Háromszék, 2017. október (29. évfolyam, 8214-8239. szám)

2017-10-14 / 8225. szám

áromszék 2017. OKTÓBER 14.HÉTVÉGE KÖZELET A Culag-jelenség, és a magyar holokauszt Kézdivásárhelyen az Erzsébet Teremben október 12-én, csütörtökön mutatták beszerző jelenlété­ben, a magyarországi Hét Krajcár Kiadó gondozásában Gazda József A Golgota útján című nemzeti szociográfiáját. A könyvet értékelte és az íróval beszélgetett Borcsa János író, kritikus. Ez a szerző huszonheteik megjelent könyve. TÓTH LÁSZLÓ » Ferenc Attila há­zigazda üdvözlése után Borcsa János méltatta a szerző mun­kásságát és a nemrég megjelent könyvet: „Gazda József mint­egy negyven éve kezdett bele a magnetofonos gyűjtésbe, de az összegyűlt forrásanyag fel­dolgozásához, megszerkeszté­séhez, a töredékek egymáshoz illesztéséhez - ahogy írta első ilyen műfajú munkája, az így tudom, így mondom előszavá­ban 1980-ban - élő példái nem voltak. Tulajdonképpen az oral historyt kezdte el művelni ak­kor, a történettudománynak egy új kutatási módszerét és műfaját, az elbeszélt történel­met választotta, azt, amely az egyszerű vagy kisember, vagy­is az alulnézet perspektívájá­ból mutatja be a történelmet.” A könyv 400 ember sorsán keresztül mutatja be a magyar Gulagot mint jelenséget, mert a második világháború után ez jelen volt az egész Kárpát­medencében. A megszólaltatot­­tak elbeszéléseiből ismerjük meg a magyar holokausztot, ami immár a békeidőben több százezer ember elpusztításá­hoz, lelki megsemmisüléséhez vezetett. A beszélgetés során a szer­ző elmondta, hogy „mai napig nem érti” - a könyvvel is erre keresi a választ -, hogy össze­hasonlítva más népekkel mi­ért ítélkezett rólunk másként a történelem? 1945. május 9-én a románok, a szerbek, a bolgá­rok, a horvátok és a többi nép számára véget ért a háború, a magyarságot azonban legfőbb bűnösnek kiáltották - persze a németek mellett-, és százezré­vel hurcolták el a munkatábo­rokba, ahol sokan odavesztek. A könyv a magyarirtó akcióról a túlélők szemszögéből és szó szerinti idézésén keresztül rántja le a leplet. „Az összes utódállamokból a magyar fér­fiakat szedték össze és vitték el a Szovjetunióba. Részben itt­hon vagy útközben elpusztítot­ták őket, majd sokan a szovjet Gulagon pusztultak el.” „A hetvenes évek óta arra törekszem, hogy az emberekkel mondassam el a sorsukat, több mint kétezren így mesélték el életük történetét. A könyvben szereplő négyszáz személy közül egyről van tudomásom, hogy még él, százkét évesen” - mondta Gazda József. A könyvbemutató végén a szerző kérdésekre válaszolt és dedikálta A Golgota útján című legújabb szociográfiakötetét. A SZERZŐ FELVÉTELE E­lkezdődött a Manustalálkozó­ ­ » NAGY B. SÁNDOR » Az idei Manus kicsit kisebb rendez­vény, mint a tavalyi - mond­ta el lapunknak Csernátoni Loránd -, nem is fesztivál jel­legű, inkább csak találkozó, mely olyan civil szervezetek és roma egyesületek képviselőit vonultatja fel, akik a saját kö­zösségükben sikeres integrá­ciós programokat valósítottak meg. Csernátoni szerint akad­nak erre jó példák Erdélyben és Magyarországon is. Tehát míg tavaly zenekarokat hív­tak meg, és inkább a rendez­vény buli jellegét emelték ki, idén a konferenciára, a beszél­getésekre fektettek nagyobb hangsúlyt a szervezők. Mint megtudhattuk, eljött két roma származású településvezető is Magyarországról a találkozó­ra, egyikük Cserdi polgármes­tere, akiről azt tartják, hogy csodát vitt véghez, ugyanis egy zöldség- és gyümölcster­mesztő kezdeményezés által mintegy nyolcvan százalék­kal növelte a foglalkoztatottak arányát az általa vezetett tele­pülésen. Fekete-Lovas Zsolt szín­művész, a rendezvény főszer­vezője lapunknak elmondta, igyekezett olyan személyeket meghívni a konferenciára, akik politikailag is érintettek a témában, azzal a nem titkolt céllal, hogy az őrkői cigány közösségnek sikerüljön meg­nyerni egy nagyobb támoga­tást akár Romániából, akár az unióból. A színész elmesélte, örömmel hallotta, amint az egyik cigány anya így szólt gyermekéhez a lovas bemuta­tó alatt: „látod, ők el fognak érni valahová”. Ennek kap­csán kissé keserűen jegyezte meg, hogy a találkozó szerve­zői is szeretnének elérni vala­hová, de ez csak abban az eset­ben sikerülhet, ha több olyan ember támogatja ügyüket, akik nemcsak ígéretekkel áll­nak melléjük, hanem tényleg tesznek valamit a cigány kö­zösség felkarolása érdekében. Sokkal jobban sikerülhetne a konferencia is, tette hozzá, ha páran nem maradtak volna távol, vagy ha előre jelezték volna, hogy nem tudnak eljön­ni, mint tette Laczikó Enikő, az Etnikumközi Kapcsolatok Hi­vatalának államtitkára. „Örültem a Manustalál­kozó szervezőbizottsága meg­hívásának, mert amióta dol­gozunk ezzel a lovastornás csapattal, azóta vágyom rá, hogy bemutassuk itt ezt az előadást” - nyilatkozta la­punknak Kálnoky Anna, aki igazán rangos felütést adott a rendezvénynek a lovasbemu­tató által. Mint kifejtette, há­rom éve működik ez a 7-13 év közötti sepsikőröspataki gyer­mekekből álló csapat, akikkel napi rendszerességgel dolgoz­nak. Céljuk, hogy lehetőséget adjanak ezeknek a kizárólag cigány származású gyerekek­nek, hogy jó irányba fejlesszék tehetségüket. Megjegyezte, a lovas tornászsportra születtek ezek a gyerekek, csupán a fe­gyelemre kell megtanítaniuk őket. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE morfondír IMIIII Ne a hajtót, a vaddisznót! ",B­udapest, Vár, Litea könyvszalon, okt. 6. A vértanúk napjára való rá­­emlékezésre és Gazda József A Golgota útján című kötetének AJ bemutatójára gyűltünk össze, a Székely Kör meghívására. A könyvet dr. Hévízi Józsa történész, az Erdélyi Szövetség elnöke és Benke László költő, a Hét Krajcár Kiadó igazgatója mutatta be. Az összegyűl­tek ismereteket szereztek az elhallgatott történelem és a magyar ho­lokauszt a Kárpát-medencében, 1944-46 témában. Az arcokon „ahhoz képest” hangulat tükröződött. Rendbontás vagy robbantás nem történt. A történelemkönyvekben ritkák az olyan szavak, mint megalázás, borzalom vagy kálvária, tán mert a magyar holokausztról alig esik szó. Jól alszik, aki nem érzi, hogy rosszul alszik, csak nehogy arra ébredjen, a pihenőhelye rémálmok melegágya. A volt Jugoszlávia jó példa: békében éltek együtt a nemzetiségek, a barát nem döf hátba, csak mellbe. Kitört a háború, s a jámbor szomszédokká reggelt, hogy alud­tály helyett töltöttek és lőttek. A félkatonai szabadcsapatok nyomában tömegsírok. A II. világháború végén történt szörnyűségek megismét­lődtek. Abban bízunk, a demokrácia és a NATO megvéd. Az unió élő adásban véd. A gyermek szavai érnek még valamit: tanító néni, többet nem leszek rossz. A múlt változik, a jövő napi adagokban jó, hasonlít a jelenre, csak,,?”. Gazda József 1980-ban megjelent, így tudom,így mondom című könyvébe sokszor beleolvastam, s megnéztem benne apám és anyám fényképét a többi székely arc között. Gyönyörködtem a régi életet bemutató népi nyelv képgazdagságában. Nosztalgiacsírák bújtak elő, gondolom, a modernség ellensúlyozására. Új könyvei hangszalagokra vett emlékezések, interjúk „első kézből”. Ezer számra gyűjtötte, őrizte jó Gazda módra, s most elénk tette, mint pincér a lángoló palacsintát. Sorsregény a Vezényelt történelem, s mivel a mi sorsunké, a véraláfutá­­sosé, ennek megfelelően „szórakozunk” rajta, viszonyulunk az iszo­nyathoz. A Golgota útján című könyv történelmünknek azt a szakaszát idézi fel, melyre legkevésbé szívesen emlékezünk. Idegrendszer, lelkiállapot kell hogy az ember beleélve olvassa a bűngyűjteményt, amit elkövettek a magyarság ellen. Gyomorszájra mért ütésként hatnak, tenni kell valamit, ne ismétlődjenek. Kérdés, hogy mit. Ellenségeink feljogosítva érezték magukat, hogy embertelenül elbánjanak velünk. A diplomácia és sokan mások azt javasolják, lépjünk túl a sérelmeken. Melegen aján­lom, dúdolják a Veled is megtörténhet egyszer kezdetű dalt, és lépjenek át az árnyékukon. Ezek a tények nem „sérelmek”, hanem veszélyes és mély szakadékok. Ismernünk kell az igazságot. Sokágú bokor a magyarság, mutatja a pártok sokasága, de a nem­zetet létében fenyegető veszélyekre muszáj egy húron pendülni. Azon a húron, amelyik épen (éppen) maradt. A „lánckonszenzus” nem vált be, a gyenge láncszem mindig elszakad. Zsinórkonszenzus­ - „a mán döfi”­­, melyben minden egyes szál erősíti az egészet. Felmértük a helyzetet: eszünk van, szívósak vagyunk, mint a teve, mely élete végéig kibírja víz nélkül sőt, utána is. Igen fontos az ellenség beazonosítása, nehogy a hajtót találjuk el a vaddisznó helyett. Ami 1944-46 között történt, „minden képzeletet felülmúló ember­telenség”. A kíméletlen megtorlás válogatott módszereit próbálták ki a magyarokon, legkivált az ide-oda csatolt területeken. Ilyesmik többé nem történhetnek, megvédjük magunkat és egymást. Most ugye kerí­tést húztunk fel a migránsözön megállítására, és elhúzzuk a nótáját azoknak, akik a nyakunkra hozzák őket. A II. világháború vége felé matt hálóban voltunk, s a különösen cinikus, kegyetlen támadásoktól - erről szól a könyv -, nem tudtuk megvédeni az életünket és a testi épségünket, a méltóságunkról nem is beszélve. Azóta jó keresztényhez híven megbocsátottunk mindenkinek, s barátkozni szeretnénk velük. A látszatát is elkerülik, hogy meghatódtak volna. Gazda József átlát a szitán. Könyvei műfaján rágódni fölösleges, nem ilyennek képzeltük az esztétikai élményt. Másfajta katarzis ez. SZURKOS ANDRÁS E­ifert János nyitánya­ ­. Szebeni-Szabó Róbert fotográ­fus megnyitóbeszédében hang­súlyozta, Eifert János képi világa sajátos, átgondolt, jól megkompo­nált és kiforrott, amely hosszú al­kotói munkának az eredménye. Korai képei inkább fotóriporteri szemléletre vallanak, később a művészi kísérletezés, a megúju­lás irányába fordult, ezt szépen példázzák hármas képei, a tripti­chonok is, a tárlat egységességét a fotográfus sokszínűsége adja. Eifert János elmondta, ez a 218. önálló kiállítása, majd rövid tár­latvezetést tartott. A fotózás iránt érdeklődők ma és holnap több érdekes prog­ram, műhelymunka közül vá­logathatnak (részletes program a fotobiennale.ro honlapon). Eifert János a mozgásfotózásról tart előadást, Eberhard Schuy né­met reklám- és ipari fotográfus a gasztrofotózásba avatja be az érdeklődőket, míg Rázvan Voi­­culescu rövidfilmjeit, projektjeit ismerteti. Ma kora délután a főté­ren bemutatkoznak a székelyföl­di fotóklubok, majd következik a Székelyföldi Fotóbiennálé díját­adó gálája és a pályamunkákból összeállított kiállítás megnyitója (lásd a 12. oldalon). A Székely Mikó Kollégium konferenciater­mében a Canon termékbemuta­tót tart, a kiállított eszközöket ki is lehet próbálni, illetve szervi­zelést is biztosítanak. Utóbbiak mind ingyenesek, viszont az ér­deklődőknek regisztrálniuk kell a rendezvény honlapján.

Next