Hasznos Mulatságok, 1832. 1. félév (1-52. szám)

1832-05-16 / 39. szám

Menyj menyj ! borulván sírja keresztb­e: Zokog’d keserves telt panaszos jajod’ Könnyeddel áztasd néma hantját, Kérjed a’ végzetet adja vissza. Menyj hír! kimúltát jaj ’s zokogás között,— Fátyol sötétlő leblé takarjon el,—­Menyj, ’s tsattogó szárnyal e’ gyászt vidd Szét Eger érseki nagy megyében. Könnyezd Eger ! ’s Pest! Imre ditső nevét * A’ halhatatlan Érdemek oszlopán Vés’d olly erősen be nevét , hogy Mostoha sors soha meg ne vívja. Nyugodjatok már lent ditsöűlt porok A’ tsendes álom’ hűs örök éjjelén Itt fent a’ halálos utó­ kor Néktek örök nefelejtset ültet Nem fog letűnni tsillaga, tündököl Imrénknek! a’ hív hála’datos Magyar Emléket állít szi­vében , ’s én Míg Magyar él, soha nem felejtlek ! Somogyi László, 1. évi Bölts. Halig. Városi kokirakás. Jóllehet a’ keresztény idő számolás előtt már némelly városoknak volt ko kirakások, azon városok még is, mellyek most Európá­nak fényjét és pompáját nevelik, — Rómát kivéve mindnyájan szűkölködtek ezen nagy nyugodalom nélkül.

Next