Hasznos Mulatságok, 1833. 1. félév (1-52. szám)
1833-03-09 / 20. szám
156 jelenségre, ’s időnap előtt rostádnak aljas gyávaságba. És mi kik e’ hitegető bálvány vér szomjas rideg ölébe kábultan vetvén magunkat, a’ hízelgő hivalkodás lágy karjain ámúlt szendergésben, a’ hiú puhaságnak neki dőlten, hajdani tiszta erköltsünket szinléssel váltva, honni szokásunkat elkopottakkal cserélve, ősi nagy betsünket sírba, régi hírünket nevünket homályba ejtve, erővel telyes eredeti nyelvünket keverve , deli köntösünket lehányva, egykori ditső létünket feledve, ’s nemzetiségünket nem gondolva, sűlyedünk észre nem véve a’ ki nem vívott kora enyészet elfedő homályába, vagyunk e ivadéki ama szerény, egyenes , lelkes , hős Nemzetnek ? Nem csendül e a’ félkör Kárpát közép pontjába, szikla bérczein keményen pattogva? nem nyögi e Tihany, ’s Bakony Kiadó Leánya búsan hangoztatva viszsza? ’s nem zúg e a’ Balaton zajgo, a’ Duna, Tisza, Vág, Maros ,,, Dráva, Körös siető hullámin, ’s az Alföld habzó sikjain bánatosan keresztül? hogy képzett álmunkból felrezzentene Kisfaludink pusztúlt Várunk szomorú dűledéki alatt erköltsünkön kesergő imez panasza: Haj! Barátom! Őseitől A’ Magyar, a' mostani, Azoktól , kik fent laktak, ez?, de el tudott fajzani. Beleszállott a’ magasról Természete , termete, Szerencséje, tehetsége, Hire, neve, kelete! ! Hagynók mi az idő lelkét, melly mi tőlünk jó, a’ nád fedél gerézdi előtt zajgó dongóként, a’ titkos jövő mélye felett tétovázva ődöngeni, mig nem a megterhesült Század, felpattantva rekeszét, szellemével vagy minden szivekbe belehelli, vagy magával együtt ellenbbenti. Fénylés és nem való szelleme ez. Azon erköltsi magasságra törjünk mi feljutni, hol állottak egykor darabos szigor