Háromszék, 2010. szeptember (22. évfolyam, 6074-6099. szám)

2010-09-21 / 6091. szám

független Ára: 1 lej Előfizetőknek: 77 bani n­apilap A nehezén innen Románia még nem jutott túl a nehezén, a kormánynak meg kell szilárdítania a megkezdett reformokat — jelentet­te ki tegnap a képviselőház előtt Emil Boc miniszterelnök. A kormányfő az ország tár­sadalmi-gazdasági helyzetéről szóló, a kormány tevékenysé­gét elemző beszédében hang­súlyozta: olyan költségvetési tervet kell kidolgozni, amely 4,4 százalékos hiánnyal és 1,5—2 százalékos gazdasági növekedéssel számol. Első­rendű fontosságot tulajdonított a beruházások és a közös euró­pai programok finanszírozásá­hoz szükséges pénzeszközök biztosításának, és különleges hangsúlyt fektetett az európai pénzek lehívására is. Az euró­pai programokra szánt ön­résszel kapcsolatban Boc em­lékeztetett: idén ötmilliárd euró állt rendelkezésre, jövőre pe­dig legalább kilencmilliárdot kell e területnek szentelni. A költségvetésnek mindenkép­pen biztosítania kell külön pénzforrásokat a fejlesztésre, beruházásokra — szögezte le a kormányfő. (folytatása a 2. oldalon) LEADER-AKCIÓCSOPORT Döntéshozatali autonómiát tanulhatnak BOKOR GÁBOR Helyi akciócsoport létrehozásáról döntött nyolc orbaiszéki és al­­só-háromszéki község tegnap. Önkormányzatok, vállalkozók, a ci­vil szféra képviselői határoztak erről, és célul tűzték ki a LEADER- program támogatottja státus megszerzését. Ha minden az ütemterv szerint zajlik, már októberben részt vehetnek a kiválasztáson. Orbaiszékről Zágon, Nagyborosnyó, Barátos, Alsó-Hászomszékről Maksa, Réty, Uzon, Kökös és Illyefalva képviselteti magát. (folytatása a 3. oldalon) Van-e baj Köpecen? Mostanság nem megy valami jól a köpecieknek. Június és jú­lius folyamán az árvíz nehezítette sorsukat. Adott pillanatban már azt hihette az emberfia, hogy a gátak megadják magukat, az elemi erővel érkező víz pedig határt és otthont egyaránt elmos. Nem, nem mosta el a köpecsek munkájának zömét, de a kár így is tete­mes, nehéz lesz a gazdáknak a veszteséget pótolniuk. A Bárót vá­rosi képviselő-testületben sem úgy alakulnak a dolgok, hogy ab­ból haszna származzék a falunak: a kultúrház tetőzetére kellene odafigyelni, amíg még nem késő. Járni jár — állítják a helyiek, de nem jut —­ mondotta a rendkívüli tanácsülésen Nagy István pol­gármester. Az iskolakezdéskor egész sor kérdés fogalmazódik meg: lesz-e, ki tanítson, mi az előnye, illetve hátránya a helyben tanulásnak, és mit hozhat a sokat emlegetett tanügyi reform, egyál­talán megmaradhatnak-e a felső tagozat összevont osztályai. A jó hír se maradjon el: a Hangala fúvósegyüttesben a gyer­mekek lelkesedése a régi, kitartó munkával szép eredményeket értek el. Van, mire büszkének lennie a kis együttes tagjainak, az áldozatos munkát vállaló karnagynak s a falu közösségének, mely fenntartja, élteti és buzdítja őket. Hecser László riportja a 7. oldalon 2010. szeptember 21., KEDD XXII. évfolyam 6091. szám atomsze­r­vű SZAKSZERVEZETI TÜNTETÉS SEPSISZENTGYÖRGYON „Ma ennyien győztük le önmagunk gyávaságát, kicsinyességét, ennyien győz­tük le az esőt. Nem gond, ez egy hosszas folyamat kezdete. Következőkor, remél­jük, többen leszünk” — mondotta tegnap délben a prefektúra előtt összesereg­­lett tüntetőknek Bong Vilmos, az Alfa Kartell megyei elnöke. Ahol erősebben, hol gyengébben szitá­ló esőben ernyőkkel felszerelkezve gyüle­keztek tegnap délben a prefektúra sepsi­szentgyörgyi épülete előtt a tiltakozók. Nem sokan, ám annál zajosabban: sípok­kal, kürtökkel adtak hangot elégedetlensé­güknek, nem maradtak el a bekiabálások sem: a Le a kormánnyal! jelszó hangzott el a leggyakrabban. A hétfői tüntetésre a megyeházán, a városházán dolgozókat, a pénzügy, a gyermekvédelem munkatársait várták, s minden intézménytől megjelen­tek néhányan. A köztisztviselők Nova vita szakszervezetének nevében Ferencz Tibor szólt, románul és magyarul sorolta a köz­­tisztviselők elégedetlenségének okait, a kormány rossz intézkedéseit, kitért arra is, a hatalom mindent megtesz azért, hogy összeugrassza a különböző szakszerveze­teket, s így nyugodtan „véghezvihessék játszmáikat”. „Mondjunk köszönetet kor­mányunknak és parlamenti képviseletünk­nek!” — zárta beszédét Ferencz Tibor. Bong Vilmos követeléseiket ismertette: ellenzik a további leépítéseket, a nyugdíj­­törvény, a munkatörvénykönyv módosítá­sát, az egységes bérezési rendszer beveze­tését, de kitért arra is: az állami alkalma­zottakat sújtó megszorítások kihatnak a magáncégekre, a vásárlóerő csökkenésé­vel ezek forgalma, bevétele visszaesik, s mindez ott is elbocsátásokhoz vezethet. (folytatása a 3. oldalon) SlNotoim .mnrrrt'^1' u-uUi 0««** pROtrrsmat­e *wcw*\ * PĂHflCâWP? «Bu!ü.. FARKAS RÉKA — ————------— SZEKERES ATTILA FELVÉTELE IMÁRÓL HOLNAPRA • Nyugdíj-kiszámlálósdi Úgy tűnik, ma megismétlik a nyugdíjtörvény módosításainak képviselőházi szavazását. Az ismétlés ez esetben nem a tudás anyja, sokkal inkább a „jobb a békesség’’ alapállás diktálja, bár a szociáldemokraták egyelőre csak csalásról beszélnek. Bizonyára nem teljesen alaptalanul, hiszen a szükséges 168 sza­vazat alig jött össze, s a végül jegyzőkönybe került 170-ről is állítják, hogy nem volt az még hetven sem. A kívülálló nem egészen érti, hogy is van ez, hiszen annyira kézenfekvőnek látszik fellapozni a jelenléti ívet, amiből elvileg mindennek ki kellene derülnie. Mert, gondolnánk, ilyen hord­erejű kérdésre egy felelős parlamenti képviselő kimosakodott ünnepi lélekkel jelenik meg, s nincs az a faexportengedély, amelynek kedvéért idejekorán elhagyná az ülés helyszínét. Gondoljunk csak bele: közel hatmillió romániai állampolgár sorsáról van szó, és egyre csak jön a nyugdíjas-utánpótlás, amelynek gyarapodásáról egy ideig igencsak gondoskodott pár­tunk és kormányunk népességpolitikája. A továbbiakban pedig már a gyermekvállalási visszafogottság lépett működésbe, ami aztán előidézte a jelenlegi, de még inkább a holnapi aránybille­­nést az aktív és passzív lakosság között. Mindezt olyan nyugdí­jas-generációknál, akiknek esetében a fokozott tehervállalásra való kapacitálást szajkózó kormányzati cinizmus nem az évi ha­todik külföldi kirándulásról való lemondást célozza, hanem a létfontosságú, a mindennapi további „ésszerűsítését". Még ak­kor is, ha a hivatkozási alap amúgy eléggé szilárd talapzaton áll. Mert világszerte valóban nőtt az átlagéletkor, egyre fejlet­tebb egészségtudattal élnek az emberek, s ezzel a környezeti ár­talmak hátrányát is képesek semlegesíteni. Csakhogy ez a trend sem elsősorban a mi apáinkra-anyáinkra érvényes, hanem a vi­lág szerencsésebb felén megőszülőkre. Most mifelénk gond van — akárcsak az exbéketábor többi orszá­gában — a passzív és aktív lakosság közötti aránybillenéssel, hiszen egyre kevesebb alkalmazott kénytelen eltartani egyre több nyugdí­jast. A kormány meg a finanszírozási egyensúly fenntartásának ér­dekében kölcsönt kölcsönre halmoz, s közben fenyegetően billeg az a bizonyos mutatóujj. A képviselők pedig valahogy sokkal kevesebben vannak, mint a saját illetményük sorsát eldönteni hivatott ülésszakokon. De hát minden bizonnyal ismétlés lesz, alapos szavazatszám­lálással és a kormánytöbbség várható győzelmével. Aztán majd elválik, hogy a szocdemek valóban feljelentik-e csalásért és be­folyással való visszaélésért Roberta Anastasét, a képviselőház elnökét, vagy elteszik ezt a töltényt ínségesebb időkre. De ez már megint egy másfajta erkölcs és felelősségtudat kérdése. Csínta Samu

Next