Háromszék, 2015. október (27. évfolyam, 7611-7637. szám)

2015-10-01 / 7611. szám

BENEDEK ELEK SEPSISZENTGYÖRGYÖN Szobrot kapott a nagy mesemondó Egyetlen székelyföldi, erdélyi gyermek sem nőtt fel Benedek Elek meséi nélkül - hangsúlyozták polgári és egyházi elöljárók a kisbaconi meseóriás máig érzékelhető hatását tegnap a sepsiszent­györgyi Benedek Elek Napközi Otthon udvarán, Elek apó mellszobrának avatóján. « FEKETE RÉKA» Varga Gábor, a Magyar Érdemrend lovagke­resztjével 2012-ben kitüntetett dombóvári keramikus művész alkotása a Szent Gellért Lo­vagrend erdélyi tagozata ado­mányaként néhány éve került a sepsiszentgyörgyi óvodába, méltó helyére tegnap, a ma­gyar népmese napján. A közel embermagasságú talapzatot Száraz Gabriella tervezte, elő­­falán annak a százéves dió­fának a rajza látható, amely jelenleg is dísze az óvoda ud­varának. A szoboravatón Pethő Eni­kő óvodaigazgató azokról az elődökről beszélt, akik fon­tosnak tartották az értékek fenntartását. Szőcs Imola, a a nagy mese­mondó, meseíró, lapszerkesztő, író szobrának avató­ján verssel, me­sével működtek közre az óvodások háromszéki magyar óvodai oktatásért felelős tanfelügyelő a mese összetartó erejét emlí­tette, Sztakics Éva alpolgár­mester Benedek Elek család- és szülőföldszeretetét emelte ki, Péter Sándor, a Romániai Ma­gyar Pedagógusok Szövetsége részéről gratulált az első sep­siszentgyörgyi Benedek Elek­­szobor állítóinak, Magyarosi Imola, az óvoda vezetőtanácsi tagja az intézményben zajló közösségi munkáért mondott köszönetet, Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója Benedek Elek pá­lyafutásának néhány fontos mozzanatát ismertette. A nagy mesemondó, mese­író, lapszerkesztő, író, ország­­gyűlési képviselő szobrának avatóján verssel, mesével és énekkel működtek közre az óvodások, felszentelte Dávid György római katolikus plé­bános, és megáldotta Bucsi Zsolt református lelkész, az alkalomhoz illő szobortör­téneti mesét Prezsmer Imola korábbi óvodai tanfelügyelő fogalmazta meg, aki nem­csak kezdeményezője, de mindvégig segítője is volt annak, hogy Elek apó Sepsi­­szentgyörgyön is itthon le­gyen, hogy a róla elnevezett óvoda évente megszervezze a háromszéki óvodások mese­mondó versenyét. FOTÓ: FERENCZ CSABA 2015. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK KÖZÉLET Himnuszper: győzött az összefogás 1» Nem dőlünk hátra az ered­mény után, az első csatát meg­nyertük, de tovább kell foly­tatnunk az együttműködést, a közös fellépést, és az, hogy a magyar pártok képviselői ismét egy asztalnál ülnek, en­nek is bizonyítéka - jelentette ki Kulcsár-Terza József azon a sajtótájékoztatón, amelyet teg­nap az MPP székházában tar­tott Tamás Sándor háromszéki területi RMDSZ-elnök, megyei­­tanács-elnök, Antal Árpád sep­siszentgyörgyi RMDSZ-elnök, polgármester, Pethő István MPP-s megyei önkormány­zati képviselő. Bedő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben megválasztott (idő­közben az alakulat jelenlegi vezetésétől eltávolodott) me­gyei tanácstag is jelen volt. Az MPP megyei vezetője szerint a prefektusnak távoznia kell tisztségéből, mivel megsértet­te a magyar közösséget azzal, hogy fellebbezett az alapfokú ítélet ellen, illetve azzal a sem­mitmondó levelével, amelyet azoknak küldött, akik számon kérték döntését. Ugyanakkor bejelentette: egyeztettek a ma­gyar történelmi egyházakkal, és - mintegy felidézve a tavaly decemberi tiltakozó akciókat, a himnuszénekléseket - va­sárnap 17 órára ökumenikus istentiszteletre várják a sep­­siszentgyörgyieket. Legyünk minél többen, mutassuk meg, hogy nem félünk, mert lám, az összefogásnak megvan az eredménye - vélekedett Kul­csár, aki korábbi nyilatkozatá­ban is kifejtette, hogy szerinte a bírák ítéletében közrejátsz­hatott a népakarat kinyilvání­tása, a tüntetések, a petíciók, a tárgyaláson való tömeges részvétel. Nem a tiltakozás, hanem a hálaadás jegyében tartanak ökumenikus istentiszteletet Sepsiszentgyörgyön, hiszen a himnuszperben született ítélet a jogállam csírájának megje­lenéseként értelmezhető - je­lentette ki Antal Árpád. A sep­siszentgyörgyi polgármester arra hívta fel a figyelmet: nem feltétlenül Háromszéken, in­kább Bukarestben kell keres­ni a problémák okait, onnan utasíthatták a prefektusokat bizonyos intézkedések végre­hajtására. Azt kell megnézni, kinek állhat érdekében és ha­talmában, hogy elővegyék a magyar ügyeket, meggyőződé­se ugyanis, hogy azok nem vé­letlenül kerülnek elő, hanem például olyankor, amikor el akarják terelni a figyelmet más gondokról. Emlékeztetett arra is: az MPP-t az elnökválasztás után bírságolták meg, mintha bizonyos körök a kormányban büntetni akarták volna a ma­gyarságot, amiért úgy szava­zott, ahogyan szavazott. Ha annyiba hagyjuk a dol­gokat, minden nap elveszítünk valamit - figyelmeztetett Ta­más Sándor, aki a himnuszper­ben létrejött összefogás mellett említette a kovásznai Dr. Bene­dek Géza Szívkórház botrányos névváltoztatási próbálkozá­sát, illetve a két évvel korábbi Székelyek nagy menetelését. Meglátása szerint Háromszék a magyar-magyar összefogás jó hátországa, ha jó, becsület­beli ügyekről van szó. Közölte azt is, hogy az MPP-vel közösen tájékoztató levelet küldenek mindazoknak, akik petíciót küldtek a prefektusnak. Pethő István MPP-s megyei tanácstag úgy értékelte a tör­vényszéki ítéletet, hogy kez­denek feltűnni a hatalmi ágak szétválasztásának jelei, ugyan­akkor fontosnak nevezte, hogy az emberek lássák: a politiku­sok képesek összefogni. Bedő Zoltán szégyenteljesnek nevez­te, hogy a himnuszéneklésért bírságot róttak ki, de úgy vélte, a törvényszéki ítélettel mint­ha pozitív irányba kezdene elmozdulni a demokrácia. Azt is hangsúlyozta: az olyan kihí­vások mellett, mint a migráció, Európa népei, így a magyarok és románok is egymás mellett élésre vannak ítélve. BÚCSÚ FODOR IMRÉTŐL A vállaló ember Fodor Imre, Marosvásárhely ez idáig utolsó magyar polgármes­tere, a kilencvenes évek utáni erdélyi, székelyföldi közélet Imre bácsija, s azoknak, akik - így vagy úgy - munka- és harcostár­sai lehettünk, Imre bátyánk, eltávozott közülünk. A döbbenet, a fájdalom közé-köré most személyes emlékek, de a megélt negyedszázad közéleti történései is keverednek. Újkori világunk immár történelmi eseményei, amelyeket nem együtt élhettünk meg, amelyekért nem együtt küzdhettünk, amelyek azonban ott élnek közösségi tudatunkban. Mert Imre bácsi élete utolsó negyed századában úgy végezte a közösség szolgálatát, mintha mindig is közel lett volna sorstár­saihoz. Azokhoz, akik nemzetben, Székelyföldben, Székely­vásár­helyben gondolkodtak és éreztek. Mert ilyenek a vállaló emberek, az elhivatottak, akik nem térnek ki a feladat elől. Sőt, keresik azt, még akkor is, ha erre nem szakmai előéletük predesztinálja. Vál­lalják, mert tudják, hogy a közigazgatási vagy politikai képzett­ség önmagában, a közösséghez való lelki kötődés nélkül fabatkát sem ér. Főleg a nagy változások idején. Bizonyára Csíksomlyó, a gyermekkor, na meg szüleitől ere­deztethető, két karakteres kultúrából, a székelyből és a németből származó családi szellemiség „rakta össze” ezt az elhivatottság­szérumot, amely a kilencvenes évek elején az energetikus mér­nököt a közéleti szerepvállalás útjára vitte. Na meg a régi idők iránti ellenszenv, megvetés, amely édesapja meghurcoltatásából (1956-ban 25 év kényszermunkára ítélik), ifjúkori megaláztatá­sokból (ezért kizárják a fővárosi műegyetemről) táplálkozott. És Imre bácsi vállalta a székelyföldi magyarság szempontjából politikai értelemben frontvárossá vált Marosvásárhelyen az önkor­mányzati munkát, megyei tanácstagként, majd polgármesterként, sőt, alpolgármesterként is. Vállalta a politikai munkát, kezdetben a szépreményű szövetség színeiben, aztán az autonómia gondolata mentén szerveződő, önkéntes munkát feltételező nemzeti tanácsok­ban. Vállalta nemcsak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöki tisztségét, hanem - amikor úgy hozták a körülmények - a Székely Nemzeti Tanács elnökségével járó küzdelmet is. Olyan időszakban, amikor a vezető nélkül maradt közképviselet épp az autonómia­igény­t felmutató népszavazásra készült, amikor - szintén elhivatott társaival együtt - sikerre vitte a Trianon utáni első ilyen akarat­­nyilvánítás ügyét. És vállalta a Marosszéki Székely Tanács vezeté­sét is, ha ezt kérte tőle a közösség. A vállaló embertől, a lényeget soha meg nem kerülő veze­tőtől, küzdőtárstól abban a hitben búcsúzunk, hogy tartalmas pályájának vannak, lesznek követői. Olyanok, akik ugyanilyen állhatatossággal, akarattal és kitartással viszik tovább a nemze­ti gondolatot, s ha kell, a székely zászlót. Imre bátyánk, nyugodjál békében. FERENCZ CSABA ■ Új párt vagy taktikázás? ■ Különös megjegyzést tett Kulcsár-Terza József megyei MPP-elnök a tegnapi sajtótájékoztatón, amikor köszönetet mondott minden pártnak, amiért a himnuszperben az MPP mellé álltak, és az össze­fogás szükségességét ecsetelte, megjegyezte: remélhetőleg min­denki, az Erdélyi Magyar Néppárt és a bejegyzés előtt álló új párt is belátja, hogy nemzeti ügyekben közösen kell lépni. Részleteket, neveket az MPP-s politikus a sajtó érdeklődésére sem árult el, mind­össze annyit mondott, hogy tudomása szerint valakik készülnek egy új alakulat bejegyzésére. Szavait az RMDSZ jelen levő politi­kusai is meglepődve hallgatták. A Néppárt jelenlegi vezetői pedig jelen sem voltak az eseményen, így a továbbiakban azon MPP-s politikusoknál próbáltunk érdeklődni, akik több alkalommal is az országos elnökség döntéseitől eltérő álláspontot fogalmaztak meg, különösen az RMDSZ-szel kötött megállapodás ügyében. Bá­lint József sepsiszentgyörgyi MPP-elnök érdeklődésünkre elismer­te, hogy vannak konfliktusok az alakulaton belül, de azt mondta: nem tud pártalapítási szándékról. Őt az MPP színeiben nemrég választották újra a sepsiszentgyörgyi szervezet élére, hű az alaku­lat eszmeiségéhez, és az a dolga, hogy azon az úton tartsák az MPP- t, amelyen elindult, még ha vannak is, akik más irányba vinnék el a pártot. Nem zárta ki annak lehetőségét, hogy később felmerül­jön egy új párt bejegyzésének ötlete, de „ma még nem” - szögezte le. Nagy István, Bárót volt polgármestere megkeresésünkre azt mondta: sosem titkolta, hogy bizonyos kérdésekben más vélemé­nyen van, mint a párt elnöksége, de ezeket az alakulaton belül kell megbeszélni, nem másutt. (farcádi/hecser)

Next