Háromszék, 2021. március (33. évfolyam, 9190-9212. szám)
2021-03-16 / 9201. szám
KÖZELET 2021. MÁRCIUS 16., KEDD II wHaro MÁRCIUS 15. KÉZDIVÁSÁRHELYEN Megkoszorúzták Gábor Áron szobrát Többtucatnyian állták körül akárcsak egy esztendővel ezelőtttegnap délben a Gábor Áron-szobrot, melyet a városháza a szokásos módon díszített fel, a főtér villanyoszlopaira pedig nagyméretű kokárdák kerültek. Ahhoz képest, hogy a két esztendővel ezelőtti ünnepséghez viszonyítva milyen kevesen jelentek meg a Gábor Áron téren, a csendőrség és rendőrség erőfitogtatása feltűnő volt, legalább hat csendőrségi és három rendőrségi járművet számoltunk össze, a szoborral párhuzamosan megállított csendőrségi kocsi két számoló berendezése pedig végig működött, figyelték és képrögzítő eszközeikkel megörökítették a tömeget. IOCHOM ISTVÁN : A déli harangszót megelőzően a világhálón Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármesterének ünnepi beszéde hangzott el. „A szabadságot nemcsak kivívni kell, hanem meg is kell tudni becsülni. Ápolni, dédelgetni, el nem engedni. Ha csak egyetlenegyszer is eláruljuk, akkor az - egy régi, de naponta fülemben csengő aforizma szerint azt jelenti, hogy végleg legyőztek. És akkor válunk csak igazán rabokká. Rabok legyünk vagy szabadok? A történelemben mindig észrevétlenül mentek végbe az igazán nagy változások. Ne hagyjuk, hogy a szabadságunkat kizsákmányolják. Lassan, észrevétlenül...” - hangoztatta a polgármester. A déli harangszót követően magyar történelmi egyházak képviselői, Beder Imre református lelkipásztor és Vargha Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes szólt az egybegyűltekhez, az ünneplők utóbbival közösen mondták el a Miatyánkot. Ezt követően csupán koszorúzásra került sor. Koszorút helyezett el az ágyúöntő hős szobránál Kiss László ezredes, Magyarország bukaresti nagykövetségének katonai attaséja, a helyi és a megyei önkormányzat, az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezete, Fejér László Ödön szenátor, az Erdélyi és a Történelmi Vitézi Rend, a Kézdiszéki Székely Tanács, a Maassluis Nyugdíjasklub, az iskolák igazgatói, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kézdiszéki szervezete, a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete, az RMDSZ Kézdivásárhelyi Nőszervezete, a municipiumi kórház és a Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szervezet. Ezután magánszemélyek is elhelyezték a kegyelet virágait a szobor talapzatán. Az ünnepség végén Gyergyai Barna karnagy vezényletével a Tanulók Klubja fúvószekara és a jelenlevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt. Az ünnepségen díszőrséget állt a Pál Olivér hagyományőrző hadnagy által vezetett négy huszár és a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság két tagja. A SZERZŐ FELVÉTELE Véceren ünnepelt Erdővidék Véceren több száz erdővidéki emlékezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésére. Zeneszó mellett felvonultak az ürmösiek, székely ruhában érkezett Köpec és Felsőrákos népe, a barótiak közül többen gyalog, nagyméretű magyar és székely zászlót hozva érkeztek a keresztútnál 1974-ben emelt, Tornay András Endre szobrász- és éremművész által készített emlékműhöz. A felszólalók közül többen is szóvá tették: egy-egy ünnepen ma is annyian és olyan lelkeseknek kellene lennünk, mint voltunk harminc éve, amikor nem tucatjával, hanem ezrével lehetett számolni, hányan is vonultak emlékhelyeinkhez. HECSER LÁSZLÓ » Benkő Levente, a Művelődés folyóirat szerkesztője az 1848. december 9-i és 13-i véceri csatákban elesettek emlékét őrző emlékművek - mert az idők folyamán négy is volt belőlük! - történetét idézte fel. Az „eredetit” Mórik Lajos, Bárót községi jegyzőjének 1877- ben tett kezdeményezésére állították 1901-ben. Ennek feliratát 1916-ban megrongálták a román katonák. 1934 júniusában Valér Bidu prefektus rendeletére le is döntötték, ám mivel két helyi jeles ügyvéd irányításával a keresztútnál megmaradt kőelemekből ideiglenesen visszaállították. 1941. március 15-én az emlékoszlop előtt a leventekatonák tiszteleghettek. A köveket 1949-ben a baróti néptanács melletti térre szállították, később magánházak építésénél használták fel. Az 1848-as európai forradalmak 125., illetve Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából lehetővé vált az emlékmű újraállítása. A cél érdekében önkéntesek áldozták fel vasárnapjaikat és szabad hétköznapjaikat, úgy 1973. november 14-re készen állt az akkori hatalom „polgári demokratikus forradalomnak” nevezett szabadságharc emlékműve, ám alig egy héttel később Constantin Stanca, a megyei pártbizottság titkára arra hivatkozván, hogy az nem elég kifejező, ráadásul nincs rá engedély, utasításba adta lebontását. A köpeciek elutasították a bontásban való részvételt - akadt olyan is, aki kijelentette: „hiába mondják, hogy nem felel meg, mert ezt mi még ostyában sem vesszük be!” -, ám november 23-án mégis elhordták azt. Az újabb emlékműállítás 1974 decemberében történt meg, amikor a fiatal, alig huszonöt éves Tornay András Endre csonka kardot formázó művét felavatták-idézte fel a történéseket Benkő Levente. Gál Károly, az RMDSZ erdővidéki képviselője úgy fogalmazott, a múltról megemlékezni, kegyeletünket a hősök előtt leróni kötelességünk, de az önmagában nem elég: le kell vonnunk a tanulságokat is,és a jelenben úgy kell cselekednünk, hogy kicsiny székely társadalmunk egysége ne bomoljon meg, nemzeti ügyeinket olyan összefogással és lelkesedéssel tudjuk képviselni, mint a negyvennyolcasok. A képviselő arra szólította fel a résztvevőket, nemzeti ünnepeinktől és az országos választásoktól továbbra se maradjanak távol, mert „a mai Bécsek és császárok” kihasználhatják megosztottságunkat, kiábrándultságunkat. Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét Fodor Tamás, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja tolmácsolta, majd Benedek-Huszár János polgármester szólalt fel. A baráti elöljáró a harmincegy éve tartott első megemlékezést idézte fel, amikor a fákra is felmásztak a résztvevők, majd a két évvel ezelőttit említette, amikor az ünneplő közönség tizenhat főből állt, a rájuk vigyázók pedig tizennyolcan voltak Vécérél. Tavaly a koronavírus-járvány miatt nem lehetett megemlékezni, de idénre mintha megújult volna a lelkesedés: Bodvajban vasárnap egy egyszerű bejelentés hatására szinte annyian voltak, mint amikor megszervezték, Vécerre pedig ismét több százan vonultak Erdővidék minden szögletéből. Benedek-Huszár János hangsúlyozta azt is, miért tartotta fontosnak, hogy jelentősebb csoport gyalog és zászlóval vonuljon Barótról az emlékműhöz, hogy lábukban érezzék azt a sok ki- és bevonulást, amit az évszázadok alatt a székelység megélt - mondotta. Nagy Károly Kázmér köpeci református lelkipásztor a Filippibeliekhez írt levélből vett igére alapozott beszédében úgy fogalmazott, az igaz harcot vívó elődeink feddhetetlenek és tiszták voltak, ha pedig fel akarunk nőni példájukhoz, akkor kitartóan vállalnunk kell, igenis mi nem kérünk Európa hamis értékeiből, és készek vagyunk felvenni a harcot mindazokkal, akik a keresztyén értékek lerombolásán dolgoznak. A megemlékezés a kegyelet koszorúinak elhelyezésével, a székely és a magyar himnusz közös éneklésével ért véget. BARÁTOS Nemzettudat, hazaszeretet és önfeláldozás A déli harangszóval kezdődött meg tegnap Barátoson a március 15-i ünnepség. A résztvevők az Erzsébet kertben, a magyar és székely zászlókkal díszített hősök emlékműve köré gyülekeztek, szép számban, habár senki nem „toborozta” az ünneplőket. A községben fontosnak gondolták, hogy az ünnepet a napján, azaz 15-én tartsák meg. Nem lehet kompromisszumot kötni, ha 15-én van a napja, akkor tartjuk - mondta érdeklődésünkre Tánczos Szabolcs polgármester. Ennek jegyében tegnap a község két másik településén, Orbaiteleken és Pákéban is megemlékezést szerveztek. A SZERZŐ FELVÉTELE BOKOR GÁBOR » Az Erzsébet kertben tartott ünnepségen a déli harangszót követően Szőcs Endre parókus lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez. Mondandóját három igéhez: Máthé evangéliuma 15. részének 24. verséhez, Lukács evangéliuma 19. részének 41. verséhez és János evangéliuma 15. részének harmadik verséhez kötötte. A magyar református lelkipásztorok március 15-én Istennek üzenetét úgy közvetítik a hívek számára, hogy az nemcsak testi-lelki épségüket erősítse meg, hanem az 1848-as forradalom és szabadságharc idején történt dolgokra is reflektáljanak. Azzal együtt mutassanak rá Istennek számunkra írt üzenetére - mondta. Nem a szabadságról beszél, hanem három fontos fogalomról, amely ezzel együtt mind a szabadságharcosoknak, mind nekünk nagyon lényeges. Ezek a fogalmak Krisztus életéből merítenek, és a szabadságharc magyar résztvevői számára is rendkívüli értékek voltak. Ez a három fogalom pedig nem más, mint a nemzettudat, a hazaszeretet és az önfeláldozás. „Három olyan érték, amelyekről bő másfél évszázaddal ezelőtt még tudták, hogy mit jelentenek. Ma már nem igazán tudunk velük sokat kezdeni, csak akkor, ha a Szentírás alapján tájékozódunk, úgy, ahogyan a márciusi ifjak is tették, amikor elindították a forradalmat” - emelte ki. „Adja Isten, hogy mi is Krisztus példáját szem előtt tartva felfedezzük ismét, mit jelent a nemzettudat, mit jelent a hazaszeretet, mit jelent az önfeláldozás” - összegzett a lelkész. Ezt követően a barátosi Bibó József Általános Iskola tanulóinak egy csoportja zenés-verses műsorral lépett fel. A gitárosok oktatását Szőcs Endre lelkész vállalta, a műsor előkészítése Tánczos Emília érdeme. Az előadást követően a magyar és a székely himnuszt énekelték a jelenlévők, ezzel fejeződött be a rövid ünnepség. Főhajtás Barátoson