Hasznos Mulatságok, 1832. 1. félév (1-52. szám)
1832-05-16 / 39. szám
Menyj menyj ! borulván sírja keresztbe: Zokog’d keserves telt panaszos jajod’ Könnyeddel áztasd néma hantját, Kérjed a’ végzetet adja vissza. Menyj hír! kimúltát jaj ’s zokogás között,— Fátyol sötétlő leblé takarjon el,—Menyj, ’s tsattogó szárnyal e’ gyászt vidd Szét Eger érseki nagy megyében. Könnyezd Eger ! ’s Pest! Imre ditső nevét * A’ halhatatlan Érdemek oszlopán Vés’d olly erősen be nevét , hogy Mostoha sors soha meg ne vívja. Nyugodjatok már lent ditsöűlt porok A’ tsendes álom’ hűs örök éjjelén Itt fent a’ halálos utó kor Néktek örök nefelejtset ültet Nem fog letűnni tsillaga, tündököl Imrénknek! a’ hív hála’datos Magyar Emléket állít szivében , ’s én Míg Magyar él, soha nem felejtlek ! Somogyi László, 1. évi Bölts. Halig. Városi kokirakás. Jóllehet a’ keresztény idő számolás előtt már némelly városoknak volt ko kirakások, azon városok még is, mellyek most Európának fényjét és pompáját nevelik, — Rómát kivéve mindnyájan szűkölködtek ezen nagy nyugodalom nélkül.