Hasznos Mulatságok, 1840. 2. félév (1-52. szám)
1840-07-22 / 7. szám
HASZNOS Pest 1840. Válasz G. Gáspár László úrhöz. Sokáig tusakodtam megvallom magamban, hogy válaszoljak-e azon értekezésre, mellyet Gáspár László úr a’ Corvinus szobra iránt irt értekezésem ellen e’ napokban a’ Hasznos Mulatságokban közre bocsátott, mert a’ pennaharczokat közönségünk már annyira megunta, ’s méltán is, hogy az valóban szörnyűség; de még is végre csak arra határoztam magam, hogy minden esetre nem veszi rész néven sem az olvasó közönség, sem pedig általam mélyen tisztelt Gáspár László úr, ha e’ tárgyban csak röviden még egy két szót szólok. Nincs az a tárgy, mellyre pro et contra ne lehetne szólni, és igen is természetes, hogy egy olly remek tollú, mély behatásu, és tudományos férfi mint Gáspár László úr a’ dolgot velősen fölfogta, és sok igazat ’s szépet mondott, és én szerencsésnek tartom magamat, hogy egy olly jeles hazámfiával, mint Gáspár László úr vitatkozhatom, és illy érdekes kérdés felett értekezésbe ereszkedhetem, de mégis azért mindenben nem foghatok kezet. Igaz, hogy Hatvan tájékán nagy sár idején a’ szekerek helyből nem mozdulhatnak, úgyszinte tagadhatatlan, hogy Zemplén vármegyében szinte ez a’ baj, de hát vájjon meg fog-e ezen seb orvosoltatni, hogyha Corvinus Mátyásnak szobrot nem emelünk? Igazsága van Gáspár László úrnak, hogy a’ szükségesebbre kell inkább költeni, mint egy szoborra, de hát vájjon fog-e az mind létresitethetni, a’ mit Gáspár László úr kíván, ha a’ szobor emelése elmarad , a’ ki a’ szoborra valamit ád az azt a’ pénzt, ha szobor nem volna, talán nem adná olly czélokra, mint Gáspár úr kívánja, hanem valami egyéb hiúságra költené, és igy valóban sokkal szebb és üdvösebb, ha egy olly czélra adódik, melly a’ nemzetnek legszentebb kötelessége, mint egyébre; de a’mellett olly emberből ki Corvinus szobrára conferal, ki nem aludt a’ háladatosság szikrája, ég benne a’felebaráti szeretet, és virágzik az emberi valódi érzés is, mert Corvinus nagy emberbarát volt, és igy egy olly ember, ki Corvinus szobrára adakozik, az bizonyosan olly közhasznú czélokra is fog adakozni, mint a’ miilyeneket Gáspár úr előhoz. Azt mondja tisztelt Gáspár László úr, a’ szobrok olly időben gondoltattak ki, midőn még nem tudtak, írni, olvasni ’s a’ t, ezen szavakra és a’ mi még ehhez következik csak azt mondom, hogy ha akkor gondolták is ki, de azért jól gondolták, mert az időnkben is divatozik, és azt mint jó és kik szám. •Második félév- nemes szokást meg is tartották, az arany borjú pedig, mellyet Gáspár úr itt előhoz , itt nem hozattathatik hasonlatosságba, minekutána az arany borjú bálvány volt, Mátyás szobra pedig emlék, mellyet egy háladatos nemzet, szivének tiszta forrásábul emel a’ késő maradéknak. — Továbbá igaz hogy Roma elenyészett, el a’ régi görög hon, de ez úgy reménysem, csaknem a’szobrok miatt történt ugyebár? Azt mondja: ellenkezem, ha tisztelet: ezt tizenöt forintnyi irás kinyomtatása által sokkal jobban lehet értesíteni és örökíteni. Megvallom ezen szókat olvasván csak szemem szám elállott! Boldog Isten lehetséges-e, hogy egy magyar és egy olly ékes tollú és mély belátásu ember, mint I. Gáspár úr, mondjon illyet! — hát elegendő egynéhány vers, egy kis nyomtatott értekezés, vagy egy futóirás arra, hogy az egy olly nagy fejedelem emlékül, kit Europa félve csudáit, a’ késő maradéknak hagyassék; azon értekezést se a’ populus, se a’ plebs, se ha it vele nem olvasná, talán csak akkor ha az kijönne, — akkor is csak egyszer vagy kétszer, — a’ külföldiek pedig nem is tudnának róla semmit; de egy szép szobor ha ékesítené Pest utczáit, ezt a’ plebs is látván, érezné hogy olly fejedelemnek létetett, ki a’ szegénység könnyeit törűlte, kinek a’ nép mai napig is igazság szeretetéről beszél annyi század múlva, a’ miveit ember pedig rá emlékeznék, hogy azon nagy Hollós Mátyás szobra díszült előtte, ki a’ tudományoknak akkori időben legnagyobb értője volt, és ki a’ magyar korona hatalmát több más országokra is kiterjesztette, és a’ ki a’ magyar nevet égig emelte, és illy fejedelem iránt a’ tisztelet egy magyar nemzet által csupán 15 forintnyi tráskával mutattassék ki, valóban ha azt képes volna nemzetem tenni, akkor szégyenleném, hogy magyarnak születtem. Azt mondja J. Gáspár László úr, hogy túl vagyunk már a’ colossális emlék szobrok időszakán , ugyan hogy mondhaja tisztelt ellenkezőm ! holott Schillernek monumentumát épen e’napokban állította fel Thorvalzen pedig colossális nagyságban.Igaz továbbá, hogy Napóleonnak Francziaországban nem akarnak lovag szobrot emelni, de azt korántsem azért, hogy azt az emberiség szava tiltaná, amint azt tisztelt ellenkezőm mondja, hanem azért, mert ezt politikai tekintetek úgy javasolják. Az angol nemzet szinte olly rendben van, mint a franczia, mégis azért az ő keblében is hány szegény és nyomorult ember vagyon , mégis épen e pillanatban olvasom az Allgemeine Zeitungban, hogy