Háromszék, 2015. október (27. évfolyam, 7611-7637. szám)

2015-10-14 / 7622. szám

VENDÉGLÁTÁS Szállodaláncban a Park Hotel A kötelező feltételek teljesítése után, Háromszéken egyetlenként, a sepsiszentgyörgyi Park Szálló a Best Western Szállodalánc tagja lett. A mintegy kétéves felújítási és megfelelési folyamat végén az új nevet kapott Best Western Park Hotel már szerepel a balkáni térség országainak szakkataló­gusában. »­6 BARÓT Más forrást keresnek iskolaépítésre A baróti tanács legutóbbi ülésének végén Lázár-Kiss Barna And­rás polgármester az iskolaépítést, illetve a városi vízszolgáltatót érintő híreket osztott meg a tanácstagokkal: az előbbit újra kell gondolni, s a kivitelezéshez új forrást találni, a közszolgáltató­nak pedig céggé kell alakulnia.»­2 FOTÓ: ALBERT EGON Pénz nincs, csak a remény maradt, hogy valaha befejezik a baráti campust 2015. OKTÓBER 14. • SZERDA • XXVII. ÉVFOLYAM • 7622. SZÁM oromszék www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 1,20 LEN • ELŐFIZETŐKNEK: 88 BANI Eltűnt a székely zászló FARKAS RÉKA • Ismét eltűnt a székely zászló a Székely Nem­zeti Tanács sepsiszentgyörgyi székházáról, tegnap délután Gazda Zoltán sepsiszéki el­nök vette észre, hogy nincs a helyén. Legutóbb két évvel ezelőtt, a székelyek nagy me­netelését megelőzően veszett nyoma a kék-arany lobogónak, két nappal később a közeli or­todox temetőben találtak rá­. „Úgy látszik, jó úton já­runk, ismét nagy és ütős meg­mozdulást szervezünk, ha valakik számára újra fontos volt a zászlónk eltüntetése” - kommentálta Gazda Zoltán, a másfél hét múlva esedékes székelyföldi őrtűzgyújtás egyik fő szervezője. Hang­súlyozta, biztos benne, hogy nem szél fújta el a lobogót - nem is volt erős légmozgás, de egyébként is megerősítették a zászlót a tartóban -, csakis valaki felmászva szedhette le azt a hírszerző szolgálat egyik épületével szemben álló szék­ház homlokzatáról, amelyet egyébként kamerával is figyel­nek az utca túloldaláról. Ünnepelhető a magyar nyelv napja Elfogadta a képviselőház tegnap az RMDSZ által kezdemé­nyezett törvénytervezetet, amely Romániában is a magyar nyelv napjává nyilvánítja november 13-át. A javaslatot 264-en támogatták, tízen ellenezték, 19 képviselő pedig tartózkodott az állásfoglalástól. A tervezetet júniusban a szenátus ellensza­vazat nélkül megszavazta, így hatályba lépéséhez már csak az államfő aláírására van szükség. Az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója által közösen kezdeményezett jog­szabály értelmében novem­ber 13-án a magyarlakta településeken különböző kul­turális programokat szervez­hetnek, amelyekhez a helyi önkormányzatokon kívül a civil szervezetek is hozzájá­rulhatnak. A tervezet kitér arra, hogy a közmédia is sugározhat az ünnepre hangoló műsorokat. A törvény kihirdetése után a magyar tannyelvű iskolák is megemlékezhetnek a magyar nyelv napjáról. »5 máról holnapra A minőségi oktatáshoz több kell­ ősségi adósságát törleszti a román állam a tan- K­lügyi bérek emelésével, és nem is teljes egészé­ Jz­­ben, hiszen a hétfőn jóváhagyott 15 százalé­kos növelés jócskán elmarad attól az 50 százaléktól, amit 2008-ban egy emberként szavazott meg a parlament, csakhogy azt a törvényt nem alkalmaz­ták, sőt, 2009-ben kormányhatározattal érvénytele­nítették. Ez a módszer nem csupán a törvényhozó és a végrehajtó hatalom felelőtlenségét, hanem a hazai jogrendszer fonákságait is mutatja, és ne higgyük, hogy most a jobb belátás vezérelte a döntéshozókat: ismét választások következnek, így újra megpróbál­ják megvásárolni a pedagógusok jóindulatát. Más emelésekkel együtt ugyanis idén össze­sen 26,7 százalékkal nő a tanügyiek bére, egy kezdő tanáré 200 lejt ugrik (havi 1580 bruttóra), a már hosszabb ideje oktató,jól képzett kollé­gáké pedig 3500 lejig, és azért ez már tisztes jövedelem Romániában, ha nem is nyugati szín­vonal. De hát mi az? Az oktatási rendszer biztosan nem, és ezt kellene végre belátni Bukarestben is. Fontos a tanítók, taná­rok megbecsülése, de a tudásalapú társadalomhoz nem csupán pénz kell és nem csak a bérekre. Hosszú távú tervezésre, kiszámíthatóságra, hatékonyságra van szükség az iskolai munkában, és eddig sokkal többet foglalkoztak a külsőségekkel, mint a lényeg­gel. Huszonöt évvel a kommunizmus bukása után a gyermekek többé-kevésbé szépen felújított épületek­ben töltik napjaikat, és ingyen tízórait kapnak, de a tanterv vajmi keveset változott, és ha igen, akkor sem mindig javára. A kisiskolások tízkilós táskák súlyától nyögnek, a tizenöt éves kamaszok pedig napi nyolc órát ülnek a padban (heti egy tornaóra mellett, aminek súlyos egészségügyi következményei már látszanak), és otthon még négyet görnyednek a házi feladatok fölött. Minden tanévkezdéskor hiányzik valamelyik tankönyv, a végzős évfolyamok számára sokszor tanév közben változnak a vizsga­feltételek, az érettségiig jutó diákok igen nagy hánya­da funkcionális analfabéta, a legkiválóbbak pedig nagyon jól tudják, hogy a beléjük sulykolt tananyag mennyire elavult és hasznavehetetlen. Ezzel kellene valamit kezdeni! A hazug román történelemokta­tást már nem csupán a magyarok unják, és van más rendeznivaló is. Jó lenne előbb a történelemből megismerni a korszakokat, és csak utána foglal­kozni ezek irodalmával, jó lenne előbb anyanyelven megbarátkozni a nyelvtani fogalmakkal, és csak azután románul és azzal is jobban járna tanár és diák, ha a kilencedikes informatika és a tizedikes fizika megértéséhez szükséges matematikával nem tizenegyedik és tizenkettedik osztályban foglal­koznának. A sor folytatható, de minek? Ezekkel a visszásságokkal minden család szembesül, csak épp azok nem akarják látni, akik tehetnének is valamit azért, hogy javítsanak a helyzeten... DEMETER B. ILDIKÓ

Next