Hasznos Mulatságok, 1833. 1. félév (1-52. szám)

1833-05-04 / 36. szám

283 mint erűltetik áll az utolsó Budának erdős hegyei között, annak idejében meg fogjuk mondani; itt csak a’ közepsőről szólunk. Hogy valaki a’ valódi tavaszt, a’ gyönyörök, kedv, és kényelmek májusát meg esmerhesse és becsülni tudja, jól gyúrt agyúnak kell lennie; a’ külső nap fényjénél örömre buzdulni pedig nem ne­­héz. Fényesen kelt Május elsején a’ nap ’s szár­mosan sereglett a’ pestiség ki a’ város erdejébe, höl a’ lengyel ezered musikusai (hangászai) szép darabokra várták. Sympathia uralkodik a’ Len­gyelek és Magyarok között, ’s illyenkor a’ lefújt hangok mélyre hatók, érzékenyítők. Tarka volt a’ mulatság, kocsizásból, reggelizésből, muzsika hallgatásból, sétálásból, beszélgetésből, hajóká­­zásból, nézésből ’stb. álló. A’ zöldülésben lévő fák lombjai közül versenygve zendült meg egy egy madár a’ katona hangászokkal, könyű szellő rezgeti a’ tónak színén hullámredeket íratva ned­veivel s a’ szélt kóválygó csónakok oldalait csap­­kodtatva. Kedves szellő, mért nem lehetél sip­­pá, melly az érintetted kebel érzését hallattad volna, megesmertetve velünk a’ rokon tavaszke­­veső szíveket! — Könyű ruhákban voltak szép­­jeink , szabadabb nyakkal jártak ifjaink, de egé­szen szabaddal egy sem : —z­ influenzás idő van;— hamar lakolhatnának a’ merészletért. Így ment csendesen végbe a’ pesti ünnep ’s gondolom senki sem diczegett nehezült fővel ha­za. Hogy nem népünnep volt, ebből kiki tudhat­ja, nekünk azonban — csendszeretőknek —igen tetszett. Mi csónak-kormányzásban leltük fő örö­münket, óhajtva bár minden sajkát olly bizonyo­san lehetne a’ czél felé vezérelni, mint a’ hor­dozónkat. A’ budai ünnep dél után és este felé zajosabb, népesebb, népiebb volt. Forrott a’két

Next