Hasznos Mulatságok, 1835. 2. félév (1-52. szám)

1835-10-14 / 31. szám

­ 243 nyol gyarmatoknak közös vendégszerető szokása sze­rint , behítt. Zsúppal fedett alacsony fedelű szalma­kunyhóját tornácz keríté körül, melly a’ kinnülőnek árnyékot tarta, ’s a’ falat és ablakokat elfedvén a’ napsugárok előtt, nem csak hőssé tette a’ nedves la­kot , hanem annak belső kis szobáiban kellemes ho­mályfényt önte­ el. A’ ház egy tetőtől allyig tömött le­velű fákkal benőtt domb tövében feküdt. A’ kapu előtt elterülő pázsit felett néhány pálmafa lengető pompás lombjait. A’ ház egyik oldalán czukornád és pamut­­cserje, másikán sűrű narancserdő borítá a’ kis völ­gyet, mellyben volt helyezve szerény és romános lak­ja annak, ki Paraguay dictatorává akart lenni. A’nap utolsó sugárai visszaverődtek a’ békés völgyről ’s ra­gyogó színnel festék a’dombokat ’s erdőket, mellyek azt kerítek. Éjjelre a’ papagájok ide jöttek elülni, 's a’ fáczánok este a’ köröskörül terjedő bokrokban ke­resők nyughelyüket. E’ csend, a’ napfordulati bujate­nyészet közepette, úgy látszék igen összehangzik Dr. Francia magányos és tanulmányos szokásival. De a’ belső gőg e’ békelakban is emészté őt, ’s csak a’ pil­lanatot várá, mellyben a’ leplet levethesse. Járt kelt a’ tornácz alatt, spanyol divat szerint skarlát köpö­nyegbe burkolva, és egy csőn kis tökpalaczkból pa­raguayi b­ét szürcsölve. Testál hat­ja magos és sovány, arcza sötétbarna ’s egész viselete komor vala, noha becsületből egy idegen vendég iránt udvarias komoly tekintetet erölködék mutatni. Fekete haja, gondosan hátra fésülve merész homloka két oldalán, szinte vál­­laira hullott­ re. Fekete szemeiből átnyilalló ’s fürkész pillanatot lövelle, mellyel azonban egyszerű é s termé­szetes módossággal igyekezett enyhíteni. Az ország ál­lapotáról igen általános szavakkal beszélt; ő, monda, elvonultan él , ’s önmagát házával együtt rendelkezé­semre ajánlá, az udvariságnak olly tétova kifejezési­vel, mellyek semmire­ sem indítanak. Kevéssel ezután , a’ viszálkodás magvait alattomban nagy gondal hinte­getve és magát szükségesnek hitetve, ismét a’­haza­

Next