Háromszék, 2015. október (27. évfolyam, 7611-7637. szám)
2015-10-01 / 7611. szám
BENEDEK ELEK SEPSISZENTGYÖRGYÖN Szobrot kapott a nagy mesemondó Egyetlen székelyföldi, erdélyi gyermek sem nőtt fel Benedek Elek meséi nélkül - hangsúlyozták polgári és egyházi elöljárók a kisbaconi meseóriás máig érzékelhető hatását tegnap a sepsiszentgyörgyi Benedek Elek Napközi Otthon udvarán, Elek apó mellszobrának avatóján. « FEKETE RÉKA» Varga Gábor, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével 2012-ben kitüntetett dombóvári keramikus művész alkotása a Szent Gellért Lovagrend erdélyi tagozata adományaként néhány éve került a sepsiszentgyörgyi óvodába, méltó helyére tegnap, a magyar népmese napján. A közel embermagasságú talapzatot Száraz Gabriella tervezte, előfalán annak a százéves diófának a rajza látható, amely jelenleg is dísze az óvoda udvarának. A szoboravatón Pethő Enikő óvodaigazgató azokról az elődökről beszélt, akik fontosnak tartották az értékek fenntartását. Szőcs Imola, a a nagy mesemondó, meseíró, lapszerkesztő, író szobrának avatóján verssel, mesével működtek közre az óvodások háromszéki magyar óvodai oktatásért felelős tanfelügyelő a mese összetartó erejét említette, Sztakics Éva alpolgármester Benedek Elek család- és szülőföldszeretetét emelte ki, Péter Sándor, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége részéről gratulált az első sepsiszentgyörgyi Benedek Elekszobor állítóinak, Magyarosi Imola, az óvoda vezetőtanácsi tagja az intézményben zajló közösségi munkáért mondott köszönetet, Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója Benedek Elek pályafutásának néhány fontos mozzanatát ismertette. A nagy mesemondó, meseíró, lapszerkesztő, író, országgyűlési képviselő szobrának avatóján verssel, mesével és énekkel működtek közre az óvodások, felszentelte Dávid György római katolikus plébános, és megáldotta Bucsi Zsolt református lelkész, az alkalomhoz illő szobortörténeti mesét Prezsmer Imola korábbi óvodai tanfelügyelő fogalmazta meg, aki nemcsak kezdeményezője, de mindvégig segítője is volt annak, hogy Elek apó Sepsiszentgyörgyön is itthon legyen, hogy a róla elnevezett óvoda évente megszervezze a háromszéki óvodások mesemondó versenyét. FOTÓ: FERENCZ CSABA 2015. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK KÖZÉLET Himnuszper: győzött az összefogás 1» Nem dőlünk hátra az eredmény után, az első csatát megnyertük, de tovább kell folytatnunk az együttműködést, a közös fellépést, és az, hogy a magyar pártok képviselői ismét egy asztalnál ülnek, ennek is bizonyítéka - jelentette ki Kulcsár-Terza József azon a sajtótájékoztatón, amelyet tegnap az MPP székházában tartott Tamás Sándor háromszéki területi RMDSZ-elnök, megyeitanács-elnök, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök, polgármester, Pethő István MPP-s megyei önkormányzati képviselő. Bedő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben megválasztott (időközben az alakulat jelenlegi vezetésétől eltávolodott) megyei tanácstag is jelen volt. Az MPP megyei vezetője szerint a prefektusnak távoznia kell tisztségéből, mivel megsértette a magyar közösséget azzal, hogy fellebbezett az alapfokú ítélet ellen, illetve azzal a semmitmondó levelével, amelyet azoknak küldött, akik számon kérték döntését. Ugyanakkor bejelentette: egyeztettek a magyar történelmi egyházakkal, és - mintegy felidézve a tavaly decemberi tiltakozó akciókat, a himnuszénekléseket - vasárnap 17 órára ökumenikus istentiszteletre várják a sepsiszentgyörgyieket. Legyünk minél többen, mutassuk meg, hogy nem félünk, mert lám, az összefogásnak megvan az eredménye - vélekedett Kulcsár, aki korábbi nyilatkozatában is kifejtette, hogy szerinte a bírák ítéletében közrejátszhatott a népakarat kinyilvánítása, a tüntetések, a petíciók, a tárgyaláson való tömeges részvétel. Nem a tiltakozás, hanem a hálaadás jegyében tartanak ökumenikus istentiszteletet Sepsiszentgyörgyön, hiszen a himnuszperben született ítélet a jogállam csírájának megjelenéseként értelmezhető - jelentette ki Antal Árpád. A sepsiszentgyörgyi polgármester arra hívta fel a figyelmet: nem feltétlenül Háromszéken, inkább Bukarestben kell keresni a problémák okait, onnan utasíthatták a prefektusokat bizonyos intézkedések végrehajtására. Azt kell megnézni, kinek állhat érdekében és hatalmában, hogy elővegyék a magyar ügyeket, meggyőződése ugyanis, hogy azok nem véletlenül kerülnek elő, hanem például olyankor, amikor el akarják terelni a figyelmet más gondokról. Emlékeztetett arra is: az MPP-t az elnökválasztás után bírságolták meg, mintha bizonyos körök a kormányban büntetni akarták volna a magyarságot, amiért úgy szavazott, ahogyan szavazott. Ha annyiba hagyjuk a dolgokat, minden nap elveszítünk valamit - figyelmeztetett Tamás Sándor, aki a himnuszperben létrejött összefogás mellett említette a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórház botrányos névváltoztatási próbálkozását, illetve a két évvel korábbi Székelyek nagy menetelését. Meglátása szerint Háromszék a magyar-magyar összefogás jó hátországa, ha jó, becsületbeli ügyekről van szó. Közölte azt is, hogy az MPP-vel közösen tájékoztató levelet küldenek mindazoknak, akik petíciót küldtek a prefektusnak. Pethő István MPP-s megyei tanácstag úgy értékelte a törvényszéki ítéletet, hogy kezdenek feltűnni a hatalmi ágak szétválasztásának jelei, ugyanakkor fontosnak nevezte, hogy az emberek lássák: a politikusok képesek összefogni. Bedő Zoltán szégyenteljesnek nevezte, hogy a himnuszéneklésért bírságot róttak ki, de úgy vélte, a törvényszéki ítélettel mintha pozitív irányba kezdene elmozdulni a demokrácia. Azt is hangsúlyozta: az olyan kihívások mellett, mint a migráció, Európa népei, így a magyarok és románok is egymás mellett élésre vannak ítélve. BÚCSÚ FODOR IMRÉTŐL A vállaló ember Fodor Imre, Marosvásárhely ez idáig utolsó magyar polgármestere, a kilencvenes évek utáni erdélyi, székelyföldi közélet Imre bácsija, s azoknak, akik - így vagy úgy - munka- és harcostársai lehettünk, Imre bátyánk, eltávozott közülünk. A döbbenet, a fájdalom közé-köré most személyes emlékek, de a megélt negyedszázad közéleti történései is keverednek. Újkori világunk immár történelmi eseményei, amelyeket nem együtt élhettünk meg, amelyekért nem együtt küzdhettünk, amelyek azonban ott élnek közösségi tudatunkban. Mert Imre bácsi élete utolsó negyed századában úgy végezte a közösség szolgálatát, mintha mindig is közel lett volna sorstársaihoz. Azokhoz, akik nemzetben, Székelyföldben, Székelyvásárhelyben gondolkodtak és éreztek. Mert ilyenek a vállaló emberek, az elhivatottak, akik nem térnek ki a feladat elől. Sőt, keresik azt, még akkor is, ha erre nem szakmai előéletük predesztinálja. Vállalják, mert tudják, hogy a közigazgatási vagy politikai képzettség önmagában, a közösséghez való lelki kötődés nélkül fabatkát sem ér. Főleg a nagy változások idején. Bizonyára Csíksomlyó, a gyermekkor, na meg szüleitől eredeztethető, két karakteres kultúrából, a székelyből és a németből származó családi szellemiség „rakta össze” ezt az elhivatottságszérumot, amely a kilencvenes évek elején az energetikus mérnököt a közéleti szerepvállalás útjára vitte. Na meg a régi idők iránti ellenszenv, megvetés, amely édesapja meghurcoltatásából (1956-ban 25 év kényszermunkára ítélik), ifjúkori megaláztatásokból (ezért kizárják a fővárosi műegyetemről) táplálkozott. És Imre bácsi vállalta a székelyföldi magyarság szempontjából politikai értelemben frontvárossá vált Marosvásárhelyen az önkormányzati munkát, megyei tanácstagként, majd polgármesterként, sőt, alpolgármesterként is. Vállalta a politikai munkát, kezdetben a szépreményű szövetség színeiben, aztán az autonómia gondolata mentén szerveződő, önkéntes munkát feltételező nemzeti tanácsokban. Vállalta nemcsak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöki tisztségét, hanem - amikor úgy hozták a körülmények - a Székely Nemzeti Tanács elnökségével járó küzdelmet is. Olyan időszakban, amikor a vezető nélkül maradt közképviselet épp az autonómiaigényt felmutató népszavazásra készült, amikor - szintén elhivatott társaival együtt - sikerre vitte a Trianon utáni első ilyen akaratnyilvánítás ügyét. És vállalta a Marosszéki Székely Tanács vezetését is, ha ezt kérte tőle a közösség. A vállaló embertől, a lényeget soha meg nem kerülő vezetőtől, küzdőtárstól abban a hitben búcsúzunk, hogy tartalmas pályájának vannak, lesznek követői. Olyanok, akik ugyanilyen állhatatossággal, akarattal és kitartással viszik tovább a nemzeti gondolatot, s ha kell, a székely zászlót. Imre bátyánk, nyugodjál békében. FERENCZ CSABA ■ Új párt vagy taktikázás? ■ Különös megjegyzést tett Kulcsár-Terza József megyei MPP-elnök a tegnapi sajtótájékoztatón, amikor köszönetet mondott minden pártnak, amiért a himnuszperben az MPP mellé álltak, és az összefogás szükségességét ecsetelte, megjegyezte: remélhetőleg mindenki, az Erdélyi Magyar Néppárt és a bejegyzés előtt álló új párt is belátja, hogy nemzeti ügyekben közösen kell lépni. Részleteket, neveket az MPP-s politikus a sajtó érdeklődésére sem árult el, mindössze annyit mondott, hogy tudomása szerint valakik készülnek egy új alakulat bejegyzésére. Szavait az RMDSZ jelen levő politikusai is meglepődve hallgatták. A Néppárt jelenlegi vezetői pedig jelen sem voltak az eseményen, így a továbbiakban azon MPP-s politikusoknál próbáltunk érdeklődni, akik több alkalommal is az országos elnökség döntéseitől eltérő álláspontot fogalmaztak meg, különösen az RMDSZ-szel kötött megállapodás ügyében. Bálint József sepsiszentgyörgyi MPP-elnök érdeklődésünkre elismerte, hogy vannak konfliktusok az alakulaton belül, de azt mondta: nem tud pártalapítási szándékról. Őt az MPP színeiben nemrég választották újra a sepsiszentgyörgyi szervezet élére, hű az alakulat eszmeiségéhez, és az a dolga, hogy azon az úton tartsák az MPP- t, amelyen elindult, még ha vannak is, akik más irányba vinnék el a pártot. Nem zárta ki annak lehetőségét, hogy később felmerüljön egy új párt bejegyzésének ötlete, de „ma még nem” - szögezte le. Nagy István, Bárót volt polgármestere megkeresésünkre azt mondta: sosem titkolta, hogy bizonyos kérdésekben más véleményen van, mint a párt elnöksége, de ezeket az alakulaton belül kell megbeszélni, nem másutt. (farcádi/hecser)