crawford városka közelében lévő 650 hektáros Prairie Chapel nevű birtokán kifejtette: inkább a texasi hőséget választja, mint a washingtoni politikai csa­ták forróságát. „Itt legalább a hőség nem politikai, itt ba­rátok között vagyok” je­lentette ki. Az elnök korán reggel ment golfozni, hogy elkerülje a déli, 38 Celsius­­fokos kánikulát. A The Washington­ Post szerint Bush, ha csak szep­tember 3-án, a munka ünne­pe alkalmával tér vissza Wa­shingtonba, addig elnökségé­nek egészét számítva 54 na­pot tölt texasi farmján, a hi­vatalba lépésétől eddig a dá­tumig eltelő idő negyedét. Ha azonban beszámítják a Maine állambeli Kenne­­bunkportban, szülei birtokán júliusban eltöltött négy napot és a január 20-i beiktatása óta a Camp David-i elnöki pihenő­rezidencián töltött 38 hét végi napot is, akkor Bush eddigi el­nökségének 42 százalékáról mondhatja majd el, hogy csak üdült.­ llush­ golf­partin Bibó, a demokrata Bibó István minden egyes mondatából, életrajzának minden egyes eleméből árad az a mélyen átélt demokra­tizmus, amely a mi demokráciánknak, rendszerváltozá­sunk folyamatának a legnagyobb deficitje — mondta Görgey Gábor író a Bibó István születésének 90. évfordu­lója alkalmából rendezett budapesti sajtóbeszélgetésen. A Bibó István Közéleti Tár- hogy a Bibó által megtestesí­jaság alelnöke úgy fogalma­zott: spekulatív, nagyon jól meggondolt és színészi­leg ki­dolgozott demokratikus attitűd­re van példa bőven a magyar politikai közéletben, hiányzik azonban az a fajta zsigeri de­mokrata magatartás, ami Bibónak minden megnyilvánu­lásában megtalálható. A társa­ság fő feladatának nevezte, tett magyar demokrata minta­képét „átpumpálják” a magyar közéletbe. Kende Péter törté­nész, a Bibó-társaság társalel­­nöke rámutatott: míg Bibó Ist­ván a nemzet múltját zsákutcás történelemnek nevezi, amely­ből ki kell törni, addig a jobb­oldali pártok a rendszerváltás után egyre inkább megszépít­ve látták ezt a múltat. 2001. AUGUSZTUS 14.

Next