Háromszék, 2016. május (28. évfolyam, 7786-7809. szám)

2016-05-16 / 7797. szám

1. A köztársasági elnök felidézte, hogy 1944-ben a Gyulafehérvárról román út­levéllel érkező Márton Áront a magyar rendőrparancsnok utasította ki Kolozs­várról, amikor súlyos szavakkal ítélte el a zsidók elleni bűntetteket, és tiltakozott a deportálások ellen. „Márton Áron gya­logosan hagyta el Kolozsvárt. Csendes léptei azt üzenték: az emberéletről nincs alku. Nincs méricskélt gyilkosság, nincs viszonylagos népirtás” - fogalmazott Áder János. A püspöknek azt a nézetét is megemlítette, hogy „a népért végzen­dő munka nem külön foglalkozási ág, hanem minden hivatással elválasztha­tatlanul együtt járó kötelesség”. Mint fogalmazott, a püspök hadvezérként állt gyülekezete, egyháza, közössége, népe elé, és szolgája lett mindenkinek. Lezsák Sándor, a magyar Ország­­gyűlés alelnöke arra hívta fel a figyel­met, hogy Márton Áron a népéért vál­lalt küzdelemben „emelkedett fehér vértanúvá”. Az Európára nehezedő migrációs nyomásra utalva kijelentet­te: ma is minden felelősen gondolkodó vezetőnek elsősorban a saját népe, nem­zete iránt van felelőssége. „Keresztény­ség nélkül nincs Európa, Márton Áron nélkül nincs Székelyföld, Székelyföld nélkül nem lesz és nem lehet jövendője a magyar nemzetnek” - állapította meg Lezsák Sándor. A szoborállítást kezdeményező Már­ton Áron római katolikus férfiszövet­ség tagjaként felszólaló Ráduly Róbert, Csíkszereda korábbi polgármestere arra is kitért beszédében, hogy miért van jó helyen a püspök szobra a város főterén. Mint mondta, a szobor helyén korábban kápolna, majd a kommunis­ta politikai rendőrség székháza állt. A reményvesztettség cáfolatának tekin­tette, hogy „Márton Áronnak a csíkiak a milícia és a Securitate hűlt helyén állítanak szobrot”. A volt polgármester kijelentette, Márton Áron szilárd prog­ramot hagyott hátra, melynek része a teljes körű önrendelkezés. „Márton Áront követve ez nem a legtöbb, hanem a legkevesebb, amit el kell érnünk” - fo­galmazott Ráduly Róbert. Jakubinyi György gyulafehérvári ér­sek azt idézte fel, hogy Márton Áront a kommunista román hatalom is tisztelte őszinte és mindig nyílt kiállásáért. A püspök nyugdíjba vonulási kérésének az elfogadásáról pedig nem a szentszék kancelláriáját vezető bíboros, hanem maga II. János Pál pápa küldött távira­tot, melyben „az Úr legteljesebb, legki­­fogástalanabb szolgájának” nevezte. A szoboravatóra összegyűlt többez­res tömeg Márton Áron hangját is meg­hallgathatta, melyet 41 évvel ezelőtti Csíkszeredai bérmáláson rögzítettek. A felavatott szobor is bérmáláson ábrá­zolja a székely püspököt, amint áldást ad egy bérmálkozó lánynak, akit bér­­makeresztanyja bátorít. Sárpátki Zoltán Csíkszeredai szobrászművész alkotását Lakatos Pál Sándor öntötte bronzba. A szoboravatásra a magyar kormány által meghirdetett Márton Áron Emlékév ke­retében került sor. A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegyét 1939 és 1980 között ve­zető Márton Áron püspök a 20. századi erdélyi magyar közélet egyik legkiemel­kedőbb alakja volt. 1944-ben felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, amiért 1999-ben a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a Világ Igaza címet adományozta neki. A kommunista hatalommal szemben is állást foglalt. 1949-ben letartóztatták, 1951-ben életfogytiglani börtönbünte­tésre ítélték, majd 1955-ben nemzetközi nyomásra szabadon bocsátották. 1956-tól 1967-ig nem hagyhatta el a gyulafehér­vári püspökség épületét, de látogatókat fogadhatott. Püspöksége idején az erdé­lyi római katolikus egyház nem kötött konkordátumot a román kommunista állammal. MTI-FOTÓ: VERES NÁNDOR A szoborcsoport alakjait Sárpátki Zoltán terve alapján Lakatos Pál Sándor szobrász öntötte bronzba Betölteni a nekünk adott életteret Bátorság az élet elfogadásához­ ­ »JÓZSA ZSUZSANNA » A zarándokokat az idén tízéves erdélyi Mária Rádió mun­katársai és önkéntesei fogadták a tágas kegyhely előtti téren, lehetőséget adva a rövid bemutatkozásra: ki, honnan, há­nyadszor és milyen gondolatokkal jött. Délelőtt elindult a Csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium diákjai által vitt kor­don az egyházi méltóságokkal. Őket a vi­lági méltóságok követték, közöttük Áder János, Magyarország köztársasági elnö­ke és felesége, Herczeg Anita, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és Eperjes Ká­roly színművész. Mire felértek a szent­mise helyszínére, az embersereg teljesen betöltötte a Kis- és Nagysomlyó közötti helyet. Az erdélyi ferencesek nevében Orbán Szabolcs, a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtarto­mány elöljárója köszöntötte az egybe­gyűlteket. Kiemelte, a rendalapítóhoz hasonlóan minden ferences legnagyobb ajándéka és egyben küldetése is, hogy a mennyországba, Isten közelébe segít­se embertársait. Legalább egy lépéssel közelebb. Ismertette, hogy a magyaror­szági Pilisszántón a csíksomlyóival egy időben tartanak szentmisét. Jakubinyi György érsek felszólalásá­ban emlékeztetett, hogy a hagyomány szerint 449 éve gyülekeznek pünkösd szombatján Csíksomlyón annak em­lékére, hogy a tolvajos-tetői csatában legyőzték János Zsigmond csapatait, és megmaradtak őseink hitében. A mai ember feladata sem lehet más, mint hogy megerősödve hitében továbbadja a megtapasztalt szeretetet ott, ahol él. Majd átadta a szót a főcelebráló Bíró László püspöknek, a Magyar Katolikus Családegyesület elnökének, aki a ma­gyarországi zarándokvonattal érkezett. „Ha valahol várnak, ott otthon vagyunk. Erdélyországban megtapasztaltuk, hogy itthon vagyunk, vár a Szűzanya” - mond­ta a püspök, aki megköszönte a széke­lyeknek a szeretetteljes fogadtatást. Kí­vánta, hogy újuljanak meg a családok, a házaspároknak legyen idejük egymásra, merítsenek bátorságot az élet elfogadá­sához. Összekapaszkodva imádkozni A búcsús szentmisén a keresztény ta­nítást, Isten igéjét a korábban Sepsi­­szentgyörgyön is szolgálatot teljesítő Csintalan László tiszteletbeli kanonok, tiszteletbeli főesperes, csíkdelnei-csík­­pálfalvi plébános közvetítette. Prédiká­ciójában a jó Isten gondviselő jóságáról elmélkedett, akinek irgalmassága meg­nyilvánul a teremtésben, a megváltás­ban és a megszentelés művében is. A teremtés művének legbeszédesebb bizo­nyítéka a gyönyörű csíki táj. Az ember is puszta létével a teremtő Istennek a jóságát, irgalmasságát hirdeti. A mózesi áldást magyarázva az ünnepi szónok ki­fejtette: „Azt jelenti, hogy akarom, hogy élj, és akarom, hogy még jobban élj. Is­ten megáldotta a teremtésben az egész világmindenséget, benne az élővilágot, és természetesen benne engem, embert is, és azt mondta, hogy akarom, hogy élj, és akarom, hogy még jobban élj. S az em­bereken keresztül megáldotta a népeket is. A mi népünket is, és arra is azt mond­ta, akarom, hogy szülőföldeden élj, és még jobban élj. Ezt az áldást akarjuk magunkkal vinni, hogy betöltsük azt az életteret is, ahol mindennapjainkat él­jük: a családi ház életterét, a falu, a vá­ros, az ország életterét, mert Isten áldása erre is szól. És ha jó nekünk itt, a Somlyói szent hegyen összekapaszkodva imád­kozni, akkor ebből erőt kell merítenünk ahhoz, hogy otthon is, családunkkal, házastársunkkal, gyermekünkkel, de falunkkal, egyházközségünkkel, egész népünkkel összekapaszkodva imád­kozzunk. Isten áldását kérjük, hogy a nekünk adott életteret betöltsük, hogy ne maradjon beszegezett ház, gyermek nélküli iskola, megfogyatkozott falu és város, és főleg ne maradjon megfogyat­kozott ország és szülőföld.” Csintalan László mondanivalója alátámasztására Harsányi Lajos, Wass Albert, Tompa Mihály és Tűz Tamás verseiből idézett, végezetül a székely himnusz szavaival kérte: „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk.” Csángó mise: értékesek vagyunk Mivel a csobotfalvi Szent Péter és Pál templom felújításra szorult, hat éve nem tartottak csángó szentmisét benne. Bá­tor Botond pálos szerzetes különös örö­mét fejezte ki, hogy pünkösdre, az egy­ház újjászületésére megnyithatta kapuit a templom, és szentmisét mutathattak be a csángó testvérekért. Náda Botond szerzetes atya, a mise celebránsa pré­dikációjában az apostolok által is meg­­tapasztaltakra utalt, arra, hogy értékes emberek vagyunk. „S ha ezt tudom, ak­kor mosolyognom kell: jó, hogy vagyok ezen a világon. Isten akarta, hogy legyek, hogy ott, ahol vagyok, teljesítsem a kül­detésemet. Nem úgy vagyunk értékesek, ahogyan ez a világ akarja nekünk mon­dani, hogy azért vagy értékes, mert j­n pénzed, új telefonod, jó beosztásod van, sokan fölnéznek rád, szép az autód, szép a házad. Nem ettől vagy értékes. Azért vagy értékes, mert Isten megteremtett téged, és azt akarja, hogy csángó legyél, és azon a földön csángó emberként éld meg az életedet. Adj gyermekeknek éle­tet, neveld fel őket, szeresd őket, és higgye el az a gyermek, aki a te családodban nő fel, hogy jó, hogy van ezen a világon. Ezért vagy értékes. Drága kincs. Ami na­gyon fontos mindannyiatok számára: tudjátok, hogy honnan jöttetek, s hogy most mi a feladatotok. S aki segít benne­tek, hogy összekulcsolt kézzel el tudjátok mondani a miatyánkat, aki segít ben­neteket abban, hogy megértsétek, az a legfontosabb, hogy élet legyen köztetek és bennetek, azokat segítsétek, és azokra nézzetek föl. Értékes emberek vagytok, Krisztushoz tartoztok.” A csíksomlyói búcsú nem ért véget a szombati liturgikus programmal: több imacsoport, magánszemélyek, köztük a csángók is vállalták az éjszakai virrasz­tást, hogy elnyerjék a kért kegyelmeket, és a kápolnánál várták a hajnalt, hogy a hagyomány szerint megláthassák a Napba öltözött Asszonyt. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Háromszékiek a csíksomlyói búcsúban

Next