Háromszék, 2018. október (30. évfolyam, 8512-8537. szám)
2018-10-23 / 8530. szám (8531. szám)
DICSŐSÉG A HŐSÖKNEK Előjegyzés elektronikusan is Jövő hónaptól elektronikusan is kérhetnek előjegyzést a betegek a sepsiszentgyörgyi megyei kórház járóbeteg-rendelőjének szakorvosaihoz, az e célra kifejlesztett internetes felületen kiválaszthatják az orvost, az adott pillanatig szabadon maradt vizsgálati időből pedig bejelölhetik a számukra kedvezőt. Ha visszajelzést kapnak, hogy minden rendben, már csak észben kell tartaniuk, mikor kell megjelenniük a kiválasztott orvos rendelőjében - tájékoztatott András-Nagy Róbert, a Dr. Fogolyon Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház menedzsere.»2 ♦ Megszűnhet a zsúfoltság a járóbeteg-rendelő nyilvántartójánál Ötvenhatról 56 kockában ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójának előestéjén, tegnap a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében kezdődött a Sepsiszentgyörgy önkormányzata által szervezett megemlékezéssorozat, amely ma több helyszínen is folytatódik. Előbb Marosán Csaba kolozsvári színművész mutatta be Intés az őrzőkhöz című önálló verses-énekes estjét, majd Benkő Levente újságíró, történész, ’56-kutató, a Háromszék volt munkatársa tartott előadást az erdélyi ’56-os ifjúsági szervezkedésekről. »3 Benkő Levente a különböző erdélyi megmozdulásokat részletezte MIKÓ-ÜGY Csütörtökön lehet ítélet Hazai szinten végső ítélet születik október 25-én a Székely Mikó Kollégium ügyében. Miután a restitúciós bizottság elutasította a visszaszolgáltatási kérést, majd a Brassói ítélőtábla első fokon az egyházkerület érveinek meghallgatása nélkül döntött a volt tulajdonos kárára, végső lépésként a Legfelső Semmítő- és ítélőszék tárgyalja az ügyet. A vita alapját képező eredeti dokumentumokat, bizonyítékokat tegnap sajtótájékoztatón ismertette dr. Veress Emőd egyetemi tanár, az egyház ügyvédje.5 Kizárólag románul A Kovászna Megyei Törvényszék részben helyt adott a Dán Tanasa által bejegyzett Méltóságért Európában Polgári Egyesület nevében iktatott, a Kovászna Megye Tanácsa által használt háromnyelvű fejlécek elleni keresetnek. SZEKERES ATTILA »Egyrészt megsemmisített a megyeháza és a tanácselnök által kiadott egy-egy okiratot, elrendelve, hogy a fejlécen mellőzni kell a magyar és angol nyelvű feliratot, és kizárólag románul kell újra kiadni. Tamás Sándor tanácselnök érdekesnek tartja az esetet, mivel már mindkét irat megtette jogi hatását, és mindkettő Dán Tanasa által kezdeményezett perekben való viszontkereset. A törvényszék ugyanakkor visszautasítja a felperes kérését, hogy kötelezze a tanácsot és elnökét: a jövőben ne bocsásson ki háromnyelvű fejléces iratokat. A Kovászna Megyei Törvényszék indoklásában egy általa 2016-ban kiadott, a Brassói Táblabíróság által megerősített végzésre hivatkozik. ■■■ máról holnapra ■■■■ A zsarnokság árnyalata o któber huszonharmadika, ezerkilencszázötvenhat. Az önkényt, agymosást, hazugságot megelégelő magyarok napja, a kommunista diktatúrát megelégelők forradalmának, szabadságharcának kezdete. A zsarnoksággal szembefordulok, ismert és ismeretlen hősök, lelkiismeretükre hallgatók akkor azt suttogták, mondták, harsogták: elég volt! Mert pontosan tudták, érezték azt, amit Illyés Gyula monumentális költeményében - Egy mondat a zsarnokságról - rögzített: „hol zsarnokság van, ott zsarnokság van”. Esetleg az elnyomottság, a megvezetettség árnyalataira tekintettek másként, életformájuk s szemléletük szerint pesti srácok, terrorba és megfélemlítésbe belerokkanó munkások, parasztok, értelmiségiek, miként maga Illyés is megrendítő árnyaltsággal tükrözi a zsarnokság vonásait. Mindezt a pesti srácok, a megszálló tankok elé vonulók, az életet választók elutasították. Nevükben is írhatta Illyés: „hol zsarnokság van, ott van /jelenvalóan / mindenekben, /(...)/ nemcsak a szögesdrótban, / nemcsak a könyvsorokban / szögesdrótnál jobban / butító szólamokban; /az ott van/a búcsúcsókban, / ahogy így szól a hitves: / mikor jössz haza, kedves...” Azokra gondolhatunk tehát alázattal, ismét, akiknek volt erejük, hitük 1956-ban azt mondani: elég volt! Tiszteletet és hálát érdemelnek, ismertek és ismeretlenek egyaránt. Példájukkal világítanak, erőt, hitet adnak, hiszen nem azt mondták, majd csak lesz valahogy, egészség legyen, hanem életüket adva lázadtak. Forradalmárokként, szabadságharcosokként vonultak utcára, s ha ideigóráig is, de megdöntöttek egy igaztalan rendszert. Lázadókra, igaz ügyek mellett elkötelezetten kiállókra azóta folyamatosan szükség van. Hiszen megváltozott, elviselhetőbbé vált világunkban a zsarnokság nem tűnt el, csupán átalakult. Mások a sajátosságai a Kárpát-koszorún innen és túl, ám a szabadság nagyrészt mégis illúzió maradt. Hiszen ha csak a mi kis erdélyi, székelyföldi magyar világunkat tekintjük, miféle szabadság az, ahol szinte folyamatos a közösségi megalázás, ahol az igazságot kettős mércével mérik, s ahol az egykor, a kommunista diktatúrában önkényesen államosított tulajdont ma csupán töredékében sikerült visszaszerezni? Miféle szabadság az, ahol román ajkú, szabadságot szerető sorstársainkkal együtt oly mértékű politikai megvezetésnek, mellébeszélésnek lehetünk tanúi, amely a diktatúra propagandájában is megállta volna a helyét? S végül, de nem utolsósorban: miféle szabadság az, amikor nem tártuk fel, nem zártuk le a dicstelen múltat, nem ismerjük besúgóinkat, kik voltak, hányan voltak? Miféle szabadság az, amikor a mélyben továbbra is ott sunyítanak a régi-új besúgók, s nincs szabadon, úgymond demokratikusan választott hatalom, amely ne alapozna rájuk? Megfigyeltek voltunk, vagyunk, megfigyelők nélkül - íme a zsarnokság mai árnyalatai. Pesti srácok, munkások, parasztok, értelmiségiek, szabadságharcosok és forradalmárok egyaránt arra kérnek, köteleznek, ne engedjünk, ne adjuk fel. MÓZES LÁSZLÓ