Háromszék, 2018. október (30. évfolyam, 8512-8537. szám)

2018-10-23 / 8530. szám (8531. szám)

DICSŐSÉG A HŐSÖKNEK Előjegyzés elektronikusan is Jövő hónaptól elektronikusan is kérhetnek előjegyzést a betegek a sepsiszentgyörgyi megyei kórház járóbeteg-rendelőjének szakorvosaihoz, az e célra kifejlesztett internetes felületen kivá­laszthatják az orvost, az adott pillanatig szabadon maradt vizsgálati időből pedig bejelölhetik a számukra kedvezőt. Ha visszajelzést kapnak, hogy minden rendben, már csak észben kell tartani­uk, mikor kell megjelenniük a kiválasztott orvos rendelőjében - tájékoztatott András-Nagy Róbert, a Dr. Fogolyon Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház menedzsere.»­2 ♦ Megszűnhet a zsúfoltság a járóbeteg-rendelő nyilvántartójánál Ötvenhatról 56 kockában ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójának előestéjén, tegnap a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében kezdődött a Sepsiszentgyörgy önkormányzata által szervezett megemlékezéssorozat, amely ma több helyszínen is folytatódik. Előbb Marosán Csaba kolozsvári színművész mu­tatta be Intés az őrzőkhöz című önálló verses-énekes estjét, majd Benkő Levente újságíró, történész, ’56-kutató, a Három­szék volt munkatársa tartott előadást az erdélyi ’56-os ifjúsági szervezkedésekről. »3 Benkő Levente a különböző erdélyi megmozdulásokat részletezte MIKÓ-ÜGY Csütörtökön lehet ítélet Hazai szinten végső ítélet születik október 25-én a Székely Mikó Kollégium ügyében. Miután a restitúciós bizottság elutasította a visszaszolgáltatási kérést, majd a Brassói ítélőtábla első fokon az egyházkerület érveinek meghallgatása nélkül döntött a volt tulajdonos kárára, végső lépésként a Legfelső Semmítő- és ítélő­szék tárgyalja az ügyet. A vita alapját képező eredeti dokumen­tumokat, bizonyítékokat tegnap sajtótájékoztatón ismertette dr. Veress Em­őd egyetemi tanár, az egyház ügyvédje.­­5 Kizárólag románul A Kovászna Megyei Törvényszék részben helyt adott a Dán Tanasa által bejegyzett Méltóságért Európában Polgári Egyesü­let nevében iktatott, a Kovászna Megye Tanácsa által használt háromnyelvű fejlécek elleni keresetnek. SZEKERES ATTILA »Egyrészt meg­semmisített a megyeháza és a tanácselnök által kiadott egy-egy okiratot, elrendelve, hogy a fejlé­cen mellőzni kell a magyar és an­gol nyelvű feliratot, és kizárólag románul kell újra kiadni. Tamás Sándor tanácselnök érdekesnek tartja az esetet, mivel már mind­két irat megtette jogi hatását, és mindkettő Dán Tanasa által kezdeményezett perekben való viszontkereset. A törvényszék ugyanakkor visszautasítja a fel­peres kérését, hogy kötelezze a tanácsot és elnökét: a jövőben ne bocsásson ki háromnyelvű fejlé­ces iratokat. A Kovászna Megyei Törvényszék indoklásában egy általa 2016-ban kiadott, a Brassói Táblabíróság által megerősített végzésre hivatkozik. ■■■ máról holnapra ■■■■ A zsarnokság árnyalata o­ któber huszonharmadika, ezerkilenc­­százötvenhat. Az önkényt, agymosást, hazugságot megelégelő magyarok napja, a kommunista diktatúrát megelégelők forradal­mának, szabadságharcának kezdete. A zsar­noksággal szembefordulok, ismert és ismeretlen hősök, lelkiismeretükre hallgatók akkor azt suttogták, mondták, harsogták: elég volt! Mert pontosan tudták, érezték azt, amit Illyés Gyula monumentális költeményében - Egy mondat a zsarnokságról - rögzített: „hol zsarnokság van, ott zsarnokság van”. Esetleg az elnyomottság, a megvezetettség árnyalataira tekintettek másként, életformájuk s szemléletük szerint pesti srácok, terrorba és megfélemlítésbe belerokkanó munká­sok, parasztok, értelmiségiek, miként maga Illyés is megrendítő árnyaltsággal tükrözi a zsarnok­ság vonásait. Mindezt a pesti srácok, a megszálló tankok elé vonulók, az életet választók elutasítot­ták. Nevükben is írhatta Illyés: „hol zsarnokság van, ott van /jelenvalóan / mindenekben, /(...)/ nemcsak a szögesdrótban, / nemcsak a könyvso­rokban / szögesdrótnál jobban / butító szólamok­ban; /az ott van/a búcsúcsókban, / ahogy így szól a hitves: / mikor jössz haza, kedves...” Azokra gondolhatunk tehát alázattal, ismét, akiknek volt erejük, hitük 1956-ban azt mondani: elég volt! Tiszteletet és hálát érdemelnek, ismertek és ismeretlenek egyaránt. Példájukkal világíta­nak, erőt, hitet adnak, hiszen nem azt mondták, majd csak lesz valahogy, egészség legyen, hanem életüket adva lázadtak. Forradalmárokként, sza­badságharcosokként vonultak utcára, s ha ideig­­óráig is, de megdöntöttek egy igaztalan rendszert. Lázadókra, igaz ügyek mellett elkötelezetten kiállókra azóta folyamatosan szükség van. Hiszen megváltozott, elviselhetőbbé vált világunkban a zsarnokság nem tűnt el, csupán átalakult. Mások a sajátosságai a Kárpát-koszorún innen és túl, ám a szabadság nagyrészt mégis illúzió maradt. Hiszen ha csak a mi kis erdélyi, székelyföldi magyar világunkat tekintjük, miféle szabadság az, ahol szinte folyamatos a közösségi megalázás, ahol az igazságot kettős mércével mérik, s ahol az egykor, a kommunista diktatúrában önkényesen államosított tulajdont ma csupán töredékében sikerült visszaszerezni? Miféle szabadság az, ahol román ajkú, szabadságot szerető sorstársaink­kal együtt oly mértékű politikai megvezetésnek, mellébeszélésnek lehetünk tanúi, amely a diktatú­ra propagandájában is megállta volna a helyét? S végül, de nem utolsósorban: miféle szabadság az, amikor nem tártuk fel, nem zártuk le a dicstelen múltat, nem ismerjük besúgóinkat, kik voltak, hányan voltak? Miféle szabadság az, amikor a mélyben továbbra is ott sunyítanak a régi-új besú­gók, s nincs szabadon, úgymond demokratikusan választott hatalom, amely ne alapozna rájuk? Megfigyeltek voltunk, vagyunk, megfigyelők nél­kül - íme a zsarnokság mai árnyalatai. Pesti srácok, munkások, parasztok, értelmiségi­ek, szabadságharcosok és forradalmárok egyaránt arra kérnek, köteleznek, ne engedjünk, ne adjuk fel. MÓZES LÁSZLÓ

Next