Háromszék, 2019. augusztus (31. évfolyam, 8757-8782. szám)

2019-08-01 / 8757. szám

KÖZÉLET 2019. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK Háromszék 3 •• Ügyvédet fogad a kultúr­ház Sepsiszentgyörgy önkormányzata megszavazta: ügyvédet fogadnak a Kónya Ádám Művelődési Ház számára, mert annak olyan pere van a Számvevőszékkel, amihez az intézmény alkal­mazásában levő jogtanácsosnál az efféle ügyeket jobban ismerő szakember szükséges. DEMETER­. ILDIKÓ :A per egyéb­ként csak most kezdődik, noha régebbi nézetkülönbségről van szó: a Számvevőszék egy 2015-ös ellenőrzés során kifogást emelt a kultúrotthon 2014-es költség­­vetésének végrehajtása ellen, és megállapította, hogy 150 ezer lejes kár keletkezett. Ezt a mű­velődési otthon nem fogadta el, és kétszer is megfellebbezte az ellenőrzés eredményét, ám az állami könyvvizsgáló mind a két alkalommal elutasította a folyamodványukat, legutóbb 2016 áprilisában. Közel három év után, 2019 elején a Számvevő­­szék felszólította az intézményt fenntartó önkormányzatot a 2015-ben elrendelt intézkedé­sek végrehajtására, ám a kultúr­otthon vezetősége nem csupán megalapozatlannak, hanem tör­vénytelennek is tartja a követe­lést (az alapösszeg mellé ugyanis büntetőkamatot is felszámolna az állami hatóság), és perre megy a Számvevőszékkel. Magáról a per tárgyáról a Kónya Ádám művelődési ház igazgatója, Dulányi Aladár nem kívánt nyilatkozni. Mindössze annyit közölt, hogy a számve­vőszék a 2014-es Szent György Napok meghívottjaival kapcso­latos kiadásokat kifogásolta, további részleteket azonban nem árult el, mert folyamat­ban levő ügy esetében ezt nem tartja helyesnek. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE A prefektúráé marad a Fogolyán-ház­ ­ » FARKAS RÉKA » A Fogolyán­­ház visszaigénylését a 90-es évek­ben indították el az örökösök, pontosabban Fogolyán Kristóf, Szotyori Nagy Áron unokatest­vére. 1997-ben értesítették, hogy 230 millió régi lejre értékelték az ingatlant, és ezt a kárpótlást haj­landó kifizetni számára a román állam. Fogolyán Kristóf elfogadta a felajánlást, de a pénznek csak töredékét kapta meg - állítja Szo­tyori Nagy Áron. Pereskedésre biztatta rokonát, aki csak akkor látta értelmét ennek, amikor ő 2011-ben, szintén pereskedések nyomán visszakapta a rá eső 1/6 részt, pontosabban 133 négyzet­­méternyi három szobát. Ekkor Fogolyán Kristóf közjegyző előtt átruházta unokatestvérére tu­lajdonjogát, hogy vigye tovább a harcot az egykor nagyapjuk által építtetett ingatlanért. Most ez okozott gondot a bíró­ságon, mert a prefektúra hivat­kozhatott egy 2013-as törvényre, miszerint nem kell természetben visszaszolgáltatni azokat az épü­leteket, melyek átruházással ke­rültek valaki birtokába. Szotyori Nagy Áron nem hajlandó ezt elfo­gadni, alaptörvénybe ütközőnek találja a jogszabály visszamenő­­leges alkalmazását (az átruházás 2011-ben történt, a törvény 2013- ban jelent meg), ezért alkotmány­­bírósághoz fordult, ám választ nem kapott. Tudomása van arról is - számolt be -, hogy a prefektú­ra jogásza azzal érvelt a bírónak: vigyázzon, ilyen ítéletet hoz, mert „lavinát indíthat el”. Szotyo­ri Nagy Áron elfogadhatatlannak tartja, hogy 30 évvel az úgyne­vezett rendszerváltás és 20 esz­tendővel a visszaszolgáltatások megkezdése után még mindig számos igény rendezetlen, egy­re bürokratikusabb az eljárás, mind több papírt kérnek, mintha azt lesnék, hogy meghaljanak az örökösök, sőt mostanság olyan perekben is veszít, melyeket 8- 10 évvel ezelőtt simán megnyert volna. Szerinte összehangolt ak­ció zajlik, hogy lehetőleg minél kevesebb épületet, területet kell­jen visszaszolgáltatni az egykori magyar tulajdonosoknak. Be kell zárni a táborokat !» Amint az a Gál Nándor által elmondot­takból kiderült, a hatóság két, 1995-ben elfogadott jogszabály alapján járt el. Ez a 991-es számú törvény, valamint az alkal­mazási útmutatóját tartalmazó 1955-ös számú minisztériumi rendelet. Mindkét jogszabály a gyermekek és fiatalok fel­ügyeletét, védelmét, oktatását ellátó in­tézményekre, létesítményekre (ide tartoz­nak a diáktáborok is) kötelezően érvényes egészségügyi és higiéniai szabályokat írja elő. A közegészségügyi igazgatóság ellen­őrei azon előírások betartását is vizsgál­ták, melyek értelmében a táborokban kötelező módon léteznie kell egy szaksze­rűen felszerelt, elkülönített rendelőnek, illetve a létesítménynek saját orvossal is rendelkeznie kell. Gál Nándor szerint az engedély bevonásáról szóló jegyzőkönyv­ben mindkét előírást feltüntették a ren­delkezés okaként. Az előbbi kapcsán az igazgató arra hív­ta fel a figyelmet, hogy noha a rendelőre vo­natkozó szabályozás önmagában helyes is lehetne, a minisztériumi rendelet azonban azt is előírja, hogy ezt a helyiséget fel kell szerelni a megfelelő egészségügyi eszkö­zökkel. Márpedig a felszerelés biztosítása ugyanazon jogszabály értelmében éppen arra a megyei közegészségügyi hatóság­ra tartozna, mely most felelősségre vonja a táborok működtetőit. Érdeklődésünkre az igazgató azt is elmondta: noha minden évben végigjárják a működési engedély­hez szükséges egészségügyi jóváhagyási eljárást, a felszerelés vagy az orvos hiánya eddig nem jelentett problémát. A zabolai létesítményben létezik egy külön szoba, ha ki is küszöbölik a hiá­nyosságokat, leghama­rabb hat hónap múlva kapják vissza az engedélyt melyet arra a célra tartanak fenn, ha va­laki egészségügyi ellátásra szorulna, de a törvény által előírt felszerelés valóban hiányzik. Gál Nándor továbbá úgy vélte, a rendelkezések kapcsán nem ártana a rész­leteket is tisztázni, pontosan mit is takar az egészségügyi felszerelés kifejezés, a mosta­ni előírás ugyanis túlságosan általános. Ami az orvost illeti, az előző években volt rá példa, hogy szerződést kötöttek egy családorvossal, de azon túl, hogy papíron létezett az egyezség, gyakorlati haszna nem sok volt. Az enyhébb gondokat, mint a rovarcsípések, kisebb sérülések, eddig is megoldották, az egészségügyi problé­mákra mindig odafigyeltek, a nagyobbak esetében pedig - például lábtörés - amúgy is a mentőszolgálathoz kellene fordulniuk, és a legközelebbi kórházat kellene felke­resni, amint történt ez eddig is. Gál Nán­dor továbbá úgy vélte: az állandó orvosi jelenlét a táborban már csak azért is kö­rülményes lenne, mert országos szinten orvoshiánnyal küzdenek a vidéki tele­pülések, nagyon nehéz egy táborba szak­embert találni, aki csak erre a feladatra vállalkozna. Az intézményvezető szerint az is gondot jelent, hogy a jogszabályok nem tesznek különbséget a táborok mére­tei között, ugyanúgy kezelik azokat a léte­sítményeket, ahol húsz gyereket fogadnak, mint azokat, ahol ötszázat. Utóbbi esetében tényleg indokolt egy orvos, sőt egy nővér jelenléte is, a kisebbeknél nem feltétlenül, illetve nem sok gyakorlati haszna van. Gál Nándor szerint a legnagyobb gond az egész történetben, hogy Bukarestben valakinek közel 25 év után jutott eszébe a törvény idevágó részét betartani, viszont még esélyt sem adnak arra, hogy a hiá­nyosságokat pótolhassák a működtetők, gondnokok, hanem azonnal az engedély megvonása, azaz a bezárás mellett dönte­nek. Ezzel őket abba a helyzetbe hozzák, hogy az őszig már leszerződött öt táborral most nincs, mit kezdeniük, nincs, ahol fo­gadniuk a fiatalokat, ráadásul az érkezők egy része pályázati pénzből oldotta meg, hogy a Csipkésben töltsenek több napot. Az igazgató jelezte: fellebbeznek a ha­tóság döntése ellen, de ha ki is küszöbö­lik a hiányosságokat, leghamarabb hat hónap múlva kapják vissza a működési engedélyt. A járható utat ugyanakkor az egészségügyi minisztériumnak kell meg­találnia, mivel egy országos problémáról van szó, hiszen, kiderült, a közvetve az ifjúsági minisztériumnak alárendelt besenyői létesítmény is hasonló hely­zetben van, és meggyőződése, hogy más megyékben sem jobb a helyzet. Ágoston László, a közegészségügyi hatóság vezetője lapunk megkeresésére elmondta: egy országosan betervezett, minden megyére kiterjedő tematikus el­lenőrzés nyomán keresték fel a két létesít­ményt. Az intézményvezető szerint a hely­zet mindenképp kellemetlen, hiszen nekik sem céljuk, hogy a gyerekek táborozását akadályozzák, ugyanakkor azonban meg­oldást kell találni arra, hogy a törvény ide­vágó előírásait betartsák, ezen hiányossá­gokat végre felszámolják vagy áthidalják. KÉZDI VÁSÁRHELY Németországi adomány a kórháznak SOCHOM ISTVÁN •A kézdivásár­­helyi kórház gyermek- és ideg­­gyógyászati osztálya­­részére 3400 euró értékben ajánlott fel orvosi felszereléseket Mi­chaela Wegener, a személyes ajándékot tegnap délben adta át Bakk-Vitális Mária Kinga, a New Fashion Rt. és Zarah Moden Kft. nadrággyár ve­zérigazgatója, a Wegener Pro Sanitate Alapítvány kurató­riumi elnöke munkatársaival együtt. Nem ez az első alkalom, amikor Wilhelm Wegenernek, a céhes város díszpolgárának a leánya, Michaela - aki édes­apjával együtt szívén viseli a kórház és a gyerekosztály sor­sát - értékes ajándékkal lepi meg a városi kórházat, főleg a gyermekosztályt - hangsú­lyozta Bakk-Vitális Mária Kin­ga. Az adományt ünnepélyes keretek között adták át Canea- Kocsis András kórházmene­dzsernek, dr. Szabó István or­vosigazgatónak, dr. Tarczali Mária osztályvezető gyermek­­gyógyász főorvosnak és dr. Kinda Krisztina ideggyógyász főorvosnak. A gyermekosztály ezúttal modern elektrokar­­diográfot, nagyon jó minőségű hőmérőket és vérnyomásmé­rőket, csecsemőmérleget, az ideggyógyászati osztály pedig négy felfekvés elleni matracot kapott. A SZERZŐ FELVÉTELE Bakk-Vitális Mária Kinga adta át az adományt Erőgépet vásároltak Kézdialmásban SOCHOM ISTVÁN • A kézdialmási önkormányzat sikeresen pályá­zott az esztelneki székhelyű Angustia Fejlesztési Egyesületnél egy többfunkciós erőgép vásárlására. A vadonatúj traktor nyolc­vanháromezer euróba került, hóekével és markolóval, valamint fűnyíró sánckaszával is fel van szerelve. Erre a gépre azért volt szükség, mert a község területén sok földmunkát kell elvégezni, sáncokat kell takarítani, községi és erdei utakat kell karbantar­tani, a vízhálózaton adódó gondokat kell orvosolni - mondotta Molnár István községmenedzser.

Next