Hasznos Mulatságok, 1833. 1. félév (1-52. szám)
1833-01-16 / 5. szám
34 na!) Jók nemzetiseinkért híven égnek különben is, hanem azokra, kik a’ serkenő buzgoságot hideglelésnek, vagy az újítók szerint, láznak magyarázák ’s a’ tőle való meggyógyulást szép reménnyel várták. —Hát csak ugyan lázban vagyunk még? hideglelés gyötör bennünket ? Az, éspedig sinlődös. — Századokon által Valánk sinlődők, és vagyunk, és maradunk mig tökéletes diadalmat ünnepelve pisaiba bé nem lép nyelvünk, mig a’ többi előtte el nem nemül. Kedvező szélnek zaja hallatszék e’ czélban ’s városunk figyelmes jön a’ posonyi ébrengésre. Elég hozzá, magyar bál tartalék Pesten a’ városi teremben. Többnyire magyar felírások hirdeték azt vasárnap, Jan. 13-án ; minden őt illető rendelés is felezve magyarul adaték ki. A’ bál fényes volt; tündérek palotáiba vésted magadat áttéve, annál inkább, minthogy nőink tündéreket vagy angyalokat akarva utánozni, nagy részint fejérben öltöztek valának. De voltak pirosban és kékben is, és ezen három szin vala uralkodó. (Ha a’ hangok francziák, Párisba gyanítám magamat, a’ miért nem igen boszonkodám, noha a’ zöld szint is örömest kerestem.) A’ hol az egyik fél fejér, ott a’ másiknak feketének kell lenni; úgy vala itt is. Ürögtek a’ fekete frakkok ’s szélek és hoszszak nem vala; a’ magyar öltözet látatlan szinti volt. De a’ bál azért magyar vala. Némelly kis aszszonyt, némely nőt hallék magyarul szólani ’s tudom tudtom nélkül emelődik előtte kalapom, ha valahol találkozandom vele. Végellenül kedvelém édes hangjaikat. A’ nagyobb rész úgy beszélt, mint tizedeken stb. által szokott, ’s csudálkozom, hogy jöhete be, mikor a’ „belépti jegy“ esméretlen állat volt előtte, ’s hogy tuda a’ „férti jegy“re viszszatérni. De ez nem