Hasznos Mulatságok, 1833. 1. félév (1-52. szám)
1833-05-04 / 36. szám
283 mint erűltetik áll az utolsó Budának erdős hegyei között, annak idejében meg fogjuk mondani; itt csak a’ közepsőről szólunk. Hogy valaki a’ valódi tavaszt, a’ gyönyörök, kedv, és kényelmek májusát meg esmerhesse és becsülni tudja, jól gyúrt agyúnak kell lennie; a’ külső nap fényjénél örömre buzdulni pedig nem nehéz. Fényesen kelt Május elsején a’ nap ’s szármosan sereglett a’ pestiség ki a’ város erdejébe, höl a’ lengyel ezered musikusai (hangászai) szép darabokra várták. Sympathia uralkodik a’ Lengyelek és Magyarok között, ’s illyenkor a’ lefújt hangok mélyre hatók, érzékenyítők. Tarka volt a’ mulatság, kocsizásból, reggelizésből, muzsika hallgatásból, sétálásból, beszélgetésből, hajókázásból, nézésből ’stb. álló. A’ zöldülésben lévő fák lombjai közül versenygve zendült meg egy egy madár a’ katona hangászokkal, könyű szellő rezgeti a’ tónak színén hullámredeket íratva nedveivel s a’ szélt kóválygó csónakok oldalait csapkodtatva. Kedves szellő, mért nem lehetél sippá, melly az érintetted kebel érzését hallattad volna, megesmertetve velünk a’ rokon tavaszkeveső szíveket! — Könyű ruhákban voltak szépjeink , szabadabb nyakkal jártak ifjaink, de egészen szabaddal egy sem : —z influenzás idő van;— hamar lakolhatnának a’ merészletért. Így ment csendesen végbe a’ pesti ünnep ’s gondolom senki sem diczegett nehezült fővel haza. Hogy nem népünnep volt, ebből kiki tudhatja, nekünk azonban — csendszeretőknek —igen tetszett. Mi csónak-kormányzásban leltük fő örömünket, óhajtva bár minden sajkát olly bizonyosan lehetne a’ czél felé vezérelni, mint a’ hordozónkat. A’ budai ünnep dél után és este felé zajosabb, népesebb, népiebb volt. Forrott a’két