Hasznos Mulatságok, 1839. 1. félév (1-52. szám)
1839-05-04 / 36. szám
1 139 ) rednyei ur az egyesült hazával ? — Miért ? Kérdi J. A. ur! — bizonyosan azért, mivel Szerednyei ur hasonló , de — minden tárgyakban több meggondolással és mély benézéssel bir, mint Ön, ki közleményeivel csak hírlapjaink és folyóiratunkban járatlanságát tanúsítja, miután az általa érdeklettek —de csak valóban említésre érdemes és való tárgyak — mert ezért nem erőkkel és pium desideriumokkal fennhéjázni mindég ’s minden esetben nagy hiba — a’ hírlapokban és folyóiratokban időről időre közöltettek ; inkább hát J. A. ur e közlemény írása helyett másra fordította volna drága idejét, igy legalább még is tett volna valamit, de igy mit sem tett, sőt minden abauji olvasó előtt, ki a dolgok mibenlétét és ezek helyheztetését tudja, nevetségessé tette magát. De lássuk a’ közlemény némelly részeit. A’javitó fogházi intézet egyik főbb előmozdítója, ki jelenleg is azt lelkesen viszi és pártolja , gróf Barkóczy Nép. János, de nem Ferencz, mint a’ közlő hibásan állítja, és e’ szép czélra eddig, mi hitelesen tudva van, csak vagy négy ezer, nem pedig nyolczezer pengő forint, szabad ajánlás útján jött be; egyébiránt mind ezekről, már nem egyszer volt szó a’ hazai és külföldi Tudósítások, Hírnök és Jelenkorban, pedig elég kimeritőleg és mind hitelesen. A’ népnevelés még csak indítvány és valót mondva, pium desiderium, minek hát a’ gyermekről születése előtt említést tenni! — lelkes Kendeink hasonló közlemények nélkül is tudták és tudják mit kíván a közjólétnek előmozdítása, mellyet ha megtettek, dicséretre nem vágynak, mert az által csak polgári kötelességeket tettek. Rabokat ítélő törvényszék czélszerí rendezése már régi, hogy sok perek vannak , a’ rabok sokasága az oka , ’s hogy ezek a’ házi pénztárt ne terheljék , két törvényszék rendesen összeül , mint más megyékben is, hol sok a’ rab, régi időktől. Mit mond erre J. A. kedves ur? — A kassai magyar szinházról évről évre hiteles adatokat olvasunk a’ Honművészben, a’ közlő urnak erről a leghomályosabb tudomása van, azt állítván, hogy ,,tavaly a’ magyar hazában legelső’s legjobb dalszinésztársaság a kassai színpadon éneklett“ Képtelenség, hisz tavaly, úgyszólván operánk se volt, de ez idén uram — ez idén , míg a jelen társaság mind együtt volt — valóban jó — sőt alig volt valaha jobb operánk; ’s a’ társaságot rendetlen gyülevész seregnek semmi részben nem lehet nevezni, mert az ez idei számtalan színi zavaroknak nem egyes tagok, de a’ volt rendetlen bérlő igazgatók voltak okai. Uram! adjuk meg mindenkinek a’ magáét, és senkit helyes ok nélkül becsületétől ne foszunk meg. — A’ szinészeti választmány valóban mindent megtett, a’ mit csak tenni lehetett, és hogy ez idén szakadatlanul magyar, ha nem is egészlen kielégítő , de még is magyar mutatványokat láthatónk , egyedül Tóth Zsigmond , Demeczky Lajos és Klessinszky László, mint igazgató tagok fáradhatlanságának és buzgóságának köszönhetjük. Haj J. A. ur ezt is kellett volna önnek tudni s nem holmi megyénkben nem is létező Klescsinszky nevekkel előjönni—erre kéntelenek vagyunk azt hinni, hogy Ön előtt Abauj lelkes megye terra incognita. A’ ménlovak régi történet és tudva van egész hazában. Kanyapta lecsapoltatása még messzi van azon ponttól, hogy erről nyilván a’ hírlapokban emlitést lehessen tenni. A kassai jótékony asszonyi egyesület nem gróf Forgács Ferencz gr.— mint a’ közlő ur tudósít — de Forgács Zsigmond gr. ur neje,született gróf Forgács Maria csillag keresztes dáma ’s számos felebarátaik sorsukat sziveken hordó nemes keblű nők ’s dámáink egyesületében létesült.Errül csaknem minden magyar,sőtt több német hírlapokban is bő közléseket olvastunk. Mit a’ közlő J. A. ur a’ kassai társalkodási egyesületünkről Századunkban ir (a’Társalkodóbak egyik része ki nem adatott, mi a’ szerkesztőségnek becsületére válik) csupa merő hazugság és rágalom. Erről, majd bővebben annak helyén és idejében. A’kassai társalkodási egyesület létesítésiről tavaly mindjárt annak kezdetén szólt a’ Honművész és Jelenkor. Miért nem szólt, ha már szólt, J. A. ur Kelcz István ur derék főjegyzőnkről és Klestinszky István ur köz szeretető levéltárnokunkról, kik hivatalok vitelében és rendezésében számtalan jó ’s czélszerű módosításokat tettek és behoztak , mi valóban a’ szó legteljesebb értelmében egyes személyek érdeme, miután az egyes polgárok szép törekvéseikről beszélt, papolt, meg nem foghatjuk — ebben már J. A. ur a chronicát eltévesztette és egyszerre kontár lett. Végezetül: mi, kik ezen egyenes lelkű czáfolatot nem a’ torlakodás vágyából, mert ezt szivünkből utáljuk , de az igazság és hitelesség szeretetéből hevenyében, de meggondolva tettükkel , fiatal létünkre valóban örvendünk és különös szerencsénknek tartjuk, hogy a’ számos jó erkölcsű, szemérmes józan mérsékletü, hazafikeblű ífjaink sorában mint diszes, reményei ’s biztos zálogai Abauj megye szép törekvéseinek , csekély neveinket szerencsétlenségünk nem vala olvashatni Si tacuisset Philosophus mansisset. (Beküldetett) Több fiaznyiak. Olasz természetvisgálóks gyülése Pisában. Egy florenczi levél igy hangzik: A’ mit minap önnek csak hir gyanánt írtam , azóta legszebb teljesedésbe ment. Az olasz természetvisgálók első gyűlése jövő őszhóban (october) teend Pisa városában , — a’ következő programm szerint: ,,A’ mindig nevekedő hite azon évi gyűléseknek, mellyeket a német tanítók és természettudósok Németország más más városaiban tartanak ’s mellyekre idegeneket is meg szoktak hívni, Olaszországban nevezetesen erre czél.