Háromszék, 2021. március (33. évfolyam, 9190-9212. szám)

2021-03-16 / 9201. szám

KÖZELET 2021. MÁRCIUS 16., KEDD II wHaro MÁRCIUS 15. KÉZDIVÁSÁRHELYEN Megkoszorúzták Gábor Áron szobrát Többtucatnyian állták körül­­ akárcsak egy esztendővel ezelőtt­­tegnap délben a Gábor Áron-szobrot, melyet a városháza a szoká­sos módon díszített fel, a főtér villanyoszlopaira pedig nagyméretű kokárdák kerültek. Ahhoz képest, hogy a két esztendővel ezelőtti ünnepséghez viszonyítva milyen kevesen jelentek meg a Gábor Áron téren, a csendőrség és rendőrség erőfitogtatása feltűnő volt, legalább hat csendőrségi és három rendőrségi járművet számol­tunk össze, a szoborral párhuzamosan megállított csendőrségi kocsi két számoló berendezése pedig végig működött, figyelték és képrögzítő eszközeikkel megörökítették a tömeget. IOCHOM ISTVÁN : A déli ha­rangszót megelőzően a világhá­lón Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármesterének ünnepi be­széde hangzott el. „A szabad­ságot nemcsak kivívni kell, ha­nem meg is kell tudni becsülni. Ápolni, dédelgetni, el nem en­gedni. Ha csak egyetlenegyszer is eláruljuk, akkor az - egy régi, de naponta fülemben csengő aforizma szerint­­ azt jelenti, hogy végleg legyőztek. És akkor válunk csak igazán rabokká. Rabok legyünk vagy szaba­dok? A történelemben mindig észrevétlenül mentek végbe az igazán nagy változások. Ne hagyjuk, hogy a szabadságun­kat kizsákmányolják. Lassan, észrevétlenül...” - hangoztatta a polgármester. A déli harangszót követően magyar történelmi egyházak képviselői, Beder Imre refor­mátus lelkipásztor és Vargha Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes szólt az egybegyűltekhez, az ünneplők utóbbival közösen mondták el a Miatyánkot. Ezt követően csupán koszo­rúzásra került sor. Koszorút helyezett el az ágyúöntő hős szobránál Kiss László ezredes, Magyarország bukaresti nagy­­követségének katonai attaséja, a helyi és a megyei önkormányzat, az RMDSZ kézdivásárhelyi szer­vezete, Fejér László Ödön szená­tor, az Erdélyi és a Történelmi Vitézi Rend, a Kézdiszéki Székely Tanács, a Maassluis Nyugdíjas­klub, az iskolák igazgatói, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kézdiszéki szervezete, a Kézdi­vásárhelyi Nők Egyesülete, az RMDSZ Kézdivásárhelyi Nőszer­vezete, a municipiumi kórház és a Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szer­vezet. Ezután magánszemélyek is elhelyezték a kegyelet virágait a szobor talapzatán. Az ünnepség végén Gyergyai Barna karnagy vezényletével a Tanulók Klubja fúvószekara és a jelenlevők elénekelték a ma­gyar és a székely himnuszt. Az ünnepségen díszőrséget állt a Pál Olivér hagyományőr­ző hadnagy által vezetett négy huszár és a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társa­ság két tagja. A SZERZŐ FELVÉTELE Véceren ünnepelt Erdővidék Véceren több száz erdővidéki emlékezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésére. Zeneszó mellett felvonultak az ürmösiek, székely ruhában érkezett Köpec és Felsőrákos népe, a barótiak közül többen gyalog, nagyméretű magyar és székely zászlót hozva érkeztek a keresztút­­nál 1974-ben emelt, Tornay András Endre szobrász- és éremművész által készített emlékműhöz. A felszólalók közül többen is szóvá tették: egy-egy ünnepen ma is annyian és olyan lelkeseknek kel­lene lennünk, mint voltunk harminc éve, amikor nem tucatjával, hanem ezrével lehetett számolni, hányan is vonultak emlékhelyeinkhez. HECSER LÁSZLÓ » Benkő Leven­te, a Művelődés folyóirat szer­kesztője az 1848. december 9-i és 13-i véceri csatákban eleset­tek emlékét őrző emlékművek - mert az idők folyamán négy is volt belőlük! - történetét idézte fel. Az „eredetit” Mórik Lajos, Bárót községi jegyzőjének 1877- ben tett kezdeményezésére állí­tották 1901-ben. Ennek feliratát 1916-ban megrongálták a román katonák. 1934 júniusában Valér Bidu prefektus rendeletére le is döntötték, ám mivel két he­lyi jeles ügyvéd irányításával a keresztútnál megmaradt kőele­mekből ideiglenesen visszaál­lították. 1941. március 15-én az emlékoszlop előtt a leventeka­tonák tiszteleghettek. A köveket 1949-ben a baróti néptanács melletti térre szállították, ké­sőbb magánházak építésénél használták fel. Az 1848-as eu­rópai forradalmak 125., illetve Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából lehetővé vált az emlékmű újraállítása. A cél érdekében önkéntesek áldoz­ták fel vasárnapjaikat és szabad hétköznapjaikat, úgy 1973. no­vember 14-re készen állt az ak­kori hatalom „polgári demokra­tikus forradalomnak” nevezett szabadságharc emlékműve, ám alig egy héttel később Constan­tin Stanca, a megyei pártbizott­ság titkára arra hivatkozván, hogy az nem elég kifejező, ráadá­sul nincs rá engedély, utasítás­ba adta lebontását. A köpeciek elutasították a bontásban való részvételt - akadt olyan is, aki ki­jelentette: „hiába mondják, hogy nem felel meg, mert ezt mi még ostyában sem vesszük be!” -, ám november 23-án mégis elhord­ták azt. Az újabb emlékműállítás 1974 decemberében történt meg, amikor a fiatal, alig huszonöt éves Tornay András Endre cson­ka kardot formázó művét fel­avatták-idézte fel a történéseket Benkő Levente. Gál Károly, az RMDSZ erdő­vidéki képviselője úgy fogalma­zott, a múltról megemlékezni, kegyeletünket a hősök előtt le­róni kötelességünk, de az önma­gában nem elég: le kell vonnunk a tanulságokat is,­­és a jelenben úgy kell cselekednünk, hogy ki­csiny székely társadalmunk egy­sége ne bomoljon meg, nemzeti ügyeinket olyan összefogással és lelkesedéssel tudjuk képviselni, mint a negyvennyolcasok. A kép­viselő arra szólította fel a részt­vevőket, nemzeti ünnepeinktől és az országos választásoktól továbbra se maradjanak távol, mert „a mai Bécsek és császárok” kihasználhatják megosztottsá­gunkat, kiábrándultságunkat. Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét Fodor Tamás, Magyar­­ország Csíkszeredai Főkonzulá­tusának konzulja tolmácsolta, majd Benedek-Huszár János pol­gármester szólalt fel. A baráti elöljáró a harmincegy éve tar­tott első megemlékezést idézte fel, amikor a fákra is felmásztak a résztvevők, majd a két évvel ezelőttit említette, amikor az ünneplő közönség tizenhat fő­ből állt, a rájuk vigyázók pedig tizennyolcan voltak Vécérél. Ta­valy a koronavírus-járvány miatt nem lehetett megemlékezni, de idénre mintha megújult volna a lelkesedés: Bodvajban vasárnap egy egyszerű bejelentés hatásá­ra szinte annyian voltak, mint amikor megszervezték, Vécerre pedig ismét több százan vonultak Erdővidék minden szögletéből. Benedek-Huszár János hang­súlyozta azt is, miért tartotta fontosnak, hogy jelentősebb csoport gyalog és zászlóval vo­nuljon Barótról az emlékműhöz, hogy lábukban érezzék azt a sok ki- és bevonulást, amit az évszá­zadok alatt a székelység megélt - mondotta. Nagy Károly Kázmér köpeci református lelkipásztor a Fi­­lippibeliekhez írt levélből vett igére alapozott beszédében úgy fogalmazott, az igaz harcot vívó elődeink feddhetetlenek és tiszták voltak, ha pedig fel aka­runk nőni példájukhoz, akkor kitartóan vállalnunk kell, igenis mi nem kérünk Európa hamis értékeiből, és készek vagyunk felvenni a harcot mindazokkal, akik a keresztyén értékek lerom­bolásán dolgoznak. A megemlékezés a kegyelet koszorúinak elhelyezésével, a székely és a magyar himnusz kö­zös éneklésével ért véget. BARÁTOS Nemzettudat, hazaszeretet és önfeláldozás A déli harangszóval kezdődött meg tegnap Barátoson a március 15-i ünnepség. A résztvevők az Erzsébet kertben, a magyar és szé­kely zászlókkal díszített hősök emlékműve köré gyülekeztek, szép számban, habár senki nem „toborozta” az ünneplőket. A község­ben fontosnak gondolták, hogy az ünnepet a napján, azaz 15-én tartsák meg. Nem lehet kompromisszumot kötni, ha 15-én van a napja, akkor tartjuk - mondta érdeklődésünkre Tánczos Szabolcs polgármester. Ennek jegyében tegnap a község két másik telepü­lésén, Orbaiteleken és Pákéban is megemlékezést szerveztek. A SZERZŐ FELVÉTELE BOKOR GÁBOR » Az Erzsébet kertben tartott ünnepségen a déli harangszót követően Szőcs Endre parókus lelkipásztor szólt az egy­begyűltekhez. Mondandóját há­rom igéhez: Máthé evangéliuma 15. részének 24. verséhez, Lukács evangéliuma 19. részének 41. verséhez és János evangéliuma 15. részének harmadik verséhez kötötte. A magyar református lelkipásztorok március 15-én Is­tennek üzenetét úgy közvetítik a hívek számára, hogy az nemcsak testi-lelki épségüket erősítse meg, hanem az 1848-as forra­dalom és szabadságharc idején történt dolgokra is reflektálja­nak. Azzal együtt mutassanak rá Istennek számunkra írt üzeneté­re - mondta. Nem a szabadság­ról beszél, hanem három fontos fogalomról, amely ezzel együtt mind a szabadságharcosoknak, mind nekünk nagyon lényeges. Ezek a fogalmak Krisztus életé­ből merítenek, és a szabadság­­harc magyar résztvevői számára is rendkívüli értékek voltak. Ez a három fogalom pedig nem más, mint a nemzettudat, a hazasze­retet és az önfeláldozás. „Három olyan érték, amelyekről bő más­fél évszázaddal ezelőtt még tud­ták, hogy mit jelentenek. Ma már nem igazán tudunk velük sokat kezdeni, csak akkor, ha a Szent­írás alapján tájékozódunk, úgy, ahogyan a márciusi ifjak is tet­ték, amikor elindították a forra­dalmat” - emelte ki. „Adja Isten, hogy mi is Krisztus példáját szem előtt tartva felfedezzük ismét, mit jelent a nemzettudat, mit jelent a hazaszeretet, mit je­lent az önfeláldozás” - összeg­zett a lelkész. Ezt követően a barátosi Bibó József Általános Iskola tanulói­nak egy csoportja zenés-verses műsorral lépett fel. A gitárosok oktatását Szőcs Endre lelkész vállalta, a műsor előkészítése Tánczos Emília érdeme. Az elő­adást követően a magyar és a székely himnuszt énekelték a jelenlévők, ezzel fejeződött be a rövid ünnepség. Főhajtás Barátoson

Next