Háromszék, 2016. december (28. évfolyam, 7965-7988. szám)
2016-12-02 / 7965. szám
/IEG | 11|1 A MAGYAR ÖSSZEFOGÁS NAPJA | (Fizetett hirdetés) KÉZDI VÁSÁRHELY Benépesülő ipari parkok Több cég érdeklődik a kézdivásárhelyi ipari parkok iránt. Mint jeleztük, idén május 24-én, illetve június 30-án adták át a kivitelező cégek a kézdivásárhelyi önkormányzatnak az egykori keményítőgyár ülepítőállomása helyén és a volt fás vállalatnál megépült ipari parkot. »3 IGNÁCZ SZABOLCS FELVÉTELE Az 1-es számú ipari park www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 1,50 LEI * ELŐFIZETŐKNEK: 88 BANI Táncszínházi western az M Stúdióban BARABÁS ZSOLT FELVÉTELE Ma este mutatja be az M Stúdió Mozgásszínház társulata a Fehér Ferenc rendezésében készült A Jó, a Rossz, és a K**va Anyád című előadást, amely az alkotók saját meghatározása szerint „blablául beszélő magyar táncszínházi western”. Az új bemutató alkalmából tartott sajtótájékoztatón Márton Imola társulatvezető a Fehér Ferenccel való együttműködésről beszélt, majd a magyarországi koreográfus-rendező szólt az új produkcióról.A3 jelenet a Fehér Ferenc rendezte előadásból SZÉKELYFÖLDI TERRORVÁD Kipukkad a lufi? Tavaly ilyenkor, pont a román nemzeti ünnepen „robbant a bomba”: székely terroristákat fogtak Kézdivásárhelyen. Most, egy esztendő múltával a „betonerős” bizonyítékok szépen, lassan semmivé fosztanak, és a hatóságok is kezdtek kihátrálni az ügy mögül. Összeállításunkban az egy évvel ezelőtt történteket, majd a fejleményeket foglaltuk össze. Sokat elárul, hogy féléves előzetes fogva tartás után előbb házi őrizetbe, majd hatósági felügyelet alá helyezték Beke István Attilát és Szőcs Zoltánt. Hiába állítottak össze nyolckötetes vádiratot, ahogy halad a per, kártyavárként omlanak össze a vádak.»5 (2011/B) HOZDACV-DETAZ JK., AUTOLIVHEZ, SLYBEN Üͱ 1900 LEJT NYERHETSZ! KERESS MINKET SEPSISZENTGYÖRGYÖN, a Román Hadsereg utca 58. szám alatt. További tájékoztatást nyújtunk a mariana.boboc@autoliv.com email címen, illetve a 072 0077 573 as és a 0731 505 343 as telefonszáma (hétfőtől péntekig 8-16 óráig). máról holnapra Nem ünnep ecember elseje számunkra nem ünnep. Sőt, ma már örvendünk, ha eltelik valamilyen botrány nélkül, ha nem randalíroznak Sepsiszentgyörgyön az Új Jobboldalasok, nem kell azt hallgatnunk, hogy takarodjunk az országból, és nem a székely terroristáktól hangos a központi média, ha nem kerül bélyeg valamilyen provokatív, felforgató akció miatt az egész magyar közösségre. Ha megússzuk városunk piros-sárga-kékre lobogózásával, egy felvonulással és pár órás harsány rendezvénnyel. Az elmúlt esztendőkben gondoskodtak róla, hogy tájainkon ne legyen békés ez a nap. Amint erősödtek a székelyföldi autonómiakövetelések, úgy szaporodtak a december elsejei botrányok. Tavaly mindez „terroristafogásban” csúcsosodott, napokig hallgathattuk minden fontosabb tévéadóban, miképpen akarták szétrobbantani a fránya székelyek a románok dicső ünnepét, hogyan okozták volna több ártatlan ember halálát, ha nem elég éberek a hatóságok. Sikerült ismét az egekig korbácsolni a magyarellenes indulatokat, bennünk tovább növelni a keserűséget, sokakban a félelmet is, hogy aztán hetek, hónapok teltével kiderüljön, jóformán semmilyen bizonyíték nem áll a nagy dérrel-dúrral megfogalmazott, igen súlyos vádak mögött. Erről azonban már nem számoltak be a nagy hírverők, hallgattak azok, akik tudatosan vagy félrevezetve felültek a Román Hírszerző Szolgálat nevével megpecsételt manipulációnak. A két meghurcolt kézdivásárhelyi fiatalemberen és a székelyföldi magyarságon pedig maradt a bélyeg. Számunkra nemcsak azért nem lehet ünnep december elseje, mert 98 évvel ezelőtti alárendeltségbe kerülésünk évfordulója, hanem azért sem, mert ez alatt a majd száz esztendő alatt egyértelmű és folyamatos volt a mindenkori román hatalmak célja: elüldözni, beolvasztani a magyarságot, eltüntetni az ősi „román földről”. Nem sikerült, és ezt nem tudják megbocsátani. Mi vagyunk a bosszantó kisebbség, amelynek vezetői csak azért vennének részt a nagy ünnepen, hogy emlékeztessenek az egykori, soha be nem tartott ígéretekre, hogy számon kérjék jogaink állandó csorbulását, akik nem hajlandóak a szászok példáját követni, és a nagyon kevés itt maradt soraiból kikerült államelnök mintájára kijelenteni: „December 1-je a mi napunk, mindannyiunké, akik románul érzünk és gondolkodunk”. Számunkra nem ünnep december elseje, mert mi magyarul élünk és gondolkodunk. És nem is lesz az, amíg ezt bűnnek tekintik, amíg nem megmaradásunk szavatolásáról, hanem megalázásunkról, eltiprásunkról szól ez a nap. FARKAS RÉKA