Háromszék, 2001. augusztus (13. évfolyam, 3325-3351. szám)
2001-08-14 / 3336. szám
4. A berlini fal mára kulcskarikadísz „Senkinek sem áll szándékában falat építeni” — jelentette ki 1961. június 15-én, nyolc héttel a fal felépítésének kezdete előtt egy sajtóértekezleten Walter Ulbricht, a keletnémet rezsim első embere. Utódja, Erich Honecker 1989. január 19-én kijelentette: „A fal ötven vagy száz év múlva is állni fog.” Alig tíz hónappal később megnyíltak az átkelők a keletnémetek előtt, mára pedig a fal szinte nyomtalanul eltűnt. Ulbricht 1961-ben hónapokon át szorgalmazta Moszkvában a menekültáradat útjának elvágását, de nem kapott rá engedélyt. A menekülés Nyugatra már 1945-ben elkezdődött, s az idő teltével az áradat csak nem apadt, fiatalok, értelmiség, képzett emberek fordítottak hátat „a munkások és parasztok német földön első államának”. 1957-ben hermetikusan lezárták a német német határt, három évig terjedő büntetéssel sújtották az országot illegálisan elhagyókat, de Berlinben, ahol nem tudták hatékonyan őrizni a szektorhatárt, még mindig nyitva állt az út a menekülők előtt. 1945—61 között 2,7 millió ember távozott. Hruscsov sokáig nemet mondott Ulbricht unszolásának, más tervet forgatott a fejében: „Nyugat-Berlin szabad város” létrehozását, a nyugati szövetségesek kiszorítását. Próbára akarta tenni az új amerikai elnök, John F. Kennedy határozottságát, s június eleji bécsi találkozójukon még háborúval is fenyegetődzött. Kennedy július végén tanácsadójának a következőket mondta: Hruscsov elveszti Kelet-Németországot. Ezt nem engedheti meg magának, mert akkor Lengyelországot és egész Kelet-Európát is elveszíti. Valamit tennie kell a menekültáradat megállítására, talán egy falat emel. És azt nem tudjuk megakadályozni. A szövetséget össze tudom tartani Nyugat-Berlin védelmére, de semmit sem tehetek azért, hogy Kelet-Berlint nyitva tartsam." Ulbricht augusztus elején engedélyt kapott Moszkvából a „falazáshoz”. Hírszerzési források előre jelezték az előkészületeket, óriási mennyiségű cement, építési anyag, szögesdrót felhalmozását, de az elemzők többsége valószínűbbnek tartotta, hogy a város kettévágása helyett Kelet-Berlint kerítik el az NDK-tól. Augusztus 13- án, vasárnap hajnali egykor a keletnémet karhatalom lezárta a szektorhatárt, s megkezdték a szögesdrót akadályok elhelyezését, az „antifasiszta védmű” felépítését. Az amerikai elnök aznap mégis vitorlázni ment, MacMillan brit kormányfő Lord Hume külügyminiszterrel pedig nyírfajdvadászatra. De Gaulle elnök vidéki birtokán pihent. A szektorhatárt lezáró keletnémet katonák háttal Nyugat- Berlinnek, ahonnan az állítólagos veszély leselkedett, feltartóztatták azokat a kelet-berlinieket, akik a „kapuzárási pánikban” megpróbálti£ e i még gyorsan átjutni a túlsó oldalra. A szögesdrótot azután betonfal váltotta fel. A létesítmény a külső fal, halálsáv, önkioldó tűzfegyverek, árok, őrtornyok, fényszórók, belső kerítés a keletnémet építőipar legnagyobb beruházása volt. Nyugat-Berlint körülfalazták, de valójában 17 millió keletnémetet falaztak be. A berlini fal Németország megosztottságának és a hidegháborúnak a jelképe lett. Egy egész generáció sorsát határozta meg, 28 éven át töltötte el az embereket a bezártság, tehetetlenség és kilátástalanság nyomasztó érzésével. Sokan nem tudtak ebbe belenyugodni. Ma sem tudni pontosan, hány áldozata volt a falNegyven évvel ezelőtt, 1961. augusztus 13-án hajnalban „nőtt ki” Berlin földjéből az az „antifasiszta védőfal”, amely majdnem három évtizeden keresztül éppen a kétpólusú világ két része között tátongó szakadékot jelképezte. * „A nyugati hatalmak 1961-ben egyenesen felhívták a szovjeteket arra, hogy fallal válasszák el egymástól Nyugat- és Kelet-Berlint” állítja legújabb kutatásai alapján Rolf Steiniger, az innsbrucki egyetem kortörténeti intézetének igazgatósági tagja. „Nyugaton senki nem izgatta fel magát Nyugat-Berlin elszigetelése miatt, éppen ellenkezőleg: fellélegeztek” — fejtegette Berlinben a Konrad Adenauer Alapítványban tartott előadásában Steiningernak, számuk meghaladhatja a 270-et, egyes adatok szerint pedig a 900-at. Az utolsó ismert áldozat 19 éves volt, 1989. február 6- án tíz lövéssel végeztek vele a határőrök. Mister Gorbacsov, bontsd le ezt a falat mondta Ronald Reagan elnök 1987 júniusában a Brandenburgi Kapu nyugati oldalán. A magyar osztrák határ 1989 szeptemberi megnyitása után tízezrek távoztak Magyarországon keresztül Nyugatra. Ez volt a vég kezdete az NDK számára. A gyűlölt fal a keletnémet békés forradalom nyomására 1989. november 9-én omlott le jelképesen. Először „a fal harkályai” kezdték ki, csákánnyal, kalapáccsal kopácsoltak rajta, hogy emlékül elvigyenek egy-egy darabot belőle. 1990 júliusától megkezdték lebontását, éspedig olyan alaposan, hogy mire észbe kaptak, hogy mementónak is hagyni kellene valamit, már szinte semmi sem maradt belőle. Nincs könnyű dolga a turistának, aki ma Berlinben a hírhedt fal még fellelhető maradványait szeretné látni. Van, ahol legalább kettős macskakősor jelzi a helyét. Nem könnyű észrevenni, mert belesimul az utcaképbe. A tervek szerint összesen hat kilométer hosszú szakaszon jelölik meg így, hogy hol húzódott egykor. Aki azonban magára a falra kíváncsi, legegyszerűbb, ha először elmegy a Checkpoint Charlie-hoz, az egykori amerikai ellenőrzőponthoz a volt szektorhatárnál az utca közepén meghagyták az egykori bódét, előtte homokzsák fallal , s megtekinti a mellette található „falmúzeumot”. Ezután a „falshopban” vehet egy olyan várostérképet, amely feltünteti a falmaradványokat. A térkép segítségével elmehet a Berauer utcába, ahová a turisták járnak falnézőbe, vagy 200 méter hosszú szakasz látható még belőle. Aki pedig falszuvenírre vágyik, az említett falmúzeum melletti shopban vásárolhat magának. A legdrágább darab 3600 márkába kerül, de van olcsóbb is, például olyan, amely kulcskarikára akasztható. S bármilyen nagy a kereslet iránta, úgy tűnik, a készlet kimeríthetetlen. Tóth László Az oldalt MTI-információk alapján szerkesztette: Mózes László m Kilépés előtt az MKP Nagy hiba lenne, ha a szlovák kormányból kilépni készülő Magyar Koalíció Pártjának (MKP) politizálását egyfajta infantilis duzzogás és sértődöttség uralná, de a túlzott erőfitogtatás sem lenne helyénvaló — vélekedik kommentárjá ban az Új Szó. A lap szerint a szűklátókörűséget bizonyítaná, ha a párt abból indulna ki, hogy 15 tagú frakciójának szavazatai nélkül a kormányban maradó szlovák pártok úgysem érnének el semmit. „Ugyanis a magyarok javaslatainak leszavazásához egy ideig nem lesz nehéz adott esetben akár alkotmányos többséget is összeverbuválni a pozsonyi törvényhozásban.” Az ellenzéki színezetű Národná Obreda úgy tudja, hogy a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom Néppárt (HZDS) napokon belül a magyarok nélküli Dzurinda-kormány támogatására szánja el magát. Köztudott, hogy a támogatottságának mélypontján álló két kormánypárt, a Demtokratikus Baloldal Pártja (SDL) és a Polgári Egyetértés Pártja (SOP) tárt karokkal várja Meciarék „gesztusát”. A pozsonyi Pravda rámutat, hogy Dzurinda kabinetje a távozó MKP 15 mandátumának elvesztése után 74 maradék mandátumával már kisebbségben maradna, ezért vagy a kilépő MKP-val, vagy a két ellenzéki erővel, a 42 mandátummal bíró HZDS-sel és a programszerű magyarellenességéből élő, 13 mandátummal bíró Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) kényszerülne „csendestársi” szerződésre lépni. A lap a miniszterelnök, Mikulás Dzurinda lemondását és egy új kormány megalakulását sem zárja ki a lehetséges fejlemények közül. A SOP elnökét, a Dzurinda-kormány miniszterelnök-helyettesi posztjáról a közelmúltban lemondatott, a Meciarkormány diplomáciájának éléről annak idején szintén távozni kényszerült Pavollamzíkot bírálja a legnagyobb példányszámban megjelenő szlovák lap, a Novy Cas, amiért a hullámvölgy legmélyén heverő pártja kormányzati jelenlétének megtartása érdekében azt szorgalmazza, hogy a magyarok távozása után a kormánypártok ne az MKP, hanem az ellenzék csendes támogatását válasszák. Nem a magyarokat, „másokat kellett volna kiűzni a kormányból” utal Hamzík pártjára a lap. Fidel Castro 75 éves Fidel Castro Ráz kubai államfő, az ország első embere tegnap volt hetvenöt éves—legalábbis hivatalosan. Castro túlélt kilenc amerikai elnököt, és kis országát igen jelentős szerephez juttatta a világpolitikában. A Szovjetunió felbomlása és a világkommunizmus összeomlása miatt 1900—1991-ben elszigetelődött, de belső ellenzéke nem tudott felülkerekedni. Kubában súlyos válságot okozott a szovjet támogatás elmaradása. Kisebbek lettek az élelmiszeradagok, korlátozták a benzin forgalmát, hiány volt gyógyszerekben. Castro azonban ügyesen kezelte a válságot: míg szigorúan kordában tartotta az ellenzéket, korlátozott gazdasági reformokat vezetett be. Megengedte magánszemélyeknek a dollár birtoklását, elfogadta a magánvállalkozást, és eltűrte a kidfoldi tőke behatolását. Mindezek eredményeként megindult a gazdasági növekedés. Hatalma nem kizárólag a félelmen alapul. Meggyőző ereje legendás. Gyengéi közé tartozik viszont a saját tévedhetetlenségébe vetett hite, ezt erősíti az, hogy senkit nem hallgat meg, egyfolytában monologizál. Castro változatlanul gyakran jelenik meg a nyilvánosság előtt, és korához képest jól tartja magát. Továbbra is hosszú (többórás) beszédeket mond, és szabadon szónokol, noha június 23-án országvilág szeme láttára rosszul lett egy nagygyűlésen, felerősítve ezzel az egészségi állapotra és ezzel összefüggésben az utódlására vonatkozó találgatásokat. Az utóbbi években Castro erőteljes diplomáciai nyitásba kezdett, az Eliánügyből is győztesen került ki az Egyesült Atlantokkal szemben, s meg van győződve arról, hogy halála után sem fog változni az ország egypárti szocialista rendszere. A demokráciák világában Castro ma korlátlan hatalmú vezetőként áll országának élén. Kuba első emberének jelszava továbbra is: „Szocializmus vagy halál.” VILAGFIGYELO Bush, a vakációrekorder Egy, az amerikai elnök által augusztus elején megkezdett, hosszú vakációval kapcsolatban készített Gallup-felmérés szerint az amerikaiak 55 százaléka úgy véli, hogy George III Bush elnök „túl sok időt tölt a Fehér Házon kívül". Az Egyesült Államokban nagy visszhangot keltett, hogy Bush elnök egy teljes hónap szabadságot vett ki, még ha azt heti két napra meg is szakítja helyi látogatásokkal, amelyeken honfitársaival találkozik. Legutóbb Richard Nixon volt az, aki egyvégtében négy héten át vakációzott, és ennek már 32 éve. A jelenlegi elnök munkatársai ezért nem győzik hangsúlyozni, hogy az üdülés stúdiumokban gazdag, az elnök ebben az időszakban is rendszeresen kapcsolatban áll legszorosabb munkatársaival, így Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadóval, látogatásai pedig lehetővé teszik, hogy jobban megismerje „az igazi Amerikát”. Maga Bush elnök az őt üdülése idején is „szemmel tartó” újságíróknak a texasi Crawford városka közelében lévő 650 hektáros Prairie Chapel nevű birtokán kifejtette: inkább a texasi hőséget választja, mint a washingtoni politikai csaták forróságát. „Itt legalább a hőség nem politikai, itt barátok között vagyok” jelentette ki. Az elnök korán reggel ment golfozni, hogy elkerülje a déli, 38 Celsiusfokos kánikulát. A The Washington Post szerint Bush, ha csak szeptember 3-án, a munka ünnepe alkalmával tér vissza Washingtonba, addig elnökségének egészét számítva 54 napot tölt texasi farmján, a hivatalba lépésétől eddig a dátumig eltelő idő negyedét. Ha azonban beszámítják a Maine állambeli Kennebunkportban, szülei birtokán júliusban eltöltött négy napot és a január 20-i beiktatása óta a Camp David-i elnöki pihenőrezidencián töltött 38 hét végi napot is, akkor Bush eddigi elnökségének 42 százalékáról mondhatja majd el, hogy csak üdült. llush golfpartin Bibó, a demokrata Bibó István minden egyes mondatából, életrajzának minden egyes eleméből árad az a mélyen átélt demokratizmus, amely a mi demokráciánknak, rendszerváltozásunk folyamatának a legnagyobb deficitje — mondta Görgey Gábor író a Bibó István születésének 90. évfordulója alkalmából rendezett budapesti sajtóbeszélgetésen. A Bibó István Közéleti Tár- hogy a Bibó által megtestesíjaság alelnöke úgy fogalmazott: spekulatív, nagyon jól meggondolt és színészileg kidolgozott demokratikus attitűdre van példa bőven a magyar politikai közéletben, hiányzik azonban az a fajta zsigeri demokrata magatartás, ami Bibónak minden megnyilvánulásában megtalálható. A társaság fő feladatának nevezte, tett magyar demokrata mintaképét „átpumpálják” a magyar közéletbe. Kende Péter történész, a Bibó-társaság társalelnöke rámutatott: míg Bibó István a nemzet múltját zsákutcás történelemnek nevezi, amelyből ki kell törni, addig a jobboldali pártok a rendszerváltás után egyre inkább megszépítve látták ezt a múltat. 2001. AUGUSZTUS 14.