Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)
1838-05-16 / 39. szám
sonlóúl teszek akkor is, ha szórett állapotú embert látok könyörögni ollyan előtt, a’ ki hidegen hallgatja a’ késénes panaszt, és megindulás nélkül nézi a’ sűrűn hulló könnyeke: „itt, óh itt sincsenek mind oda haza!“Így fakadok ki magamban, és szeretném elhajitni a gűrűt, hogy e’gondolat tündöklése, ezen érzések hullámzása, és ezen képzelések, zárva lennének azok előtt egyszerre, és közösen, a’ kik tudják és hiszik, hogy az ember akkor érdemes nemére csak, ha érez, képzel, és gondolkodik; akkor van magánál, akkor van otthon csak;—különben kóborló, és bitang,—nemtelen! kitől kérdeni lehetne: „ubi anima vagaris ?!“ merre bitangolsz ah lélek ? Úgy van a’ dolog akkor is, ha valaki annál, a’ mit ír, se nem érez, se nem képzel, se nem gondol semmit; az illyen munkáról is bizvást elmondhatni szintén: „nincs mind otthon !“ Mert ha nem érzett mellettesemmit, úgy nem lesz íze; ha nem képzelt, sivatag lesz; ha pedig nem gondolt mellette semmit, akkor oktalan lesz; — szóval: untató.— Benne legyen az az emberben, a’ mit helyesen akar leírni; értem, hogy: érezze, képzelje, vagy gondolja azt, a’mit ír, avagy szavakkal, hangokkal, szikekkel, ’sat, költ! Másként halva fog születni költeménye, írása! A’ jóra pedig készülni kell; — látni, tudni, hol kezdték, és meddig mentek mások? tapasztalni, és tanulni! Érzés, képzelés , gondolás kell az íráshoz, hogy eleven, és nagy hatású lehessen, így kell azt érteni: „le stil c’ est l’ homme!“ Azaz: úgy kell írni, hogy érzésed, képzelésed, gondolásod bele legyen öntve munkádba! II. Bolond a’ vásár pénz nélkül. A„ nemzeti tehetőség’ tudománya (9?attenalCfonte, mié) csaknem egészen ki van mondva e’ néhány szóban: „bolond a’ vásár pénz nélkül!“ Mert csakugyan nem okosan teszen az, a’ ki tudja, hogy pénze nincs, és mégis összeveszen mindent. Az ollyan 1ó sarjára méltán rá mondhatni, hogy „bolond!” Ha pénze nincs az embernek, akkor szerezni kell, min pedig azt a’ keveset is, a’ mi körülötte van , elkölteni, vagy tán, a’ mi több, még „hitelbe“ ven-