Hasznos Mulatságok, 1833. 2. félév (1-52. szám)
1833-12-04 / 45. szám
354 ) volt a’ könyváros előtt, ’s minthogy a’ gyermeknek egyébként is tetsző külseje volt, megkedvelte őt, azt az ajánlatot tévén egyszersmind neki, hogy ha kedve tartaná, ’s gazdája nem ellenzené, kész volna őt magához fogadni. Magliabechi örömittasan borult a’ jó szivü könyvkereskedő lábaihoz; forróan köszöné annak iránta mutatott szives részvételét. Azután kinyeré előbbi gazdájától elbocsáttatását ’s egész lelki meg* elégedettséggel lépett uj munkálkodási körébe. Állapotja megengedé, hogy elmulasztott lelki mivelődésének alapját megvesse, ’s magát a’ tudományokban, időről időre, kettőztetett szorgalommal gyarapítsa. Minekutána a’ tudományok alapzatait magáévá tette, azon nyelveknek tanulására adta magát, mellyekben a’ legjelesb munkákat írva lenni tudá ; későbben pedig a’ tudományosság történeteiben búvárkodott. Ezen foglalatosság közben annyira kifejlődött jeles emlékező tehetsége, hogy nem csak azon szerzőket mind, kik valamelly tárgyról írtak, munkáikkal együtt megnevezni, hanem az általa olvasott akármelly mondásnak szakaszát, sőt lapját is képes volt megmondani. Legszembetűnőbben nyilvánositotta ’s bizonyítja rendkivüles emlékező tehetségét a’ következő történet: Bizonyos iró átadá Magliabechinek égjük munkáját, azon ürügy f praetextus alatt, hogy annak minőségéről az ő ítéletet meghallhassa. Magliabechi átolvasá a kéziratot, ’s közölvén az íróval az iránti észrevételeit, visszaadá neki egyszersmind kéziratát is. Néhány hét múlva eljött ismét hozzá az iró, panaszkodván , hogy kéziratát elvesztette légyen, ’s kéré egyszersmind Magliabechit, volna olly szivességgel iránta ’s jegyezné föl számára azokat , mellyek a’ munka tartalmából, elméjében megmaradtak. Magliabechi, nem sejtvén, hogy ez csupán csak kisértés volna az ő csudálatos nagyságú elmetehetségének kikémlelése végett, néhány pillanatig eszmélkedett, azután asztalhoz ült, ’s az egész értekezést leirá szóról szóra. — Gondolhatni e’ szerint, milly»temérdek esmerete