Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)
1840-06-10 / 47. szám
( 187 ) egy ingyen oktatásnak. I.) osztályban: 1) hazai (magyar, német, oláh), idegen (franczia, újgörög, olasz) nyelvek elemei, 2) helyes irás, 3) számvetés elemei, 4) természet és 5) történettan népszerüleg, 6) Erdély és Magyarország földírói esmértetése. II.) osztályban: 1) kereskedői számolás, 2) kereskedői egyszerű és kettős könyvvitel (einfache ui. doppelte stuchhalterei), 3) levelezés és más mindennemű kereskedési irományok készítése, 4) váltó jog és általános kereskedési rendszer, 5)arután, 6) művek és mű szorgalom rajzolatja Kéésztől mint olvasmány, 7) kereskedési történettan. — Ezen vállalat sírkere biztosítására a' fenn nevezett kereskedő úr tulajdon könyvtárából a’ ezérszerű könyveket, földabroszokat é s irományait tanítványaival használat végett szívesen közli, ’s hogy azokat a’ kiszabott tárgyakra készülhetés végett haza is elvihessék megengedi. — Említésre méltó, miszerint a’ városunkbéli 22 segédek és 14 gyakornokok közűl csupán a’ szász ifjak s azok mind is n. m. 3 segéd és 3 gyakornok méltán)sák egy elébb a’ kedvező alkalmat készségűk nem csak mutatása, hanem szorgalmuk tettleges bébizonyítása által is. Csak ugyan most 11 hallgatókat számlál a’ tisztelt kereskedő úr, örvendve az ébredező részvét öregbedésének. Kisérje köz méltánylás a’ szép vállalatot, siiker a’ lelkes vállalkozó követésre méltó szép tettét. E. N. szükséget fedező nemes testület. Tiszta, csinos munkálata leginkább a’ nagyobb ’s divatüzőbb városainkban végzett vándorlási idő miatt, a’ legizletesb, ’s élénk vetélkedéssel párult. Mindegyik, kivált az ifjabbak, első vágy nézetni, mi nem csekély rugó haladásukban. Innét, nem lehet némi mosolylyal néha nem tapasztalni, miként egy idegen kéz gyártotta lábbelit, nálunk eddig látatlan vagy szokatlan idomút, egy pillantással remekül utánoz a’ szemes, kit azonnal felkap szerencséje, ’s magán igazolja e’ monda igéit: „szemesnek áll a’ világ.“ Munkájok általán elfoglalja őket; sőt magok elégtelenek lévén, egy ’s itt ott három legénynyel látják el műhelyüket, melly eléggé czáfolja alsóbb honosaink e’ ferde hiedelmét, hogy itt főn csak bocs korban járunk! Kész tanú, vélem, erre a’ közel helységekbe ránduló, ’s többször üres ládákkal megtérő víg vásárosak. Mi nagyobb — mirabile dictu! — helybeli sokadalmunkra kétszáznál számosb seregük öszsze, ezt bizonynyal illy sűrűn nem látogató, remélt ’s egyébkor már izett haszon híjával. — A’ legénység száma ez évben 20-ra megy, kik jobbadán ép, izmos ’s dologkedvelő isak. Éva dijok, mellyel mesterségbeni készültségük, jártas értelmük és szerencséjük nagyit, vagy csökkent, egyébb kedvezményeken kül, közép számmal 15—60 víz. Nehogy pedig némi aprósággal, miilyen a foltozás, bíbelődjenek, erre 16 serény, többnyire 2—4 esztendőre szegődött inast tartanak, okitnak körökben, illy csekélységen kezdett pályáját idővel, mint kecsegtet reményünk, csinos remekműveivel koszorúzandót. — így virágzik köztlünk e’ nemes ezéh, mellynek napja vajha örök legyen! M J. Myrten. Az alapos miveltség, melly mint a’ pusztában kóbor zsidó nép előtt húzódó tűzszobor, a’ rögös pályatéren biztos kalauzul lebeg a’ nélküle bajászó vándor előtt, egyetlen, mivel kérkedhetünk, állandó örökünk, sajátunk; egyebek czikázó villámként , alig feltünvén , enyészők. Nincs vész , melly elkobozza ezt nemes birtokosától, két égő rubinként fénytet a’ porban tespesztő hanyagság bamba tömjénzői csodáltára. Hát ha a’ korona Övedzette fölkent főn mosolygnak rezgő sugárai igen, mint hatalmas égi való, imádtatja ekkor nagy voltát,s érezteti varázs hatását, mellytől ihlettetve, arany betűkkel rová az örömmel hódoló Lydia emléktábláira lelkes fejdelem asszonnyá Myrtesnek nagy nevét. Alig köszönte be esdett létével ő, a’ való bölcs, születésén örvendő honába, már is a’ nem gyéren pazar természet irántai idegenségét sajnosan kény- nyitrai csizmadia-czeli leírása, Nyitra, május 18 án. — Ezer baj ’s viszonyokkal tusázunk tünékeny létünk rögös pályáján. Alig sikamlik az újvilág-polgárral törékeny gondolája ez árny-élet zajos óczeánjára: már is tömérdek gátok, tehetlenség, éh, szomj, hideg, nyavalya, mezitlenség, ’stb. mint megannyi tengeri szörnyek, mellyek az úszó csónakot sóvárgnak felbillenteni, tolulnak elébe, ’s csak nehéz vitával győzhetek le. Azonban, mennyiben az itt zsarnok természet ezekkel bölcsőnktől kénytét küzdeni, annyiban a’ másutt pazar uj meg uj módokat sugall, ’s kedvező alkalmat ’s ezek által lelkes egyedeket jelöl, azok majd végképeni semmitésére. így éleszti a’ naponnan gyarapuló mesterségeket, mellyek hiányaink fedezésére kivántatvák. így gyűjti névszerint a’ csizmadia mesterek tetemes számát, kik 1838diki árvízként öntik el legkivált édes honunk tej-mézzel folyó minden helyeit, ’s ezek közt igen is csinosul» Nyitránk kebelét. Évszázadok hanyatlanak a’ semmiség feneketlen zátonyába, melléktől kegyes engedéllyel az említett ezéknek biztos alapja itt rendületlenül áll, ’s napunkig kellő fejlődéssel kecsegtet. Példa a’ jelen, mellyben 40 mesterrel, mindannyi derék taggal, méltán kérkedik az emberi