Háromszék, 2021. március (33. évfolyam, 9190-9212. szám)

2021-03-31 / 9212. szám

2021. MÁRCIUS 31SZERDA aromsze Önálló kar Sepsiszentgyörgyön 1 . A tervezőt nyílt versenytár­gyaláson választották ki öt pá­lyázó közül, és a döntésben az is közrejátszott, hogy olyan építész kapta meg a feladatot, aki helyi, aki a városának szeretne valami szépet, maradandót alkotni, hisz fontos, hogy a helyi közösség sa­játjának érezze - mondta Kató Béla. A tervezés jogát a Török Áron vezette Open Works iroda kapta meg, a létesítmény makett­jét és néhány fényképes látvány­tervét is bemutatták a sajtótájé­koztatón. Az oktatói felületeknek helyet adó főépület mellett lesz egy uszoda, egy sportcsarnok, a különböző szakok gyakorlati oktatására alkalmas felületek, valamint egy ötszáz férőhelyes bentlakás, amelyben a hallga­tók mellett elszállásolhatóak azok a sportolók is, akik külön­böző bajnokságokra érkeznek a városba. Ez is része annak az együttműködésnek az egyetem és a város között, melynek cél­ja, hogy a campus nyitott legyen a helyi lakosok számára, de az egyetem is használhassa a város sportlétesítményeit. Utóbbira már született néhány szerződés, amire azért is van szükség, mert ősztől testnevelő tanári szak és edzőképző is indul Sepsiszent­györgyön a tanulmányi központ Csíki utcai székházában, ahol jelenleg a marosvásárhelyi kar kertészmérnöki tanszékéhez tartozó agrármérnöki és erdő­mérnöki szak működik. Az új szakokról a Sapien­­tia rektora beszélt, aki szerint mindkettő fontos az egész régió számára, és remélhetőleg szep­temberben el is tudják indíta­ni, hiszen az engedélyeztetés az utolsó szakaszba érkezett, napokon belül megkaphatják a jóváhagyást a Romániai Fel­sőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökségtől (ARACIS). A két sportszak szakmai előkészü­letei már megtörténtek, ebben nagy segítség a Mocsai Lajos vezette budapesti Testnevelési Egyetem, amellyel e tekintet­ben szerződött a Sapientia, és távlatilag a művészeti szak is elindul a Sapientia sepsiszent­györgyi karán, de addig is a Pécsi Tudományegyetem ki­helyezett osztályaként kezdi meg működését szintén ősztől a művészeti képzés - ismertette Tónk Márton. Kezdetben mind­két terület oktatói munkájában nagyobb arányban vesznek részt vendégtanárok és a Sapi­entia más karainak jelenlegi főállású tanárai, de cél, hogy helyi szakemberek is megsze­rezzék a szükséges akadémiai fokozatokat és taníthassanak az egyetemen - mondotta. Az eddigi legnagyobb értékű sepsiszentgyörgyi zöldmezős beruházást a magyar kormány finanszírozza, amelynek előre látható költségvetése 20 millió euró - mondta Kató Béla. A leg­fontosabb, hogy a fiataljaink érezzék, nem kell elmenni a vi­lág másik sarkába, hogy kipró­bálják magukat, hisz itthon is megtalálhatják önbecsülésüket, érdemes lesz tanulni ezeken a szakokon, hisz ezek a legmé­lyebb gyökereinkből származ­nak - hangsúlyozta a Sapientia Alapítvány elnöke. Tónk Márton rektorral együtt hangsúlyozta, Sepsiszentgyörgy kiérdemelte, hogy Kolozsvár, Marosvásár­hely és Csíkszereda mellett erős helyszíne legyen az egyetem­nek. Az önálló karrá válás lépé­seként létrejött egy helyi egye­temi tanács, amelyet Nyárádi Imre István, a sepsiszentgyörgyi tanulmányi központ igazgatója vezet, tagjai az említett három kar képviselői és két helyi tanár. A sepsiszentgyörgyi Sapi­entia egyetemen a fiatalok ver­senyképes tudást szerezhet­nek, versenyképes oklevelet kaphatnak és ezáltal magas jö­vedelemmel járó munkahely­hez juthatnak - hangsúlyozta Antal Árpád. A polgármester szerint a sepsiszentgyörgyi Sapientia hat évvel ezelőtti létrejötte olyan folyamatokat indított el, amelyek hosszú tá­von pozitívan befolyásolják a város és az egész régió életét. Tonk Márton, Kató Béla és Antal Árpád KÖZELET M jegyzet Súgás fürdő, a sziget iután véget ér a hétfő délutáni sugásfürdői síedzés, a részt vevő néhány apróság hancúrozik még egy keveset az olvadó hóban. Versenyre készülődnek, de a játék továbbra is vonzó. Fáradtak már, mert a nedves, olvadó hóban nehezebb a lesiklás, ked­vük azonban töretlen. Egy társuk, egy kislány, nem adja fel, és szinte egyedül sízik a pályán. Leereszkedik, majd ismét felmegy, újra és újra. Az idén ismerkedett alaposabban a sízéssel, szüleinek és tanító nénijé­nek köszönhetően. Aztán ő is elfárad, s megkéri édesapját, hogy amíg ő kint pihen - a belső terekben már nem lehet leülni -, hozzon neki a büféből egy forró csokit. Kortyolgatja, s közben esteledik. Persze legtöbben azt gondolják, elég már a télből, elég már a hi­degből. Fényre, melegre és szabadságra vágynak, mint rég. Szabad mozgásra, biztonságra, örömre. Noha életünkből a szabadság érze­te nem illant el teljesen, mégis nehezebben érzékelhető. Nem tudni, meddig kell még így élni, hatósági túlkapástól, korlátozástól, beteg­ségtől tartva. Nem tudni, meddig kell még menedéket, óvóhelyet, kis, eldugott szigeteket keresgélnünk, ahol ideig-óráig úgy tűnik, mintha a régi lenne minden, mintha semmi sem változott volna; mintha megélhető lenne ugyanaz a szabadság, melyről tavaly márciusig még azt gondolhattuk, életünk örök és természetes velejárója. Szigeteket keresgélünk tehát, kívül-belül egyaránt. Rejtett zugot, erdőben, fák között, hegyek s dombok ölelésében, ott, ahol egészsége­sen lehet lélegezni. Ahol nem ellenőriznek lépten-nyomon. Szigeteket, melyek segítenek a túlélésben. E zavaros, zilált időben a sziget egy oázis, ahol nem felelőtlenül, nem gondtalanul, ám mégis méltósággal lehet létezni. Percekig, órákig, napokig a szabadság érzetével. A szentgyörgyiek számára a téli Sugásfürdő egy ilyen sziget. Az elmúlt másfél hónapban a mozgást és a friss levegőt kedvelők biztos célpontként választhatták maguknak a fürdőtelepet, mely újra régi, meghitt arcát ajándékozta mindazoknak, akik hitték és hiszik, hogy nem veszett el, nem veszhet el a régi, az igazi Sugásfürdő, hitték és hiszik, hogy miénk itt a tér. Így aztán a februári, majd márciusi téli szezon nem csupán a sízők lelkét melengette, hanem a megrög­zött lokálpatriótákét is. Hiszen a meghitt, a bensőséges üdülőtelep nemcsak azoknak fontos, akik síznek az ottani pályákon, hanem azoknak is, akik tudják, hogy Sugásfürdő valójában egy lehetőséget jelent mindazoknak, főként cseperedő, síbajnokjelölt gyermekeknek, akik ismerkednének e téli sportággal, illetve életformával. A közeli kistelepülés lehetőséget teremt a téli mozgásra, az egészséges élet­módra, ez most, de az elkövetkezőkben is-a majdani vírusmentes időben is-a legfontosabbak közé sorolható. A mostani ritka, hosszú tél bőségesen kárpótolta tehát mindazokat, akik az év elején még úgy vélték, elveszni látszik az igazi Sugásfür­dő. Az esztendőfordulós, majd januári tömeginvázió sem kerülte el, keserűséget okozva mindazoknak, akik a régi, a családias Sugásfürdőt hiányolták. De fordult a kocka, az idegenek nagy része lemorzsolódott, s maradt a tér azoknak, akik szeretik és értékelik. Szeretik és értékelik az otthonosságát, sajátosságát, közvetlenségét. Azt, hogy szinte min­denki ismer mindenkit a sípályán, azt, hogy a gyermekek vakációban reggeltől estig kint lehetnek, kedvtelésből vagy versenyre készülődve. Az elkövetkező években érdemes lenne egyébként még több sepsiszent­györgyi kisdiákkal megismertetni a sízést, a téli, természetben történő mozgás nagyszerűségét. Érdemes lenne követni azt a hagyományt, amelyet néhány elkötelezett és lelkes tanítónő az elmúlt esztendőkben, évtizedekben meghonosított: az egyhetes nappali sítábor olyan sepsi­szentgyörgyi és sugásfürdői sajátosság, mely a gyermekeket a hideg időszakban is mozgásra, a hegyek szeretetére ösztönözi. A héten véget ér a sugásfürdői síszezon. Bár még mindig te­kintélyes a hóréteg a kisebbik pályán - a nagy már hetek óta nem üzemel -, a melegedő időben lassan odafent is elfogy a márciusi tél. Nemcsak örömteli, hanem megható is volt ismét látni a mi igazi Sugásfürdőnket, melyet ugyan fejleszteni feltétlenül érdemes, ám úgy, hogy egyedi, sajátos jellegét a továbbiakban is megőrizze. Nehéz ugyan szembefordulni az árral, de a sugásfürdői jövő - a mi szempontunkból legalábbis - mégsem a tömegturizmusban rejlik. Sugásfürdőre a szentgyörgyiek ezentúl is a szabadság szigeteként tekintenének, ahol - miként egy távoli, vidéki kovácsműhelyben - szívüket, lelküket egyaránt acélozhatják. MÓZES LÁSZLÓ KÉZDIVÁSÁRHELY Folytatják az Achim András utca felújítását A Kovászna Megyei Út és Híd Rt. munkatársai folytatják az Achim András utca ősszel elkezdett teljes körű felújítását. Az út-, járda- és parkolóépítés előtt kicserélték a víz- és gázvezetéket, hogy a későbbiekben azzal ne legyen gond, és az alapozással is végeztek. IOCHOM ISTVÁN » Tavaly elkez­dődött a város egyik legelha­nyagoltabb részének, a négy tömbház által közrezárt és az Áchim utcából nyíló térnek a felújítása, ahol új járdák és parkolók lesznek. Terepszem­lénkkor a munkások a járda­szegélykövek lerakásával és betonozásával foglalkoztak, ott, ahol ezzel végeztek, már a járda alapozását is elkezdték. A munkálat során nemcsak az Áchim András utca, hanem a vele párhuzamos Benedek Elek utca is megújul, ahol ha­sonló beruházást végeznek. Ezt megelőzően a városvezetés itt is ki szeretné cseréltetni a föld alatti fővezetékeket, hogy az aszfaltozást követően pár évig ne kelljen feltörni az út­burkolatot. Ha a munkálatok a jelenle­gi ütemben folytatódnak, a két utca aszfaltozására májusban kerülhet sor. A SZERZŐ FELVÉTELE

Next