Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)

1839-09-21 / 24. szám

( 94 ) igegy. El akarja a’ poshadó, semmit nem tevő em­bereket vonni, ’s ki állítani a’ világ piaczára , hol dolgozni kell, így mintegy erő­tetve ’s gyakorlatilag iparunkat nevelné, midőn gyárosainkat é s vállalko­zóinkat szaporítaná. Mindenki kezet fog velem, mi­dőn azt mondom, hogy mig a­ gyenge kér, erős kö­vetelhet. Erősbödjék n­emzetünk, ’s mind kevésb hi­ányokat érezend. Emelje magas polczra háza’ vi­szonyait, é s így a hazáét. Befolyással bírjon a kül­­viszonyokra, ’s egy század elteltével bátran síkra léphet. Anyagi fejlődés nélkül nem. KV. s népnevelés. A’ népet nevelni kell. Mi módon ? ez a’ főkér­dés. Nehezen szokhatnak meg sokan azon eszmével, miszerint a’ népnevelés nélkül nemzet mint egész együtt fenn nem állhat, ’s hogy mialatt a’ nép ki­fejletlen , bármi magasan álljanak annak egyes tag­jai, a’ nemzetet kifejletlennek tekinthetni. ’S ez áll. A’ tömeg szükségei, követelései ’s terveinek kivitelei életbe hatók. Lehetnek egyesek a’ műveltség legma­­gasb polczán, velők együtt a’ műveltség kihal; mig a’ népben megörökíti, ’s a’ legszebb bimbókat kivi­­rágoztatja. — A’ népnevelésről már előttem honunk­ban is igen sokat írtak; mindenütt beszéltek népis­kolákról , s egyéb illynemű intézetekről; de nem em­lékezem , ha vájjon tisztán megpendité e valaki azon eszmét, miszerint valamelly módon jó volna a’ népet némileg felemelni. Nálunk például a’ nemesek bármi szegények legyenek is, nagyobb értelmességgel ’s jártassággal birnak minden ügyekbe, mig a’ paraszt földművelő ember róla szót sem tud. A’ nemes az or­szággyűlésen folyt ügyeket élénk figyelemmel kisé­ri , a’ paraszt csak attól fél, ha vájjon nem vetnek-e rá adót. ’S ez előttem igen természetes. A’nemes már némi befolyással képzel bírni, ’s e’ végett tudni akar mindent, hogy a’ maga véleményét is előadhassa. De nem csupán ez okozza ezen élénkebb részvétet, ’s mint fentebb említők, jártasságát. Hanem mint al­­kotványunk egyik oszlopa, ki mindennemű válasz­tásokban részt vehessen, a’ nemes urak köztt for­golódik. Tőlök szép szavakat ’s nyájasakat hall; tu­dakozódik s választ nyer. Ez azon rugó, melly őt mindjárt büszkébbé teszi , ’s őt némi tanulásra készteti. Ezen eszme vitt engem azon gondolatra, mi jótékony hatású volna, ha népünk helyben lakó föl­desurakkal nagyobb közlekedésbe jőnének. Minden faluban vannak előkelőbb házak is, de ezek alattva­­lójikkal nem úgy beszélnek, hogy annak üdvös, hanem hogy kárhozatos hatása legyen. A’ tiszttartó nem egyébre használja a’ jobbágyokat, mint hogy velök parancsoljon vagy lehordja. Ellenben okszerű igazítások, javaslatok soha sem létetnek általa. Men­­nyi jót tehetnének általában az urasági tisztek a’nép­pel , az kimondhatlan. Úgy szólván rajtok áll főleg a’ népet vezetni ; miután örökre vele társalkodnak ’s igy üdvös tanácsot bőven osztogathatnának, melly értelmiségekre nézve jó befolyással bírna, és sokkal inkább nevelné haladásukat. Szükségessé kell előt­tük minden jót tennünk; felébresztenünk a’ vágyat, melly ezáltal leginkább kelhet benne, ’s bizonnyal jó gyümölcsöket hozand ezen röviden általam javaslott nevelési rendszer. A’ népiskolákon kívül, mellyek már korán bele csepegtetik a’ hajlamot arra, melly majdan csirákat leszen hajtandó, szint olly józan hatással bírhat lé­­lekművelődésre a’ lelkész. Francziaország ’s Anglie ugyan szint olly kevéssé kérkedhetik olly lelkészek bőségében , kik a’ népet felfogásához képest művel­ni tudnák, mint Magyarország; de ha tekintetbe vesz­­szük, miként Francziaország ’s Angliának a’ nép­­nevelésre egészen más forrásai vannak, miknek mi hiányában szenvedünk, úgy nekünk kétszeresen fáj­lalnunk kell, hogy ez részben mindenünnét elégsé­ges biztosításunk nincsen. Nem tagadhatni ugyan, hogy vannak lelkes embereink, kik dicsőségére szol­gálnak azon osztálynak, mellyből eredetüket veszik; de más részről vannak sok ollyanok, kik hivatásu­kat nem is ismerve, az egyébként nagyra induló ’s szépen virágzó tehetségeket eltemetve hagyják. Vélemé­nyem szerint a’népet senki annyira nem tudná kiemelni aljas helyzetéből, mint a* szónok. A’ görög ’s római nép minden műveltségét szónokainak köszönheti, ’s bizonynyal a’ római nép soha a’ szent hegyre nem vándorol, népszónokokat nem választ, ’s a’ népfel­séget ’s igy Róma nagyságát nem alapítja meg, ha szónokai által nem nyert volna lelkesedést, buzdítást ’s ezek által morális valamint materiális erőt Mert tagadhatlanul az élő szó lelkesen szívből fakadólag elmondva, mélyen hat a’ kebelre , ott nemesb érzel­meket fakaszt, ’s ezen nemesb érzelmekből kibuzgó ’s általányos összehatás, olly tettek szülője , miket di­csőítve említ a’ késő nemzedék is. Ez teszi a’ nem­zetet sziklaerejűvé; mert ha valamelly nemzet jogait tökéletesen ismeri, ’s önerejének érzetében van, akkor nincs hatalom, melly jogait megsérteni tudná. —Tehát a’ módot találom helyenként roszalhatónak, mellyet némelly lelkészeink előadásikban használnak. Lehetnek tudósok, tudományosok; de ez nem elégsé­ges a’ népet nevelni tudni. Lelkészeink­­mindenütt a’ legnagyobb specialitásban szólunk) nem elég nép­szerűek. Ne higgye senki, hogy egyedül az előadás teszi a’ népszerűséget. Nagyon jeles tulajdon ugyan ’s népnevelőnek különösen nélkülözhetlen, a’ népsze­rű előadás, melly a’ népet tiszta fogalmaival azon tárgy­nak megismerteti, mellyről beszél; szükség azonban hogy a’ tárgy, mellyet a’ lelkész oktatásul felvesz, szinte népszerű legyen ; mert főleg ebben találom lé­nyeges hibáját papi szónoklatunknak, hogy­­pusztán

Next