Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)
1838-05-05 / 36. szám
HUZIOI MOTSATSÁGOK* 36. Pesten, Május őkén 1838. Találkozás Dovetzel. (Folytatása s vége! Ha fölzajdúl a’ tengeri hulláma, nem határozza meg sebességét, ’s sokszor sziklába ütődve erőtlenedvén kissé pihenni visszaesik. Hon tértemben az érzés bennem is keringett; ’s annyival inkább nem csuda, hogy gesztenyém alatt most megállapodám. Szemem a’ tisztartólak felé szegzém; — tán gondolni is lehet. Illy néző elmerültségemből számban , egy földalól jövő hanghoz hasonlító mormogás riaszta föl, sennek okát vágyva tudni , a hang után megfordulék. — ’S im vastag gesztenyém túlsó oldalánál, — egy kártya hányásban elmerülni látszó, vén czigány asszonyt látok. Minekelőtte pedig őt elokozhatni szent helyemrül fölriasztanám , ezt mormogá: Réka máját eltemettem , Ha, ha, tudom mit kerestem. „No ha tudsz mindent, jó anyó, tehát tudod el keleebek szentségét is“, szóljék most hozzá „és merészlél kuruslásoddal ide bétörni“? — Erre a vén asszony kártyáját összveszedé, ’s a’ helyett hogy elment volna, orczátlan nevetéssel hozzám irányzá szavait, ’s jövendölgetni akart. — Néhány pénzt veték néki — s elparancsolám! Anyóka, gondolám magamban, nincs szükségem jövendölésedre; egy idánál többet nem jövendölhetsz nekem ; ’s ezen egy már jelenleg az enyim. A’ katonatisztül, pedig ki házukhoz jár, anyival inkább sem félthetem , miivel az nem annyira szép, mint idős ’S e’ szerént hizelgek bár magamnak — de jövendölés nélküle’ részben is ellehetek. A’vén czigány asszony azonban előbbi kívánságomnak sem engedve, ’s szemeit hunyorgatva — még mindig egy helyben állott. Mig nem harmadszor is,az eltökéllés’ pillanatát vetve rája, kedves helyem’ tisztul Fltő Féltülendő (