Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)

1839-10-23 / 33. szám

ben is eszére, majd szivére ’s végre erszényére t­e­kint. Az elnyomottak kint­­i ’s fájdalmai feletti kitö­­réseit nagyítja, ’s a’ győzedelmes diadal harsogását mérsékli. A legjobban tudja mennyire összhangoz a’ valóság a' nyugalommal. l­ejishzer.—A’ rendszer egy tudomány külön­féle tanuságit fogalmunkhoz képest kimérten adja. Ő széttagol inkább mint összehalmoz. Sem belről sem kividről szükségen kívül nem nagyit. Miután nem minden történetiró gondolkozik némelly tárgyak­ról egyaránt, e’ szerint az eseményekben is talá­lnk gyakran különféleséget. Ez pedig a’ különnemű rendszerből ered. Mably a’ történetírást egyedül arra akará hasz­nálni , hogy ezen állítást bizonyítsa be: „az ember tökélesedését a’ statustól nyeri, ’s a’ status tökéle­sedését a’ józan törvényektől. Ehhez következő fői­gazságokat vél összeköttendőknek. Törvény ’s ural­kodás szükséges. A törvényi igazsága ’s igaztalan­­ságától függ tulajdonképen az emberiség java ’s bol­­dogtalansága. A’ polgár az uralkodónak , és az ural­kodó a’ törvénynek engedelmeskedik. A’ népek ak­kor érik el legnagyobb boldogságukat, ha törvénye­ik vagy alkotmányuk minél inkább megközelítik a’ természet törményeket, hogy végre azokkal tökéle­tesen összeolvadjanak.— Herder a’ történetírás szükségét ezen pont bebi­zonyítására kiváná használni. A’ föld alkotásában az erő ’s forma különnemű emelkedő fokozati vannak valamint hogy az emberiség erejében ’s formájában is folytonos haladás vehető észre. Ezekhez következő fő igazságokat ragaszta: 1) Emberiség , humanitas az emberi természet czélja, ’s az isten ezen czél kitű­zésével tulajdon sorsát bizá kezeinkre. 2) A’ termé­szet minden rontó gátjai ’s erőinek a’ folytonos hala­dás következtében nemcsak el kell enyészniük, ha­nem az egész kifejlődésére szükségkép befolynak. 3) Az emberi nem a’ műveltség különféle fokozatin különféle változásokon menend keresztül; okosságokon ’s igazságon alapul azonban lényeges jóllétének tartós állapotja. 4) A’ folytonos haladásnak ’s kifejlődésnek azt kell eszközölnie, hogy ezentúl az okosság ’s i­­gazság is mindinkább tágasb tért nyerjenek, ’s igy­­az emberiség czeljához közelebb jut. 5. Örökös bölcse­­ség é s jóság szövődik azt ember sorsába,—­’s innét semmivel sem lehet éltünk méltóságát megalapítóitok, mintha annak fonalát követjük tetteinkben. Felüleges emberek nevetik a’ rendszert, részint mivel annak szükségébe hatni ném­ birnak , —részint pedig mivel azt hiszik, hogy minden pillanatban új­ra bukkanunk. De a’ látszó változások csak a’ tu­datlanok előtt léteznek, kik a’ különféle törekvések­ben nem találják fel az egy czélra vezető utat. A’ gyönge embernek mindken rendszert át kell próbálnia, h°gy jóval is felcserélje mert a’ tökély csak egy lélekben rejtezik. Pragmatica. — Semmi nem történik a’ törté­netírásban, vagy c­ak egyes ember esetében is, melly­­nek előzménye vagy némi következménye is ne vol­na. A’ történetírónak azonban természetesen csak nevezetesebb eseményeket kell előadni, mellyek ha magokban nem is azok, de a’ következmények ál­tal lőnek azokká. Az esetek okosan felkutatása a’ történetiró kötelessége. A’ történetírónak azon bal­­véleményeket kell tiszta ’s józan előadásával el­­hárítnia, miket a’ tudatlan vakeset, ’s kétségbe­esett sorsból eredőnek hirdet. Ha mélyebben gon­dolkodók világtörténetileg vakesetről vagy sorsról szólnak, ezzel azt akarják mondani mi igenis rö­vid látók vagyunk, hogy séma’ történteket világosan felfoghatnák. Roma öngyöngeségének martalékává lön. Vak­esetnek bérmása-e ezt a’ történetíró? lánczszemek ezek a’ történetírásban, miket az írónak kihagyo­­gatni nem lehet, nem szabad. Nyelv. — Horácznak szavai erre a’ legillőbbek: a’ nyelv is magán hordozza az előadottak bélyegét, —’s ez nem csupán történetírásra, hanem bármi nemű munkálatra is szól. Lehet a’ nyelv a’ történetírók közti igen kü­lönböző, ’s mégis mindegyik eredeti bélyege. A’ rómaiak közti, Tacitus, Salustius, Livius mennyire különböznek nyelükre nézve egymástól. Így a’ né­metek közti Lessing, Schiller, Müller ’s mégis ki­mondaná hogy egyiknek nyelve rész. Áthatva kell mindegyiknek lenni azon tárgytól, mellyről ir: lel­kesítve , s tökéletes ismerős mindazokkal, ’s nyel­ve bizony­nyal­­ elemzi az előadottakat. ( Vege követkedik.) Ribera élete. Ribera József Xativában, Valenezía egyik váro­sában született lorában. Akkor mint közönségesen tudatik, a’ palást és kard valónak egyedüli eszközök, miknek segítségével az emelkedni akaró haladható. Ezen időben a’ papság vala a’ leghatalmasb, ’s ezért is minden szülő gyermekét arra nevelé. Még a’ pa­raszt is elbocsátó ekéje mellől a’ gyermeket, mind e’ mellett a’ legválogatottabb házakból valók viselek a’ főbb hivatalokat. Csak utána foglala helyet a’ ka­­tonaiság, melly szinte pusztán eszköz vala, aman­nak kezében. Ribera atyja már korán sejdítvén tehetsé­geket gyermekében, átengedé magát hiú álmainak ’s dicsvágyát kielégítendő, Valencziába küldé, hogy ott a’ papi statusra készítesse. Ribera eleinte nem ellenzé atyja tervét; az egész család jóvá­hagyá azt; benne mindazával az irány még nem volt kifejtve. De az fel­világolt csakhamar agyában, és megsemmíté atyja

Next