Hasznos Mulatságok, 1839. 1. félév (1-52. szám)
1839-05-08 / 37. szám
naeum Krónikájának birálatai a’ szinigazgatóságnak nem tetszenek. Ezt őszintén szólva, fájlaljuk ; de nem tehetünk róla. Mi saját nézetink ’s meggyőződésünk szerint válogatjuk a’ szinbirálatokat, ’s erre épen olly kevéssé kérhetünk meg mást , mint arra, hogy helyettünk egyék vagy sétálni menjen. A’ színigazgató választmány ugyan azt mondja, hogy a színi kritikát ezért jogaiból kizárni épen nem akarja, sőt, hogy a’ kritikát maga is ’s pedig nem szelíden gyakorolja , e’ nyilatkozásból is ’s különösen következő szavakból világos: ,,A’ m. j. krónika czikkelyei gúnyolódok, személyeskedők, szerénytelenek ’s illedelemsértők lévén , a’ kritika czimét csak bitorolják , ’s vagy czéljok nincsen, és ez esetben fecsegésnél egyébnek nem tekintethetnek, vagy, ha van , az a’ választmányétól — különbözik“; de mind ezen nyilatkozásának , ’s nem csak kimondott, hanem derekasan gyakorlatba vett elvének ellenére már azt is nehezteli, ha némelly hibáira figyelmeztetjük. Azaz: a’ kritika jó, midőn a’ színigazgató választmány birálja az Athenaeumot, de nem jó, midőn az Athenaeum birálja a’ színigazgató választmányt. Minden másnak , égnek, földnek , szabad bírálni, csak az Athenaeumnak nem. Furcsa gondolatok! A kritikának is lehetnek hibái, de azt kívánni, hogy a’ kritika csak dicsérjen, tetszeni vágyjon, legalább is igen uj kívánság. Mi nem bocsátkozunk kitiltáiunk igazolásába: azok nyíltan állanak a’ közönség előtt, melly rólok már eddig is ítélt, nem úgy , mint a’ színig, választmány , talán nem is egészen úgy, mint mi óhajtanék ; de elmerjük mondani, hogy szándékunk’s czéljaink tisztaságára nézve szembe állunk akárki fiával, ki valaha színházat igazgatott. De nem tetszenek kritikáink, kimondjuk magyarán, mert hibákat fedeztek fel; mert időnként kimutatják a’ bal kormány következéseit, intő például az utóknak, hogy minden elkövetett hiba , vagy helytelenség megszüli kártékonyságait; mert színésznek ’s igazgatóságnak egyiránt , belátásunk határáig, kimondtuk a’ kimondanivalót. ’s ez nálunk nem szokott tetszeni. E’ felett az Athenaeum mennykőháritónak tekintetik az ig. választmány által. Ha színészek bontakoznak, az Athenaeum hibás; ha valaki paródiáz, az Athenaeum, ha ablakot törnek, az Athenaeum; végre talán az árvizet is az Athenaeum hozta az m. színházba? Ki is lehetett más ? Nem az Athenaeum mutatta-e meg, hogy az árvíz tudományos számítás szerint is kimaradhatlan? Ez , az igaz, kérelmes neme volna az igazgatásnak, ha minden bajt, botlást, csaknem minden egyéb hirlapok ellenében az egy Athenaeum ártatlan krónikájára lehetne hárítani..............plectuntur actívi. De hiába, uraim, ez nem lehet, ennek nem szabad igy lenni. — Ha nekünk hibáink vannak , nem lehetnek-e a’ szinigazgatóságnak is ? Nem emberi dolog-e’ tévedni, ’s nem emberi ’s polgári kötelesség-e a’ tévedést kimutatni ? ’S van-e fonákabb következtetés, mint az, hogy a’ tévedésnek nem az oka, ki tévedett, hanem ki a’ tévedést észrevette ’s kimutatta ? Ha valaki sántít ’s mi azt kimondjuk, okai lettünk-e biczegésének ? (Vége következik.) Marét Prawn Zsigmond rövid életrajza, ( Vége.) Az ott mulató londoni cs. kir. nagy követ, herczeg Esterházy Fái hő ajándékokkal halmozá a* fiatal művészt, kit a’ Northumberland! herczeg látogatásával szíveskedett megtisztelni. A‘ legelső párisi családok mint egy vetekedve siettek a’ bájoló hangászt magokévá tenni. Tizenöt éves korában Németalföldre utazott, hol a’ király gazdag ajándékokra méltatá, Belgium, és Holland minden várasait bejárván, rendkívüli tehetségei mindenütt csudálkozást gerjesztetettek, ’s őtet valamint itten, úgy Frankhonban is majd minden szépművészeti társaság, és akadémia tiszteletbeli tagjává nevezé. Egyik országban sem talált olly művészt, ki őtet felülmúlná. Hannoverában az alkirálylyal Cambridge herczeggel több darabot játszott , ki őt különös becsüléssel fogadá, ’s az angol királynak ajánlá. Casselben a’ választó fejedelemtől különös kitüntetéssel fogadtatott, számára az udvari színház, és hangászkar átengedtetett. A’ jeles német hangművész Spohr úr , a’ hangászkart buzdító beszéddel ébreszté , hogy ezen rendkívüli tehetségű ifjú művészt pontosan kielégíteni igyekezzenek. Carlsruhe , ’s Stuttgart hallá az ő bájkellemü hangjait, ’s itt is valamint Münchenben számára az udvari színház, és hangászkar készen állott. Bonnban az ifjú arczképét Seimigen úr szépirász és rézmetsző rézbe vésé. Ezen művész az ifjú utazó tiszteletére adatott ebédnél nyilván megvallá, hogy, ámbár már 60 éves, és ezen művészetben szüntelen gyakorné magát, még is kénytelen ebben is az ifjú művésznek átengedni az elsőséget. Minekutána a’ köztisztelet, és csudálás kíséretében egész Némethont beutazó, és több városokban a’ festészet, szépírás, pecsét - és rézmetszés remek példányait emlékül hagyá, 18 éves korában Berlinbe érkezett. Itten kitűnő fogadtatás, és a‘művészetet kedvelő király részéről nem csekély segedelem örvendez. Óhajtottuk volna, hogy az ig. választmány, melly mint testület, hatalma alá nem tartozók ellenében nem felsőség, hanem csak szavai ’s tettei meggondoltsága által tarthatja fenn tekintetét, szavait jobban megválogassa. A’ kik szüntelen illedelemsértésröl panaszosodnak, tudniok kellene, mi az Hiedelem. A’ ,,fecsegés“ szót másokra kimondani ellenkezik a’ testület méltóságával ’s visszatorlás esetében neheztelést gerjeszthet ugyan, de nem igazságost. Mi az ügy tiszteletéből ’s mert reá semmi szükségünk , elengedjük ezen visazatorlást.