Háromszék, 2002. április (14. évfolyam, 3525-3548. szám)
2002-04-16 / 3536. szám
HÚS-, BORJÚ- ÉS ÜSZŐTÁMOGATÁS Megjelent az alkalmazási szabályzat A pénteki (április 12-i) Hivatalos Közlönyben jelent meg a régóta várt alkalmazási szabályzat a hús-, borjú- és üszőtámogatás gyakorlati kivitelezéséről. Ezen támogatások haszonélvezői a nagygazdasággal rendelkező állattenyésztők és a 2000/26-os kormányhatározat alapján jogilag bejegyzett egyesületekbe szerveződött állattartók. (Háromszéken mind a hatvan egyesület ennek alapján alakult meg.) A szakminiszter rendelete értelmében az egyesületeknek le kell tenniük a megyei igazgatóságon a (mellékletben megjelentetett) típus nyomtatványt, amely tartalmazza a tagok névsorát, személyi számukat, lakhelyüket és a gazdaságukban levő állatok számát. A listákat a változások (új tagok felvétele, állatlétszám-változás stb.) függvényében kell kiigazíttatni. A 380 kg-on felüli vágónövendék vágóhídi értékesítésekor minden kilogramm élősúly után a támogatás nagysága 4000 lej. Kötelező feltétel azonban, hogy az állat felszámozva legyen. A támogatás elnyerését kérelmezni kell a megyei igazgatóságon, a típuskérés első részébe a helyi egyesület adatait kell beírni (név, székhely, a törvényszéki végzés száma, az elnök neve és adatai), majd a kérelmező gazda adatai következnek, a vágóhídi elismervények száma, a leadott állat súlya és a kért támogatás. A nyomtatványt a helyi egyesület elnöke lepecsételi és ellátja kézjegyével, majd csatolni kell a marhacédula, az állat-egészségügyi bizonyítvány, a vágóhíd által kiállított átvételi és kifizetési akta, valamint a vágóhíd működési engedélyének egy-egy másolatát. A borjúprémium az állat hat hónapos kora után kérhető, az üszőtámogatás pedig a borjú születése és elválasztása közötti időszakban. A borjúprémium 300 000 és kétmillió lej közötti, az üszőtámogatás egy- és négymillió lej közötti. A tagok kéréseit az egyesületi elnök gyűjti össze, kiegészíti az egyesület adataival, aláírja, lepecsételi, majd eljuttatja az igazgatóságra. A kéréseket csak a helyi nyilvántartások alapján lehet kitölteni (egységes fedeztetési és születési napló, nyilvántartó, törzskönyvi lap, bikanevelő anyák nyilvántartója, tejellenőrzés alatt levő tehenek naplója, beondózók havi jelentése). A kérésbe kett adatok hitelességét a nemesítőhivatal körzeti szakfelügyelője ellenőrzi, ésa hivatal igazgatója írja alá. A hegyvidéknek számító helységek esetében a kérést a felelős szakfelügyelőnek is alá kell írnia. A kérések valódiságát a nemesítőhivatal és az igazgatóság bármikor ellenőrizheti. Ha valaki hamis adatok alapján kért támogatást, 100-tól 300 millió lejig terjedő büntetéssel sújtható, és köteles visszafizetni a támogatás összegét is. Incze Péter, MSZH s 22 & u u o a u - Kiderült Albert Levente felvétele fi MÉHÉSZET A Román Méhtenyésztők Egyesületének Kovászna megyei fiókja 2001-ben a Szent György-napok alkalmával kezdeményezte a megye méhészeinek bevonását. Az akkor szervezett rendezvény sikere, valamint a továbblépés szándéka újabb kihívást jelentett, ezért az idei városünnep keretében április 27-én 10 órai kezdettel a Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében előadás-sorozatot szerveznek a következő témákkal: a méhészetek és az ezzel kapcsolatos tevékenység fejlesztése a SAPARD- program keretében (előadó Stefan Mitrache SAPARD-igazgató), a méz felvásárlási és értékesítési árának alakulása bel- és külföldön az utóbbi öt évben (előadó az országos egyesület képviselője), a jelenlegi napraforgófajták vetése és azok nektártermelése (előadó Fota M. agrármérnök), a méhészet támogatása az érvényben lévő törvények alapján (előadó a megyei mezőgazdasági igazgatóság képviselője), egyes tapasztalatok a Jenter-féle anyanevelő felszerelés használatáról (előadó Benedek Levente méhész), a méhek egészségi állapota a megyében (előadó az állat-egészségügyi hivatal képviselője). Az előadásokon kívül méhészeti felszerelések, illetve termékek kiállítására is sor kerül. A minél jobb és színvonalasabb szervezés érdekében kérik a méhészeket, hogy járuljanak hozzá a mézkiállítás megszervezéséhez, ezért mézfajtánként három-négy, címkével ellátott üveget vagy műanyag csomagolású mintát április 24-ig juttassanak el az egyesület székhelyére. A rendezvényhez szorosan kötődik a Szent György-napi Expo keretében a helyi Sportcsarnokban kiállító magyarországi Titánform Kft. bemutatója. A cég modern méhészetekben használt eszközöket és felszereléseket mutat be, a szakmai nap keretében közösen tekintik meg a kiállítást, majd közös ebéden vesznek részt (az ebéd személyenként 125 000 lejbe kerül, a részvételi szándékot és az összeget szintén legkésőbb április 24-ig kérik). Minden ötletet, javaslatot szívesen vesznek a minél színvonalasabb és vonzóbb rendezvény érdekében. Vezetőség Szakmai nap a város ünnepén Alapelvek Annak ellenére, hogy már Romániában is létezik rá törvényes keret, a bio- vagy ökogazdálkodásról nagyon keveset tudunk. Ami a szervezeti életet illeti, Romániában egyetlen törvényesen bejegyzett egyesület van: a felsőbányai Biogazdálkodók Szövetsége, mely Bioterrat néven folyóiratot is ad ki. Magyarországon már egy évtizede megalakult a Biokultúra Egyesület és a Biokontroll Hungária Kft., amely a tanúsíttatást végzi. A mozgalom, illetve a gazdálkodási forma Nyugat-Európából ered, el indítója a Stiftung Leben und Umwelt, az alapszabályzatába foglalt fő cél zöld utat teremteni Közép- és Kelet-Európában. Hogy mennyire új ez a gazdálkodási forma, mutatja az is, hogy az első erre vonatkozó uniós szabályozást 1991. június 24-én az 1991/ 2092-es törvénnyel fogadták el Svájcban működik a biogazdálkodók világszervezete, hivatalos nevén az IKOAM bio- és az ökokultúra-világszövetség. Alapelvként hadd emlékeztessünk arra, hogy a biogazdálkodás a növénytermesztés és az állattenyésztés összhangjának megteremtését tűzte ki célul az ökoszisztéma és az integrálódás útján. Biotermék az, mely a feldolgozás után sem tartalmaz 5 százaléknál több nem biotermesztésből származó mezőgazdasági eredetű alkotóelemet. A biogazdálkodás tíz alapelve a következőkben foglalható össze: 1. a talaj termőképességének állandó növelése; 2. a trágya, lehető leggazdaságosabb felhasználása; 3. közvetett tápanyagellátás a talaj aktivitásán keresztül; 4. tüneti kezelés helyett az előidéző ok elhárítása; 5. az állategészség fenntartása és támogatása egészséges takarmányozással; 6. természethez közel álló terméseredmények növelése; 7. állatbarát tartás; 8. többoldalú gazdálkodási mód; 9. a minőség megítélése táplálkozáspszichológiai szempontból; 10. egységes egészben való gondolkodás. Biogazdálkodni azon a területen lehet, ahol az elővetemény nem kapott műtrágyát és vegyszeres növényvédelmet, amelyet a környező tábláktól út vagyfasor választ el, ahol a belátható környezetben nincs szennyező forrás (gyár, veszélyes hulladéklerakás stb.), ahol a szerves trágya a közelben áll rendelkezésre, lehetséges a vetésforgó kialakítása, a közvetlen szomszédságban lévő táblákon nem folyik repülőgépes növényvédelem, illetve fölötte nincs menetrend szerinti repülőpálya. Egyik legfontosabb elem a vetésforgó, amelynek feladata a talaj termékenységének fenntartása és fokozása, szerkezetének megőrzése és javítása, a gyomosodás visszaszorítása, a kórokozók és kártevők elleni megelőző védelem megteremtése a tápláléklánc megszakításával, a szél- és vízerózió, illetve a tápanyagveszteségek csökkentése, a gazdálkodási egység teljes takarmányellátása. A biogazdálkodás legfőbb tartalékunkat, a termőföldet védi a pusztulástól, ökonómiai és kulturális kapcsolatok szem előtt tartásával, teljes értékű agrártermékek előállításával egyetemben önfenntartó környezeti rendszer (ökoszisztéma) kialakítására törekszik. Mindezt környezetkímélő, energiatakarékos módon. A biotermék rangját csak szakértelemmel, tisztességgel lehet megőrizni. A biogazdálkodás nem zárja ki egyes vegyszerek ésszerű használatát, akár ásványi tápanyagokról, akár környezetvédő, növényvédő szerekről legyen szó, de mellőzi a szintetikus anyagokat. Romániában a biotermékek ellenőrzését és minősítését egyelőre csak külföldi szakemberek végezhetik, hiszen még nem alakult meg a szakhivatal, társaság. Ezért a tanúsítás nagyon költséges még egy ok arra, hogy szövetkezve a biogazdálkodás iránt érdeklődők egyesületet hozzanak létre. Bíró Zoltán Biogazdálkodás Zord idők sodrásában Bende Jenő könyvének utósora Egy gazdász vállára vette a századot. Nem katonai értelemben, hanem a felettünk elrepülő időt számítva, pontosabban az 1900-as éveket a maguk megpróbáltatásaival, tragédiákkal, zűrzavarral, küzdelmekkel, kegyetlen meg hidegháborúkkal, ahogy a sors hozta az emberiségnek. Bende Jenő agrármérnök nem is maradt ki úgyszólván semmiből, s amit átvészelt családostól, azt papírra vetette emlékirataiban aprólékosan és pontosan. Közelíti a 90. életévét. Háromszéken Zabolához és Márkosfalvához kötődik, korán árván maradt. Néhány évesen menekülésre kényszerült az első román támadás során. Az elemi iskola után tanító édesapja életelvéhez igazodik. Trianon után az állam nyelvét meg kell tanulnia, így került a vajnafalvi, majd a fogarasi román középiskolába. Nem maradt ki az anyanyelv sem az életre való felkészítésből, arra a kézdivásárhelyi Kantai Gimnáziumban került lehetőség. Ezt a visszatekintést színesíti a század eleji diákélet szemléltetése, a hajdani tanári karok talán páratlan bemutatása. A mezőgazdálkodáshoz vonzódó ifjú továbblépett a kolozsvári gazdasági akadémiára. Az egyetemisták akkor, a tanulás mellett, a Vasgárdával is küszködtek. Végül 1938 novemberében a szerző megkapta a mérnöki oklevelet. Közben a gyakorlati évet ösztönző környezetben, a csombordi kertészeti és szőlészeti szakiskolában töltötte a báró Kemény-féle birtokon, ahol az iskola 1935-ben létesült. Dr. Szász Pál, az EMGE akkori elnöke és 1948-ig a Bethlen-kollégium tragikus sorsú főgondnoka rábízta gáldtői birtokának intézését. Amíg Bende Jenő az oklevelet megkapta, felfordult a világ. Kétszer is behívták román katonai szolgálatra az orosz határszélre. 1940-től Csíkban, Háromszéken sem sokáig működhetett a mezőgazdaság irányításában, mert hadnagyi rangban az Úz völgyét kellett védenie a székely határőrség keretében. Visszavonulás a Dunántúlra, a horvát és az osztrák határövezetbe. Szerencsésen megszabadult a hadifogságtól, s menekült családjával együtt rögtön hazatért a szülőföldre. Gazdálkodott, állásba került, de a kollektivizálás állítólagos akadályaként 1950-ben, több száz családdal együtt, a brassói fellegvári rabságot követően az egész Bende famíliát száműzték Dobrudzsába. Ott telt el közel két évtized. A család helytállt idegenben is. Hazatérve a nagyborosnyói téeszben dolgozhatott. Az emlékirat egyedülálló agrártörténet, átfogja a huszadik századot, de visszapillant az 1800-as évekre is. Szerencsére számos tanulmány, szakmunka, felmérés, statisztika áll közügyben, a ’70-es évektől pedig a helyi sajtó dokumentációja, de mégis hiányt pótol ez a könyv, mert a megye mezőgazdálkodásának történetét erről az időszakról, ennyire emberközelből még nem sikerült megírni. A szakma nem feledkezett meg növendékéről. 2001. június 22-én a gödöllői Szent István Egyetemtől az ötven- és hatvanéves tevékenység elismeréseként Bende Jenő kézhez kapta az arany, illetve a gyémánt oklevelet. Tompa Ernő GAZDAKÖR Az oldalt szerkesztette: Ferencz Csaba A Charta Kiadó gondozásában megjelent emlékiratkötet a sepsiszentgyörgyi és a kézdivásárhelyi könyvesboltokban kapható, ára 80 000 lej. 2002. ÁPRILIS 16.