Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)
1840-04-22 / 33. szám
( 131 ) sem! ne ragaszkodjunk futásához, mert nemzetünk még nincs olly tökélletességben hogy versenyt fusson a’ szellemmel, tagadhatatlan, és ne csak országunk szivében, Pest Buda vagy közel Bécshez lévő nemzetünk kissebb részét tekintsük, hanem jöjjön Már hozzánk a’ Nyírbe, vagy mindenütt a’ tisza mentében, megfogja látni, minő szellem uralkodik itt, tegyen azután különbséget miveletlenebb hazánkfiai közt, és a’ más szellemmel versenyezhetőkkel, — előbb a’ szükségeseket szerezzük meg azután a’ feleslegeseket, — és a’jövőre is tekintsünk. — Jobb a’ jóllét a’ haszonnélküli, sőt inkább kárral járó haladásnál. — Hány ezer, meg ezer honfiaink törekednek hivatalokra, még alig eresztett üres hely hírére minő csődületek, és kérelmek történnek ? — Ezen punctumot azért hozom fel, mert M. ur a’ honosítás egyik védelmére azt mondja, hogy a’ honosodás által a’ zsidók is az országnak hasznos tagjai lesznek, és minden hivatalokra alkalmaztatnak. — Azon fentebb említett szükségtől nyomatott hazánkfiai felesleges száma elgondolásábul, van-e tehát a’ hazának még több szüksége individuumokra? Általányos panasz most is hogy többnyire minden nagyobb birtokú uraknál a zsidók foglaltak helyet, honosodások által pedig nagyobb jog adatik, és igy a’nemzet, ön hazájában a sanyarú szükségtől, a’ szellemi haladás miatt nyomatva lesz, és mindentől kizárva, — édes M. ur közelebb nekem nemzetem, mint más idegen, ki jóformán mi hasznot sem, hanem inkább kárt tesz az országban, honosimnak jólléte súlyosan fekszik szivemen, tekintsen mélyebben ezen ügybe, és ha valódi nemzeti érzet gyökerezett lelkébe, helyben hagyja ellenzésemet.—Igaz, igy is, úgy is sebesül a‘ szív, mert a’ zsidó is csak ember, véle is emberi módon bánni jó, és korszerű már, de hát a’ nemzet? másért lásson szükséget? — A’ zsidók kereskedésre születek, kereskedjenek inkább továbbá is bőrrel, gyapjúval, tollal, * de a’ hivataloknak, ne talán panaszra fakadjon a’ honfi, ’s ne talán még a’ hivatakbal is kereskedést szokás szerint űzzenek, jobb ha békét hagynak.“ Továbbá, a honosodások által minden polgári jogokra számolhatnak, nemde ? ’s e’ szerint mint polgárnak szabad vallásbeli gyakorlat engedtetik, ’s minthogy recepta Religio, tehát ugyan azon vallásban megnemesedhetik, hozzá teszem, ha módja van. — Mint nemes embernek’, minden törvényeket tevő hivatalokra is út nyittatik, és engedtetik, — már most, vallyon meg fog-e az egyezni a’ magyar büszkeségével, hogy néki egy idegen, és mint magyarnak szokása már mondani, egy zsidó, parancsolatokat, tilalmakat, rend) vagy űzzenek kézi mesterségeket, deleteket szabjon? M. ur! —a’ keresztény polgárok más össze köttetésben vágynak egymással, még is alig mehet a’ magyarral valamire, hát a’ zsidó mit fog majd tenni, ki annyi évek óta világszerte közgyűlöletben áll? Gyanítom, és jövendölöm: adja isten hogy hazudjak, de az egész dolog egyebet, egy zendülésnél, egy belháborúnál nem szül. Honosodjanak a’ zsidók! nem vagyok ellene ezen indítványnak, de korlátozva legyenek jogaik, a’ türelmezési nehézségek nem korunkhoz valók, azért azok kiküszöbölése czélszerű, legyenek polgárok, de többre ne mehessenek, mert azon szép szabadságra, mellyet egy magyar nemes bir ők érdemtelenek,mert őseink vérekkel váltották azt, egy ollyan nemzetnek pedig ki tudatlanabb polgár társainktól elzsarolt, vagy szerzett pénzeiken juthat hozzá, hogy könnye szerint uralkodhassék, nem józan törvény engedheti. Ezek köz tapasztalatban hatják, lesz még szerencsém talán másszor is írni, akkor többet a’ szellemiekről, most azonban azzal rekesztem be munkámat: adja az isten hogy hazánkban ennek utánna ne kor-szellem, hanem korszellem, melly valódi jóra, szépre, czéloz , uralkodjék. Nagjij F. A. méhek ellenségei. Leg veszélyesebb kor a’ méhekre nézve az ősz és a’ tavasz. — Ferrier írja, hogy a’ köpő méhnek harmadrésze el hal ősszel, tavasszal pedig gyakorta még több; de ez a’ népes kasokba nem igen tetszik meg, mert azok hasonlók a’ nagy városhoz , hol a’ holtak helyet mások születnek, — nagy ellenségeik a’ fecskék, és a’ verebek, mellyek mint a’ búza szemeket, úgy nyelik el őket, a’ veréb hármat is visz egyszerre fiainak, egyet szájjába, kettőt pedig körmei közt, — a’ darások és a’ herék ki hasítják a’ mézzel haza jövő méheknek hasokat, ’s kiszopják amit bennek találnak , ’s ez az oka, amint sok utazók írják, hogy Amerikának sok szigeteiben nem lehet méheket tartani. — De nem ritka eset Európában is, hogy a’ darázsok némelly nyáron úgy megszaporodnak, hogy sok méh kasok el szélednek miattok, — a pók kevés kárt okoz a’ méhnek, de a’ békák, és gyikok jó izűen felfalják a’ mellyeket elkaphatnak, a’ gólyák is kivált a’ motsáros helyeken sokat lenyeldesnek. — Az öreg méhekbe meg terem a’ tető is, melly ollyan forma nagyságú mind a’ gombos tőfeje, és színére nézve veres, de ez sem szerez nekik nagy alkalmatlanságot, — egyebeket el halgatván, nincs a’ méheknek nagyobb ellensége, mint a’ házi ellenség, mellyet a’ magyarok sok helyen farkas féregnek, a’ németek pedig Szkibennek neveznek, — ez a’ kis hernyótska, melly tiz