Háromszék, 2019. december (31. évfolyam, 8860-8883. szám)

2019-12-02 / 8860. szám

KÖZÉLET 2019. DECEMBER 2., HÉTFŐ AHajó Adventi gyertyagyújtás Kézdivásárhelyen A hirtelen téliesre fordult időjárás ellenére több mint százan gyűltek össze szombat este Kézdivásárhelyen a karácsonyi fé­nyekkel díszített Gábor Áron téren az ágyúöntő hős szobra körül, ahová a nagy méretű adventi koszorút is elhelyezték. Az adventi gyertyagyújtást a polgármesteri hivatal nyolcadik esztendeje a két magyar történelmi egyházközséggel közösen szervezi meg, és 2017 óta az ünnepség egyházi jellegű. SOCHOM ISTVÁN » Elsőként Farkas Alajos, a kantai Szent­­háromság római katolikus templom segédlelkésze szólt az egybegyűltekhez, az adventi szent idő kezdetén köszöntöt­te őket, és bejelentette: az idő­járás miatt az ünnepi műsor elmarad, a kantai Szenthá­romság-templom kórusa, a Be­nedek Elek Óvoda, a 2. számú Óvoda, a Petőfi Sándor-iskola és a Református Kollégium a soron következő három szom­baton lép fel. A segédlelkész egy szentlecke-részletet olva­sott fel Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből. „Mikor valaki elszánja magát, hogy tényleg tegyen valamit, hogy legyen valami megújulás, szülessen valami a családok­ban, a közösségekben, akkor ajánlom, egy kicsit szüneteltes­se a hitetlenségét. Kedves test­vérek, az advent elején szüne­teltessük a hitetlenségünket, ha akarjuk, hogy történjen valami” - mondotta többek között a kantai templom káp­lánja. Az első gyertya megy­­gyújtása után Beder Imre re­formátus lelkipásztor mondott imát, idézett a 39. zsoltárból. A rövid adventi ünnepség végén a jelenlevők közösen mondták el a miatyánkot. A Kézdivásárhelyi Nők Egyesületének tagjai a város­háza által biztosított meleg te­ával és friss kaláccsal kínálták meg a jelenlevőket. A SZERZŐ FELVÉTELE EDVIN MARTON, A ROMANTIKUS LÉLEK A hegedű hercege köztünk járt Csűry Lajos-van-e, ki e nevet ismeri?, kérdezhetnénk Petőfi után szabadon. Egész bizonyosan nem sokan, sőt, a legtöbben arra sem kapnák fel a fejüket, ha azt mondanánk, zenészt tisztelhetünk személyében. És ha azt mondjuk, Edvin Marton? Na, ugye! A kárpátaljai Viskről induló hegedűvirtu­ózzal a szombati, a sepsiszentgyörgyi Sepsi Arénában tartott koncertje előtt beszélgettünk karrier­je fontosabb állomásairól, zenei hitvallásáról és zeneszerzői tevékenységéről. Az élet úgy szép, ha zajlik-vallotta a művész. - Zeneiskolai tanárok gyereke: elkerülhetetlen volt a zenei pá­lya? - Azt hiszem, igen, még óvo­dás voltam, amikor először vo­nót fogtam a kezembe. De nem is lehetett másképp, hiszen az óvodából engem nem haza, hanem a közelben található is­kolába vittek, ahol édesanyám és édesapám is hegedű szakos tanárként dolgozott, és sokszor délutánonként is órájuk volt. Ha pedig ott voltam, hát gya­koroltam. - Hétévesen már Mozart hegedűhangversenyeit játszot­ta, 12 évesen pedig a Moszkvai Szimfonikusokkal lépett fel, mondhatjuk tehát: csodagye­rekként volt számontartva és kezelve. Ezt a fokozott figyel­met mennyire tudta feldolgoz­ni, illetve kezelni? - Nem voltam más, mint a többi gyermek, a folytonos gyakorlás helyett sokszor inkább szívesebben fociz­tam volna a velem egykorú srácokkal, de valójában nem zavart, hogy dolgoznom kell. Számomra mindig fontos volt a nyüzsgés, hogy folyama­tosan történjen valami új, és ha dolgoztam, történt is, hi­szen utaztunk, sok érdekes emberrel ismerkedhettem meg. Szép, rengeteg élmény­nyel teli időszaka volt ez az életemnek. - Tanult Moszkvában a Csajkovszkij Állami Konzer­vatóriumban, New Yorkban a Juilliardon, majd a bécsi zene­­akadémián, járt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola külön­leges tehetségek tagozatára, fellépett a Kennedy Centerben, koncertezett a Carnegie Hall­ban, azaz remek klasszikus ze­nei karrier előtt állt, mégis vál­tott a crossover irányába...­­ (Mielőtt a kérdést befejez­ném, közbevág) Nem váltottam, én mindig is ez voltam! Mindig is úgy éreztem, több vagyok, mint egyszerű előadó. Legyen szó bármilyen darabról, bár­milyen ritmusról­­ és tényleg bármiről, rockról, rapről vagy Vivaldiról­­, azt a saját elkép­zelésem szerint szerettem ját­szani, mindig a magam ízlé­sére szabtam. Úgy éreztem és úgy érzem, amikor beleélem magam a zenélésbe, egyfajta pozitív energiát sugárzok ma­gamból a környezetem felé, ezt pedig érzi a közönségem is. Hogy ennek a felfogásomnak valakik azt a nevet adták, hogy crossover, csak véletlen. Szó­val én ma is klasszikus zenész vagyok, csak másképp, kicsit intenzívebben, szenvedélye­sebben adom elő a darabokat, mint esetleg mások. -Ebben az időszakban, a ké­tezres évek elején váltott nevet, s lett Csűry Lajosból Edvin Mar­ton. Miért látta szükségesnek a névcserét? - Életem első hat évében Lajosként ismertek, majd ami­kor Moszkvába kerültem, már Ludvignak szólítottak - az ak­kor szerzett barátaim számára máig az vagyok majd Buda­pesten ismét Lajos lettem, ám amikor 23 évesen New Yorkba kerültem, a nevemet nem tud­ták kimondani. Hol Lajosnak, hol Ladzsosznak mondták, az­tán a Csűryvel már meg sem próbálkoztak. Ekkor döntöt­tem el, hogy felveszem nagy­mamám nevét, a Martont, amelyben sem dupla betű, sem ékezet nincs, az Edvint pedig egy könyvből választottam, mert nemzetközi, de a magyar­ban is használt név.­­Az elmúlt évtizedben gyors egymásutánban követték egy­mást életében az események: Magic Stradivarius, Stradiva­rius Koncert Show, a Jevgenyij Pljuscsenkóval közös Kings on Ice-turné és az albumok. Mikor van ideje zenét szerezni, illetve miből inspirálódik? - Nagy hatással vannak rám a jó zenészek és zeneka­rok, nem véletlen tehát, hogy a Queent, a Coldplayt vagy éppen a Metallicát is feldol­goztam. Azzal, hogy saját, Edvin Marton-os stílusban adtam elő a számokat, ez a jó zene olyanokhoz jutott el - és ezt jó dolognak tartom -, akik amúgy egészen biztosan nem hallgatnak például Metallicát. És hogy miből inspirálódom? Szinte bármiből, elég, ha a tengert vagy az erdőt nézem, és csak úgy tódulnak felém a gondolatok és érzések. Nagyon romantikus lélek vagyok. Fe­leségemmel és fiaimmal, Ma­ximmal és Noellel Malibuban sétáltunk, amikor megláttuk a napsütést, és ennek hatá­sára hamarosan megírtam a Malibu Sunset című darabot, amikor a Grand Kanyonban jártunk, lenyűgözött a hatal­mas, festményszerű táj, és megírtam a Grandiosót. Egy este a kertben a holdat néztem, s elképzeltem, milyen lenne ott játszani, ebből a képzelgésből született a Moon, majd a hozzá forgatott videóklip. Az is mege­sett, hogy egy tűzijátékhoz kér­tek zenét tőlem. Nagyon nem jött össze egyetlen épkézláb ötlet sem, mondtam is a meg­rendelőnek, nem fog ez menni, mire ő visszakérdezett: és ha küldenék egy kis előleget? El­nevettük magunkat, a nyomás alól felszabadultan megírtam a Fireworsöt. -Ebben a munkában „társa” tud lenni Stradivarius hegedű­je? - Nagyon szeretem ezt az 1699-ben készült hegedűt (a sepsiszentgyörgyi koncert­jén is ezzel lépett fel - szerk. megj.). És igen, mondhatjuk, hogy a társam, mert erős és különlegesen szép hangja min­dig meglep, arra sarkall, hogy próbáljak ki valami mást, újat. Visszatérve az előző kérdésre: hatással van zeneszerzői tevé­kenységemre a közönségem is, amikor koncert közben reagál és tapsol. Meggyőződésem, in­nen, önöktől is viszek el olyan élményeket, amelyek új szer­zeményeimben visszaköszön­nek majd. HECSER LÁSZLÓ ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI A szeretet a válasz­ ­ » DEMETER].ILDIKÓ »A beveze­tő évek utáni egyházi áhítatot Ba­ráti Tibor római katolikus lelkész tartotta, aki arról beszélt, hogy - habár manapság mindig minden azonnal kell - újra meg kell tanul­nunk várakozni, és jól várakozni, mert így épp azt váltjuk meg, ami az idő múlásából a legelviselhe­tetlenebb, türelmet tanulunk és felfedezzük a készülődésben, el­mélyülésben rejlő szépséget. Az óriás adventi koszorú első gyer­tyájának meggyújtása előtt Antal Árpád polgármester azt mondta: ilyenkor városunkat, otthonun­kat és kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni, ezért jobban oda kell figyelni arra a több mint kétezer éves üzenetre, amely a szeretetet hirdeti. Az elöljáró szerint mostanában kevesebb lett a szeretet és több a gyűlölet, de Sepsiszentgyörgy közössége úgy válaszol a világ kihívásaira, hogy együtt készül a szeretet ün­nepére, ezért azt kívánta: legyen minden lakásban adventi koszo­rú, annak fénye pedig hozza ösz­­sze a család tagjait. Kelj fel, keresztény lélek - szólalt meg a bukovinai ének, és a kőszínpad előtt már lángot óvó tenyérrel kígyózott a sor. És maradtak is sokan, végig­várták a különböző kórusokat, ki forró teával vagy lángossal, ki a kezeit csapkodva - mert az ünnepváró hangulat megért egy kis vacogást is.

Next