Háromszék, 2021. július (33. évfolyam, 9273-9294. szám)

2021-07-22 / 9288. szám

áromszék 2021.J­Ú­LI­US 22., CSÜTÖRTÖK KÖZÉLET Medvek Mikóújfaluban Több medve is rendszeresen látogatja Mikóújfalu községet, egy kétbocsos példányról számos felvételt rögzítettek a település kijáratainál elhelyezett térfigyelő kamerák. A nagyvadra Demeter Ferenc polgármester figyelmeztette a lakosokat, óvatosságra intve mindenkit, aki a temető környé­kén jár. Lapunk megkeresésére az elöljáró arról tájékoztatott, hogy az eddigi visszajelzések alapján négy medve is látogatja rendszeresen a települést, és több helyen már komoly károkat okoztak. Az önkormányzat megtette az eddig hatályban lévő törvények engedte lépéseket, de eredménytelenül. A tegnap elfogadott, az azonnali beavatkozást lehetővé tévő kormányrendelet kapcsán Demeter Ferenc egyelőre nem foglalt állást, előbb részletesen megismerné annak tartalmát. NAGY D. ISTVÁN » A polgármes­ter kedden a Facebookon tette közzé a figyelmeztetést a temető környékén kószáló anyamedvé­ről és bocsairól. A bejegyzésben azt is jelezte, hogy kezdeménye­zik az áthelyezésüket, mivel a törvényes keret ennyire ad lehe­tőséget. Az elöljáró arra is felkér­te a község lakóit, hogy amennyi­ben látnák a nagyvadat, azonnal jelezzék a 112-es segélyhívó szá­mon. Lapunk megkeresésére Demeter Ferenc hihetetlennek nevezte a helyzetet, ami a község­ben az elmúlt időszakban kiala­kult a medvék miatt. A lakossági bejelentések, valamint a térfigye­lő kamerák felvételei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy négy nagyvad is rendszeresen látogatja a községet, ezek közül az egyik egy kétbocsos anyamedve, amelyet a temető környékén ész­leltek a kamerák. Az egyik med­ve nemrégiben vemhes tehenet ölt meg, egy másik pedig kedden és tegnap éjszaka gyümölcsfákat tört össze a település egy másik részén. Kérdésünkre a polgár­­mester azt is elmondta, hogy a korábban két vendéglátó egység­be is több rendbe betörő, lakóhá­zaknál is próbálkozó példány az esetek után eltűnt, és úgy tűnik, a most észlelt medvék közül egyik­kel sem azonos vele. Utóbbiak kö­zül még egy sem tört be sehová, a vendéglátóhelyeket villanypász­torokkal vették körül. Az önkormányzat részéről annyit tudtak egyelőre tenni, hogy az újabb példányok kap­csán nekifogtak az áthelyezési kérelmek összeállításának. A vadkárok megtérítésére benyúj­tották az iratcsomót. Utóbbi kap­csán elmondta: jelentős kárról van szó, mivel egy olyan, borjú­zás előtt álló, viszonylag fiatal tehenet pusztított el a medve, melynek piaci értéke elérheti a hétezer lejt. Meglátása szerint ezen a téren is gondok vannak a jogszabállyal, mivel kizáró­lag az elpusztult állat testsúlyát és a vágóhidakon alkalmazott árut veszi alapul, teljesen figyel­men kívül hagyva például, hogy mennyi hasznot tudott volna még termelni. E számítás szerint a tulajdonos legtöbb a felét, ha megkaphatja az állat piaci érté­kének- részletezte. „Mindennapi életünk ré­sze lett a medve, csak a kitartás maradt, már a medvékkel ál­modunk. Reggelente azzal fog­lalkozom a hivatalban, hogy a kamerák felvételeit nézem, volt­­e valami mozgás valahol” - fo­galmazott Demeter Ferenc. Azt is elmondta, hogy 11 térfigyelő kamerát szereltek fel a községből kivezető utak mentén, ezek igen hasznosak, a mezők felől érkező medvéket azonban nem tudják észlelni. Hátrányban az utókezelés 1 . Lapunk kérdésére elmond­ta, az utókezelésekre szánt megyei költségvetés ugyan­annyi marad, mint amennyi volt, csupán másként oszlik el. Ami pedig a szakemberhiányt illeti, arról szerinte elsősor­ban a képzéseket eltervezők tehetnek, mert nagyon kevés az ebben az ágazatban képzett orvos, aki pedig teheti, lakó­helyéhez közel választ állást - mondotta. A koronavírus lassan eltűnik a kórházból, jelenleg egyetlen fertőzött, illetve gyanús esetet sem jegyeznek az intézményben. A kardiológiaosztályt - amely­nek egy részét korábban az in­tenzív osztály foglalta el - teljes terjedelmében visszaadták ren­deltetésének, de biztosítottak egy háromágyas elkülönítőt arra a lehetőségre, ha fertőzött beteget kell ellátniuk az intenzív részlegen. A megyei kórházban kedden két új sürgősségi orvost alkal­maztak, de még lenne hely a se­bészeti szakokon és máshol is, az intézmény besorolása szerint még tizenöt-húsz orvos elkelne a szakonkénti szükséges lefedött­­séghez. A kórház menedzsere lapunknak azt mondta, keresik a szakembereket, de azt tapasz­talják, a végzősök egy része kül­földön vállal munkát, a régiek pedig nem szívesen váltanak. Határjárás Ojtoz környékén Huszonkilenc ember, negyven kilométer, két nap és a gyönyörű Háromszéki havasok az Ojtoz-szo­­rostól a Nagy Rönk-, Kalabács-, Lóbérc- csúcsot és a Meszták-tetőt érintve a Putna-patakáig. így le­hetne röviden összefoglalni a Csíkszéki Kárpát Egyesület által szervezett tizenkilencedik határtúrát, melyet egy múlt csütörtöki rövid ismerkedés és az ojtoz-telepi bunkerek, kaszárnyák maradványai, valamint a Rákóczi-várrom megtekintése után pénteken és szombaton tartottak. Molnár Sándor túravezetővel beszélgettünk az eseményről. NAGY B. SÁNDOR : „Nagy él­mény felmenni egy hegy csú­csára, de egy idő után mégis úgy éreztük, hogy valami izgalmat még bele kellene vinni a hegy­járásba, túrázásba. Akkor jött az ötlet, hogy járjuk be Székely­föld keleti határát, és a volt ha­tárjelek megkeresésével tegyük vonzóbbá ezt a vidéket a turis­ták számára” - kezdte a határ­járással kapcsolatos beszámo­lóját Molnár Sándor. Kezdetben nem sokat tudtak ezekről a je­lekről, de végigolvasva a szak­­irodalmat egyre tudatosabban kezdték kutatni és megismerni Magyarország egykori keleti határát, s annyira beleszerettek ebbe, hogy pár éve már egészen bejárják a Kárpátokat az ukrán határtól a Dunáig. És persze túrákat is szerveznek ezekre a területekre, ami úgy szokott tör­ténni, hogy először két-három ember végigjár egy bizonyos részt, elkészít egy pontos útvo­naltervet, és utána meghirdetik a túrát. Ez volt a tizenkilencedik határtúrájuk, mely során 2007 után idén óta végigjárták ezt a háromszéki utat. Ojtoztól Greşu irányában haladtak a következő útvonalon: Ojtoz-patak - Nagy Rönk-csúcs - Fenyőhegy - Halas­csúcs - Leány-patak - Kászon­­patakok - Kalabucs-csúcs - Lip­­se-patak - Lóbérc - Meszták-tető - Jáhoros-patak - Nyáguly-ház (Greşu). Összesen mintegy negy­ven kilométert tettek meg, a leg­idősebb résztvevő 83 éves volt. A túravezető hangsúlyozta, hogy nagyon sokat köszönhetnek a Lemhény-Bereck 40­4 Egyesü­letnek, akik négykerekű moto­rokkal hordták a csomagjaikat, és főztek is nekik, az ő feladatuk csupán a gyaloglás volt. Általá­ban negatívan szoktak véleked­ni a quadosokról, de ez a csapat nagyon is erdőbarát, rendsze­resen takarítja a népszerűbb turistaútvonalakat, és most is alaposan kitettek magukért az önzetlen segítségnyújtásban - mondta Molnár Sándor. Több megmaradt határje­let is szoktak találni túráikon, tudtuk meg a szakembertől, aki pontosabban is kifejtette, hogy milyen jelekről van szó. 1880 körül állították az első határjel­zéseket ezen a területen, melyek kőrakások és cserefaoszlopok voltak, később, 1900-ban ezeket a kőrakásokat betonba öntöt­ték, a cserefaoszlopokat pedig vasoszlopokra cserélték ki. A határjelek nagy részét a máso­dik világháborút követően és ké­sőbb, a hatvanas éveken felrob­bantották, megsemmisítették. Ritkán találnak tehát ép oszlopo­kat és halmokat, többnyire csak ezek helyet vagy betondarabo­kat találnak. Ezen kívül a Kár­pátok tele vannak lövészárokkal és más háborús emlékekkel is az első és a második világháború­ból, ezeket is meg szokták nézni. „Nem turistaösvényen járunk, hanem árkon-bokron át, most is volt, aki bebukfencezett az olda­lon. A határtúra nemcsak azt je­lenti, hogy a határon megyünk, hanem a saját határainkat is fe­szegetjük” - fogalmazott a túra­vezető. A tapasztalataik szerint keve­sen tudják, hol húzódik az egy­kori Magyar Királyság határa, ezért eldöntötték, hogy a Határ­járók a Kárpátokban című túra­­kalauz-sorozatban bemutatják ezt a területet az ukrán határtól egészen a Dunáig. Tizennyolc kö­tetre tervezték a sorozatot, ebből most készül a negyedik, ebben a Fogaras-hegység, a Csíki-hava­sok és a Tarkő-hegység után a Nemere-hegységet mutatják be az érdeklődőknek. Az első részt román nyelvre is lefordították, de ez a téma ma is tabunak szá­mít egyes körökben, így Dan Tanasa is panaszt nyújtott be ellenük Bukarestben, azt kifo­gásolva,az,ogy miért támogatja az állam irredenta rqpvek” kiadását. Pedig ez csupán, tör­ténelem, amit turisztikai szem­pontból nagyon jól ki lehetne használni, Nyugat-Európában is szerveznek hasonló túrákat például az egykori osztrák-olasz vagy osztrák-szlovén határon - tette hozzá Molnár Sándor. s jegyzet i­ s.Így ideje már nem járnak ki. Még jó, hogy van a bennvaló, az ít­élet, amit nem is olyan régen több nemzedék lakott be. Mindenki Jaj­nannyója már egy évtizede a temetőbe költözött, de a konyhá­ban megüresedett lócát még nem volt szívük kidobni. A nyári konyha is jobbára üresen áll, amióta a nagy disznóvágások elmaradtak. A csikókályha, mint kihűlt táltosparipa, parazsat rég nem szikráztatott. Az új ház is üresen áll, az egyik fiú London külvárosában pincérkedik, a másik még messzebb. Az unokák arca pedig elhalvá­nyul az emlékezet kárpitján. Az istállóba azért mindennap hátraballag, a jászolban még ott van a tavalyelőtti széna, amit Virág, az utolsó tejelő marha már nem tudott elropogtatni, mielőtt a vágóhídra vitték. Ő volt az utolsó jószág, a disznóólban már régen nem túrja fel a padlatot az éppen ha­lálra ítélt röfi, majorságot sem tartanak már. Az utolsó kakassal nem bírt az asszony, a szomszéd fejezte le a nagy fejszével, s bár mindent úgy csináltak, mint régen, bizony a húsleves sem a régi ízeket hozta. A hosszú téli estékre a fonal maradt. A kenderfonal. A matrin­­got az ember, a gomolyát az asszony kezeli, akárha fél évszázada. Abból a kócból való, amit még legény korában készített elő fonás­ra. Még most is érzi a gereben nyomát, ahogy véresre szakítja a tenyerét. S az érintést, amivel az alig tizennyolc esztendős leánya körömvirágkrémmel gyógyította. Hej, azok a régi guzsalyosok! A surrogó rokkák és szoknyák muzsikája. A minap mégis begyújtott a csikókályhába. A nyári konyha ha­mar kimelegedett. A Luca-szék eresztékei recsegtek-ropogtak, akár az öreg csontok, amint valahogy elhelyezkedtek. Benn csend honolt, csupán a tűz duruzsolása s a fagyos hajna­lok torátos borzongása bizsergett át az örökkévalóság fonalán. FERENCZ CSABA A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete által kiadott Gúny­határ - Léphaft-karikatúrák körülírva című kötetből (Illyefalva, 2021, szerk. Ambrus Attila) A fonal Léphaft Pál karikatúrája

Next