Hasznos Mulatságok, 1832. 2. félév (1-52. szám)
1832-08-04 / 10. szám
71 egy svéd követ abba szólhatna. Mit mondanának Gustav Adolf, ’s az ő nagy Cancellárja Gróf Oxenstierna, mit XII. Károly, ’s Ministere Gróf Piper, ha hallanák , hogy Svéczia most illy keveset nyom az európai fontban. Ezen királyság hajdan nem tsak Finnlandot, Lapplandot, hanem a’ balti tenger sok szigetjeit, és annak déli partján az európai szárazból nevezetes részeket is innen és túl az Oderán a’ Dunáig magában foglalt. Svécziának egy királya, 2-dik Jánosba, a' lengyel koronát is fejére téve; ’s ugyan azt XII. Károly is teheté vala, mint javaslá neki feljebb említett ministere, ha örömestebb nem osztogatta, mint fogadta volna el a’ koronákat. E’ felséges idei Svécziának már eltűntek; a’ mit részént e’ most említett királynak hadszomjúzó lelke és nyakassága, részént követőinek nagyra és önkényre volt vágyások okosának. Az illy törekedés soha sem teremtett boldogságot a’ statusoknak. Magát a’ közeli ’s atyafias Finnlandot is elkelle Svécziának veszteni; nem örömest nézné ugyan is azt az óriási Orosz birodalom, hogy e’ főváros kapuihoz közel táborozna, ’s azt valamelly szerentsés környületben kezére kerítné szomszédja. Norvégiát kapta ugyan ezért Svézia, de nem elég pótlék ez ama veszteségért. Mert jóllehet Norvégia nagyobb Finnlandnál (amaz 5798, ez csak 35000 mf.) , de nem olly termékeny , nem is olly népes (Norvégiának 970,000, Finnlandnak 1,400,000 lakosai vagy-