Háromszék, 2009. május (21. évfolyam, 5666-5690. szám)
2009-05-04 / 5667. szám
Autonómiát Székelyföldnek Péntek délután Csíkszeredában tartották azt a nemzetközi autonómiakonferenciát, amely az Európában működő autonómiák közül mutatott fel kiemelkedő példákat, majd az erdélyi magyar autonómiatörekvésekről cseréltek eszmét. A konferencián erdélyi magyar és magyarországi politikusok mellett baszk és flamand képviselők is felszólaltak. Nyitóbeszédében Ráduly fa érdekében, ellenben elvár Róbert, Csíkszereda polgármestere a területi autonómia melletti kiállásra buzdított, mert ennek olyannak kell lennie számunkra, mint az Istenbe vetett hit, vallási hovatartozástól függetlenül. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke kiemelte, a leglényegesebb kérdésekben össze kell fogni, attól függetlenül, hogy a napi politikai csörtékben kiki a maga ügyét képviseli. Példaként a Székelyföldi Megyék és Városok Szövetségét mutatta fel, melynek alakításakor nem volt könnyű túllépni a székekben való gondolkodáson, a megyehatárokon és a politikai meggyőződéseken, de sikerült végül a Székelyföldet egységesen megjeleníteni, és ez már igazi mérföldkő a magyar nemzeti kisebbségi összefogásban. Becsey Zsolt fideszes EP- képviselő különböző európai uniós alapelvek megközelítésében tárgyalta az autonómia kérdését, végül azt is jelezte: az eurózónához való csatlakozás előtt a nyugati országok nem fognak tevőlegesen közbelépni a Kárpát-medencei problémahalmazok megoldásák, hogy a posztkommunista országok megoldják azokat. Emiatt a civilizációs deficit miatt Romániát hátrány érheti az EU-ban, ezért a székely területi autonómia minden többségi tévhit ellenére nemhogy ellenkezne Románia alkotmányos rendszerével, hanem sokkal inkább erősíti azt. Tőkés László püspök, EP- képviselő demográfiai adatok sorával bizonyította az erdélyi magyarság erodálódását. Statisztikai adatokkal igazolta, hogy kilencven év óta folytatódik egy „vértelen, békés etnikai genocídium”, melynek eredményeként „sikeresen” megváltoztatták Erdély etnikai arányait. Szemlélet- és módszerváltásra van szükség — jelentette ki az erdélyi magyarok európai képviselője. Most, 2009-ben történelmi esélyünk van arra, hogy olyan együttállást valósítsunk meg az összmagyar politikában, amely a határok feletti nemzetegyesítés gondolatát érvényesítheti. De ehhez egységes fellépésre van szükség, ezért is született meg az erdélyi magyar összefogás az európai parlamenti választásokra. (folytatása a 2. oldalon) DEMETER J. ILDIKÓ fi............................................................-...... Mintegy hétszázan tartották fontosnak a város és a környék református lelkipásztorai, hívei mellett helyi és megyei önkormányzati vezetők, RMDSZ-es és MPP-s politikusok, az unitárius és evangélikus egyházak képviselői, tanárok és minden felekezetű polgárok — a megjelenést a sepsiszentgyörgyi gróf Mikó Imre szobránál összehívott tiltakozó és megemlékező nagygyűlésen tegnap délben. Az Erdélyi Református Egyházkerület a napokban 150 éves fennállását ünneplő Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítási szándéka ellen, a történelmi jóvátétel reményében szervezte a megmozdulást, amelyen az egyes beszédek között kisebb-nagyobb, református osztályokban tanuló diákok szavaltak, énekeltek. Az iskolával szemközti járdán felállított kis színpad hátteréül az alapító és névadó gróf Mikó Imre végrendeletének sorai szolgáltak, és szórólapok is tájékoztattak a református oktatás múltjáról, jogi hátteréről. (folytatása a 2. oldalon) EURÓPAI PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK,2009. Találkozzunk Sepsiszentgyörgyön a színház előtt 2009. május 4-én, hétfő délután 6 órakor. IMÁRÓL HOLNAPRA . Májusban Vége tehát az ünnepeknek, a pihenésre és kikapcsolódásra alkalmas, hosszú hétvégéknek, folytatódnak a gondokkal terhes hétköznapok, a gazdasági világválság okozta aggodalmak, melyeket néhány napja a sertésinfluenza-járvány miatti gondok tetéznek. És ez a szép május is tüntetéseket, sztrájkokat ígér. A pedagógusok ma még tárgyalnak a tanügyminiszterrel, s ha nem kapnak biztosítékot arra nézvést, hogy ismét nem rajtuk takarítja meg a kormány a költségvetési hiányt, három nap—az egységes dolgozatírások napjain — általános sztrájkot tartanak. Eredetileg az volt a tervük, akár befagyasztják a tanévet is, ha fizetésüket nem emelik, ha a tanügy reformját nem kezdik el, de a szülők ellenérzését látva, felpuhult valamelyest álláspontjuk. A kormány, mint minden területen, az oktatás kérdésében is tanácstalan, négy hónapi kormányzás után nyilvánvalóvávált számára, hogy az alkalmazottak béremelési követeléseit nem tudja teljesíteni, s az elodázás, halogatás politikáját választotta. Ha kérdezik, fújják, mint a vízfolyás, év végéig kidolgozzák az egységes bérezési rendszert, ahol a legalacsonyabb fizetés és a legmagasabb között nem lehet 1—15 aránynál magasabb a különbség. Szerintük ez gyógyír lesz minden eddigi elégedetlenségre, méltánytalanságra. Igaz, az eddigi tárgyalásokkal kapcsolatos híradások nem igazán ígéretesek, felelős kormánytag az egyeztetéseken nem vett részt, s a kivételesen magas bérrel üzemelő minisztériumok képviselői (igazságügy, belügy, külügy, honvédelem, szállítás), miután közölték, hogy az ő fizetéseik államtitkot képeznek, továbbá, hogy nem hajlandóak lemondani egy fejről sem, elpárologtak. A teremben maradt szakszervezeti vezetők azt mesélik, ők hiába ugranak egymás torkának, azt bizonygatva például, hogy ér annyit egy tanár, mint egy rendőrszázados, sokra nem mennek egymással. Fel kell kötnie a gatyáját a Boc-kabinetnek, ha decemberre el akarja készíteni az egységes bérezési törvényt vagy az ugyancsak egységesnek nevezett újabb nyugdíjtörvényt, melynek célja hasonló: eltörölni a parlamenti képviselők, bírók, ügyészek, rendőrök, katonák, pilóták luxusnyugdíját, megszüntetni a legalacsonyabb és a legmagasabb nyugdíjak közt tátongó óriási szakadékot. Kívánjuk, hogy sikerüljön. Sikerélményre nekünk, magyaroknak is igen nagy szükségünk lenne. Ha a kormány magyar intézményvezetőket nevezne ki, ha a Mikó körüli bonyodalmak végre tisztázódnának, ha együtt tudnánk fellépni az autonómiáért, ha sokan elmennénk szavazni az európai parlamenti választásokkor, ha enyhülne a válság, jobban éreznénk magunkat. Simó Erzsébet