Hasznos Mulatságok, 1837. 1. félév (1-52. szám)
1837-06-10 / 47. szám
magával. — Elhagyván a’ vámházat, rágyújtottunk Szegény feleség, már előre rettegett, midőn a’ füstölő készületeket elővettük. Soroksár felé közelgetve, jobbról az út mellett egy halmocska oldalából szép kiástás tiszta víz bugyog ki, Soroksárra beértünk. Ez igen hosszú német vagy sváb falu. Harasztiban nem álltunk meg, de Taksonyban igen. E’ két falut hasonlókép svábok lakják. A’ mappán csinált országút van erre mindenütt. Két statiot jöttünk Laczházát érvén ’s ez már más alkotmányu országhoz tartozik, t.i. Kis Kunsághoz. E’ laczházi kunokról, azok* iparáról ’s szorgalmáról akartalak értesíteni, de majd más valamellyik levelemben szólok róluk, miután több kun helységet látandottam, mert szándékozom. Dömsödre érvén estve, itt meghaltunk. Mint a’ rendszeres utazók tenni szokták, én is a’ kocsiról leszáltam, ’s a’ helység nevezetességeit akartam megnézni, de két okból elmaradt; egyik ok az, hogy már késő est volt az idő, és nagy eső is esett; másik ok pedig az, hogy itt semmi nevezetesség nincs. Játékszín, váromladék, kávéház, könyvtár, emlékoszlop ’s más ilyenfélék itt nincsenek, pedig ilyenek kellenének, hogy jó naplót vihetne az utazó.— De majd elfeledém, egy említésre méltót mégis tapasztaltam; t. i. e’ nagy térségen, a’szántóföldek bőségében, az emberek, a’ mennyire az alkonyban kivehettem, nagyon soványok és nem igen vidám ábrázatnak. Pedig milly megelégedettek lehetnének, midőn a’ nagy kiterjedésű telkeken termeszthetnének eleget, mi őket vidámabbakká tehetné. • Mi nem is vártuk a’ vacsora elkészültét, hanem a’ velünk hozott kamrából addig is igen jól falatoztunk. Miután jól laktunk, következett a’ vacsora. Ne gondold azonban, hogy én is mindjárt vacsora után lefeküdtem, nem, én még előbb e’ levelet készítem el. Midőn ez utolsó sorokat írom, a’többiek már gyönyörűen hortyognak. De elég lessz mára, holnap estve ismét ennyit, vagy többet, a’ mint kedvem tartandja, és a’ nevezetességek magukat előadják. Béke veled. . Teszek.