Háromszék, 2021. augusztus (33. évfolyam, 9295-9316. szám)
2021-08-02 / 9295. szám
áromszék 2021. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ KÖZELET Románia címeréről július 29-én kerek évfordulónak örvendhetett, aki Románia címerét ünnepelni kívánta. 1921-ben ezen a napon jelent meg a Hivatalos Közlönyben a Trianon utáni Nagy-Románia bővített címere, azaz ekkortól vált elfogadottá és hivatalossá az ország címere. VÁRY O. PÉTER » A jelképet Keöpeczi Sebestyén József erdélyi címerművész alkotta, a kommunista korszakban nem azt használták, 1992-től azonban ismét a Keöpeczi Sebestyén által megrajzolt változathoz tértek vissza, a királyságra utaló jelképek nélkül. 2016-ban a sas fejére koronát helyeztek. Románia címerének alakulásáról, mai formájához vezető útjáról a centenárium napján Szekeres Attila István heraldikus tartott vetített képes előadást Sepsiszentgyörgyön, a Lábas Házban. Az előadó elmondta, tudtával országszerte az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület által szervezett eme rendezvényen kívül sehol másutt nem emlékeztek meg az alkalomról. Ennek okát nem abban látja, hogy alkotója magyar címerművész, hiszen ez a tény, mint kiemelte, szakmai körökben sem volt közismert, éppen ezért, tette hozzá, országos és nemzetközi konferenciákon egyaránt igyekszik népszerűsíteni Keöpeczi Sebestyén József Románia arculatának kialakításában játszott szerepét. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE TANÁCSÜLÉS KÉZDIVÁSÁRHELYEN Nevet kap a nyujtódi műfüves pálya SOCHOM ISTVÁN • Több hónap után ismét a megszokott helyen, a városháza dísztermében zajlott a helyi önkormányzati testület ülése tegnap. Azok a városatyák, akik személyesen nem lehettek jelen, WhatsAppon adták le szavazatukat. A városi tanács Lőrincz József nyujtódi lakos június 16-án iktatott javaslatára arról is határozott, hogy a helyi műfüves pálya lépjen ki a névtelenségből és vegye fel a Szacsvay Sándor nevét. A névadásra vonatkozó kérést előzetesen a megyei névadó szakbizottság is elfogadta. A névadó 1840. február 28- án született Esztelneken, majd Nyújtódon lakott a 279. szám alatti portán. Az ikafalvi Dombi Annával kötött házassága A SZERZŐ FELVÉTELÉ ből két lány született, Margit és Emília, de egyik sem érte meg a felnőttkort. A kislányokat a Szacsvay család kertjében, a mai Jakabos Ödön-iskola udvarán temették el, ahol a műfüves pálya található. Emléküket egy obeliszk őrzi. Szacsvay Sándor a kézdivásárhelyi bíróság bírája volt, ugyanakkor parlamenti képviselői tisztséget is betöltött. Elhunyt 1913. február 8-án. Idős korában átadta lakása, a Szacsvay-kúria használati jogát Pócsa Margit óvónőnek elemi iskola működtetése céljából. Pócsa Margit halála után - a mai Jakabos Ödön-iskola épülete és annak udvara - Nyújtód település köztulajdonába került. Bokor Tibor polgármestertől megtudtuk, hogy a műfüves pálya ünnepélyes névadására valamikor az ősz folyamán kerül sor, amikor minifoci-bajnokságot is tartanak. Románul is a déli harangszóról Harangtörténeti konferenciával nyitották meg Szegeden július 23-án a XVI. Nándorfehárvári Emléknapokat. A török szultán hódító seregét Hunyadi János, Magyarország főkapitánya és az itáliai ferences szerzetes Kapisztrán János, valamint az általuk toborzott zsoldosok és a környék felkelt keresztesei, „parasztok, kézművesek, szegény emberek” állították meg 565 évvel ezelőtt Nándorfehérvár falainál 1456. júliusában, és másnap, 23-án Hunyadiék súlyos vereséget mértek a török hadra. A korabeli római pápa ekkor rendelkezett arról, hogy ennek a győzelemnek emlékére minden nap déli 12 órakor szólaljanak meg a templomok harangjai, s a köztudatban ma már ez a gyakorlat a győzelem emlékeként él. A szegedi konferencián ennek kapcsán értékes hozadékkal szolgált a magyar harangkutatók csoportja. És mert az erdélyi és a székelyföldi (marosfelei, székelyudvarhelyi, segesvári, gyergyószentmiklósi, nyárádszeredai és sepsiszentgyörgyi) harangkutatókat is nyilvántartják az anyaországban, hatan kaptunk erre megtisztelő meghívót - hadd ne részletezzük az okokat, de sajnos, nem tudtunk mind megjelenni. Mivel azonban a tudományos kutatás e témájában is a magyar nemzethez tartozóként tartanak minket nyilván, lapunk oldalain szólunk az emlékkonferenciáról és kifejezzük köszönetünket a szervezőknek. Erdélyiekként elsősorban kiemelnénk prof. dr. Visy Zsolt A déli harangszó Magyarországon és a nagyvilágban - Tragerea clopotelor la prânz în Ungaria şi în lume című magyar és román nyelvű kötetét, hadd tudják meg itt mifelénk is, hogy a déli harangszó magyar kincs. A déli harangszó története címmel hangzott el Kohári Nándor történész, tudományos tanácsadó, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark tanácsadójának előadása, majd dr. Poór Péter harangkutató, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa ismertette az eucharisztia és a harangok-harangozások közötti kapcsolatokat. Kiss Norbert teológus, egyháztörténész, a Szegedi Dóm Látogatóközpont igazgatóhelyettese Ha ágyúk lesztek, védjétek meg édes hazánkat című előadásában a Nagy Háború alatti rekvirálás körülményeit, a rekvirált harangok pótlására készült harangtípusokat ismertette. Szó esett a harangjátékos óramű-bábok készítéséről a harangvillamosításokól és a toronyóra-javításokról is. A Walser Ferenc-féle harangöntő cég munkásságáról is megemlékeztek id. Walser Ferenc elhunyténak 120. évfordulója kapcsán. A cég sorozatban gyártotta 1930 előtt az iskolacsengőket, melyből egy példányt jómagam is találtam az albisi elemi iskola tulajdonában. Csibi Kinga történész-főműzeoológus, a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény volt vezetője egy számunkra is ismert harangöntő református lelkészre, Vass Zoltánra és életművére emlékezett, akinek munkái megyénkben is ismertek. Meghívottként a konferenciát megtisztelte jelenlétével dr. Berghauer Mária, Csúry Ferenc óragyáros unokája Budapestről, Gombos Miklós hazasiiöntő Őrbottyánból, a Szegedi, Öntöde Kft. műszaki igazgatója és főtechnológusa, egy fiatal harangrajongó Magyarkanizsáról, a Vajdaságból, Nagy Sándor református lelkész feleségével az erdélyi Marosfeléről. KISGYÖRGY ZOLTÁN FOTO: KEREKGYARTÓ. Harangtörténeti konferencia ■I békési levelek Fáradtság t alán mindannyian éreztük - és nem is egyszer -, hogy iszonyúan fáradtak vagyunk, hogy tisztálkodni sincs erőnk már, csak lefekhessünk, csak pihenhessünk. De nem tehetjük, mert feladatunk van, ám elképzelni sem tudjuk, honnan veszünk erőt mindehhez. És aztán mégis megtörténik a csoda. Nagy lélegzetet veszünk, és új erőre kapva ismét nekilátunk feladatunk elvégzésének. Mi lehet erre a magyarázat? A tetteink tárgya az például, amely dönthet ebben. Amennyiben önös az elérni akart cél, akkor előbb-utóbb biztosan menthetetlenül megfeneklik erőnk ladikja. Ám ha egy szívünkön hordott közösségért dolgozunk, akkor éppen ez az embercsapat ad majd erőt. Mert olyan ez, mint a szeretet: minél inkább másra „pazaroljuk”, annál több marad nekünk. „Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: Gyertek ti is, menjünk a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit! Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.” (Mk 6,30-34) Tehát már a Bibliában is van példa erre a csodával határos erőgyűjtésre, amikor a feladatuk nagy részét már elvégzők végre megpihennének - amit meg is érdemelnének, hiszen példásan eleget tettek mesterük kérésének-, de nem tehetik, mert az újra, az eddig még sosem hallott tanyásokra szomjas emberek tömege követi őket, és ugyan nem erőszakosan, de egyszerűen tudásra szomjas jelenlétükkel szinte kikövetelik a velük való foglalkozást. Horváth István Sándor megmagyarázza ezt: A visszaérkező tanítványok fáradtak. Mesterük azt javasolja nekik, hogy pihenjenek, hogy újra feltöltődjenek lelkileg, ugyanakkor észreveszi az igazság tanítása után vágyakozók lelki igényeit is. Nem menekülnek el tehát az őt kereső emberek elől, hanem rendelkezésükre állnak és tanítják őket, azt nyújtva nekik, amire valóban szükségük van. És ebből merítenek újra erőt. Fáradhatatlanokká lesznek e szolgálatban. Persze azért ehhez kell egy olyan vezető, akinek példája magával ragadó, aki azért - úgy mellékesen - testi táplálékot is „varázsol” a megfáradtaknak és kell a valami felemelően nemesben való hit és az erre áhítozók szimbiózisa, tápláló együttélése, együttrezdülése. Szülőföldem messzi iskolákban okuló székely gyermekei, az Alföld tudásra éhes tanyasi lurkói jutnak eszembe, akik az eltéphetetlen gyökereikből felszívott életerejük és kinek a Jóistenbe, kinek a szebb jövő ígéretébe vetett hitük segítségével lettek soha nem lankadó tartópillérei nemzetüknek. Róluk vegyünk példát! PÁLMAI TAMÁS Ég és víz között ! » Szinte érezni a levegő áramlását - talán ezért is veszik olyan sokan körbe Luke Jerram alkotását. Vannak, akik sétálnak, fényképeznek, sőt, tekernek is az árnyékban elhelyezett háromüléses tandemkerékpáron - de nem kevesen vannak, akik egyszerűen körbeülik az installációt, és élvezik a pillanatot. Nyár van, meleg, de most kicsit el lehet feledkezni erről, hiszen az űrből nézzük a lakóhelyünket. Milyen törékeny! Vigyázunk rá eléggé?